[can't help falling in love]

  0:00 ─〇───── 0:00

         ⇄   ◃◃   ⅠⅠ   ▹▹   ↻

Kedves Jungkook!

Egy hét telt el azóta, hogy elmentél és a hiányod egyre felemésztőbb. Nem mozdultam ki a házból, nem reagáltam a telefonhívásokra sem. Képzeld Seokjin hyung annyira megijedt, hogy majdnem rám törte az ajtót. Mikor meglátta a kisírt, vörösre dagadt szemeim, sápadt arcom és vézna alakom, be akart vinni a kórházba. Majdnem összeestem előtte. Azóta pedig folyamatosan meglátogat és addig itt marad, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy ettem.

Nem normális a viselkedésem, ugye?

Egyébként, Hyung aggodalmas viselkedésétől eltekintve más nem igazán történt. Megtaláltam a régi képeinket az egyik fiók mélyén, s azok láttán annyi emlék tört fel bennem hírtelen, hogy azt kívántam bár annyi idősek lennénk újra.

Emlékszel a legelső randevúnkra? Egy étterembe vittél, miután apumtól engedélyt kértél rá. Gyönyörű volt, hisz mindent virágok borítottak, a plafonról lampionok lógtak és szinte minden arany színben pompázott. Fekete öltönyt viseltél, én pedig fehéret. Borzalmasan jól néztél ki, ezzel tisztában is voltál. Az egész este felejthetetlenre sikeredett, gondoskodtál róla, hogy sokszor érezzem magam zavarban, hisz szeretted látni pirospozsgás arcom. Mindig azt mondtad, hogy olyan, akár a pipacs virága. Egyetlen érintés is tönkreteheti.

A vacsora után sétálni indultunk a közeli parka. Szeptember végéhez híven hűvös volt, te pedig egyből kiszúrtad, hogy vacogok. Ideattad kabátodat, pedig ellenkeztem.

Másnapra beteg lettél.

Kézenfogva sétáltunk haza, felkísértél a bejárati ajtóig. Ott csattant el életem első csókja.

Piszkosul szerettelek már akkor Jungkook! Mégis te képes voltál engem szó nélkül itt hagyni.

Nem hiába mondják, hogy csak a bolond az, aki szerelmes...
Leszek veled bolond, de előtte visszajönnél hozzám, hogy

fogd a kezem?

Szeretettel, Kim Taehyung!

Szöul, Dél -Korea.

P.S. take my hand, take my whole life too. oh for i can't help falling in love with you. -A