-Menjél kisbogár. Kapcsolj ki. Ne gondolkozz most semmi.-emelte fel a poharát Tony mosolyogva, majd ledöntötte annak a tartalmát. Nagyot sóhajtva fordítottam neki hátat, de egy kemény mellkasba csapódtam.
-Felkérhetlek egy táncra?-suttogta halkan a csillagsávos hős. Fel se mertem nézni, mert a gyomrom borsónyi méretűre zsugorodott és a lábaim földbe gyökereztek.
-Steve, ezt a táncot nem nekem szádod. Kettő ,nem tudok táncolni.
-Én veled szeretnék táncolni.
-Én viszont nem tudok.-pillantottam fel.
-Segítek. Csak fogd meg a kezem.
-Steve én..-nem tudtam befejezni, mert lassan leengedte a kezeim mellé a kezét és finoman megfogta a tagom. Gyengéden maga után kezdett húzni a táncparkett felé, de én semennyire nem voltam erre felkészülve. Nem tudok táncolni, sose próbáltam, de hogy most Stevvel kell ezt megejtenem még jobban frusztrált. Egyszerre izzadt a tenyerem és jég hideg volt a kezem. A szívem gyors ütemét a fülemben hallottam.
Steve lassított a léptein, majd megfordult és a derekamra csúsztatta a kezét amíg a másikat felhúzta a mellkasához.
-Lazulj el és engedd, hogy irányítsalak.-suttogta centikről.
-Rá fogok lépni a lábadra. Ez nem az én sportom Steve. -pillantottam le a lábaimra, de Rogers visszahúzott magához.
-Ringatózz és engedd el magad. - simította a tenyerét lejjebb a hátamon.
-Nem tudok ellazulni.-pillantottam zavartan oldalra, ahol mindenki a partnerével lassan ringatóztak és egymásba voltak gabalyodva.
-Csak rám figyelj, ne másokra.-húzott közelebb, így teljesen hozzápréselődtem.
Ajkaim elváltak ahogy közel volt hozzám és újra az orromba kúszott férfias illata. -Mért mentél el?
-A mosdót kerestem.
-Megijedtél mikor szembe fordult veled a pasid?-rántott még jobban magához így a melleim a mellkasának préselődtek.
-Igen.-suttogtam halkan.
-Mért félsz tőle? Hisz te is tudod, hogy nem akar bántani.
-Reszketek, mert hülyeséget csinálok.
-Mért tennéd azt? Akkor a srác is hülyeséget csinál, hogy oda van érted?
-Igen. Oltári nagy hülyeség Steve.
-És én még meg akartam verni. Pedig egy jó gyerek.-húzódott egy féloldalas mosolyra az ajka.
-Tudom hogy jó ember, de nem vagyok neki való.
-Ezt honnan veszed? -döntötte a homlokát az enyémnek így végképp nem tudtam szabadulni, pláne, hogy ennyire szorosan tart.
-Ő még mindig szerelmes.
-Ő most szerelmes igazán.-ahogy ezt kiejtette, nagyot nyeltem. Kiszáradt a torkom és emellett azon imádkoztam, hogy ne ájuljak el.
-Nem lehet.
-Ki tiltja?-pördített meg, majd visszarántott magához így ismét a mellkasának nyomódtam. Steve a szemeimet nézte, miközben én próbáltam levegő után kapkodni, mert kezdett fojtogatni ez az érzés.
-Én tiltom.-remegtek meg a szempilláim, ahogy figyeltem őt.
-Mért? Hisz tudtommal ez a srác téged akar. Mindennél jobban vágyik arra, hogy a közeledben lehessen, hallja ahogy nevetsz, lássa a csodaszép mosolyod. Megérinthesse a hajad, vagy a kezed.
-Steve ez... ez nem történhet meg.-torpantam meg és próbáltam hátrébb húzódni.
-Nina, ne menekülj! Engedd, hogy egy kicsit az érzelmeid irányítsanak.-simította meg a kezem.
-Ha azok irányítanának már rég más lenne minden.-túrtam a hajamba idegesen. -Steve bocsáss meg, de nekem levegőre van szükségem. Én ... én nekem ez nem megy.-lépkedtem hátrébb tőle, mire a kezem után kapott.
-Kérlek. Akkor kint táncolj velem.-intett a terasz irányába.
-Még mindig bot lábam van.
-Gyere.-mosolyodott el és maga után húzott át a tömegen.
Nagynehezen kiverekedtük magunkat, majd megéreztem a friss levegőt amitől fellélegeztem. A korláthoz igyekezve megtámaszkodtam és kapkodtam a levegőt, hogy minél több oxigénhez jussak és kitisztuljon az elmém.
Steve lassan mögém sétált és elsöpörte a vállamról a hajam.
-Add a kezed.-suttogta halkan, mire a vállam felett felpillantottam rá.
-Steve én...
-Gyere, kicsit odébb megyünk. Sétálunk egyet.-intett a lépcső felé ami a kerthez vezetett.
-Ebbe a cipőbe el fogok esni ott, pláne, hogy az orromig se látok.
-Bízd rám magad. Most az egyszer.-simította meg a karom, majd gyengéden maga után húzott. Karjába kapaszkodva lépkedtem le a lépcsőn.
Csendben voltunk, a zene is elhalkult ahogy távolodtunk a háztól.
Steve lassított a léptein, majd szembefordult velem.
-Felkérhetlek ismét egy táncra?-csak a világító kék szemeit láttam.
-Steve..-nevettem el magam zavaromban, teljesen nem tudom mit is csinálunk, egyszerűen feladta az agyam a szolgálatot.
-Gyere.-simította a derekamra a kezét majd lágyan lassú táncba kezdtünk. -Jól csinálod, nem is értem mért mondod, hogy nem tudsz táncolni.
-Mert nem tudok! Te irányítasz Steve.
-Nagyon jól csinálod pedig. Engedd el magad, nem lát minket senki.-hajolt közelebb és az orra az enyémhez simult. Felpillantva a szemeibe elvesztem. Ő halványan elmosolyodott, majd magához ölelt, így a vállamat súrolta az arca. Szívem eszeveszett módon dörömbölt a mellkasomban, amit gyanítom érezhet ő is, hisz minden hol hozzáér a testem.
-Le fogunk bukni, hogy itt táncikálunk. -suttogtam halkan.
-Nem fogunk, ne aggódj ezen. Mindenki bent van és élvezi a partyt.
-Te élvezed?-fordítottam irányába a fejem, de az orrom az arcának simult.
-Élvezem, hogy veled lehetek.-húzódott hátrébb, majd az orrát az enyémnek simította. Csendben álltunk egymással szemben a sötét éjszakában, amit csak a telihold fénye világított be. Steve a kezét felvezette az arcomra, majd gyengéden simogatni kezdte a bőröm. Szemeit figyelve az enyémek közt cikázott, majd letévedt az ajkaimra. Hosszas percekig figyelte, mire rám tört a pánik. Most ha az fog történni amire gondolok... lehet menekülőre kéne foglyam. Bármennyire is vágyok arra, hogy érezzem, megrémiszt a tudat.-Min gondolkozol?-suttogta az ajkaimra. Mentolos lehelete ahogy keveredett a parfümje illatával teljesen leblokkolt.
-Azon, hogy mi mit is csinálunk.-pillantottam fel a szemeibe félve, majd az ajkaira amik mosolyra húzódtak.
-Érzem, hogy reszketsz Nina. De semmi okod félni.
-De félek, mert nem tudom mi fog történni.
-Mi történjen?-húzta végig hüvelykujját az államon.
-Ne..nem tudom.-kapkodtam levegő után.
-Mi lenne, ha adnék egy puszit, hogy megnyugodj?-kék szemei szikráztak a hold fényében, ahogy az enyémeket figyelte. Nekem a térdeim kezdték feladni a szolgálatot, annyira remegtek a közelségétől, azoktól amit mond.
-N..nem tudom Steve.
-Csak egy puszi, ahogy eddig is adtam neked mindig. -cirógatta meg az arcélem lágyan. Lehunytam a szemeim, gyengéd volt és cseppet se volt tolakodó.
-Azt hiszem egy puszi még nem a világ vége.-kaptam fel rá a szemeim, mire elmosolyodott és közelebb hajolt. Arcomhoz érve várt pár másodpercet, érezte, hogy remegek a közelségétől, majd finoman megpuszilta a bőröm. Annyira puhák az ajkai, hogy egyből lángra lobbant tőle a testem. Steve nem húzódott el csak odébb hajolt és az ajkaim szélére is adott egy gyengéd puszit. Felpillantott a szemeimbe mikor elhúzódott. Én nem tudtam másra se figyelni csak az ajkaira.
-Nem volt szörnyű igaz?
-Nem. -kapkodtam a levegőt, amin ő jót mosolygott.
-Mért nézed az ajkaim?
-Nem tudok mást figyelni.
-Akkor nem vagy egyedül.-vigyorodott el zavartan, majd visszahajolt hozzám. -Mi lenne ha... ha adnék egy újabb puszit?
-Mit szeretnél Steve?
-Az ajkaid.-felkaptam rá a tekintetem, a szavak a torkomon akadtak és csak kapkodni tudtam a levegőt.
-Én..
-Had csókoljalak meg. Vágyom az ajkaidra.-suttogta centikre a számtól.
-Én még sose csináltam ilyet.-nyeltem egy nagyot, ahogy idegesen piszkáltam az ujjamon a bőrt.
-Ahogy a táncolást se, még is jól ment. Ettől se kell félned.-simította az arcomat végig.
-Mi van, ha látnak minket?
-Nem lát senki se.- lépett közelebb így felém tornyosulva kitakarta a mögötte lévő dolgokat. A házat nem is láttam csak őt, hogy előttem áll és arra vár, hogy megcsókolhasson. Én is akartam őt, így bátorságot kell vegyek magamon, hisz kitől ha nem tőle várom napok óta életem első csókját. Csak ő rá vágyok. Arra, hogy a közelembe legyen, hogy hozzám érjen, hogy mosolyogjon.
Steve türelmesen várt, hisz ki volt írva az arcomra mennyi minden fut át az agyamon.
Felpillantottam rá, majd a mellkasára vezettem fel a kezeim. Mind két kezét a kézfejemre simította és gyengéden cirógatta ahogy a mellkasához fogta a tagom.
-Steve..-remegett meg a hangom. Féltem bevallani, de elkellett mondjam, hisz ő is elmondta már.
-Tessék Nina?-cirógatta lágyan az ujjaim, majd az ajkaihoz húzta és finoman puszilgatta a kézfejem.
-Szeretném, hogy megcsókolj.-zihálva kapkodtam a levegőt mire Steve elemelte az ajkaitól a kezem és közelebb lépett hozzám. Derekam gyengéden a csípőjéhez húzta és az ajkam után hajolt.
-Vágysz rá?-suttogta halkan milliméterekre a számtól.
-Igen. Régóta. Nagyon rég óta.
-Én is vágyok az ajkaidra.
-Akkor ne várassuk egymást.-kapaszkodtam meg az ingjének a gallérjában, mire Steve nem tétovázott tovább. Ajkaim után hajolt, megszüntetve a távolságot köztünk és lágyan megcsókolt.
Mintha villámcsapás ért volna annyira lebénított és egyben felpezsdítette a vérem. Bal kezét az arcomra vezette és gyengéden szétnyílt az ajka , majd finoman beszívta az alsó ajkam. Megbabonázott az amit művelt velem. Kezem a derekára csúszott és közelebb húztam így ő még nagyobb beleéléssel kezdett bele a csókcsatánkba.
Percekig álltunk egymásba gabalyodva, majd elhúzódtam, mindössze csak azért mert levegőt kellett kapjak. Steve magához ölelt így a mellkasára döntötte a fejem. Gyengéden cirógatta a hátam és a vállam. Hallgattam ahogy a szíve ezerrel ver, csakúgy mint az enyém. Hatalmas mosoly ült az arcomon, mert tökéletes volt ez a pillanat. Ennél csodásabb nem is lehetett volna és az, hogy vele voltam megnyugtatott.
-Finomak az ajkaid.-suttogta halkan.
-A tied is. -bújtam jobban hozzá mire ő erősebben szorított magához.
-Nem fázol?
-Nem. Levert a víz.-nevettem el magam.
-Pedig nagyon jól csináltad.-nyúlt az állam alá és maga felé fordította az arcom.
-Te irányítottál. Én nem csináltam semmit.-néztem a szemeit amik csillogtak a boldogságtól, gyanítom az enyémek is mivel le se lehetett vakarni az arcáról a mosolyt.
-Megpróbáljuk úgy is, hogy te csókolsz meg?
-Direkt csinálod, hogy a szívem kiszakadjon a helyéről igaz?
-Add nekem a szíved. Te már az enyémet elraboltad.-hajolt közelebb. Bátorságot véve magamon a nyakára csúszott a kezem és közelebb húztam. Az ajkaim az övére tapasztottam és lassú táncba hívtam őket. Steve keze a csípőmre csúszott és finoman megszorította amitől elöntött a forróság és elváltak az ajkaim.
-Ebből még baj lesz Steve.-suttogtam zihálva az ajkaira.
-Semmi baj nem lesz. Csak engedd el magad. Ne gondolj semmire, csak erre.-csókolta meg az ajkam, mire megéreztem a nyelvét. Furcsa volt elsőre , majd ahogy a keze lassan lejjebb csúszott a derekamon, tarkóját megragadva magamhoz rántottam. Egyre hevesebb és hevesebb csókok hagyták el az ajkainkat. A lábaimon nem tudtam megállni, így hátrálva és magam után húzva a mögöttünk lévő szökőkút peremének dőltem. Steve kezei lecsúsztak a combjaimra, majd felemelt és felültetett. Ajkaink még ennek ellenére se váltak el, csak egyre mélyebb és mélyebb csókok követték egymást. Dereka köré fonva a lábaim magamhoz szorítottam mire elszakadt az ajkamtól.
Kapkodta a levegőt, csakúgy mint én.
-Nem tudsz többé átverni. Honnan tudsz így csókolózni?-pillantott fel a szemeimbe.
-Sehonnan! Sose csináltam. Te váltod ezt ki.
-Mást is kiváltottam?-mért végig.
-És én nálad? -pillantottam le a nadrágjára. Igaz semmit se láttam a sötétben, de ő elérte nálam, hogy felforrjon bennem a vér és kívánjam őt.
-Ülj közelebb és megérzed.-nyúlt a csípőm után és az öléhez rántott. Amint megéreztem mennyire kemény egyből egy halk sóhaj szakadt fel az ajkaim közül, mire Steve elmosolyodott.
-Tudod, hogy nem siettetek semmit.
-Tudom Steve.-másztam le óvatosan a szökőkút széléről.
-Le poroljam a ruhád?-érintette meg az állam gyengéden.
-Megoldom, de köszönöm, hogy ennyire figyelmes vagy.-simítottam meg az ingjét.
-Steve! Már mindenütt kerestelek!-kiáltott rá Rogersre Bucky. Ijedtemben elkapta Steve mellkasáról a kezem.
-Ohh.. nem akartam zavarni.-vakarta meg a tarkóját Bucky.
-Mi a baj?-fordult szembe a társával Rogers.
-Ömmm.. hát nem is tudom. Egy nő keres.-suttogta halkan. Én annak ellenére is hallottam, hogy halkan mondta és úrrá lett egyből rajtam egy furcsa érzés.
-Ki az?
-Nem tudom Steve. Bár kicsit be van rúgva a nő, lehet össze-vissza beszél már, de kérlek gyere.-intett az épület irányába. Steve hátrafordult hozzám, majd kinyújtotta felém a kezét.
-Gyere Nina. -közelebb lépkedtem, majd Steve olyat tett ami nem csak Buckyt, de engem is meglepett. Keze az enyémre simult és összekulcsolta az ujjainkat. Csendben megindultunk a lépcső irányába mire Bucky az előbb történteket nem tudta szó nélkül hagyni.
-Lemaradtam valamiről?
-Nem Bucky ,semmiről se.-Steve szorított finoman a kezeinken és közelebb húzott magához.
-Hát pedig nem úgy néz ki.-köszörülte meg a torkát. Felérve a lépcsőn megláttam azt a nőt akit a legkevésbé akartam ma látni. Sharon. Csatak részegen dülöngél jobbra-balra. Steve sóhajtott egy nagyot, majd lepillantott rám.
-Mindjárt jövök. Maradj itt. Csak az ajtóig megyek. Innen látsz engem. Kérlek ne menj sehova. Oké?
-Siess vissza.-pillantottam fel rá, majd letévedt a tekintetem az ajkaira. Steve értette a célzást, de nem csókolt meg. Lágyan megsimította a kézfejem, majd bement.
Oldalra pillantva Bucky kíváncsi tekintetére lettem figyelmes. Karjaim összefonva a mellem alatt néztem őt.
-Mi van köztetek? Kivele! Ismerem Stevet, de ilyennek még nem láttam.
-Semmi sincs! Mért gondolod, hogy bármi is lenne?
-A kezed fogja, összekulcsolt ujjakkal. Elvoltatok bújva a sötétben.
-Mért ne foghatná a kezem?
-Ez nem sima kézfogás. Ez más volt. Tudom én, hogy valami van!
-Kérdezd a társad akkor. Ne engem. Ha nekem nem hiszel. -intettem Steve felé, mire Buckynak kikerekedett a szeme. Értetlenül figyeltem őt, hogy most mégis mi baja, majd hátra fordultam és nem hittem a szememnek. Sharon Steve előtt illegeti magát, tisztára be van rúgva és vihog össze-vissza. Feltépve az ajtót végig mértem a nőt, akinek a kezei közül Steve próbált menekülni.
-Jajj hát te is itt vagy? -nyávogta Sharon ahogy észrevett.
-Mégis hol lennék? Steve tudnál jönni egy percre?-érintettem meg Rogers karját, aki épp próbálta magáról lefejteni Sharon kezeit.
-Na azt már nem.-indult meg irányomba félre lökve mindent az útjából. A lábai összeakadtak, nem csak a nyelve, annyira be volt rúgva. Steve ingjébe kapaszkodott fél kézzel, a másik keze pedig lesöpört mindent az asztalról ahogy támolygott felém.
-Szerintem meg se kéne mozdulnod. Elég kártékony vagy.
-Te vagy az, nem én!
-Nem én vertem le most az asztalról egy méregdrága vázát.
-Te mégis mit képzelsz? Hogy mersz a Kapitány közelébe lenni?!
-Ő a tanárom!
-És vele dugsz? Vagy mi?
-Hát neked elmentek otthonról.-nevettem el magam. Zavarban voltam, hogy mindenki előtt ilyeneket mond.
-Sharon, fejezze be és engedjen el.-lökte le magáról Steve a kezeit, mire a nő rázuhant az asztalra. Steve mellém sietett és próbálta igazgatni az ingjét amin jó pár gomb kikapcsolódott, ahogy Sharon kapaszkodott belé.-Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Én jól. Ellenben veled. Hogy néz ki az inged?
-Ezt mind ő tette.-intett a szőkeségre aki próbált felkelni az asztalról. Bucky a könyökömet megfogva húzott odébb. Steve is követett minket, miközben vissza gombolta a felsőjét.
-Menjünk.
-Hova?-kérdeztem értetlenül.
-Vissza a bázisra. Ennek a bulinak lőttek. Ez a nő valami irtó gusztustalan. -pillantott hátra a szőkeségre, aki megcsúszott a terítőn és újra átbukott az asztalon.
-Nina, szeretnél még maradni, vagy menjünk?-pillantott rám Rogers, majd finoman megsimította az oldalam, ügyelve arra, hogy Bucky ezt ne lássa.
-Én nekem az igazat megvallva jönni se volt kedvem. Ez a nő meg egyszerűen vállalhatatlan ahogy viselkedik. Úgyhogy menjünk.
-Vidd haza Steve. Nekem még beszélnem kell valakivel.-dobta oda Bucky a kulcsot Stevenek. A kapitány karon ragadva húzott kifele a tömegen keresztül és kisiettünk a parkolóhoz.
-Steve lassíts.-kapkodtam a levegőt.
-Bocsáss meg, elfelejtettem, hogy magassarkúban vagy.-lassan de utolérve beültem a kocsiba mellé, majd elhajtottunk.
Hosszú percekig csendben voltunk. Még most se tudtam felfogni, hogy Steve megcsókolt. -Minden rendben? -kérdezte félve.
-Még mindig nem tudom felfogni mi történt most az elmúlt fél órában. -piszkálgattam a táskám pántját .
-Sharon berúgott és tönkre tett amit csak lehetett, előtte pedig történt valami köztünk. - szorította meg a kormányt. Ahogy felelevenedett a kertben történtek egyből elöntött a forróság és bizseregni kezdett az ajkam ahogy Steve csókjaira gondoltam.-Ugye... ugye nem haragszol amiatt ami történt?-kérdezte félve.
-Nem, dehogy.-ráztam meg a fejem. -Mért haragudnék?
-Hát, hogy megrémisztettelek ezzel. Tudod, hogy nem akarlak bántani, vagy hogy kellemetlenül érezd magad.
-Tudom Steve. Te egy nagyon jó ember vagy. Hatalmas a szíved.-suttogtam halkan lehajtott fejjel. Nem mertem ránézni, mert éreztem, hogy kipirul az arcom. -Nálad jobb embert sose ismertem. -Steve kinyújtotta felém a kezét jelezve, hogy fogjam meg. Elgondolkodtam pár percre, majd a tenyerébe simult a kezem.
-Még mindig gyönyörű vagy. Minden nap az vagy.
-Ne mond ezt. -tűrtem el egy kósza tincset a fülem mögé.
-Engem minden nap elvarázsolsz. A mosolyoddal, a szemeiddel, a nevetéseddel...nem gondoltam volna, hogy Peggy után valaha fogom ezt érezni, de...
-Steve..-vágtam a szavába, mire felém kapta a tekintetét. -Ne mond ki!
-Mért? Ha így érzem!
-Még ne mond ki. Kérlek. -szorítottam össze a szemeim.
-Te... te nem így érzel?-nézett rám keserűen.
-De.. de félek tőle. Nem tudom mit kell csináljak. Steve rettegek, hogy elrontok valamit.
-Mért rontanál el bármit? -parkolt le a garázsban, majd felém fordult. -Mindent jól csinálsz. Nem kell izgulnod semmiért sem.-simította el a hajam a fülem mögé. Csendben figyelt, ahogy felé voltam fordulva. Steve közelebb hajolva hozzám, megtámaszkodott a széken háttámláján, majd mutató ujjával állam alá nyúlva felemelte a fejem.
-Steve én béna vagyok egy kapcsolathoz, vagy bármi ehhez hasonló dologhoz. Én sose csináltam ilyet, ezt te tudod legjobban, hisz csak neked mondtam ez el. Még Peggynek se. -sütöttem le a szemem zavaromban, mire Rogers belém folytva a szót közelebb hajolt és egy lágy puszit nyomott az ajkamra.
Meglepődve pislogtam, ahogy realizáltam, hogy újra megtette és nem csak álmodtam az előbb történteket.
-Nem kell semmitől se félned.-nézte a szemeim, miközben gyengéden cirógatta az arcom. -Gyere, menjünk fel.-intett a fejével a lift irányába. Halványan bólintva kikászálódtam a kocsiból és megindultam Rogers után. Remegett mindenem, ahogy a csókjaira gondoltam, de bevillant Peggy arca. A párjával csókolózok. Ez nem helyes. Nem tehetem ezt vele. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy ebbe belementem. Gyanítom Steve szexelni akar, hisz ő is emberből van, de én ezt nem tehetem. Nem helyes!
Amint kinyílt a lift gyors léptekkel rohantam meg az emelet irányába.
-Hova sietsz?- fogta meg a kezem ahogy felléptem az első lépcsőfokra.
-Én.. én át szeretnék öltözni.- nyögtem ki a szavakat amik ebben a pillanatba jutottak eszembe. Nem akartam hogy észrevegye rajtam, hogy megijedtem ettől az egésztől.
-Rendben.-simította meg a karom, majd közelebb lépkedett lassan hozzám. Ajkaim után hajolt, de én elkaptam a fejem irányából. Steve keserűen pillantott utánam ahogy siettem fel a lépcsőn, majd a szobámba érve magamra zártam az ajtót. Megkönnyebbülve, hogy egyedül lehetek végre lerúgtam a lábaimról a magassarkút és az ajtónak dőlve lecsúsztam a földre. Hajamba túrva bámultam a plafont, teljes tanácsatalnaságban. Összeszorítva a szemeim döntöttem a fejem az ajtónak. Tiszta hülyét csinálok magamból. Nem tehetem ezt Peggyvel és Stevvel se. Meg kell neki mondjam, hogy még most abba kell ezt hagyjuk.
Nagyon fog fájni mind kettőnknek, ha ez tovább bonyolódik.
Nagyot sóhajtva feltápászkodtam az ajtó elől és megpróbáltam lefejteni magamról a ruhám több-kevesebb sikerrel. A zipzárt rángatva ügyetlenkedtem a szobában járkálva, miközben elvesztve az egyensúlyomat nekiütköztem az asztalomnak, mikor egy halk kopogásra lettem figyelmes.
Elsétálva az ajtóhoz résnyire kinyitottam mire Steve jégkék íriszeivel találtam szembe magam.
-Steve ,szia. Mizu?-próbáltam rendezni az arcom, hogy ne vegyen észre semmit, de nem jártam sikerrel most se.
-Mi a baj?-dőlt neki az ajtófélfának.
-Baj? Az nincs. -próbáltam még mindig a hátamon a zipzárt lehúzni.
-Be.. be szabad jönnöm?-intett a szobámra.
-Hát az igazat megvallva át szerettem volna öltözni, de ez a nyamvadt zipzár beakadt vagy én nem tudom.-kezdtem el idegesebben rángatni a ruhám.
-Had segítsek.-lépett be az ajtón.-Szabad?
-Ömm igen. Köszi.-fordítottam neki hátat, mire megpillantottam magunkat a szoba sarkában lévő hatalmas álló tükörben. Mennyire apró vagyok Steve mellett. Lassan mint egy gyerek.
-Bocsáss meg előre is, de hideg a kezem.-suttogta halkan. Halványan megráztam a fejem mire a bőrömhöz ért a keze, ettől pedig kicsit megugrottam.-Sajnálom.-húzta le lassan a zipzárt, mire én a mellemre kaptam a kezem, hogy nehogy lecsússzon a ruha. Felpillantva a tükörbe láttam, hogy elidőz a tekintete rajtam, nagyot nyelt ahogy az anyag szétnyílt a hátamon.
Gyanítom megérezhette, hogy figyelem, mivel hirtelen felvillant a tekintete a tükörbe rám. Lesütve a szemeim vállam felett hátrapillantottam rá, mire leengedte maga mellé a kezeit.
-Köszi Steve.-fordultam szembe vele, mire ő a háta mögé tette a kezeit. Félénken felpillantott rám, de gyorsan le is sütötte a szemeit.
-Szívesen. Ugye tényleg nincs baj?
-Nincsen.-mosolyodtam el halványan.
-Ha zavar ami történt ugye tudod, hogy elmondhatod. Nem fogok megharagudni.
-Mért gondolod, hogy zavar?-nevettem el magam kínomban.
-Mert az előbb a lépcsőnél szerettem volna egy csókot adni és elszaladtál.
-Jajj Steve. Nem, ne gondolj ilyenre. Csak le akartam már venni ezt a göncöt, mert kényelmetlen piszkosul.-pillantottam fel rá a szám szélét rágva. Nem szeretek hazudni. Az hogy neki nem mondtam el az igazat egy furcsa érzést váltott ki bennem.
-Rendben.- nyelt egyet, majd hátrébb lépett tőlem.- Akkor nem is tartalak fel, hagylak had öltözz át.
-Köszi mégegyszer.-mosolyodtam el halványan, de ő teljesen megváltozott. Halványan bólintott és magamra hagyott a szobámban.