[agustd- people]
0:00 ─〇───── 0:00
      ⇄   ◃◃   ⅠⅠ   ▹▹   ↻

Kedves Jungkook!

Ma Jin hyung elkísért a féléves kontrollra. Nagyon féltem, hisz mióta megtudtuk, hogy beteg vagyok, egyedül te voltál, aki mellett bátran belépdeltem a kórterembe.  De ma elfogott a pánik, iszonyúan rettegtem. Hyung akármennyire is próbálkozik, nem tud helyettesíteni téged, pedig te is csak egy egyszerű ember vagy Jeongguk.

 Mondd, hogy hiányozhatsz ennyire?  Miért fáj? Érzelmileg tönkretettél, mégis, ha eszembe jutsz fojtogat a sírás, nem hagy szabadulni.    Fél éve mentél el, mégis olyan, mintha csak egy emlék lennél, egy megfakult, kikopott kép egy törött keretben. Nagyon ijesztő ez az egész, kérlek mondd, hogy hamar vége lesz és újra láthatlak, mert úgy érzem meghalok.

Egyre többször érzem úgy, hogy valami nincs rendjén, hogy valami rossz fog történni. Azt hittem, hogy mindennek a vizsgálathoz van köze, de miután megkaptam a kórlapot, és bizonyosra vállt, hogy ha teljesen nem is, de sikeresen megküzdöttem az életemért és talán nyertem is.  Nem tudom eldönteni, miért nyomja a szívem olyan sötét emóció.  Rajta ül, fogságban tartja és nem engedi szabadulni. Fojtogat Jungkook, úgy érzem meghalok. 

Gyere haza kérlek! Szükségem van rád! Szükségem van rád most, épp úgy, mint azon a napon, amikor először találkoztunk.  Olyan  elveszett voltam, mint minden ember. Hisz egyformák vagyunk, mégsem hasonlítunk.  Aztán jöttél te és  a kezed nyújtottad, talpra akartál állítani, úgy, hogy közben te is fél lábon  ingadoztál.  Ki akartál húzni a mélyből, de máig sem  értem miért. Mi volt a baj azzal, hogy fájt? Azt ígérted, akkor ott, a fa tövében a Han folyó partján, hogy soha nem engeded be az életembe a fájdalmat.  Hogy megvédesz.  És kitartasz mellettem.

Most is ugyanúgy fáj és miattad Jeon Jeongguk!  Nem tartottad be az ígéreted, de mondd,

kinyújtanád felém újra a kezed?

Szeretettel, Kim Taehyung!

Szöul, Dél-Korea.

P.S.: Sometimes it hurts  again. Sometimes I'm upset, maybe I'll cry. What's wrong with living like that?-A