Magam köré csavarva a törölközőt szaladok ajtót nyitni. Remélem Natasha az és nem a Kapitány, mert nem kicsit lennék zavarba előtte így.
-Na jöhetek?-dugta be Nat a fejét.
-Persze.-tártam ki előtte az ajtót.
-Gyorsan öltözz fel.-terelt beljebb a fürdőbe és a kezembe nyomta a szatyrokat.
-Hova ez a rohanás?- lépkedtem beljebb, de mielőtt becsuktam az ajtót vissza fordultam.
-Csinos fehérneműt is találsz benne. Ne lepődj meg.-kacsintott rám vigyorogva.
-Mi, hogy? Mért?-nyitottam ki a zacskót. Ezek mindent megtesznek, hogy feszengve érezzem magam ezen a nyamvadt partyn.
-Hogy minden tökéletes legyen. Na siess.-húzta be előttem az ajtót. Nagyot sóhajtottam, majd kipakoltam a szatyrokból. Kezem ügyébe akadt a falatnyi fehérnemű amit felvéve rögtön gondoltam mire megy ki a két nő játéka. Stevvel akarnak összeboronálni!
Belebújtam a ruhába és a cipőbe, majd kitipegtem hozzá.
-Huuuhaaa, nagyon vadító.-vigyorgott Natasha.
-Nem tudom mire megy ki a játékotok..-tettetem a tudatlant, pedig meg voltam róla teljesen győződve, hogy Steve miatt kell így kinéznem.
-Milyen játék?-húzta össze a szemöldökét értetlenkedve.
-Hhh.. csak essél neki. Szeretnék ezen az egész mizérián túlesni.
-Nem lesz szörnyű.-mosolyodott el, majd elkészítette a sminkem és a hajam. Hosszú percek teltek el míg megcsinált mindent. Azt se tudom miket kenhetett az arcomra, pedig használok azok közül a dolgok közül egy párat, amiket kipakolt elém az asztalra, de így is volt közte olyan amiről halvány fogalmam sem volt micsoda. -Na nézd meg magad. -fordított a tükör felé. Félve kinyitva a szemem, döbbenten néztem a tükörképem. Teljesen nem én vagyok.
-Huha, Nat ez nem semmi.-mosolyogtam rá, próbáltam leplezni a döbbenetet ami kiült az arcomra.
-Elsietek én is rendbe teszem magam, utána meg megyünk is.
-Rendben, persze. Menj csak. Köszönöm szépen nektek.
-Ne köszönd. Megérdemled.-mosolyodott el, majd kisietett a szobából. Feltápászkodtam a székből és körbeforogtam a tükör előtt.
-Hhhh Istenem. Mi lesz ebből még ma.-lejjebb húzva a szoknyámat, felkaptam a cuccaim amiket időközben elpakoltam egy kis táskába és elindultam a nappaliba, remélve ott lesz a gyülekező.
Ahogy a folyosón haladtam, furcsa volt hallani a lépteim ahogy kopog a magassarkú a járólapon.
A lépcső korlátot megragadva próbáltam lejutni a földszintre mikor halk beszéd csapta meg a fülem. A nappali felől jött a hang, lehet már páran útra készen vannak. Lejjebb érve meg is pillantottam kik tartózkodnak ott, csak azzal nem számoltam, hogy ők is hallják, ahogy csörtetek lefele a lépcsőn.
Kettő kék szempár fúródott az enyémekbe amitől a földbe gyökerezett a lábam. Hirtelen meginogva szorítottam jobban a korlátot és próbáltam épségbe lejutni a lépcsőről, de az semennyire se segített, hogy Steve le se veszi rólam a szemeit.
-Kisbogár, de csinos vagy.-jött oda hozzám Tony mosolyogva.
-Köszi.-mosolyodtam el, majd fellélegeztem, hogy leléptem az utolsó lépcsőfokról is.
-Kérsz inni valamit?
-Igen megköszönöm. -mosolyogtam rá, mire ő eltűnt a konyhába. Idegesen tördeltem az ujjaim ahogy Steve messziről figyelt. Zavarba ejtő volt, hogy nem mond semmit se, csak rendületlenül néz.
Remegő térdekkel beljebb lépkedtem a nappaliba, mire a Kapitány is megindult irányomba.
Ijedten megtorpantam, mire Steve közelebb sétált. Előttem állva végigmért, majd odahajolt hozzám.
-Nem találom a szavakat, mert egyik se írja le, hogy mennyire gyönyörű vagy.-hevesebben kezdtem kapkodni a levegőt ahogy közel van hozzám és érzem az illatát ami elbódít. Felpillantottam rá és csak most tűnt fel, hogy egy sötétkék ing van rajta ami borzasztó ismerős volt.
-Te is jól nézel ki.-suttogtam halkan. Hangosabban nem is tudtam beszélni, mert az egész testem remegett, beleérve a hangom is.
-Itt is az italod.-sétált vissza Tony így én hátrébb lépve Stevetől megindultam Stark irányába és elvettem a kezéből.
-Köszi.-ittam bele gyorsan, csak, hogy ne kelljen beszéljek.
-Steve, én viszem a két lányt, te Buckyval jössz igaz?
-Igen, de csatlakozhatna Nina is. -ahogy meghallottam a nevem hátrapillantottam a vállam felett.
-Az úgy jó lesz neked kiscsillag?
-I..igen.- nyögtem ki halkan, mire meghallottam a többiek hangját, hogy ők is elkészültek és jönnek le a lépcsőn. Letéve a poharam a pultra sétáltam vissza a nappaliba mire szépen mindenki összegyűlt. Wanda boldogan sietett oda hozzám és forgatott körbe, hogy leellenőrizze a végeredményt.
-Tökéletes.-mosolygott rám elégedetten, majd magához ölelt.
-Köszönöm neked is Wanda.
-Nem kell.-simította végig a karom. Oldalra pillantva ismét egy ismerős szempárba futottam bele. Bucky Rogers mellett állt és épp súgott neki valamit amin a csillagsávos hős jót mosolygott. A tekintete letévedt rajtam és lassú pillantásokkal végigmért.
Zavaromban azt se tudtam mire figyeljek, a levegővételemre, vagy inkább arra, hogy a szívem ne szakadjon ki a helyéről és lelassuljon annak gyors üteme.
Tony összecsapta a tenyerét és próbálta mindenki figyelmét felkelteni.
-Srácok, induljunk, mert nagyon sokan lesznek az úton. -Lassan szállingózni kezdtek az emberek a lift irányába, én viszont nem mozdultam. Ledermedve álltam a nappaliban, mikor egy tenyér simult finoman a hátamra, majd lassan haladt lefele a derekamra. Összerezzenve kaptam az illető irányába a tekintetem, mire Steve csillogó szemeivel találkoztak az enyémek.
-Jössz Nina?- kérdezte halkan ahogy odahajolt a vállamhoz. Lehunytam a szemeim attól, ahogy ismét az orromba kúszott férfias illata. Karjába megkapaszkodva próbáltam visszazökkenni a valóságba, mire Steve szemei felvillantak rám.- Minden rendben?
-I..igen. Azt hiszem.
-Kapaszkodj belém, gyere.-nyújtotta felém a karját amit reszkető kezeimmel megfogtam.
-Csak ne menj gyorsan.-suttogtam halkan, majd a kezem lecsúszott a bicepszére. Steve ahogy megérezte a karján a tagom egyből megfeszült a teste. Izmai a tenyerem alatt táncoltak.
-Szoríts erősen, ha pedig elesnél elkaplak.
-Köszi Steve.-sétáltunk a lift felé mikor Bucky mellénk csapódott.
-Elkell a másik oldaladra is egy segítő kéz?-jelent meg az arcán egy huncut vigyor, ahogy felém nyújtotta ő is a karját.
-Hogy fogunk tudni úgy beszállni a liftbe?
-Megoldunk mindent.-kacsintott rám, mire Steve felé sandítottam. Ahogy kinyílt a lift ajtaja Steve keze a hátamra simult és maga elé engedett. Ezektől az apró érintéseitől egyre kevesebb levegő jutott a tüdőmbe így csak abban tudtam reménykedni, nem fogok összeesni ezalatt a pár óra alatt. A két férfi közrefogva engem mellém álltak és megindultunk lefelé a lifttel. Lábaimat figyeltem zavaromban mert mind a két pasi tekintetén magamon éreztem így nem is mertem felnézni egyikre sem. Bucky igazgatni kezdte a zakót magán mikor véletlen egy picit meglökött engem a karjával így Steve karjához simultam. Rogers finoman a derekamra simította a kezét és megtartott , mire kinyílt a felvonó ajtaja.
-Add a kulcsot Steve.-nyújtotta társa felé Bucky a kezét mire a kapitány kikapta a zsebéből a kocsikulcsot és átadta.
-Gyere.-suttogta centikről Steve, mire megfogtam a karját.
-Bucky vezet?
-Igen, ő fog.
-Melletted biztonságban érezném magam, ha te vezetnél.-sütöttem le a szemeim.
-Velem leszel. Ő is ugyan olyan jól vezet mint én. Ne aggódj.-simította lejjebb a derekamon a kezét, amitől elöntött a forróság.
-Steve, valami van a kocsival.-töltötte meg a parkolót Bucky hangja, mire Rogers elengedte a derekam és roham léptekkel megindult Bucky felé.
Lassan lépkedtem az irányukba és reménykedtem nem indul el a kocsi, akkor legalább nem kell sehova se menni. A két férfi a motorháztetőt felnyitva piszkáltak valamit , mire Steve rám kapta a tekintetét.
-Lenne egy feladatot.-ijedten felpillantottam rá, mire neki elkalandozott a tekintete, majd csak másodpercekkel később kapcsolt, hogy folytatnia kellene a mondatát.- kérlek beülnél és beindítanád?
-Hova üljek be? -mosolyodtam el, mire Bucky kipillantott a motorháztető mögül vigyorogva.
-Na Steve? Hova üljön be a kishölgy.-paskolta meg a Kapitány mellkasát. Steve ledermedve figyelt engem, arcán halvány pír jelent meg amitől nekem is elkezdett vörösödni a képem.
-A kocsiba kérlek.-suttogta halkan, mire lassú léptekkel elsétáltam mögöttük. Mind a két férfi hátrapillantott ahogy elsétáltam, de nem vagyok hülye hisz érzem hogy néznek, így visszafordultam irányukba. Mind a ketten hirtelen elkapták rólam a tekintetüket, én pedig ezen egy jót mosolyogva felnyitottam a kocsi ajtaját és beültem.
-Indítsd be.-hallottam meg Steve hangját. Elnevettem magam, mire Bucky kipillantott felém.
-Nagyon rossz kislány vagy. -támaszkodott meg a kocsi oldalánál.
-Én ugyan nem.-ráztam meg a fejem.
-De igen. Huncut vagy. -mért végig ő is úgy mint Steve, csak nála az volt a különbség, hogy ő cseppet se volt zavarba attól, hogy feltűnően nézeget. -Két férfival vagy és ilyeneket mondasz. Bátor dolog.
-Nem is tudtam, hogy két pasival vagyok egyszerre.-indítottam be vigyorogva a kocsit. Nem csak Stevenek, hanem most már Buckynak is felszaladt a szemöldöke. Gyanítom mivel eddig csendben voltam és nem nyíltam meg előttük ,el nem tudták képzelni, hogy van egy ilyen oldalam is, bár Steve már részesült ebből egyszer-kétszer.
Lecsukták a motorháztetőt, de nem kellett volna. Mind a két férfi tekintete annyira más volt. Moccanni se mertem a székben, pedig muszáj lenne mert nem tervezek vezetni.
Bucky mellém sétálva kinyitotta az ajtót.
-Cseréljünk szépségem.-nyújtotta ki felém a kezét, hogy kisegítsen. Kilépve a kocsiból egyből Steve tekintetét kerestem. Az autó túloldalán támaszkodott engem figyelve. Az arcát kémleltem, próbáltam kitalálni mire gondolhat, de csak keserűen lesütötte tengerkék szemeit. Elindultam megkerülve a kocsit irányába. Karját megfogva lépkedtem el mellette, mire ő illedelmesen kinyitotta nekem a hátsó ajtót. Kezem lecsúszott a kézfejére ahogy beültem hátra, majd felpillantottam a szemeibe. Pár másodpercig némán figyelt, majd beült előre. Bucky beindította a kocsit és kihajtottunk a parkolóból. Csendben néztem a visszapillantóban Steve arcát. Most, hogy jobban megnézem, szerintem szomorú. Előre hajolva próbáltam úgy tenni mintha a cipőmet piszkálnám, de a tervemet akartam véghezvinni ami ebben a pillanatban villant be. Nem szeretném azt látni Steven, hogy szomorú. Szeretném, hogy boldog legyen és jól érezze magát, ha már én ebben a nyamvadt göncben nem tudok felhőtlenül boldog lenni.
Oldalt a szék mellett felvezetve a kezem, próbáltam elérni őt mire egy kéz simult az enyémre. Egyből a szívem ezerrel kezdett kalimpálni a mellkasomban, ahogy a forró tenyere az enyémre simult. Felpillantottam a visszapillantóba mire Steve oldalra fordult, hogy Bucky ne lássa az arcát. Lassan simogatni kezdtem a kézfejét az ujjammal, mire egy halvány mosoly jelent meg az ajkain.
-Nina?! Mi a helyzet ott hátul? Rossz kislány vagy még? -amint meghallottam Bucky hangját összerezzentem és megszorítottam Steve kezét. Hátrébb csúszva próbáltam zavarodottságom leplezni és választ adni a kérdésére.
-Itt nincsen semmi. Amúgy meg én mindig jó kislány vagyok!
-Azok után nehezen hiszem amiket az előbb mondtál. -pillantott fel a visszapillantóba rám. Keresztbe tettem a lábaim mialatt álltam a tekintetét. Furcsa nekem Bucky kicsit, nem tudom mért viselkedik így. Mért méreget engem ennyire.
Egy lágy érintést éreztem meg a csupasz lábfejemen. Lepillantva Steve kezét figyeltem ami lassan simogatni kezdte a bőröm. Gyengéd érintésétől lángba borult a testem, mire az ujjait a bokám köré fonta és hüvelykujjával lágyan cirógatni kezdett. Percekig ledermedve figyeltem a kezét, majd egy égető és bizsergető érzés lett úrrá rajtam. Felpillantva a visszapillantóba Steve szemeivel találtam szemben magam. Teljesen más érzést vált ki belőlem ha őt nézem, mint Buckyt.
-Ugye tudod, hogy mindenki meg fog táncoltatni.
-Én nem tudok táncolni.-sütöttem le a szemeim, mire Bucky Stevere kapta a tekintetét. -Ezért nem is fogok.-pillantottam vissza rá, mire felkapta rám a tekintetét.
Ő csak halványan bólintott és visszanézett az útra. Csendben telt a hátra lévő idő míg megérkeztünk a party helyszínére. Steve ez idő alatt se vette le a bokámról a kezét. Kezdtem megszokni, hogy fogja a lábam, de akár hányszor realizáltam, hogy ő tényleg nem engedi el, mindig görcsbe rándult a gyomrom.
Ahogy leparkolt Bucky a kocsival Steve kipattant és kinyitotta nekem az ajtót. Kezét nyújtva felém ,segített kiszálljak, majd finoman közelebb húzott magához.
-Gyere. Karolj belém.
-Ne siess majd a hosszú lábaiddal.-fogtam meg a karját, mire ő elmosolyodott.
-Mellőled nem rohanok sehova.-simította a tenyerét a kézfejemre, majd lassan felsétáltunk a lépcsőn. Bucky mögöttünk sétálva megköszörülte a torkát, mire Steve hátrapillantott a társára. Rogers finoman maga elé húzva engedett előre így Buckyt hátrébb szorította. Nem tudom mi történik épp, megy a rivalizálás? Hátra fordulva Steve arcáról le lehetett olvasni, hogy ideges. Bucky odébb sétált tőlünk és magunkra hagyott.
-Steve baj van?-igazítottam meg a zakóját ahogy elé léptem.
-Nem ,nincsen.-rázta meg a fejét miközben lesütötte a szemeit. -Itt lesz a pasid is?-óó szóval ezért ilyen feszült. Ha tudná ki a kiszemeltem, nem lenne ennyire nyugtalan.
-Steve-sóhajtottam fel halkan.
-Itt lesz?
-Nem is a pasim!
-De kinézted magadnak nem?-nézett fel a szemembe keserűen.
-Nem akarom, hogy rossz kedved legyen.
-Nincs rossz kedvem. Ez csak egy kérdés volt.-tette zsebre a kezeit.
-Látom az arcodon.
-Mit látsz rajta?
-Azt hogy el vagy keseredve. Csak nem tudom miért.
-Mert ha vele leszel akkor nem tudunk mi találkozni. Ezért vagyok egy kicsit elszomorodva, de ennyi.-rántotta meg a vállát. Láttam rajta, hogy feszült és ideges.
-Steve, mi mindig fogunk találkozni, hisz az óráidra járnom kell. Tudod megmondtad, ha nem jelenek meg ki leszeg csapva. -zavaromban azóta is a zakója gallérjával babráltam.
-Akkor be kell keményítsek, hogy végképp ne tudj meglógni az órákról.
-Nem is akarok.-hajoltam a füléhez mosolyogva, mire a szemeiben ismét az az ismerős fény csillant meg.
-Úgy se akarsz, ha nagyon nehéz feladatokat kell megcsinálj?
-Nem hátrálok meg. -lépkedtem hátrébb mosolyogva és biccentettem a fejemmel, hogy menjünk. Kicsit zavaró volt, hogy az ajtóban álltunk és mindenki jött-ment körülöttünk.
Steve halványan elmosolyodott és utánam indult. Nem kellett sok idő, hogy beérjen így szorosan mellettem sétált miközben felém-felém pillantott.
-Mit fog szólni a srác ha velem lát?
-Berezel és fejvesztve menekül.-vigyorodtam el.
-Akkor gyere közelebb. -nyúlt a derekam után mire felnevettem. Hihetetlen, hogy mennyire nem akarja, hogy mással legyek. Tisztán látszik rajta, hogy még a legjobb barátjára is féltékeny, pedig ő csak mögöttem jött és gyanítom a fenekem nézhette, de nem csinált semmit.
-Steve.
-Ne húzódj el csak maradj itt.
-Azért csinálod, hogy elmeneküljön a pasi?-mosolyogtam rá ahogy felpillantottam a szemeibe.
-Még szép. Na meg persze nem akarok magamra maradni.
-Mért maradnál egyedül? Hisz most is veled vagyok.
-Tudom, de... hhhhh...mi van ha elcsavarja a fejed és nem fogsz rám hallgatni?
-Már elcsavarta.-simítottam meg a mellkasát, majd hátrébb léptem. Steve elkeseredve lehajtotta a fejét. Körbepillantottam a teremben és feltűnt, hogy borzasztó sok ember van itt ezen a partyn. Nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. Stevere visszanézve megesett rajta a szívem így odasétáltam hozzá és állánál fogva felemeltem a fejét. -Steve, istenem de édes vagy.
-Nem vagyok.-pillantott le az ajkamra keserűen.-Édes csak te vagy, de én nem.
-Gyere, igyunk valamit.
-De ..
-Tudom, hogy nem ér semmit, de szomjas vagyok. Egyedül nem szeretnék elcsámpázni a bárpultig így gyere velem kérlek.
-Menjünk akkor.
-Na ne lógasd az orrod. Itt vagyok veled és veled is maradok akár mi is legyen. Rendben?
-Ezt akkor meg kell pecsételni.
-Mivel?-nevettem fel ahogy sétáltunk a pult irányába.
-Egy csókkal.-ahogy ezt kiejtette a száján a pulzusom az egekbe szökött. Izzadni kezdett a tenyerem így gyorsítottam picit a lépteimen, hogy minél előbb egy jéghideg italt szorongathassak a kezemben.
Steve utánam sietett és elkapta a kezem mielőtt a pulthoz értünk volna. Ijedten megfordulva a mellkasának ütődtem.
-Steve ugye tudod, hogy..
-Nina, nem kell félned. Én tudod jól, hogy nem..
-Tudom Steve. De nézz körbe mennyien vannak itt. Így is figyelnek.
-Had nézzenek. Hisz gyönyörű vagy.
-Steve a kezem fogod, mintha a párod lennék.
-Én lennék a legboldogabb ha az lennél.-hajtotta le a fejét és lágyan megszorította a kezem.
-Mit adhatok önöknek?-hallottam meg a pincér hangját mögöttem. Steve kapcsolt egyből és kikért nekünk valami italt. Azt se tudom mit mondhatott, mert ledöbbentem, hogy ennyire őszinte volt.
-Nina. Sajnálom, hogy az előbb megijesztettelek. Én.. én tiszta hülye vagyok.-dörzsölte meg a szemeit elkeseredve.
-Steve nincs baj, csak..
-Sajnálom. Tényleg. -pillantott fel szomorúan. -Te szerelmes vagy én pedig egy barom.
-Itt van.-kapaszkodtam meg a pult szélébe.
-Hol?-pillantott fel a szemembe. Stevet magam elé húztam, hogy elbújhassak mögötte.-Nina!
-Maradj itt velem szemben.
-Megfordulhatok?
-Ne! Még ne!-szorítottam meg a kezét.
-Nina ne csináld.
-Parancsoljanak.-nyújtotta felénk az italokat a pult mögött álló srác. Én gyorsan elkaptam az enyémet, gyanítom nem a whiskey-t választotta nekem Steve, hanem azt a szép piros koktélt ami egy martinis pohárban szolgáltak fel.
-Köszönjük.-köszöntük meg egyszerre, majd gyorsan belekortyoltam. Steve is így tett, majd mikor látta, hogy kezd fogyni az italom a pohár talpát megfogva lenyomta, hogy ne tudjam egy húzásra meginni.
-Ne idd meg az egészet.
-Steve. Kérlek gyere. Menjünk odébb.
-Nem értem. Mért menekülsz? Ha ott az a pasi, vesd be magad. -fogta meg a csuklóm
-Mit vessek be? Nem tudom mit kéne tennem.
-Hhh, drágám csodás vagy. Csak add önmagad. Ha ez nem nyűgözi le akkor egy barom.-lepillantva magamra igazgatni kezdtem a ruhám, amit Steve végig figyelemmel kísért. Addig ficeregtem míg a ruhám zipzárja felett lévő csatt kicsatolódott. Ijedten felkaptam a tekintetem Stevere aki a melleim bámulásában elmerült.
-Steve, baj van.-kapkodtam a levegőt. Az előttem álló férfi másodpercekkel később tért csak magához és pillantott fel rám értetlenül.
-Hogy?
-Azt mondtam baj van. Gyere. Segíts kérlek.-kaptam el a kezét és húztam közelebb.
-Hé.. hé.. félre fogja érteni a srác.
-Háttal van, nem lát minket. Kérlek csatold be a ruhám, mert kikapcsolódott.
-Nina én nem szeretném, hogy neked magyarázkodni kelljen vagy bármi ilyesmi....
-Érj hozzám és csináld.-rántottam a mellkasomnak. Steve kezei egyből a derekamra csúsztak, majd a hajam lassú mozdulatokkal odébb simította a vállamról, hogy jobban lássa mit is csinál.
-Nem fordulsz meg? Úgy könnyebb lenne.
-Azt hiszik, hogy hátulról pakolsz épp. Így nem fogok megfordulni.
-Édes istenem Nina.-sóhajtott fel és összeszorította a szemeit.
-Ne most borulj ki a kijelentésemen kérlek szépen.
-Akkor gyere közelebb.-rántott magához. Válla felett kipillantva figyeltem a körülöttünk lézengő pár embert, de szerencse olyan helyet találtunk, ami kevésbé mozgalmas. Kezem a hasára simult, majd ahogy kitapogattam a kockáit, nagyot nyelve próbáltam nem feltűnően reszketni a kezei közt. -Háttal van még?
-Igen. Még igen.
-Kész vagy.-suttogta centikről a fülembe. Végig futott a hideg rajtam ahogy a forró lehelete a bőrömhöz ért.
-Köszönöm.-simítottam végig az ingjét, majd hátrébb léptem.
-Na most viszont, hogy minden a helyén van, indíts. -mutatott végig rajtam, majd maga mögé a "srác" irányába.
-Nem megy.
-Nina, soha többet nem fogod ezt hallani tőlem, hogy azt mondom neked indulj. Tudod jól, hogy nem akarom, hogy csalódj, vagy megbántson, vagy ne adj isten fájdalmat okozzon neked.
-Akkor fordulj meg. -nyeltem egy nagyot mire Steve lepillantott rám, majd a szekrényről mellettünk ahova az imént tettük az italainkat, felkapta a poharát és ledöntötte a maradék whiskey-t.
-Na lássuk. Kit kell megverni.-vigyorodott el halványan Steve, majd lassan megfordult. Idegesen harapdáltam az ajkam, miközben éreztem, hogy megremegnek a térdeim.
-Nina!-szólalt meg percekkel később, majd felém kapta a tekintetét. -Nina , az öreg fazon az ott?-nézett le a szemeimbe. Én csak megráztam a fejem, mivel egy hang se jött ki a torkomon, hisz lángolt az egész testem. Szívem ezerrel vert a mellkasomban. Össze fogok esni.
-Akkor ki az? Nem látok más pasit, csak ott odébb egyet.
-Nézz jobban körbe Rogers.
-Neked még mindig Steve.-motyogott maga elé, nekem háttal.
-Nos?
-Nem látom.-pillantott vissza rám.
-Én igen. -nyeltem egy nagyot.
-Ne szívass Nina. Mond meg merre nézzek.
-Szembe veled.
-Velem szembe a tükörképem van... Nina!-Steve hátra pillantott, de engem már nem talált sehol. Hogy hol is vagyok?
Menekülőre fogtam. Épp az egyik folyosón rohanok, már amennyire lehet ebben a szuper cipőben, de ahogy a végére értem ugyan ott kötöttem ki, csak a túloldalt. Mindenki táncol a terem közepén lévő parketten. Voltak akik az asztaloknál ülve beszélgettek, mint például Nick Fury vagy odébb pár asztallal Wanda és Vízió. Azt se tudom mit is akarok valójában csinálni, de Stevvel nem mertem összefutni. Mit gondolhat.. tiszta hülye vagyok. Amúgy is mit akarok tőle? Szerelmet? Hagyjuk már. Biztos vagyok benne amit mondott is csak úgy mondta.
-Hát itt van ez a csinibaba.-hallottam meg Stark hangját magam mögött. -Kis csillag mit csinálsz itt egymagad?-simította végig a karom.
-Ömm ... lényegében semmit se.
-Mért nem táncolsz az egyik fiúval? Szerintem vannak rá jelentkezők.-húzogatta a szemöldökét vigyorogva. Kezében egy félig üres whiskeys pohár volt, ami gyanítom nem az első és nem is az utolsó itala.
-Tony én nem fogok táncikálni.
-Mért nem? Steve jól táncol.-lökdösött meg a könyökével. Szemeimet megforgatva pillantottam el a terem másik felébe, mikor Steve kék szemeivel találtam szembe magam. Meghűlt bennem a vér ahogy figyelt. Zavarban voltam, pedig nem is volt a közelemben. Nem tudom, hogy végül rájött-e arra a hatalmas titokra, ami elől menekülök. Nem tudom mit gondol ha össze is tette a kirakóst rólam. Arról, hogy szerelmes vagyok Steve Rogersbe. Abba se vagyok biztos, hogy ez jó ötlet-e, hisz szereti Peggyt. Ő az élete szerelme és én még csak fel se érek hozzá.
Elkeseredve lehajtottam a fejem, mire Tony előrébb lökdösött, jelezve, hogy menjek és élvezzem én is a bulit.
Egy baj volt ezzel, cseppet se tudtam.