A kórház előtti csend ezúttal zajjal és nyüzsgéssel telt meg, mintha az a sok ember egy üres lapra lett volna rá rajzolva annyira szokatlan volt a látvány. Helikopterek, fekete golyóálló teherautók, és csomó riporter állt liba sorba és tudósított a már félig meghalt hallgatóságnak. Finneas és Hudson szinte be sem tudtak állni, így olyan húsz méterre egy üres parkolónál hagyták ott a kocsit. Habár Hudson nem látta szemtől szemben az esetet ugyanazok a nehéz lépések illették őt is ahogyan a mellette sétáló főorvost.

- Boldogulni fogsz? – Nézett rá, bár hülye kérdés volt, mert valószínűleg Finneas azt se tudta, hogy a pánikroham érzete hol csörgedezik ereiben a legintenzívebben.

Talán ha arra gondol mennyi barátja volt oda bent, talán ha arra gondol, hogy ez a kórház az apja öröksége is lehetett volna, vagy hogy az a sok ártatlan lélek meghalt. Habár nem ő helyezte el a bombát, ha aznap nem megy be a munkahelyére, akkor ez nem történt volna meg. R, avagy Rodriguez nem volt egy éppelméjű ember a hangjából ítélve, de tisztán emlékszik a mosolyára, egykor az őszinte volt, egykor még egy szerető apát látott benne, most pedig habár az arcát nem is látta még közvetlen, nem akart azokba a szemekbe belenézni. Amint a riporterekhez ért ugyanezt érezte, kizárta a kérdéseket, mert az a pár amit félfüllel meghallott is válaszokat kapott, igaz, azokat magában szavalta el, és nem mondta ki őket hangosan. Az emberek jogosan akarták tudni az igazságot, felfoghatatlan lehetett nekik, hogy miért kell mindig nagyobb titoktartásba burkolni az igazságot, még egy ilyen romlott világképen belül is, de az igazság rontana mindenen, talán aznap is ezt érezte. Ha az emberiség tudná mit tett évekkel ezelőtt, akkor most biztos, hogy megszabadulna az arcába nyomott mikrofonok sokaságától, vagy pedig annál több lenne, ki tudja. Amikor Hudson elvitte erről a helyről gyilkosság vádjával, akkor nem lőtt mellé. Talán el kellene mondania neki is mindent, még ha furcsa mód az eltöltött idő ellenére sem érzi ennek szükségletét ahogy azt Sashanál viszont igen. A gondolatok emésztik, és csak egy vállba ütközés szakítja ki ebből.

- Segíthetek? – Egy időre elhallgat és fejben elolvassa Finneas névjegykártyáját az orvosi köpenyén. - Á, Dr. Hazben és... Hudson felfügyelő, ha jól gondolom? – A hang ismerősen csengett, és a földet szemével koptató Finneas felnézett rá. Alvin Korhell. Amerika 2040-es években megválasztott elnöke volt az, akinek a jelenléte megmagyarázta a riporterek sokaságát. Ezek szerint, még élt, és nem hagyta magára az államokat.
- Megtiszteltetés önnel találkozni uram! – Felelte Hudson.
- Kérem, hagyja ezt a baromságot! Nem kell nálam ünneplő beszédet tartania, hiszen valószínűleg maga is volt iskolás, mint tudjuk, hogy milyen álmosítóak szoktak lenni, még a helyzet ellenére is kívűlről fújnám az egészet bárki tartana egy ilyet, szóval hívjon csak Korhell-nek.
- Bemehetnénk? – Kérdi Finneas állával az ajtó keret fele intve.
- Sajnálom, de ez a hely szigorúan a mi hatáskörünk innentől.
- Itt dolgoztam!
- Hát nem szeretném letörni, de ha itt dolgozott, akkor én ilyen munka körülmények között beleírnék abba a nyamvadt panaszkönyvbe, ha az nem robbant fel akkor kihozhatom magának. Nézze Dr. Hazben, maga egy jó orvos és megértem, hogy rossz ezt látnia vagy hallania, de ez az én embereim dolga. – Felelte Korhell, akinek cinikus jelleme már most irritálta Finneast.
- Maga nem érti, hogy mi folyik itt elnök úr, ez egy több aktával kapcsolatos gyilkos műve amihez muszáj nyomokat találnunk vagy emberek halhatnak meg, sokkal több ember, mint ebben a kórházban valaha is kezelésre szorult! – Korhell összevonta a szemöldökét.
- Ez esetben az aktákat is elkérném.
- Nem adhatjuk át önnek, uram.
- Akkor vissza térnék még is csak az ünnepi beszédekhez. Ez az elnök, azaz az én hatásköröm. Nem kellenek magánnyomozók ehhez az ügyhöz, sem orvosok. Köszönjük, hogy ennyire a szívükön viselik az emberek sorsát, de ez-
- Ez sokkal több, mint egy átlag gyilkosság. Az aktákban olyanok vannak amik kiszámíthatatlan eseteket írnak le, a gyilkos jobban ismeri a férgeket, mint bárki. Gyakorlatilag olyan, mintha tudatmódosító szerként használná őket. Tudja manipulálni az agyukat, a legsötétebb félelmeiket tudja feleleveníteni és ráadásul ebben az egészben én magam vagyok a célpont. Én is meghaltam volna odabent, tegnap szemtanúja voltam a robbanásnak, amint felvettem egy telefon hívást amiben állítólag a főnököm keresett felrobbant az egész kórház. Valószínűleg odabent egy érzékelőhöz kapcsolták hozzá, ami aktivált egy bombát.
- Még is miért irányulna ez magára?
- Nem tudom. – Hazugság. - Viszont muszáj körülnéznünk oda bent uram!
- Mint mondtam, ez a mi hatáskörünk, de... kapnak egy tíz percig tartó próbaidőszakot belőle, így jobb ha sietnek, mert én az a fajta férfi vagyok, aki képes lenne időzítőt is beállítani, ha arról van szó.

•••

Habár kint sem lehetett többet látni, de bent aztán végképp semmit. Olyan mintha a füst össze keveredne a kinti tömény köddel és ez által teremtene egy olyan erős anyagot amin ha valaki át próbálna látni akkor karcolgatná az "Így láthat egy vak ember" állítást. Ez moralitásában kifajulólag egy áldás, mert nem kell látnia Finneasnek az égési sérülésekkel tarkított sebhelyeket az embereken, vagy, hogy egyáltalán megmaradt-e az emberségük egy ilyen nagy méretű robbanás után. Ugyanakkor büntény szempontjából pedig egy átok, mert a "köd-füst" miatt nagyobb az esély arra, hogy nem vesznek észre kulcsfontosságú nyomokat a kórház falain belül. Finneast bár nyomasztották az emlékek, és az hogy minden kórterem bejárata előtt felidézte az ott szakosodott főorvosok neveit, egyszerűen tovább kellett haladnia. Már amikor kirajzolódott egy-egy ínektől megfosztott kézfej is borsódzott a háta, hogy itt hevernek volt kollégái és a cipő sarkával átlép rajtuk. Én tettem ezt? Talán, ha akkor nem hazudok akkor megmenekültek volna? Gyerekek, édesapák, édesanyák, kollégák, barátok, mindenki halála az én kezemet szárad. - Gondolta. Délibábnak akarta látni a vért ami a falakra tapadt a korommal együtt amit a bomba okozott, álomnak akarta ezt az egészett hinni. Szinte képes lenne jelenleg megőrülni, ordítani, kirohanni a világból, mert ő nincs többé. Minden amiért harcolt, harcolhat, meghalt vagy megszűnt létezni. Egyetlen célja maradt, hogy végezzen R-el, és bár ő nem egy veterán katona, vagy sorozatgyilkos, még is úgy érezte, hogy meg kell tennie, hogy ezzel eltemesse az itt heverő holttestek emlékeit. Ha már úgy is miatta halt meg mindenki ezen a bolygón akkor haljon meg még egy ember, mert mit számít már +1? A világ ebből nem épül fel, ennyi volt, eddig egy szimpla Apokalipszis volt, de most már ez ennek egy 2.0-ás változata, ami nem az emberek hanem a világ kiírtásáról szól. R mellett nincs jövő, R mellett nincs remény, R mellett ez a hely csak egy világ ami önmaga anyatermészetét bontja le, kezdve egy vázzal amit eddig áttörhetetlennek hittek. Egy dolgot viszont most áttörhetnek: A barikádot a főnöke irodája előtt, amiben a bomba jeladója is volt. Ott kezdődött minden, ott tartották bent fogva, hogy ne menjen el semmiképpen sem, mert ő kulcsfontosságú volt, hogy a terv működjön. 
Miután letörték a torlaszt a kilincs is jött, az elkorhadt réz burkolatával együtt amin már csak kismértékben lehetett észrevenni, hogy valaha rézből volt mert a hamuba mártott rozsda befedte több, mint a felét. Bent pedig akár csak a kilincset, az irodát sem lehetett felidézni a szürkeállományból, mert mindent elégetett és darabokra szedett a bomba, magával rántva a bizonyítékokat is.

- Azta rohadt életbe... – Állt el minden szava Finneasnek. - Nincs... nem maradt ebből a helyből szinte semmi. Volt itt egy íróasztal, egy tábla, rengeteg orvostudománnyal foglalkozó könyv, orvosok diplomái, minden szét lett cseszve.
- Nem, minden. Ujjlenyomatok még lehetnek. Bár időbe telik, de rekreálhatóak az ujjlenyomatok amiket érintettek a robbanás által szétszórt darabokon. Dr. Bailey pl. megpróbálhatott kiszökni így az ő ujjlenyomata tuti a kilincsen van. Nem mintha hasznos lenne az ő ujjlenyomata ilyen szempontból, de csak egy tipp volt. - Hudson láthatólag ezt egy boldogító érvnek és vagy lelkitámasznak szánta, de Finneas egyből romba döntötte az elméletét.
- Mi van ha kesztyűt viselt? Nem csak Dr. Bailey hanem R is.
- Akkor ezek a nyomok nem léteznek Dr. Bailey kesztyűjét leszámítva, mivel ő felvette így ujjlenyomatot hagyott maga után, de R szerintem nem hagyta itt a kesztyűjét.
- Ha itt is hagyta volna, nem ő lenne az hanem valami hasonmása. Direkt lenne itt. Szerintem azt is tudja, hogy most itt vagyunk, szerintem azt is tudja, hogy nem találunk majd semmit, és azt is tudja, hogy én most tanácstalan vagyok ezzel az egésszel kapcsolatban ugyanúgy ahogy te is, ugyanúgy ahogy mindenki más. Érted? Azonosítgathatunk ujjlenyomatokat éjjel-nappal, de szerintem arra nagyobb esély van, hogy valamelyik halott kollégámé lesz mintsem R-é, és ha R-é is lenne mihez kezdenénk? Tudjuk, hogy ő az. Ez nem segít nekünk megtalálni őt Hudson.
- Finneas én...
- Nem, figyelj! Szerintem az elnöknek kibaszottul igaza van, ez nem a mi hatáskörünk, ők kezelik Amerikát, szerintem a seggedbe is GPS van amióta megszülettél egy chip formájában, mert ez itt A-M-E-R-I-K-A. Érted? Ha valakik akkor ők tudják lenyomozni ezt a faszkalapot. Mi csak ide-oda járkálunk, azonosítgatunk holttesteket miközben ez a rohadék ránk pályázik. Elég volt a játékból.

Hudson nem tudott szóhoz jutni, nem értette Finneas hirtelen személyi változásait, de ez volt eddig a leglogikusabb érvelése. Eddig nem jutottak dűlőre, és nem is fognak ha legközelebb nem a kórházat, hanem az egész rendőrőrsöt robbantják fel. Váratlan lépéseket kell tenniük nem pedig egy fonalon mozogni, akár a marionette bábuk. Ennek itt és most kell véget érnie, ha nem is ma, nem is holnap, de az elkövetkezendő egy hétben mindenképp. Ehhez a váratlan lépéshez pedig egy kulcsfontosságú személy kellett. Alvin Korhell.

•••

Finneas többször is lejátszotta a fejében, hogy melyik mondat lehetne a legmegfelelőbb nyitány egy elnök számára, akiben szinte biztos csak azért engedte őket ide be, hogy had lézengjenek míg ő megoldja valahogy a riporterek hadának megszüntetését. Nyithatott volna tisztelettudóan, ahogyan azt egy elnökhöz illik, de Hudson köszöntésére is csak szimplán elutasította a formalitást. Alvin Korhell egy olyan elnöknek látszott, akiről ha nem készültek volna portré poszterek, és nem plakátolták volna ki sármos arcával mindegyik államnak legalább a felét, akkor az ember ki nem találná, hogy ő bizony elnök. Nem viselt ünneplőt, bár elegáns ruhákban járt. Olyannyira elegáns, hogy valószínűleg amikor reggelente összegombolja a mandzsetta gombját a zubbonyán akkor a fényben megtörve ki kukucskálna a precíz munkával bele gravírozott Jack Victor logó kettő iniciáléja. Nem tudná eldönteni az átlag, hogy Korhell a pénzével akar felvágni, vagy pedig szimplán csak méreg drága férfikabátokban járkál ünneplő helyett mindenhova, vagy csak nagyon, de nagyon szereti a Jack Victor márkát, így ezzel fekszik, s kel. Finneasnek szimplán úgy kellene nyitnia felé, mintha a haverja lenne, de azért még is tisztelet tudóad, hogy ne mocskolja be azt a képet, amit valószínűleg Korhell gondol magáról. 
Bár amint ki értek azt a felvezetésekkel teli könyvet a fejében egyből égethette is el, mert Korhell vezette fel a nyitányt.

- Á! Már is kijöttek onnan? Na, és...? - Ekkor Korhell kezét az egyik tolakodó riporter fele intette, akivel valószínűleg pár perce beszélt, biztos szeretett a középpontban állni.
- Csak olyat találtunk, amit eddig is tudtunk, így szeretnék feltenni elnök úr magának egy kérdést négy szemközt - tekintett Hudsonra Finneas - vagy inkább, hat.
- Rendben van, csupa fül vagyok.
- Szeretnénk az ügy végére járni, mert emberek haltak, és fognak meghalni amíg ez az ember szabad lábon van! Így szeretném, ha megfontolná, legalább megfontolná azt, hogy együtt működjünk, maguk kezelik Amerika összes biztonsági kameráját, rengeteg fegyverük van, és képesek bárkit lenyomozni a világon a szuperszolgálat és légi erők segítségével. Így amit kérünk, hogy segítsen. Ne nekünk, hanem a világnak. Ez az ember úgy véljük, hogy a járvány mögött is áll, legalább is ez a legésszerűbb magyarázat, mert ismeri ezeket a férgeket, úgy mint más a tenyerét. Nos, tudjuk, hogy ez nem a mi hatáskörünk, de-
- Itt most megállítanám Dr. Hazben. Mit tudnak erről a személyről, ami segíthet a nyomára bukkanni? R? Ez minden? Egy betű? Tudja mit találnék ha a nevem két betűjét beírnám a böngészőbe pl.? Remek minőségű képeket, egy AK-46os gépkarabélyról, maga meg azt feltételezi, hogy én meg a nem tudom kicsoda a bázison az ábécé összes lehetséges varriációját felkutatjuk, hogy ki lehet ez az R? - Mondta hisztérikusan Korhell.
- Rodriguez Ortega.
- Honnan...? - Kérdezte Hudson.
- Nem érdekes.
- Szóval, Rodriguez Ortega? Ő, R? Mindenesetre ezzel a névvel tudok mit kezdeni, tudja hogy néz ki?
- Feltételezem.
- Honnan...? - Kérdezte Hudson.
- Majd később tájékoztatlak téged is, meg Korhellt is.
- Alvin. - Mosolygott. - Rendben van, tekintsék annak, hogy fel vannak véve, de három aranyszabályt le szeretnék szögezni. Ez nem feltétlen az embereimre igaz, hanem csak is kizárólag magukra. Egy, nincs magánakciózás, ha azt nem adom parancsba. Kettő, Mindenről tájékoztatnak, bármit tudnak meg azt nekem elsőkörben jelentik, mert a legkisebb eltitkolt információ és ennek a megállapodásnak vége, és három tej nélkül szeretem a kávét, két cukorral. Ezzel nem akarok utalni semmire, csak gondoltam szólok, jó ha tudják. - Ezzel a riporter tömegen átvágva ültek be egy fekete helikopterbe ami nem sokkal egy mozgássérült parkolóban dekkolt.
- Tudja... van egy helikoptereknek kijelölt parkoló is. - Tette hozzá Hudson a felszálláshoz.
- Ja, biztos nagyon stabil maradna egy több tonnás katonai helikopter alatt a robbanást átélt kórház tetején leszállni, nagyon jó ötlet. Tudja, mit? Legközelebb megfontolom.

•••

Amikor a helikopter felszállt Finneas szinte biztos volt benne, hogy a Fehér Ház fele veszi majd az útját, de helyette valami egészen más fele repültek. Ha belegondol akkor útjuk során egyszer sem pillantotta meg a Fehér Házat kipillantva az egyik oldalsó ablakon, feltehetően még meg se közelítették azt. Nemhogy nem közelítették meg, de Washingtont is elhagyták. A helikopter zajától bár a gondolatait sem hallotta, azt feltételezte, hogy legalább két államon is átrepülnek. A washingtoni felhőkarcolók eltűntek, majd hirtelen hatalmas fenyvesekké alakultak át, egy szempillantás alatt. Oregon. Semmi sem volt fogható ehhez a helyhez, gyönyörűnek tartotta mindig is, olyannyira, hogy a szépsége egy apokaliptikus világ után is megmaradt. A jobb oldalán megpillantotta a Crater Lake báját a már-már havas Alpok közeli hegyekkel körbe ölelve. A helikopter ezek csúcsai mellet haladott el, kishijján a propellerek végei ezekből a csúcsokból pedig szuvenírként egy adag havat vitt magával. A szél amit áthaladáskor kavart is biztosan fehérré varázsolta a matt szürke helikopter acélpáncélját. A hegységek megmaradtak, még is a didergésre kéztető szellő felerősödött a helikopteren belül. Idaho. Furcsa volt belegondolni, hogy Amerika elnöke ilyen messze volt a kormányhelyétől, Washingtontól. Ha a helikopter itt szállna le akkor meg nem mondaná senki, hogy itt él az elnök. Technológiailag visszamaradottnak ígérkeznek azok a városok amiket Finneas megpillant félszemmel, hihetetlen volt belegondolni, hogy Amerika ezen részét szinte egyszer sem látogatta meg, bár jöttek páciensek hozzá ebből az államból is, sőt, ha a páciensei amerikai államok lennének, akkor majdhogynem a fél bolygó Amerika lenne. Az idahoi páciensei is látszólag mintha visszafogottabb, az átlag városi élethez képest szokatlan ruhadarabokat kapkodtak fel magukra, így Idahót mondta volna az elsőnek, aki egy apokalipszis helyzetet sosem élne túl, de még is. Az épületek nem roskadoztak, az útfestés az utakon hibátlan volt, mintha most jött volna át itt egy felfestő kocsi. Washington annyira másabb volt kinézetileg a CPECD után, hogy rá sem ismert volna a képekre a 2019-es Washingtonról. Egyszerűen a szürke állománya, mintha kitörölte volna a képeket. Nemhogy kitörölte, de szanaszét locsolta kerozinnal azt, és mintha piromániás lenne, önmagát gyújtotta fel, ám még mindig ott égett az emlékei közt, és minél több hamu rakódott le rájuk, annál inkább elfelejtette, hogyan nézett ki. Az új normalizált életforma egy új normalizált Washingtont hozott a képbe, amiből sosem fog az állam felépülni. Oregon, Idaho. Mindkettő állam jobban hasonlított az örök élet kulcsára olyannyira, hogy az előző gondolata arról, hogy Idaho lenne az első állam ami nem élne túl egy apokaliptikus helyzetet cáfolva lett. Idaho lenne az utolsó, aki nem élne túl egy apokaliptikus helyzetet. Nem egy sebészeti beavatkozás volt a kulcs a meggyógyulásra, hanem egy másik állam, egy másik város, egy másik környezetvilág, de a helikopter ezt leszarva hagyta el ezt az államot is. Talán elmenne Amerikából, egy másik kontinensen élt volna eddig Korhell? Nem, mert akkor nemhogy Oregonból, de közvetlen Washingtonból balra fordulva is megtehette volna ezt. A didergő szellő pedig eltűnt, és egyre melegebb lett. Az acél mintha felhevült volna a helikopter páncéljában, és a páncélon kívűl is. Nevada. A kopár, tűzforró hely, valamint a Halál Völgy egy részének az állama. Ez a hely egy hatalmas katonai erődítményt mutatott meg elsőnek. Ez nem volt itt korábban, gondolta Finneas. A helikopter is erre a helyre szállt rá. Korhell lenne az egyetlen amerikai elnök, aki Nevadát, a tűzforró hőmérséklet rekorder államot választaná menedéknek, katonai központot építene rá, és ott inná a kávéját. Talán a férgek gyűlölik a meleget? A sivatag kopárságából ezt nem lehetett megállapítani, mert bár ugyanúgy néz ki, de egy atomrobbanás után is, ugyanúgy nézne ki kopárból nem lehet kopárabbat csinálni, még is valahogy... Korhell kiszállásával az egész hely kopárabb lett. A szarkasztikus mosoly eltűnt az arcáról, ha még egy pillanatra is, de már ez szokatlanabbá változtatta a helyet.
Ez, most az 51-es körzet akarna lenni?
Nem.
Az elvileg a föld alatt van.
Ez valami teljesen más kutató állomás, ami Isten tudja mióta épülhetett. Finneas és Hudson Korhellt követve haladtak végig egy szürke réz elemekkel kiszegélyezett folyosón, ami mellesleg egy meglepően jól hűtött folyosó volt, egy Nevadában található katonai központhoz képest. Ez a hely egyszerre nézett ki egy golyóálló fehérháznak, egy börtönnek, vagy egy második világháborúban található anyahajónak, feltehetően ezekből is találták az alapanyagokat hozzájuk, mert a motívumok megmaradtak benne. Több őr, illetve katona figyelte a lépteiket, mint Washington összes rendőre - nem is - polgára tette volna ezt. Ennek a helynek több volt a lakossága, mint a jelenkori Washingtonnak valaha is a járvány során, de senki sem volt polgár, egyetlen egy hadi öltözet nélküli ember sem szerepelt itt, és egytől egyig mindenki fel volt fegyverkezve. A szerelő, a tudósok, és természetesen a katonák is. Mindennek volt itt egy rendje. Az arcrezzenéseket is parancs megtagadásnak vélték. Rendesen olyan helyzetet keltett ez az egész, mintha a második világháborúban, vagy a körül maradt volna ez a hely fenn, de nem. Ez most épült, legkésőbb két éve, bár Finneas sosem olvasta a híreket a Washingtoni életen kívülről, meg volt róla győződve, hogy ezt az újságok sem írták volna le, sem az internet, annak ellenére, hogy mennyire egy nyílt helyen rá lehet látni erre az atomreaktor makettet imitáló acél dobozra. Egy mondatot ízlelt a főorvos a szájában, ám Korhell felé azt nem akarta nyíltan közölni. A mondat mellett pedig rengeteg kérdés szerepelt többek közt olyanok, hogy:
Mi célja ennek a helynek?
Végig tudtak R kilétéről?
Mi az amit a hatóságnál tudnak a férgekről?
Ellenszeren dolgoznak?
Ha igen milyen régóta?
Ezek a kérdések pedig egy végtelen archívumban szerepelnek nemhogy Finneas, de Hudson fejében is.
Hirtelen mindketten egy terembe kerültek, és az eddig észre nem vett őket kisérő hadiruhás férfiakat Korhell egy intéssel kiterelte a teremből. Finneas amikor rájuk tekintett meglátott egy részletet az amerikai zászló csücskéből.

- Mégis mi ez a hely? – bökte ki végre Finneas.
- Mégis mi NEM ez a hely? – Mosolyodott el Korhell. - Nincs egy szakneve ennek, de szeretem Összesítőnek hívni. Adatokat szerzünk mindenről ami az államokban folyik, legyenek azok az emberek vagy pedig a férgek.
- Mihez kezdenek az adatokkal?
- Leltározzuk őket.
- Elég nagy a védelem egy archívum szerűséghez, nem gondolja? Meg különben is, emberek haldokolnak, az orvoslásban gyilkossághoz folyamodunk, és gyakorlatilag a munkánkba ivódott ez, maga meg itt ül és leltározgat? Még is kinek lenne erre szüksége?
- Dr. Finneas Hazben, biztosíthatom, hogy maga meg én teljesen máshogy gondoljuk a világvégét, mert ön az embereket helyezi előtérbe, mindenkin segíteni akar, és kettős ügynököt játszva egy gyilkost akar felkutatni az ÉN segítségemmel. Én pedig úgy hiszem, hogy kibaszottul mindegy, hogy én leltározgatok-e vagy sem a világ ugyanarra a pontra fog jutni, és baszhatjuk. Ezért a leltározás egy nagyobb projekthez kell ami egy menedéket biztosít majd minden túlélőnek, ezért adtuk ki a járvány elején a "Maradjanak bezárkózva!" utasítást. Tudnunk kell mindent ezekről a férgekről, így garantáltan egyetlen egy sem fog bejutni ebbe a bunkerbe.
- Szóval, ha jól értem... maga hagyja az embereket meghalni, amíg nincs kész ez a bunker, és igazából ha kész is lesz, maga csak szimplán elrejtőzik, míg ki nem halnak, vagy mi?
- Piszok szar megfogalmazással igen, valahogy így. Amerika csak egy szelete ennek, és én nem uralom az egész világot, de ha uralnám is lehetetlen megállítani egy ilyen hatalmas terjedésű féregfajt, egyáltalán azt sem tudom, hogy hogyan lehet megölni ezeket, mert az aktákból, meg a nyomokból, amiket a kezembe biggyesztett a társa, úgy néz ki, hogy nem lehet megölni őket. Maga a túlélési esélyeket akarja növelni Finneas egy olyan világban, ahol nincsenek már túlélési esélyek. Én pedig a kihalási esélyeket akarom növelni, amik szintén nem biztosak. Maga azt mondja, hogy ez az R vagy ki áll minden mögött. Tegyük fel megöljük. Ha meghal, akkor varázs módon az összes féreg amit teremtett elporlad, mert egy szellemi szinten kötődtek egymáshoz, vagy még is mi a fasz? Nincs, és valószínűleg nem lesz semmi megoldás. Nem vagyok mindenható, a férgek egy dolog, de az emberiség ugyanúgy probléma. Nem állhatok ki eléjük, és mondhatom azt, hogy "TALÁN" megoldást adok nekik, ha megöljük ezt az R figurát, rám hallgatnak, az utolsó megmaradt részletére Amerikának. A menedék egy egyszerű megoldás, és nem zár ki semmi más lehetőséget, míg mi azon kívűl próbálunk megoldást találni a világra, számomra ez a legértelmesebb megoldás jelenleg, mert mit ér a férgek megszüntetése, ha nincsenek emberek többé abban a világban, amit ön megakar védeni illetve menteni, Dr. Hazben.

Talán Finneas valami utolsó indok után kutakodott, de nem talált mást, maximum olyat, ami egy rozsdás szögre hasonlítana ha testet ölthetne, mert csak feszítővassal tudná a felszínre hozni, és ha sikerülne is egy vacak szar indok lenne. Így belement. Finneasnek csak R kell, ez is volt az indok amiért első körben Korhell erre a helyre hozta őket "társával", de  egyszerűen jobb választ, illetve megoldást szeretett volna találni, még ha jelenleg semmi nemhogy kézzelfogható nem volt, de még a gondolatában sem telepedett le egyetlen egy idézőjeles "jobb" megoldás. Korábban is sakként fogta fel ezt az egészet, mivel olyan mintha sakk-mattot kellene adnia össz-vissz két fent maradt bábuval, míg az ellenfélnek az egész táblája meg van, vagy jobb hijján egy-két hiányosság szerepel a térfelén. Bólintott. Korhell pedig kivetítette az előtte lévő projektorra az összes halálesetet, egy piros X-el a térképeken. A piros X-ek mellett pedig a tünetek is ott voltak, merő részletességgel feltüntetve, mintha ez a prezentáció Korhell gépén lett volna alapból. Hudson is olyan arcképpel figyelte az elnököt, mintha az a kérdés fontolódna meg benne, hogy netán ő R, és habár illene rá a megoldás semmi oka nem lenne rá. Ettől még dolgozhat neki. Ezt egyikük sem zárta ki.
A piros X-ek felett számok sorakoztak, ami a sorrendjét mutatta a gyilkosságoknak.

- Milyen sorrendben vannak a gyilkosságok? - Kérdezte Hudson, miközben a kijelzőn megjelentek eközben az áldozatok képei.
- Időrendben. Mármint, nem a megtalálásuk, hanem a gyilkosságuk elkövetésének idejében. - Felelte Korhell, aki ekkor megnyomott egy piros hívógombot az asztalán. - Viszont a kérdéseiket inkább Symonds-nak tegyék fel, ő az aki a kutató munkát végezte, míg mi repültünk egyet az államok felett. - Mosolyodott el.
Symonds egy kopasz nagy szakállú katona ruhát viselő fekete férfi volt, akiről szinte lerítt az, hogy egyszer sem vette le az egyenruháját. Ebbe kelt, ebbe aludt, és még feltehetően az ünneplőjeként is ezt tekintette.

- Symonds hadnagy, és kémdetektív szolgálatukra az 1.1.1.5C egységből! - Fogott kezet Finneassel és Hudsonnal, majd egyből a mondandójába kezdett. - Az aktákat elemezgetve arra gondoltam, hogy különböző blokkokra osztjuk az egyes sugárutakat, hogy belokátoljuk azokat a területeket, ahol a gyilkosnak rálátása volt az összes esetre, de rájötttem, hogy felesleges. - Finneas, illetve Hudson a miértjére kérdezett volna rá, de szintúgy felesleges lett volna, mert már meg is kapták a választ. - Mivel távolról ölték meg őket. Ezt Richard Clanton halála támasztja alá, aki öngyilkos lett. R itt nem volt szükséges a gyilkosság elvégzéséhez, mivel Richard manipulálva volt, ugyanúgy az R7-es kódjelű Stanley is manipulálva volt. Feltehetően Elisabeth Onath is.
- Elisabethet leszúrták. - Feleli Hudson.
- Nem volt ujjlenyomata, az aktában legalábbis ez állt. Nem tudom, hogyan lehetséges, erre én sem jöttem rá, de ami biztos, hogy az elkövető az Elisabeth maga volt. Manipulálták. Kik? A férgek. Ezt Oliver Basban, a tűzoltó támasztja alá. Azt hitte, hogy fuldoklik, hogy lángra kapott. A férgek gondolom újra át éltettek vele egy traumát. Tudták, hogy trauma érte az áldozatukat.
- Ez nevetséges. - Ekkor Finneas törte meg Symonds beszédét.
- Az lenne? Ez az egyetlen magyarázat arra is, hogy Stanley holttestén a maga ujjlenyomata található.
- Ez mit is magyaráz?
- Azt, hogy miért volt több ezer CPECD féreg a fejében. Az idegeket, a neuroközpontú viselkedést célozták. Minden egyes féreg kapott egy emléket, amire fókuszálhat. Egy féreg agya milyen nagy lehet? Nem hiszem, hogy túl sok információ férne bele, de több ezer féreg már kitehet egy agyat.
- De hisz ez lehetetlen, az ember hamarabb találná fel a rák ellenszerét, minthogy ennyire kiismerje az emberi agyat. Azt akarja mondani, hogy valamelyik féregnek az ezer közül annyit kellett mindössze megjegyeznie, hogy hogyan néz ki az ujjlenyomatom, ezt pedig R bele programozta az agyába?
- A tudósaink fejlettek Dr. Hazben. Ez az ő elméletük, én csak egy kém detektív vagyok, akinek a hatásköreibe nem ezek tartoznak, hanem olyan dolgok, mint pl. hogyan tehetem könnyebbé az önök munkáját, vagy keresését. Külön kértem őket, hogy a legvalósághűtlenebb elméletektől kezdve állítsanak össze egy listát R indítékairól, valamint a körülmények jelentőségeitől, és akár mennyire hihetetlen, de ez volt az egyetlen elmélet a tíz közül, amibe logikát is láttam.
- Mi van Sasha esetével?
- Az-az elmélet is helyben van. Bármi ami az agyal kapcsolatos. Az agy manipulálását tanulmányozza. Az R-el jelölt sorozat pedig nem egy idegenvezetői állomás jelzőkód a detektíveknek, hanem azt mutatja meg számára, hogy az egyes kisérletei hogyan, s miképp végződtek. Az elnök úr Rodriguez Ortegát adta meg nekem, mint név. Rá keresve Ortega több tudományágot is követett, ezek közül pedig csomó olyan volt, ami a neurotikus viselkedésmódot, az agyi képfeldolgozást, illetve sejttant foglalta magába. Nem állt messze tőle a biomechanika, és a kvantumfizikába is elég mélyen bele ásta magát, többek között az agy heurisztikai érvelés rendszeréről is írt egy online elérhető szakdolgozatot is. Viszont autóbalesetben meghalt, ami egy tipikus húzás a gyilkosoknál, hogy halottnak titulálják saját magukat.

Talán most érezte leginkább Finneas azt, hogy a Föld nevezetű bolygót egy teljesen más fizikai síkra térítették át, mert ebben a pillanatban a gravitáció is nehezebbnek érződött. Az összes tudományág, amit gyerekkora óta kitanult annyit ért mintha azt a szeme előtt miszlikelték volna szét egy keményacélból készült ollóval. Annyi minden történt az elmúlt pár napban, hogy meg is feledkezett arról, hogy Stanley nyakán az ő ujjlenyomatát találták meg. Nem tudott rá jönni, hogy mégis miért felejtette el, csak úgy egyetlen szempillantás alatt, hisz ez volt az eredeti ok, amiért ő itt van, és Amerikának a saját elnökével szemben álldogálva folytat diskurzust, miközben egy gyilkost, és feltehetően az apokalipszist magát próbálja megállítani. Az ujjlenyomat Stanley nyakán, ezek szerint egy hamisítvány - nem is - egy rekreáció - nem is - a pontos mása az ő ujjlenyomatának. Ez viszont lehetetlen. Nem azért, mert Finneas imádta ezt a szót hangsúlyozni, hanem  mert a férgeknek nincsenek ujjbegyei, nincsen semmi sem amin keresztül ez megvalósulhat. Belülről érnék el? A férgek az agyban vannak, akkor még is hogyan? Ekkor megtorpant. Szereznie kell egy férget, és minden egyes sejtjét ki kell elemezze, egy mikroszkóp, vér, és DNS minta segítségével. Nem elég egy, több kell. Különböző holttestekben is lehetnek eltérések, úgy érzi most magát, mintha hibát kutatna fel a Mátrixon belül, és még arra is több esély lenne, mint arra amit most készül véghez vinni. Korábban, már szemügyre vette a férgeknek a véreit, de nem emlékszik, már rá, hogy mit talált akkor. Próbált visszaemlékezni, minél több emléket magába szívni, míg nem megakadt egy viszonylag frissen a szürkeállománya. Stanley járt nála, és akkor amikor Richard halálának okára próbált rájönni, akkor a fejében talált anyagot egy lombikban adta át neki, ő pedig semmi különöset nem látott rajta, még úgy sem, hogyha nagyon lassan akarta volna akkoriban letudni a Stanleyvel tartott beszélgetést. Egy újabb emlék, egy újabb kulcsfontosságú bizonyíték. Stanley utolsó mondata a laborjában. Mi van ha a szer valahogy elhitette az aggyal azt, hogy ez természetes? Egyben a "szer" szó, és maga a kérdés is foglalkoztatta, mert mi van ha... ezeknek a lényeknek nem kell vér. Az a maradék vér, amit a nyálkájukban talált, az is Richardé volt, elvégre ezek bár férgek, de egyben paraziták is, ergo az egyetlen céljuk a fertőzés. A CPECD az agyat fertőzi, innen is ered a Cerebrum parasitus et conscientiam destruit latin kifejezés, ami szabadfordításban rosszul hangzana, de ezek a latin elnevezések már csak ilyenek, Finneas sosem tekintett nagy figyelmet arra, hogy miért, de mindig is foglalkoztatta az, hogy miért a latint tartják a tudományosnyelvnek az orvostudomány, meg az összes többi természettudományág világában a nyelvikorlátok nem létezésén kívül. Vagy tényleg csak ennyi lenne?
Egyszerű kiejteni, megtanulni, és hivatkozni rá?
Egyáltalán, miért van valaminek tudományos neve, ha az angol a világnyelv és nem a latin?
Rosszul tudná?

Gondolkodni kezdett, hogy honnan szerezzen CPECD férgeket, mert a kézenfekvő válasz a régi holttestek lennének, de azoktól a férgektől, amiket az agyakban találtak már a boncolás következtében megszabadultak, valamint második eshetőségként egy fészekféleség lenne a legjobb lelőhely, de nemhogy a CPECD parazitái, egyik parazita illetve féregfaj sem kezd el fészkeket rakni.
Egy újabb holttest kellett, ami azt jelentette, hogy megkell találniuk R következő áldozatát, aki feltehetően R13-as jelzést fog kapni, ha nem elég gyorsak. Egyáltalán míg ők Nevadában vannak, addigra már lett R13? Na és mi van Sasha-val akinek R17-van a karján, lehet hogy 13 helyett inkább R18at keresnek? Mindenesetre muszáj volt találni egy bizonyítékot, vagy valamit, de Finneas úgy érezte, hogy kettő legyet üthet egy csapásra, hogyha a folyamat előtt talál rá a leendő áldozatra.
Másnap elhatározta, hogy hozzá lát, és ha vért is kell izzadnia ismét megmenti egy ember életét, ahogy azt eddig is tette, mint a legjobb orvos a világon.