Elgémberedve tornáztam fel magam a kanapéról, ami mellett le volt esve a vázlatfüzetem.
Basszus ez mind álom volt? Ijedten körbepillantottam, majd az ajtóhoz siettem. Meg kell nézzem a szerződésem, hisz álmomban erről magyaráztam. Tényleg bele lenne írva ez, hogy nem lehetek kapcsolatba kollegával?
Halkan a sötét folyosón végig siettem, majd lerohantam a lépcsőn. Próbáltam minél halkabban osonni, hogy véletlen se keltsek fel senkit se, de ez nem jött össze.
-Hova mész?-hallottam meg Steve elkeseredett hangját.
-A frászt hoztad rám.-kaptam ijedten a mellkasomhoz. Körbepillantottam, de még se láttam őt. Az elmém játszik velem ezt a fantasztikus játékot, vagy kezdek becsavarodni teljesen? -Steve!-suttogtam halkan, hátha be tudom tájolni merre lehet ha újra megszólal.
-Itt vagyok mögötted.-érintette meg finoman a hátam.
-Basszus.-kaptam újra a mellkasomhoz.
-Nem akartalak megijeszteni.
-Kiszakadt a helyéről a szívem. -kapkodtam a levegőt ahogy körvonalazódott előttem izmos alakja.
-Bocsáss meg.
-Hhh.. semmi baj.- próbáltam rendezni a lélegzetvételem.
-Bocsáss meg mindenért.-szorított magához és ölelésébe zárt. Hirtelen azt se tudtam mit tegyek, de végül a hátára simítottam a kezeim. -Úgy sajnálom Nina.-remegett meg a hangja.
-Steve.-szorítottam jobban magamhoz.
-Úgy sajnálom. -kapkodta a levegőt mire én elhúzódtam tőle.
-Steve, felejtsük el.-simítottam meg a karját.
-Nem tudom.-pillantott fel rám könnyes szemekkel. A hold fénye bevilágított a nappali ablakán amitől Steve arcán csillogtak az apró sós cseppek.
-Steve.-simítottam meg az arcát, mire ő beledöntötte a fejét a tenyeremben.
-Én nem akarok veled haragba lenni. Úgy bánom ahogy viselkedtem veled. Szörnyen bánt.-ingatta a fejét elkeseredve. Finoman megsimítottam az arcát az ujjaimmal, majd közelebb húztam magamhoz. Steve szorosan körém fonta a karjait, majd egy könnyed mozdulattal felemelt és a kanapék irányába megindult.
-Mi.. mit csinálsz? Steve! Tegyél le!-suttogtam ijedten miközben a nyaka körül szorosan fogtam.
-A szobámban nem tudok aludni így kérlek maradj egy kicsit itt velem.-tett le a kanapéra.
-Nem lenne kényelmesebb ágyba aludni?
-Nem akarok.-nézett rám keserűen.
-Hhh Steve..-dőltem oldalra a kanapén és figyeltem őt. Pár perc csend után felpillantott rám, majd felém fordult.
-Hova indultál?
-Hát az igazat megvallva volt egy furcsa álmom. -vakartam meg a tarkóm zavaromban.
-Mi volt benne?-szipogott halkan. Istenem mintha egy kisfiú ülne mellettem. Mennyire cuki már így.
-Hát azt inkább hagyjuk, de a lényeg az, hogy meg kell nézzem a szerződésem.
-Az Furrynál van az irodába. Oda nem mehetsz be.
-Hát pedig bekellene osonnom.
-Nina, ne csinálj butaságot kérlek.-sóhajtott fel halkan.
-Gyere velem és akkor látod, hogy nem csinálok butaságot.
-Nina. Nem lehet! Oda nem szabad bemenni, csak akkor ha behív magához.
-Most este hajnali 1 van. Nincs ott bent.
-Egy hülye álom miatt akarod megnézni a szerződésed?
-Igen Steve! Kérlek.-ültem fel a sarkamra és közelebb másztam hozzá.
-Ha lebukunk, kicsaphatnak.
-Nem fogunk. Gyere velem.-pattantam fel a kanapéról. Steve ingatta a fejét, majd felkelt onnan ő is.
-Mért tudsz minden hülyeségre rávenni.-sóhajtott fel halkan.
-Ezaz!-örvendeztem halkan, majd megindultam a szobám irányába, hogy átöltözzek, de Steve elkapta a karom.
-Gyorsnak és halknak kell lennünk.-suttogta centikről.
-Tudok én csendben is lenni.-vigyorodtam el.
-Hhhh.. na siess.-engedte el a karom, majd én mint egy macska úgy siettem fel a lépcsőn. Némán és nesztelenül. Gyorsan felkaptam magamra a ruhám és a cipőm, majd siettem le vissza Stevehez, aki már a lift ajtónál állt indulásra készen.
-Izgulok.-dörzsöltem össze a kezem.
-Hhhh.. ezért, hogy veled megyek kérek cserébe valamit.
-Mond mi az. Legyen az bármi!-pillantottam fel rá ahogy a liftbe szálltunk.
-Bármi?-mosolyodott el halványan.
-Ne gondolj olyan dolgokra Steve.
-Én? -nézett rám döbbenten.
-Igen te. Simán kinézem belőled, hogy egy vadállat vagy, csak a jófiús álca miatt jól leplezed ezt aztán az ágyba meg.. tudod..-mutogattam rajta végig.
-Nem tudtam, hogy ilyeneken gondolkozol.-mosolyodott el.
-Ajj nemár! -csaptam meg a mellkasát finoman.-Megint én vagyok ilyennek beállítva.
-Milyennek?-pillantott fel csillogó szemekkel, az arcáról pedig azt a huncut vigyort le se lehetett vakarni.
-Mintha én egy szexmániás nő lennék. Azt se tudom mi az..-hajtottam le a fejem, majd elnémultam.
-Meg fogod tudni, hidd el. Ne keseredj el ezen.-simított ki egy tincset az arcomból.- Hm? -cirógatta meg finoman az állam.
-Nem lesz nekem soha senkim. Egyedül fogok meghalni.-emeltem ki a tartásából az állam és kinéztem a lift ablakán.
-Ne mondj ilyen butaságokat.
-De ez így lesz Steve.
-Jajj Nina. Mért beszélsz ilyen butaságokat, gyere ide.-húzott magához és átölelt.
-Mert így lesz.-magyaráztam a bicepszébe ahogy odafúrtam az arcom.
-Meg fogod találni az igazit. -simította végig a hajam. Szorosabban bújtam hozzá. Egyik kezemmel a karját szorítottam másikkal pedig a pulcsiját.
-De mikor?-csuklott el a hangom.
-Hhhh... nem tudom. De előre mondom neked, ha meg is van, nagyon sokan kell rá áment mondanunk. Nálam pedig el fog vérezni a srác.- elhúzódva Stevetől teljesen kétségbeestem.
-Nem akarod, hogy boldog legyek?- pillantottam fel rá könnyes szemekkel.
-Én csak azt szeretném, hogy boldog legyél. De ha ez a gyerek meg mer bántani, nagyon rossz emberrel fog újat húzni.
-Te megvédesz? -hüppögtem halkan.
-Én? Persze!-mosolyodott el, majd letörölte az arcomról a könnyeim.
-Köszönöm Steve. De nem akarom, ha lesz is egyszer az életbe bárki, hogy kinyírd első pillanatban. -tűrtem zavartan a hajamat a fülem mögé, miközben az ujjaim piszkálgattam.
-Nem első pillanatban fogom, hanem másodikra nyugi.-mosolyodott el, majd kiléptünk a liftből. Csendben követtem Stevet, míg egy fekete Audi mellett nem állt meg.
-Hát ez?
-Tonyé, de most ezzel megyünk.-pattant be a kocsiba én pedig mellé.
-Nem a bázis előtt állunk meg így majd követned kell. Betartod az utasításaimat és figyelsz rám.
-Most is minden szavad iszom.
-Nina.-nevette el magát. -Ha már ilyen hülyeségbe belerángattál, vedd komolyan.
-Én komolyan veszem. Nem én nevetek.
-pillantottam rá szigorúan, mármint csak próbáltam az lenni. Több-kevesebb sikerrel.
-Akkor vázold fel a tervet. Mond el pontról pontra. Kíváncsi vagyok. Ez jól fog jönni a későbbiekben a küldetéseken. Van e jó rálátásod a dolgokra.
-Hhh hajnal egykor ilyeneket kérni.-forgattam meg a szemeim.
-Nem én akartam az álmom miatt Furry irodájába menni. Nekem jó volt a kanapén is.
-Steve Rogers!
-Tessék, ez a nevem.-mosolyodott el halványan ahogy felém pillantott.
-Addig húzod az időt míg reggel lesz és Furry már ott fog ülni.
-Nem én nem mondom a haditervet.
-Előbb azt mondtad az utasításaid kell kövessem.
-Kíváncsi vagyok a te véleményedre.
-Jól állna a sötétkék ing.-szaladt ki a számon.
-Ezt az álmodban láttad? -pillantott felém, de én összeszorított szemekkel ültem némán. Ostoroztam magam, hogy hogy a picsába nem tudom befogni a szám.-Hm?
-A tervem az az..
-Álmodban láttad?-vágott a szavamba.
-És ha igen? Akkor mi van? -néztem rá riadtan. Kapkodtam a levegőt, ahogy eszembe jutott az álmom. Hogy Stevvel csókolózunk. Annyira élethű volt.
-Semmi sincs.-mondta higgadtan. -Az ég világon semmi sincs.-pillantott végig rajtam.
-Mért nézel így rám. Veled sose volt ilyen?-tettem karba a kezem és néztem ki az ablakon inkább. Bámultam a parkoló kocsikat a garázsban, mire Steve megmozdult így a kocsi megremegett.
-Hogy veled álmodtam-e már?
-Nem velem csak..
-Álmodtam már veled.-bökte ki a szavamba vágva. Szívem kihagyott egy ütemet, ahogy ezt kimondta.
-Inkább menjünk.-csatoltam be magam. Éreztem, hogy lángol az arcom. Steve pár másodpercig még figyelt engem, hisz éreztem magamon tekintetét, majd beindította a kocsit és kigurultunk a mélygarázsból. Csendben tettük meg az utat a bázisig. Tiszta hülye vagyok. Jól állna a kék ing. Édes istenem de egy balfasz barom vagyok.
Idegesen kifújtam a levegőt, mire Steve megköszörülte a torkát.
-Álmodban történt is valami, vagy csak engem láttál kék ingben?
-Én is kérdezgesselek, hogy mit álmodtál rólam?
-Ha kíváncsi vagy elmondom, csak nem akarlak zavarba hozni. -pillantott felém, majd vissza az útra.
-Édes istenem. És még én vagyok..
-Micsoda is vagy?
-Hagyjuk. -takartam el a hajammal az arcom inkább.
-Nem feküdtünk le. Csupán egy csók volt. -ahogy ezt kiejtette a száján megfagyott bennem a vér. Ugyan annyira mint amikor álmomban megcsókolt. Izzadni kezdett a tenyerem, ahogy a szemeim előtt megelevenedett az álmom. Becsuktam a szemeim inkább, de ez se segített mert így még élesebben láttam az álmom mintha nyitva lennének.
-Értem.-nyeltem egy nagyot. Abba se vagyok biztos, hogy hallotta, hogy megszólalok, hisz olyan halkan mondtam.
-A tiedében mi volt?
-Steve megcsókoltál. Ez volt benne. Tessék. Most viszont váltsunk témát.-kiáltottam el magam idegesen, mire megállt a kocsival. Felpillantva észrevettem a bázist így egy percig se tétováztam kipattantam a kocsiból és megindultam az épület felé.
-Hé! -sietett utánam Steve. - Hé! Állj már meg.-kapta el a karom és vissza rántott.
-Miaz?
-A tervet nem mondtad! Nem mehetsz csak úgy be!
-Bemászunk az ablakon akkor.-kapkodtam a levegőt ahogy a közelemben volt.
-Utána?
-Megkeressük az aktám. Átolvasom amiért jöttem és mehetünk.
-Elmondod mi annyira érdekes az aktában?
-Te ezt direkt csinálod velem?-néztem fel rá, de ő nem értette mire célzok. - Az álmomról faggatsz. Összeteszed úgyis az egészet miért jöttem, vagy annyira tapasztalt ebben. Minek kell elmondjam?
-Annyit tudok az álmodról, hogy kék ingbe voltam ami gyanítom tetszett ezért jegyezted meg és, hogy megcsókoltalak. Ja és a szerződés.
-Menjünk mert tiszta ideg vagyok Steve.- pillantottam az épület irányába.
-A jelenlétem zavar? Vagy az hogy te is és én is azt álmodtuk, hogy csókolózunk.
-Steve. Fejezd be.-szorítottam össze a szemeim.- Direkt csinálod! Biztos vagyok benne hogy szándékos! Hogy össze zavarj. Hogy ne tudjak gondolkodni.
-Én mióta megláttalak azóta nem tudok!
-Na nem! Nem! NEM! Ezt is mondtad már.-kezdtem hátrálni.
-Mikor?-nevette el magát, mivel nem értette mi bajom. Ő nem látta az álmom. Nem volt benne.
-Fejezd be!
-Nina, nem csinálok semmit.-kapta el a kezem és visszahúzott magához.
-De igen! Összezavarsz és nem tudok a feladatra koncentrálni. Összezavartál az álmommal, mindennel!
-Szerinted te engem nem? Ha rám nézel már azzal. Szerinted normális vagyok, hogy épp betörni készülünk az igazgató irodájába?
-Nem, de én se vagyok normális!
-Akkor legyünk együtt azok.
-Na jó feladtam.- hátat fordítva indultam meg a bázis felé, mire Steve is utánam indult. Hallottam, hogy halkan kuncog, de nem akartam erre most gondolni. Érdekel a szerződés, hogy mi van benne. Tényleg van-e ilyen rész benne, mert ha igen én elájulok.
Így is alig állok a lábamon, mert Steve olyan mondatokat mond, mint álmomban. Peggy remélem ez nem a te műved mert én megbolondulok.
-Állj meg Nina. -kapott a kezem után és az ablak alatt a falhoz húzott.
-Steve, ki fogunk futni az időből. -felpillantott a felettem lévő párkányra, majd lenézett rám.
-Ülj a nyakamba gyere.
-Mi?
-Ülj fel, gyere.-leguggolt előttem, majd felpillantott rám.-Nincs sok idő. Baloldalt a nagy szekrényben lesznek az iratok. Csendben kutakodj és siess.-Steve nyakába felültem mire megfogta a combjaim. -Fel foglak tolni, ne értsd félre kérlek, de csak a fenekednél fogva tudlak megtartani.
-Rendben, csak csináld. Haladjunk.- Steve felállt velem a nyakában mire én a falon megtámaszkodva kapaszkodtam meg a párkányba. Lassan felvezette a kezeit a fenekemre és feltolt egészen az ablakig így én halkan fel tudtam nyitni a nyílászárót és be tudtam mászni.
-Meg vagy?-suttogta halkan, mire én kipillantottam az ablakon.
-Igen. Sietek.-tűntem el, majd a telefonomat előkapva benyomtam a vakut és keresni kezdtem. Egész testem remegett és nem csak attól, hogy titokban kutatok, hanem attól is, hogy imént Steve keze a fenekemet fogta. Borzasztó zavarba vagyok még most is.
Kihúzva az egyik fiókot végigpörgettem az aktákat, majd megtaláltam a nevem. Gyorsan kikaptam és fellapoztam.
A nagy olvasás közepedte halk nesz csapta meg a fülem így gyorsan lekapcsoltam a vakut. Nem mertem mozdulni. Az ajtó előtt egy őr sétált el. A pulzusom az egekben. Remélem nem akar benyitni, mert akkor nekem annyi. Mozdulatlanul figyeltem ahogy az ajtó előtt elhalad, majd gyorsan olvasni kezdtem.
Titoktartási szerződés, minden egyéb benne volt az önéletrajzom mellett, de sehol se írja azt amit kerestem.
-Nina.-suttogta halkan a nevem Steve. Gyorsan visszapakoltam a helyére mindent és halkan felnyitva az ablakot megpróbáltam kimászni, de rájöttem lefele nehezebb lesz. -Elkaplak csak gyere már.- látszott rajta is, hogy ideges. Megkapaszkodva a párkányban próbáltam lemászni, de Steve elkapta a derekam és leemelt.
-Siessünk.
-Várj.-fogta meg a kezem.-Jönnek.-húzott vissza, majd lassú léptekkel oldalazva egy tároló felé kezdett húzni. -Állj meg itt.
-Ne menj el.-fogtam meg a kezét.
-Nem megyek.-lépett közelebb, majd nekinyomott a falnak és finoman a kezét a számra tapasztotta. A léptek egyre közelebb és közelebb értek hozzánk. Én Steve karját szorítva reménykedni tudtam csak abban, hogy nem látnak meg. 
A léptek halkulni kezdtek így Steve elengedett.-Gyere a kocsiig el kell jussunk. Próbálj meg halkan közlekedni.
-Rendben.-löktem el magam a faltól, de nekiütődtem Rogersnek. Steve a könyököm megragadva kipillantott és óvatosan körbenézett, majd intett, hogy kövessem. Gyors léptekkel siettem utána, majd fellélegezve a kocsiba beültem.
-Ezaz. Siker. Nem buktunk le. Köszönöm Steve.-öleltem át a nyaka körül, mikor beült a kocsiba.
-Szívesen.-szorított jobban magához.
-Bocsáss meg.-húzódtam el tőle.
-Mért kérsz elnézést?
-Hát hogy így letámadtalak.-csak megrázta a fejét, majd feltette azt a kérdést amitől összeugrott a gyomrom.
-Mi volt az aktában?
-Semmi érdekes.-ráztam meg a fejem.
-Megkaptad arra a választ amit kerestél?
-Mivel nem volt benne így nem. Vagyis igen, nem tudom.-ráztam meg a fejem, mert már összezavarodtam.
-Tedd fel a kérdést amire választ keresel. Hátha tudok benne segíteni.-hajolt közelebb hozzám.
-Nem tudom Steve.-húztam összébb magam.
-Ne félj kérdezni. Bármit feltehetsz.-húzta odébb a hajam és a vállamon hátra söpörte.
-Szerinted lehet kollégák között kapcsolat?-suttogtam halkan, mire Steve közelebb hajolt.
-Már mért ne lehetne?
-Hát nem tudom. -rántottam vállat.-Furry kicsap ha megtudja nem?
-Szerinted Wanda és Vízió közt mi van? -mosolyodott el, majd folytatta. -Tetszik valaki? -éreztem a hangján, hogy zavart és ideges, de próbál ezen felül kerekedni.
Halványan bólintottam, mire Steve egy nagyot sóhajtott és helyezkedni kezdett a kocsiban.
-Ki ez a srác?
-Nem akarom hogy bántsd Steve. -kaptam rá a tekintetem.
-Ki ő?- nézett fel rám keserűen.
-Nem mondhatom el. Még nem.-sütöttem le a szemeim, mire Steve beindította a kocsit és elhajtottunk a bázistól. Csendben néztem őt, láttam rajta, hogy gondolkodik. A kezei a kormányt szorították. -Steve kérlek.
-Mért nem mondod el ki az?
-Mert nem akarom, hogy bántsd.
-Elbeszélgetnék csak vele.
-De engem megrémiszt ahogy most is nézel. Ki fogod nyírni őt.
-Én téged féltelek Nina. Ha megbánt, vagy egy ujjal is hozzád ér egy szempillantás alatt neki annyi.
-Mért mondod ezt.-keseredtem el. Féltem megmondani neki, hogy ő belé lettem szerelmes.-Te mondtad, hogy egyszer meg fogom találni.
-Igen, de... ne egy kis taknyostól várd el, hogy majd a tenyerén hordoz, vagy az életét is feláldozná érted.
-Honnan veszed hogy egy taknyos?
-Nem tudom Nina, hogy ki tetszik mivel nem mondod meg.
-Mért érdekel ennyire?
-Mert fontos vagy. Féltelek, és ...és ha van valakid nem lesz már annyi közös programunk, mert vele leszel.
-Ohh Steve. Ilyenre ne gondolj. -csatoltam ki magam, majd felé fordultam. Steve behúzta a kéziféket, majd hátra dőlt az ülésben.
-Nem fogunk ilyen hülyeségeket csinálni már akkor soha többet.-pillantott felém, majd eltűrt egy kilógó tincset.
-De fogunk. Sőt még ennél nagyobbakat.-hajoltam közelebb hozzá.
-Nem akarom, hogy bajod essen.-simította meg finoman az arcom, majd lepillantott az ajkamra.
-Melletted nem lesz bajom. -mosolyodtam el halványan.
-Nem lehetek mindig veled. Bár azt szeretném! Hogy még véletlen se érhessen hozzád egy újjal se.
-Mihez nem érhet?
-Semmihez sem. A hajadhoz, a kezedhez, a fenekedhez. Az ajkaidhoz. -némult el.
-Te már mindet érintetted az utóbbit leszámítva. -pillantottam fel a szemeibe.
-Én lennék a legboldogabb, ha azt is érinthetném.-suttogta halkan, majd megharapta az ajkát.
-És mi tart vissza?-a torkomon akadt a hang, nehogy már egy kocsiba akarjam, hogy csókoljon meg. Álmomban annyira mesés volt és csodás.
-Nem hinném, hogy az én csókomra vágysz. Hisz van már kiszemelted.
-De én sose csókolóztam. Mi van ha elrontom?
-Ezt nem lehet elrontani.-mosolyodott el.
-De igen.-dőltem hátra a székben.-Én még ezt is elszúrom.
-Segítsek benne, hogy ne érezd úgy, hogy elszúrod?-pillantott felém, amitől görcsberándult a gyomrom.
-Itt? -kaptam felé a tekintetem.
-Hol szeretnéd?
-Nem tudom. Nem akarlak ilyen hülyeségbe belerángatni.
-Nem hülyeség.
-Dehogynem.
-És ha én szeretném?-simította meg a karom, mire én lányos zavaromban megrántottam a vállam.-Gyere. -szállt ki a kocsiból, majd a lift felé vette az irányt. Csendben sétáltam utána, de már magam se tudom mit szeretnék. A tenyerem izzad, a ketyegőm kiszakad a helyéről, Steve pedig csak néz. -Látom, hogy ideges vagy, de nem kell izgulnod.
-Steve én nem tudom, hogy ez jó ötlet-e. Figyelj én hülyeségeket beszélek össze-vissza. Én inkább ledőlök és hagyjuk ezt az egészet.-kerültem a tekintetét mert már így is tiszta vörös volt az arcom.
-Nina én nem erőltetek semmit. Nem kötelező semmi se. Csak felajánlottam.
-De előbb mondtad, hogy szeretnéd.
-Hhh.. figyelj. Csinos, okos, szép lány vagy. Ki ne szeretne veled csókolózni?
-De én nem csak egy valami akarok lenni aztán le van tudva a dolog.
-Én tudod jól, hogy nem így gondolom. Velem ellentétben az a srác annál inkább.
-Azt se tudod ki ő.-hajtottam le a fejem.
-Nem foglak megenni, ha elmondod ki az. Ettől ne félj. És attól se, hogy holnap megkeresem, mert nem fogom megtenni. Ha melletted vagyok, tudom, hogy biztonságban vagy és nem bánthat. -lépkedett közelebb hozzám, majd az állam alá nyúlt.- Ismerem őt?- én csak halványan bólogattam és összeszorítottam a szemem. Nem akartam, hogy rájöjjön. Még nem. Lehet soha se akarom, hogy kiderüljön. Mágnesként vonz magához és nem tudok elszakadni mellőle akár mennyire is próbálkoznék.- A csapatból valaki?
-Steve..-szorítottam jobban össze a szemem.-Kérlek.
-Hhh, nem történik semmi ha elmondod. Istenem drágám gyere ide. Nem bántanálak.-ölelt magához szorosan, mire a karjaiba kapaszkodtam. -Semmi baj nincs.-suttogta halkan és végig simította a hátam.- Ha pedig kiszeretnéd próbálni amit előbb beszéltünk nyugodtan szólhatsz, senkinek se fogom elmondani. Ígérem neked. A sírba viszem ezt a titkot ha arra kérsz.
-Nem kérhetek ilyet tőled Steve. Te a tanárom vagy.
-A barátod vagyok. Ne gyere ezzel a tanár dologgal. Felnőtt nő vagy. -húzta el a hajam, hogy lássa az arcom. A lift ajtaja kinyílt és a tetőteraszon találtam magam.
-Steve ez nem az a szint ahova jöttünk.
-Gyere, egy picit még beszélgetünk, hogy megnyugodj, utána pedig megyünk le.-simította a hátamra a tenyerét. Kilépkedve a teraszra, csodás volt a látvány. A város fényei világítottak halványan körülöttünk, miközben a fák ágain fényfűzérek lógtak. Ezerszer gyönyörűbb így a terasz mint világosban volt. Steve egy padhoz leült, majd a kezemnél fogva maga mellé húzott. Csendben nézelődtem és ámuldoztam.
-Olyan mintha a csillagok lejöttek volna az égről és itt lennének a fák ágain.-érintettem meg egy világító pontot ami lelógott.
-Egy csillag itt is van. Épp mellettem ül.-mosolyodott el halványan Steve. Elöntött a forróság, mert ilyen szép bókot még sose mondtak.
-Kedves tőled.-tűrtem a fülem mögé az egyik tincset.
-Gyönyörű vagy.-hallottam a hangján, hogy mosolyog, felnézni viszont nem mertem rá. Túlságosan zavarban voltam. -Semmitől se kell félned.
-Mi van ha ő neki nem tetszek?
-Ilyenre ne is gondolj. Ha nem tetszel neki akkor ő hülye.-dőlt hátra, majd a bal kezét a vállamon átvezette és közelebb húzott magához.
-Steve csúnyán beszélsz.-mosolyodtam el.
-Átragasztod rám. Ez maradjon köztünk.-nevette el magát.
-Nem fogok reggel lerohanni és azt kiabálni, hogy a Kapitány csúnyán beszélt.- mosolyodtam el.
-Mondták már neked, hogy csodaszép a mosolyod?-húzta odébb a kósza tincset ami az arcomba lógott, majd finoman végigsimította az arcélem.
-Steve. -nevettem el magam zavaromban.- Zavarba vagyok.
-Nem kell. Hisz csak az igazat mondom.-cirógatta finoman a bőröm.
-Én tudod jól, hogy nem vagyok ezekhez hozzászokva.
-Akkor had segítsek. -hajolt közelebb, majd a hátamra simította a hajam. Félve felpillantottam rá, mire halványan elmosolyodott. Szemei csillogtak a holdfényben ami beragyogta a várost. Szaporán kapkodtam a levegőt a közelébe, hisz a testünk jó pár ponton összeért, éreztem a parfümje illatát és a finom érintéseit.
Hosszas csend után úgy éreztem meg kell szólalnom, mert kezdett kínos lenni nekem az, hogy itt ül mellettem és figyel, bár igyekszik nem feltűnően, de érzem magamon minden egyes pillanatba ha rám néz.
-Steve?
-Tessék?- fordult irányomba, majd egy halvány görbület kúszott az ajkaira.
-Te boldog vagy?
-Én?
-Igen te.
-Most ebben a pillanatban igen.
-Mért?-próbáltam figyelni az arcát hátha elárul valamit nekem.
-Mert veled vagyok. Szeretek veled lenni. Melletted nyugodtságot érzek.
-Én pedig azt, mintha évek óta ismernélek és csak te lennél aki megért.
-Én itt leszek ezután is neked.-odahajolva hozzá nyaka köré fontam a karjaim és szorosan öleltem. Steve kezeit a hátamon pihentette és közelebb vont magához.
-Köszönöm.-sírtam fel a vállához bújva.
-Ne sírj.
-Szeretek veled lenni Steve.-öleltem szorosabban.
-Én is veled.-mosolyodott el.-Nagyon jó veled lenni.-simogatta finoman a hátam. Hátrébb húzódva megtöröltem a szemeim, mire Steve a kabátja zsebében kezdett keresni. -Van itt valami ami még hiányzik.
-Micsoda?-szipogva pillantottam fel rá, majd kivette a zsebéből Peggy láncát.
-Feltehetem rád?
-Steve én azt nem érdemlem meg.-ingattam a fejem.
-Nálad van a legjobb helyen. Had tegyem fel rád.-simította hátra a hajam és közelebb ült.
-Az Peggyé.
-Neked adta. Azt szeretné, hogy te viseld, hogy veled lehessen.
-De ő már ott fent van, nem velem. -intettem az ég irányába és felpillantottam a sötét égboltra ahol ezer meg ezer csillag fénylett.
-Onnan mosolyog rád. Büszke a tanítványára, hogy ilyen csodás nő lett belőle. A célt amit kitűzött magának elérte és a kérését is teljesítette, hisz most is mellettem ülsz.
-Megölelhetlek Steve?-néztem rá könnyes szemekkel. Az arcomon patakokban folytak a sós cseppek a felsőmre.
-Nem kell megkérdezd, bármikor idebújhatsz.-tárta szét a karjait, mire én közel csúszva hozzá a mellkasához bújtam. Kezeimet lassan feltolva izmos felsőtestén a nyaka köré fontam és jobban hozzá bújtam. -Lábaid nem teszed fel a combomra?-suttogta halkan a fülemhez hajolva.
-Ugye nem lát minket senki?
-Nem.-mosolyodott el, majd kezei a combjaimra csúsztak és felhúzott az ölébe. Kicsit félreérthető volt ez a helyzet, hisz szemben ültem a combjain, mire ő derekam köré fonta a kezeit és közelebb húzott. Lángolt a testem, hogy az ölében ülök. -Feltehetem rád a láncot? -halványan bólogattam, majd hátrébb ültem kicsit és felemeltem a hajam, hogy a nyakamhoz férjen. Steve közelebb hajolt, majd lassú mozdulatokkal a nyaklánc csatját összecsatolta. Arca közel volt hozzám és még akkor se húzódott el tőlem, mikor már végzett. Szemeimet figyelte hosszas percekig, majd lepillantott az ajkaimra. Reszkettem a közelségétől, de vágytam is arra, hogy azt érezzem amit álmomban. Vajon tényleg annyira puhák az ajkai? Lepillantottam szépen ívelt ajkaira, majd riadtan felkaptam a szemeim rá, ahogy kicsit közelebb hajolt. -Nem kell félned, nem fáj.-mosolyodott el halványan.
-Reszketek Steve.
-Nem foglak megharapni. Csak egy olyan puszit kell elképzelned, mint akiket az arcodra adok.
-Tudom de ez más.
-Szeretnéd tudni milyen?
-Kíváncsi is vagyok, de félek.
-Nem kell tőlem félned. Nem csapok le az ajkaidra, csak lágyan. Nem vagyok tolakodó.
-Tudom Steve.
-De ha nem állsz készen, nem erőltetem.-simította meg az arcom.
-De én.. szeretném.-pillantottam fel rá félve. Szemeiben egy halvány fény felcsillant amitől egyből éreztem, hogy ez az a pillanat.