-Nina... Hé!-kapott el Steve, majd magához rántott.
-Mi.. mi történt?
-Megszédültél, de elkaptalak.-nézett végig rajtam ijedten.
-Basszus.-kaptam a homlokomhoz.
-Kérsz egy kis vizet vagy mit hozzak neked?-szorította meg finoman a derekam amit azóta se engedett el.
-Nem kérek, köszönöm.-engedtem a karja szorításán. A közelségétől elájulok, hát ez mennyire gáz. Szemeimet megdörzsöltem mire Steve a hajamat egy copfba felfogta. Másik kezével lehúzta a pulcsim zipzárját, majd lefejtette rólam.
-Ne értsd félre, de hátha jobb lesz így.-pillantott fel a szemeimbe.
-Köszönöm.-húztam ki a karom a pulcsi ujjaiból.
-Ide dőlsz egy kicsit?
-Jól vagyok, csak megszédültem.-mosolyodtam el halványan.
-Én miattam volt? Túl közel mentem hozzád?
-Steve te semmiről se tehetsz.
-Ne ijesztgess. Úgy elsápadtál! A frászt hoztad rám. -kezdte el masszírozni a nyakam egyik kezével, amitől automatikusan lehunytam a szemeim. -Jól esik?-hallottam a hangján, hogy mosolyog, mire halványan bólintottam.
-Steve.-sóhajtottam fel kicsit hangosabban mint gondoltam.
-Tessék?
-El fogok aludni így.-nyitottam ki résnyire a szemeim.
-Gyere.-húzódott mosolyra az ajka, majd felkapott a karjaiba. Ijedtemben megkapaszkodtam a nyakában.
-Mi..mit csinálsz?
-Beviszlek a szobádba. Hunyd be a szemed.-húzta mellkasához a fejem, majd beszálltunk a liftbe. Csendben hallgattam szívének lassú ütemét, megnyugtatott nyugodt lélegzetvétele és az, hogy a karjaiban tart.
Halkan kinyitotta a szobám ajtaját, majd az ágyamra letett. Ahogy elemelkedett tőlem megragadtam a karját.
-Ne menj el.
-Aludjak veled? -simította el a hajam.
-Kérlek.-pillantottam fel rá könyörögve, mire visszasétált az ajtómig, majd bezárta azt.
-Öltözz át, ne ebbe aludj.- állt meg a kanapénál ahol a cuccaim voltak. Felkelve elsiettem a fürdőbe és felkaptam egy pólót amit kineveztem pizsamának. Ez persze Steve pólója volt, azóta is ezt hordom, mert még mindig érzem rajta az illatát.
Kilépve a fürdőből Steve még mindig a kanapénál állt, majd ahogy közelebb lépkedtem megpillantottam, hogy a vázlatfüzetem lapozgatja.
-Bocsáss meg.. én..-tette le gyorsan ahogy mellé értem.
-Semmi baj.-nyeltem egy nagyot, ahogy pont annál az oldalnál nyitotta ki, amin ő volt.
-Gyönyörűen rajzolsz.-pillantott fel a szemeimbe.
-Köszönöm.-sütöttem le zavaromban íriszeimet.
-Jó lett ez is, csak én nem nézek ki ennyire tökéletesen, mint ahogy itt lerajzoltál.
-Pedig nagyon hasonlít rád.
-Hasonlít, de nem vagyok ennyire izmos.-mosolyodott el.
-Na ne szédíts. Akkor mi vagy ha nem izmos?
-Mond meg te?-fordult irányomba és lassan közeledni kezdett felém.
-Izmos vagy Kapitány.-böktem meg a mellkasát, de Steve csak közeledett irányomba.
-Úgy gondolod?-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
-Igen.
-Én pedig azt gondolom, hogy gyönyörű vagy.
-Ez még mindig nem igaz Steve.
-El fogsz esni.-kapott a derekam után így magához rántott. Mellkasára csúsztak a kezeim így éreztem, hogy az előbbi lassú ütemhez képest most jóval gyorsabban dobog a szíve, csakúgy mint az enyém.-Reszketsz a kezeim közt.
-Csodálkozol?
-Mért félsz?
-Nem félek, csak... -elnémultam, egyszerűen nem tudtam mit tegyek. Mi lenne helyes.
-Nem kell félned, tőlem meg pláne nem. -tolt finoman az ágy irányába, majd lehúzta a takarót.
-Steve mi lesz ha holnap látják, hogy innen mész ki?
-Megoldunk mindent. Nyugodj meg. Próbálj aludni.-simította meg a kézfejem.
-Te nem jössz?-néztem fel rá, ahogy bebújtam a takaró alá.
-Leveszem a pulcsim és jövök.-mosolyodott el, majd a derekánál az anyagot megfogva felhúzta és kibújt belőle. Ezzel mindössze annyi bibi volt, hogy az alatta lévő póló is felhúzódott ahogy vette le a pulcsit így a tökéletes kidolgozott teste a szemem elé tárult. Annyi szerencsém volt, hogy sötét volt a szobában, így a félhomályban nem látta, hogy nekem a padlót veri az állam. Kapkodtam a levegő után, mert szerintem fél percre el felejtettem lélegezni és a szívem is kihagyott jó pár ütemet. Steve abból, hogy én pár percre szívrohamot kaptam semmit se érzékelt. Csendben mellém sétált és bedőlt az ágyba.
-Szép álmokat Nina.
-Neked is Steve.- a szemeim nem tudtam lecsukni. Meredten bámultam a plafont és hallgattam, ahogy a Kapitány lassan lélegzik mellettem, de én nekem a retinámba égett az ahogy kinéz. Egyszerűen nem látok magam előtt mást csak azt amit az előbb fél percre láttam.
-Mi a baj?-fordult irányomba. Felé pillantottam riadtan. Mért nem alszik?
-Semmi sincs.-suttogtam halkan.
-Mért nem alszol?
-Nem tudok.-kaptam el róla a tekintetem.
-Hhh.. gyere ide.-csúszott közelebb. Felé fordulva én is az oldalamra feküdtem, mire Steve elsimította a hajam.
-Reggel mit fognak mondani?
-Ne foglalkozz ezzel. Emiatt nem alszol?
-Is.
-Mi a másik ok?
-Az lényegtelen.- ráztam meg a fejem.
-Hhhh.. egyáltalán nem az, de ha nem akarod elmondani akkor legalább add ide a kezed.-nyújtotta felém a tenyerét. Félve apró kezemet a tenyerébe csúsztattam amit finoman megszorított és magához húzott.
-Fura, hogy itt alszol.-pillantottam fel rá.
-Aludtál már velem.-mosolyodott el.
-De akkor magamnál se voltam.
-Csak hunyd be a szemed. Nem lesz semmi baj. Vigyázok rád.-engedte el a kezem, majd magához ölelt. Izmos karja ahogy rám nehezedett, alig kaptam levegőt. Lágyan cirógatni kezdte a hátam amitől elkezdett lecsukódni a szemem. Hallgattam lassú lélegzetvételét aminek a monotonsága még jobban elálmosított.

Fáradtan nyitogattam a szemeim, majd csak arra lettem figyelmes, hogy a szikrázó nap sugarai cirógatják az arcom. Hason fekve nyújtóztam egy nagyot, de nem tudtam mozdulni. Hátra pillantva egy kezet éreztem meg magamon ami átkarol, majd oldalra pillantva Steve nyugodt arcát, aki még az igazak álmát alussza. Szempillái súrolták a bőrét így nem zavartatva magam csak figyeltem őt. Tökéletes volt még így is, hogy alszik. Lejjebb pillantva figyeltem ahogy a mellkasa emelkedik. A takaró a csípőjéig le volt csúszva így a hasára pillantva eszembe jutott az este. Ajkaim megharapva figyeltem, mire megmoccant.
-Tetszik?- suttogta halkan, álmos hangon.
-Ömmm... micsoda is?-csúsztam odébb és próbáltam rendezni a lélegzetemet. Szívem másodpercek alatt ezerszer gyorsabb tempóra kapcsolt ahogy meghallottam a hangját.
-Érzem, hogy nézel.-mosolyodott el halványan.
-Én nem.. nem is.
-Nyugodtan! Nincs megtiltva. -simította meg az arcom.
-Hány óra?-pattantam fel, majd átnyúlva felette felkaptam a telefonom. Steve a derekamat megfogva megtartott maga felett, mire lecsúszott az ágy széléről a kezem és ráestem. Halk nyögés szakadt fel az ajkai közül.
-Bocsáss meg, ügyetlen voltam és..
-Semmi baj. Feküdj rám nyugodtan. Így is aludtál már rajtam.-simította meg finoman az oldalam. Feloldva a telefonomat egy üzenet díszelgett a képernyőn. Megnyitva az e-mailt elsápadtam. Steve az arcomat látván felemelkedett az ágyból és közelebb jött.- Mi a baj?
-Neked hol a telefonod?
-Ott a pulcsim zsebében. Mért?
-Nézd meg.- Steve értetlenkedve kimászott az ágyból, mire én ahogy végigpillantottam rajta, gyorsan el is néztem. Attól amit láttam elvörösödött az arcom és kiszáradt a torkom. A szívem gyors ütemet diktált így csak azt hallottam. Steve a pulcsi zsebéből elővette a telefonját és nekitámaszkodott a kanapénak. Neki nem tudom feltűnt-e, hogy odalent nem éppen minden a megszokott helyzetben lenne, vagy csak annyira megszokta azt, hogy velem tölti az idejét, hogy erre nem is figyelt, de én nekem semennyire se volt könnyű ez a reggel. Oldalra pillantva az éjjeliszekrényen lévő vizes palackot gyorsan lekaptam és megittam annak a tartalmát ezzel is próbáltam magam észhez téríteni. Ez a pasi aki itt áll velem szemben ő most kelt ki az ágyamból, úgy hogy nem történt semmi sem köztünk.
-Lesz egy party. -rántott vállat Steve. Az oké, hogy ő ennyire könnyen veszi, de én cseppet sem. Az az álom annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy reszketni kezdtem.-Minden rendben? -pillantott fel rám, de én összeszorítottam a szemeim.
-Ömm én azt hiszem átöltözök.-másztam ki az ágyból mire Steve megfogta a karom, felpillantottam rá, majd gyorsan el is néztem róla.
-Mi a baj? Mért nem nézel rám?
-Semmi, csak nekem nincs semmim erre a partyra. -próbáltam kikerülni az igazi okot.
-Elmegyünk és veszünk. De ezen ne aggódj. -jött közelebb mire nekem a hátam a fürdőajtónak koppant. -Mért nem engedsz közel? Mi a baj? Rosszat mondtam? -nézett aggódva mire én nagyot nyeltem. Elpillantottam a szoba sarkába, hogy még véletlenül se tévedjen olyan helyre a szemem amitől még jobban zavarba jövök.
-Semmi sincs Steve, csak át szeretnék öltözni. Zavarba ejtő egy szál pólóban állni előtted.-össze kell szedjem magam, mert a térdeim remegnek.
-Pedig nagyon csinos vagy.-jött közelebb és az államat megsimította, mire lehunytam a szemeim. -Nézz rám.
-Steve..
-Kérlek. Olyan gyönyörű szemeid vannak. Szeretem nézni.-hajolt közelebb hozzám.
-Steve ugye tudod amiket mondasz...
-Ezeket mind komolyan gondolom.
-Én csak egy kislány vagyok.
-Dehogy vagy az. Mért mondod ezt?-fogta meg a derekam majd megrántott magához közelebb. Lepillantva magunkra megéreztem, hogy nem csak káprázott a szemem az imént. Nyakam köré fonta a karjait és magához szorított. A testem az övének préselődött, még csak elhúzódni se tudtam mert az ajtó az utamat állta mögöttem. -Nem vagy kislány. Egy érett nő vagy Nina. Nézz magadra. Mindened tökéletes. -húzta el a hajam így a lehelete a nyakamat súrolta.
-Steve. -kapkodtam levegő után, majd az egyik kezemmel a kilincset próbáltam kitapogatni a hátam mögött.
Hangos kopogás zökkentett ki minket, majd Natasha hangja szűrődött be az ajtó mögül. Stevere kaptam a tekintetem aki megfogta a kilincset, csak azzal nem számolt, hogy én is azt szorítom.
-A fürdőbe ne engedd be.-suttogta milliméterekre a fülemtől, majd gyorsan besietett. Rendezni próbáltam a lélegzetem és az ajtóhoz siettem.
-Nina, hát te még pizsiben? -mosolyodott el a vörös hajú nő aki nekidőlt az ajtókeretnek.
-Igen. -hajtottam le a fejem.
-Figyelj, velem és Wandával nem akarsz eljönni vásárolni? Tudod a partyra.
-Ömm.. hát oké.-vakartam meg a tarkóm. Stevvel mi az istent csináljak? Ott van a fürdőmben. Itt bújtatom, holott semmi se történt köztünk csak itt aludt, bár a mai reggel az mindent átírt. Ennyire még zavarba a közelében sose voltam mint most.
-Apropó, Stevet nem láttad?
-Nem, mért?-néztem fel rá értetlenül.
-Ja csak mert reggelinél nem volt lent.
-Nem lehet hogy futni van? Mindig szokott menni.
-Lehet. Na mindegy. Készülj össze aztán gyere. -mosolygott rám kedvesen.
-Rendben, összekaparom magam és megyek.-mosolyogtam rá én is, majd gyorsan becsuktam az ajtóm. Remélem nem bukunk le, mert az nagyon ciki lenne. Most hazudtam Natnek, hogy nem láttam Rogerst, holott itt van nálam. A fürdő ajtót feltépve Steve kék szemeivel találtam szembe magam.
-Menj futni, mert nagy bajba leszünk, ha rájönnek, hogy nálam vagy.
-Hhh.., hogy menjek ki, ha ott vannak?
-Nem tudom Steve.-túrtam idegesen a hajamba.
-Mondanám, hogy kimászok az ablakodon...
-Meg ne próbáld.-vágtam a szavába.
-Féltesz?-csillant fel a szeme ahogy rám pillantott.
-Igen. -vágtam rá egyből-Nem mászhatsz ki ott.-Steve halványan elmosolyodott a kijelentésemre.
-Akkor mi legyen?
-Átöltözök,addig kérlek fáradj ki és zárd be a szobám ajtaját, hogy ne tudjanak bejönni. Utána meg kitaláljuk.
-Rendben. Legyen így.- hagyott magamra Steve mire én gyorsan egy farmert és egy fehér toppot felkaptam, a hajam meg egy copfba felkötöttem. Kisietve a fürdőből ismét Rogersbe botlottam aki ezidő alatt beágyazott és rendet tett a szobában, nem mintha akkora kupi lenne, de gondolom unatkozott és agyalt azon hogyan jut ki a szobámból így lekellett magát foglalja.
-Nos Kapitány...- kezdtem beled, de a szavamba vágott.
-Steve. Neked Steve vagyok.
-Hhh.. Steve. Szóval, kipillantok, ha tiszta a terep te futva jössz a folyosón és összetalálkozunk, majd együtt lemegyünk. Ha jól láttam ennek a folyosó végén van egy lépcsőház így simán mondhatjuk, hogy ott jöttél fel nem a lifttel, hisz te egy sportos pasi vagy.
-Lenyűgöztél.-mosolyodott el.- Tetszik a gondolatmenet, ahogy felvezetted. Minden. És megjegyezném nagyon csinos vagy ma is.-húzódott nagyobbra a mosoly az ajkain.
-Akkor gyere.-fogtam meg a kezét és az ajtómhoz húztam.
-Hé, várj.-torpant meg.
-Igen?- kaptam rá a tekintetem.
-Jó volt veled aludni.-suttogta halkan mire a torkomon akadt a hang.-Remélem még lesz hozzá szerencsém amíg nem a fiúddal alszol.-nyelt egy nagyot, majd szomorúan lehajtotta a fejét. Odahajolva hozzá egy gyengéd puszit nyomtam az arcára, majd hátrébb lépve tőle halkan kinyitottam az ajtóm.
Senki se volt a folyosón így fél kézzel hátranyúltam és Steve kezét megfogva kihúztam a szobámból. Intettem neki tegyen úgy mintha futna, bár csak reménykedni mertem, hogy senki se nézi a kamerákat épp.
Homlokomra csapva az ajtó kilincsét megragadtam mikor Nat és Wanda fordult be a folyosó végén Steve pedig a másik irányból közeledett futva ahogy ezt megbeszéltük.
-Kapitány, hát te? Nem voltál reggelizni.-kérdezte mosolyogva Wanda, de Steve csak engem tudott figyelni. Most ne gondoljak semmire, mert a boszi látni fogja.
-Futni voltam.- ért oda hozzánk, mire én behúztam a szobám ajtaját.
-Jössz te is a partyra?-kérdezősködött Wanda.
-Igen, szerintem benézek. Remélem Nina is csatlakozik.-pillantott felém.
-Elvileg jön velünk vásárolni.-örvendezett Wanda, majd mellém sétált és karon ragadva magukhoz húzott.
-Úgy néz ki megyek én is. - mosolyodtam el, mire Steve is halványan elvigyorodott.
-Na gyerünk csajok.-csapta össze a kezét Nat.- Steve csinos legyél.-vigyorgott rá Nat, mire ő is karon ragadott és megindultunk a lift felé.
-Egy gyors kérdés mielőtt nagyon útnak indulnánk. Miből vesszük a ruhákat?
-Nálam van Tony kártyája. -húzta elő zsebéből Nat egy hatalmas vigyorral az arcán.
-Ohh értem.- nevettem el magam, majd hátra pillantottam még mielőtt eltűnnének a folyosóról. Steve végigmért ahogy haladtam a lift irányába, majd egy halvány mosoly kíséretében, bement a szobájába.
Előre fordulva törődtem bele a sorsba, hogy most puccos ruhákat fogok nézegetni. Semmi kedvem nincs hozzá, az egészhez, ha az álmomból indulok ki.
A parkolóba leérve egyből hátra beültem, míg Nat és Wanda elöl foglaltak helyet. Telefonomat kikeresve a zsebemből gyorsan kikerestem az e-mailek közt Steve nevét és pötyögni kezdtem.
-Szia Steve! Kérlek ha van időd és nem kell szépítkezned megnéznéd a kamerák felvételeit?
-Pár perce váltunk el, és már én jutok eszedbe? ;)
-Még szép! Téged bújtattalak a szobámba. Csak azzal nem számoltunk, hogy a folyosón kamerák is vannak.
-Megnézem. Nyugodj meg.:)
-Köszi. Nem tudtam, hogy a Kapitány ilyen jól ért a technológiához. ;)
-Fel kellett vegyem a lépést. Így hogy tudnék írni ilyen gyönyörű nőnek? :)
-Nem tudom kiről beszélsz.-mosolyodtam el, miközben a telefonom képernyőjét néztem.
-Min vigyorog ott hátul a kis hölgy ennyire?-pillantott fel Nat a visszapillantóba.
-Ja semmin. Csak egy videót láttam.-kaptam el róla a tekintetem, mire Wanda hátra fordult felém.
-Nagyon jó lesz a party. Sok mindenki ott lesz tőletek, de az összes Bosszúálló is jelen lesz. Majd bemutatlak nekik, ha szeretnéd.- vigyorgott rám boldogan. Ez a két nő teljesen be van zsongva ettől a party dologtól. Én már kevésbé. Sose hordtam puccod ruhákat, se magassarkút, így kész katasztrófa lesz ez a nap. Előre látom.
-Elhiszem neked Wanda, csak egy baj van. Én sose voltam ilyenen, így se magassarkút se csinos ruhát nem hordok.
-Ezen ne aggódj.
-Majd Steve elkap ha elesel.-pillantott fel Nat rám, mire egy nagyot nyeltem. A levegő a tüdőmben rekedt, ahogy meghallottam a nevét.
-Végülis, ő jó kondiban van.-rántottam vállat.
-Ez igaz. -mosolyodott el Nat is, mire leparkolt a kocsival egy bolt előtt. Kipillantva az ablakon elmondtam egy imát, mert előre láttam nehezebb lesz ez mint gondoltam volna.
Hosszú perceket a próbafülkében töltve rángattam magamra a különféle göncöket amiket vagy Nat vagy Wanda hozott oda nekem. Egyik se nyerte el a tetszésem, bár mért is tetszene, hisz soha se kellett ilyet felvennem. Nagyon távol áll tőlem ez a stílus, de végülis csak pár órát kell elszenvednem ebben, nem az egész életemet.
-Csajszi, ez valami állati dögös. Ez legyen kérlek.-nyújtotta be Wanda a következő ruhát. Elemeltem a kezéből és felakasztottam a fogasra. Döbbenten álltam a próbafülke falának dőlve, hogy ez az. Ez a ruha volt rajtam álmomban. Most vagy az elmém játszik velem, vagy tényleg meghülyültem. Forgatgattam körbe-körbe a ruhát, de teljesen ugyan az volt amit akkor láttam. Percegik döbbenten meredtem magam elé, mikor Nat hangja megzavart.
-Na? Muti?
-Még fel se vettem.-suttogtam halkan, mire a két nő bekukkantott hozzám.
-Mi a baj? Nem tetszik?-kérdezte Wanda, miközben megsimította a karom.
-De szép, csak ...
-Gyere, csak vedd fel. Nem kell, hogy ez legyen. Csak próbáld meg.-simította hátra a copfom. Nagyot sóhajtva beleegyeztem és felküzdöttem magamra a piros ruhát, majd az ajtó alatt egy cipősdoboz lett becsúsztatva. Szemeim összeszorítva sóhajtottam egy nagyot és kibontottam. Felderült az arcom amint megláttam a cipőt. Ennek legalább köze sincs ahhoz ami az álmomban volt így boldogan beleléptem a tűsarkúba, majd megtámaszkodtam, mivel elég ingatag voltam nyolc centivel magasabban. Kinyitva az ajtót, mind a két nő a szája elé kapta a kezét. Wanda boldogan sietett oda hozzám és fordította tükör irányába.
-Nézz magadra! Csodásan festesz ebben!
-Nem tudom. Túl sokat mutat.
-Hát és aztán!-lépett oda Natasha is mellém. -Had irigykedjenek és csorgassák a nyálukat. Szerintem ez a ruha téged várt.-hajtotta a vállamra a fejét, mire nagy sóhaj hagyta el az ajkaim.
-Jól van lányok. Akkor legyen ez. - Wanda és Natasha összecsapták a tenyerüket mögöttem, mint akik jól végezték a dolgukat, majd magamra hagytak, hogy leoperáljam magamról a ruhát.

Kifele haladva a boltból mind a hárman szatyrokkal teli kézzel sétáltunk a kocsihoz. Ismételten bevágódtam a hátsó ülésre, majd Natasha kopogni kezdett az ablakon. A kulcsot lóbálta a kezében és intett a sofőr ülés irányába.
Résnyire kinyitva az ajtót kikiabáltam, hisz egy elég forgalmas út mellett állunk.
-Biztos vagy te abban, hogy én vezessem?
-Mért ne?-rántott vállat vigyorogva. Kikászálódtam a kocsiból és beültem előre.
-Lányok, akkor kapaszkodni.-felmordult a luxus nem tudom hány millió dolláros kocsi és kivágtam a forgalomba. Nat előre nyúlt és elkezdett nyomkodni valami gombokat a műszerfalon, amikről nekem fogalmam sem volt mik azok. Gyanítom Tony kérésére került ez a jópár plussz funkció a kocsiba. Az utat figyeltem, próbáltam nem azzal foglalkozni amivel Nat és Wanda bíbelődik, majd egyszer felugrott egy hologram amin a csapat jelent meg. Mindenki külön kis ablakban. Tony, Bruce, Bucky, Steve és persze Thor. Ijedten a fékbe tapostam egy piros lámpánál, ezt követően pedig a két vigyorgó nőre kaptam a fejem.
-Sziasztok lányok.- mosolyodott el Tony a képernyőn.
-Hát ezt én nem hiszem el. Hogy a picsába.. -csaptam hirtelen a számra a kezem, mert feltűnt Steve is valószínű, hogy hallja amit mondok, mire a Kapitány egy halvány mosolyt küldött felém. Elkapva a tekintetem inkább az utat figyeltem. Próbáltam kizárni azt a két égető szempárt aki nonstop néz ezen a ketyerén keresztül.
-Sziasztok srácok! Képzeljétek sikerrel jártunk.-vigyorgott Wanda boldogan.
-Ezt örömmel hallom. Kisbogár te vezetsz?
-Igen. -indultam meg a zöld lámpánál, mire elém bevágott valaki. A dudába tenyerelve kiabáltam ki az ablakon mire meghallottam a többiek nevetését a vonal túloldalán.
-Azért maradjanak egyben akik előtted mennek.-vigyorodott el Bucky.
-Nem sokáig fognak, ha így jönnek be elém.-tapostam a gázra, mire a két nő megkapaszkodott valamibe ami épp a kezük ügyébe esett és közel volt.
-Egy állat ahogy vezet. -nevetett Natasha a hátsó ülésen.
-Azért óvatosan.-hallottam meg Steve féltő szavait.
-Na meg a kocsi is maradjon egybe.
-Tony legközelebb egy tankot adj inkább. Akkor biztos nem áll meg előttem semmi ilyen idióta , aki nem látja, hogy zöld az a tetves lámpa.-ordítottam el magam.
-Ugye tudod, hogy Steve nem csípi a csúnyabeszédet.-mosolyodott el Stark.
-Óó a kapitány már szerintem megszokta ezt.- kanyarodtam be a mélygarázsba.
-Igeen?-sandított mindenki Steve irányába, a két hölgyemény pedig rám.
-Mármint az edzéseken hallhatta már, hogy csúnyán beszélek.
-Ahaaam.-néztek össze vigyorogva.
-Hhhh.. menthetetlenek vagytok.-forgattam meg a szemeim, majd kiszálltam a kocsiból. Wanda és Nat is követett, majd kipakoltunk a csomagtartóból.
-Nagyon morcos valaki.- húzogatta Natasha a szemöldökét.
-Nem vagyok. Csak nem értem mik ezek a nézéseitek.
-Ugye tudod, hogy Steve nagyon kedvel téged. -sandított felém.
-Hhhh... biztos. -hajtottam le a fejem, majd kilépve a liftből megindultam a szobám irányába.
-Egy óra múlva megyek és megcsinálom a hajad és a sminked? -kiáltott utánam Nat. Steve pont ekkor lépett ki a szobájából így láthatta az arcom, ami mindent elárult ezzel a nagy felhajtással kapcsolatban.
Halványan elmosolyodott, majd ahogy oldalra pillantottam megláttam a plafonon lévő kamerát. Egyből Stevere kaptam vissza a szemeim, majd mellkasánál fogva belöktem a szobájába.
-Hé, ne ilyen hevesen.-nevetett fel halkan.
-Meg tudtad csinálni?-néztem fel rá aggódva.
-Meg, de ugye tudod, hogy most ahogy belökdöstél ez is félreérthető.
-Hhh.. nem lehet ezt valahogy távolról kitörölni?
-Nem vagyok Tony, hogy tudjak ennyi mindent machinálni vele.
-Ajjj... mi az istennek ennyi kamera?
-Ezt jó embertől kérdezed. -pillantott fel a szemeimbe.
-Mond meg hol ez a szoba és ránézek.
-Nem mész oda egyedül.
-Óó szóval újabb közös program?-mosolyodtam el.
-Veled bármikor.-tette zsebre a kezeit és közelebb lépkedett hozzám. Én nem hátráltam így a mellkasa az enyémnek simult. -Látom nem félsz.
-Most épp nem.-pillantottam fel rá, mire elmosolyodott ő is.
-Tőlem eddig se kellett volna félned, hisz nem bántalak.
-Tudom.-suttogtam közelebb hajolva az ajkaihoz, mire Steve megnyalta a száját, ahogy elhúzódtam tőle. -Megyek, lepakolok, mert aztán nem tudom Nat mit akar csinálni velem.
-Sikerült választani?
-Hhhhh... igen.-sóhajtottam fel.
-Ennyire megviselt?-simította hátra a copfom.
-Inkább ne beszéljünk róla.-ráztam meg a fejem.
-Biztos vagyok benne, hogy gyönyörű leszel, hisz most is az vagy.-suttogta a fülemhez hajolva. Felpillantva a tükörben megláttam magunkat. Mennyire apró vagyok Steve mellett. Keze végigsimította a karom, majd folytatta. -Készülődj csak, utadra engedlek.
-Elengedsz?-pillantottam fel a szemeibe egy halvány mosoly kíséretében.
-Fájó szívvel, de igen. -mosolyodott el ő is. Az ajtajához sétáltam majd visszafordultam még egy szó erejéig.
-Aztán csinos legyél Rogers!-Steve elnevette magát és halványan bólintott.
-Téged nem tudlak felül múlni, de igyekszek elegánsan felöltözni.
-Helyes.-húztam be az ajtaját, majd a szobámba érve lepakoltam az ágyra. Lekellene zuhanyoznom, mielőtt felveszem ezt a ruhát és Nat nekem esik a sminkecsetekkel.
Fáradtan a fürdőbe sétálva megengedtem a kádban a vizet és kibontottam a hajam, hogy meg tudjam mosni.
Nem tudom mire számítsak ezzel a partyval kapcsolatban. Csakis reménykedni tudok, hogy nem lesz köze az álmomhoz és nem fogok orra bukni. Eldőlve a kádban próbáltam kikapcsolni az agyam és nem a legrosszabb lehetőségekre gondolni.