[monsta x- misbehave]
0:00 ─〇───── 0:00
     ⇄   ◃◃   ⅠⅠ   ▹▹   ↻

Kedves Jungkook!

Egyre több időt töltök Seokjin hyunggal. Nagyon jól érzem vele magam, mert amíg itt van, addig nem vagyok egyedül. Egy kicsit ki tud rángatni abból a fájdalmas mókuskerékből, amibe te száműztél engem.

De nem tud téged pótolni. Hiszen miután elmegy, ugyanolyan magányos leszek.

Ma is átjött, szinte már olyan, mintha itt élne. Csak aludni jár haza, pedig mondtam neki, hogy maradhat itt is, biztosan te sem haragudnál meg érte, de ő vitatkozni kezdett velem. A fejemhez vágta, hogy csak barátok vagyunk és ne képzeljek bele a dolgokba semmi többet, ő nem akar 'Jungkook pótlék' lenni. Nem értettem, hogy mire volt ez a hirtelen felindulása, viszont ezzel egy újabb fájó sebet szakított fel bennem.

Emlékszel még arra, mikor legelőször összevesztünk? Nyilván azelőtt is voltak vitáink, összetüzéseink mégsem fulladt szakításba egyik sem.

Nagyon haragudtam rád aznap, hisz randink lett volna. Én szobafogságban voltam ismét valami miatt, és hazudtam a szüleimnek hogy veled tudjak lenni, csak hogy láthassam az arcod, a mosolyod és halljam a nevetésed. Viszont te ezt ismét elfelejtetted.

Mindent elfelejtesz Jeongguk! Ez olyan rossz szokásod.

Ott álltam az ajtótok előtt, vártam, hogy kinyisd nekem, helyetted viszont édesanyád szembesített azzal, hogy Jimin hyunggal mentél el valahová.
Felmentem a szobádba és vártalak abba a hitbe ringatva magam, hogy hátha csak valamilyen meglepetés miatt tűntél el.

Haha, meg is lepett az, hogy éjfélig(!!) nem értél haza.

Összetörtem akkor Jungkook, hisz rá kellett jönnöm, mekkora egy naív marha vagyok ha elhiszem, hogy mindenek felett én vagyok neked az első.

Szakítottam veled, miután hazafáradtál, hisz szavakkal le sem tudnám írni mennyire cserbenhagyottnak éreztem magam.
Hazamentem, és bezárkóztam a szobába. Sírtam, sőt zokogtam.

De te mindig tudod mit kell tenned. Nem érdekelt hány óra van, te üvöltötted a nevemet az ablakom alatt.

"Akkora bolond vagy Jungkook"

Emlékszel, hogy sírva nevettem, mikor ezt mondtam? Felverted a szüleimet, a szomszédokat, téged mégsem érdekelt.

Nem kell mondanom, hogy mi történt ezután, igaz? Hisz egyértelmű volt, hogy onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk.

"Te sem gondoltad komolyan, hogy ennyire egyszerűen megszabadulsz tőlem. "

Mennyire igazad volt Jeongguk...

Mondd,

újrakezdünk megint mindent?

Szeretettel, Kim Taehyung

Szöul, Dél-Korea

P.S.: And we only break up, just so we can make up and I can hear you call my name. -A