Mivel itt délután van, mára annyi programot már nem terveztek a tanárok, illetve azt mondták, hogy inkább maradjunk egy kicsit a szálláson, pakoljunk ki, zuhanyozzunk le és ha kedvünk tartja, menjünk ki az udvarra, ahol a medence és a bár található. Az osztály már betöltötte a tizennyolcadik életévét, Jimin pedig hamarosan annyi lesz, tehát az osztályfőnök csak annyit tanácsolt, ne vigyük túlzásba az iszogatást, valamint a pultossal is lebeszélte, hogy tartsa számon a kiadott italokat. Őszintén, nem hiszem, hogy ezt szegény lány be fogja tartani, de azért aranyos, hogy nem küldte el a melegebbik éghajlatra a tanárnőt.

Elmondták még azt is, hogy este elmegyünk egy rövidebb városnézésre, kizárólag itt a környéken. Tényleg nem szerették volna nagy dobra verni, hiszen a mai napon mindenki olyan, mint egy élőhalott. Jimin és én úgy döntöttünk, hogy egy órát biztosan fent fogunk tölteni a szobánkban és maximum csak utána megyünk ki, feltéve, ha lesz hozzá hangulatunk és energiánk. Jimin nagyon elfáradt, mondjuk én sem érzem úgy, hogy ebben a pillanatban lefutnék egy maratont, de szerintem ez teljesen érthető egy ilyen hosszú utazás után. Most, hogy végre mindenki teleette magát és jól lakott, visszamehettünk a szobáinkba.

- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyunk. - sóhajtott fel Jimin, amikor becsuktam magam mögött az ajtót.

- Pedig itt vagyunk. - mosolyodtam el, miközben hátulról átöleltem őt. - Mondjuk nem igazán érzem azt, hogy kaszinóról kaszinóra mennék ma este, de ez még változhat. - vontam vállat, mire Jimin hirtelen megfordult.

- Mit akarsz te egy kaszinóban? - kérdezte - Apukád mondta, hogy vigyázz magadra. - emlékeztetett apa szavaira. Tudom, hogy mit mondott és azt is, hogy véresen komolyan gondolt mindent, viszont én sem vagyok hülye és még véletlenül sem szeretnék balhét csinálni a kirándulás alatt, de úgy gondolom, hogy a tanárok is szerveztek valami ehhez hasonló programot számunkra,  hiszen egyszer vagyunk itt és egyszer vagyunk fiatalok.

- Nem tervezem felborítani itt a rendet, drága egyetlen szerelmem, de tuti biztos vagyok benne, hogy a tanárok elvisznek minket valamelyik nap. Ez a város erről híres, nem hinném, hogy csak úgy kihagyják a listáról. - magyaráztam, mire vonakodva ugyan, de ő is rábólintott és elmodolyodott. - Veled leszek egész végig, ha arra kerül a sor, ahogy az egész utazás során szeretnék minden egyes apró pillanatot veled tölteni. - folytattam - Mert szeretlek,  ha esetleg nem emlíetettem volna eddig kismilliószor. - nevettem el magan halkan a mondandóm végére, ugyanis megint fejbevágott a tudat, hogy túl nyálas vagyok magamhoz képest.

- Megbeszéltük. - kuncogta - Én is nagyon szeretlek téged, Jungkookie. - felelte, majd lábujjhegyre állva, nyomott egy puszit az arcomra, aztán az ajkaimra, amit én sajnos nem tudtam annyiban hagyni, így az ártatlan kis pusziból, egy pillanat alatt heves csókcsata vált.

Hangos kopogás zökkentett ki minket belőle, ami miatt szitkozódtam is egy sort, de végül kinyitottam a szobánk ajtaját. Jin állt előttem, naptejjel és törülközővel a kezében, látszólag készen állva a medencézésre. Nehezen tartottam vissza a röhögésem, ugyanis a rikító rózsaszín fürdőgatyáját viselte, ami velem közös és kábé egy éve vettük poénból.

- Jöttök ti is? - kérdezte reménykedve, hogy igenlő választ adok majd. Érdekes, mikor Jin kérdezi, hogy lemegyünk-e, egyből van kedvem hozzá, viszont eszembe jutott, hogy Jimin eléggé fáradt és nem szeretném egyedül hagyni vagy éppen belerángatni valami olyanba, amihez sem kedve, sem energiája nincsen jelenleg.

- Egy pillanat - motyogtam, aztán visszasétáltam Jiminhez, hogy megkérdezzem, van-e kedve lemenni az udvarra Jinnel és velem. - Itt van Jin, azt kérdezi, hogy lemegyünk-e vele fürdeni, van kedved? - érdeklődtem, bár láttam rajta, hogy fáradt.

- Persze, csak előbb át kellene öltözni. - biccentett, én viszont éreztem, hogy nem száz százalékos akarattal ment bele ebbe. Haboztam is, mielőtt választ adtam volna a legjobb barátomnak, aki türelmesen várakozik az ajtóban. Meg akartam győződni róla, hogy biztosan nem akar inkább idefenn maradni, ezért lehajoltam hozzá és mégegyszer megkérdeztem tőle.

- Biztos, hogy nem szeretnél inkább itt maradni és pihenni egy kicsit az út után? Felőlem maradhatunk és alhatunk is egyet. - suttogtam, mire csak mosolyogva megrázta a fejét és visszaküldött Jinhez.

Miután megmondtam neki, hogy mi is mindjárt ott leszünk, elköszöntem tőle arra a rövid időre és becsuktam az ajtót. Nagyot sóhajtottam, majd a már félig kipakolt bőröndben kutakodni kezdtem a fürdőnadrágom után, amit hála istennek, pont a legaljára tettem, így inkább mindent kipakoltam és úgy szedtem ki a keredett ruhát is. Gyorsan bepakoltam a szekrénybe, nem csak a saját, hanem Jimin cuccait is, hogy ő ne ezzel foglalkozzon, hanem addig is pihenjen egy kicsit vagy öltözzön át. Mire én készen lettem, Jimin már az ajtóban állva várakozott. Felkaptam a polcról a naptejet és a többi holmit, amit magunkkal viszünk, majd elindultunk az udvarra. Valószínűleg a mi emeletünkről mindenki lement már, ugyanis síri csönd volt a folyosón, valamint a liftbe sem szállt be senki rajtunk kívül.

Mikor kiértünk a szabadba, az állam konkrétan a földet súrolta. Persze, láttam részleteket a hely kinti részéből is, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen extrémen meg van csinálva. Komolyan mondom, hogy simán elmenne egy ötcsillagos szállodának. Két medence van, bár az egyik inkább egy túlmérezetezz jacuzzira hasonlít, illetve ezek körül végig napágyak és elég kényelmesnek tűnő fotelek vannak kirakva. A bár egyik fele a medencébe nyúlik, így feltétlenül ki sem kell jönni a vízből, hogy igyunk egy koktélt vagy együnk valamit, a másik fele pedig egy baromi nagy napernyő alatt foglal helyet.

Amíg én bámészkodtam, Jimin talált egy tökéletes helyet, ezért megragadta a karom és húzni kezdett oda. Hamar lepakoltunk, bekentem Jimint a naptejjel, ugyanis a fehér bőre miatt szerintem gyorsan leégne és azt nem szeretném.

- Ugye te nem így jössz be? - utalt arra, hogy én nem kentem magamra egy csepp naptejet sem. - Add ide, bekenlek. - nyújtotta ki a kezét, én pedig szemetforgatva ugyan, de visszaadtam neki a kis tubust.

Soha nem szerettem ezzel a fehér, erős illatú krémmel bekenve lenni, de emlékszem, hogy anya régen soha nem engedett enélkül a napra menni. Apa sem volt más, annyiban különböztek, hogy ő kezdett kissé engedékenyebb lenni ezzel kapcsolatban, ahogy nőttem fel. Annyira elkalandoztak a gondolataim, hogy eleinte észre sem vettem, hogy voltaképpen az imént nyögtem fel egy kisebbet. Jimin esküszöm tud valamit, hiszem nem csak bekent azzal a krémmel, hanem rendesen bele is masszírozta néhol a bőrömbe, ami ezt eredményezte.

- Jungkook! - fagyott le egy pillanatra, mire én elnevettem magam. Ő mindig megijed, törekszik, hogy még véletlenül se hallja meg senki vagy lássa meg azokat a dolgokat, amik "tőlünk nem lennének normálisak", én viszont csak jót szórakozom rajtuk.

- Arról volt szó, hogy bekensz, nem arról, hogy adsz egy olyan masszázst, amitől nyögni fogok! - emeltem fel a hangom, erre pedig az éppen felén sétáló legjobb barátom fel is figyelt.

- Addig örülj, amíg Jungkook nyög - szállt be a beszélgetésbe Jin is, ezzel elérve, hogy Jimim arca mégvörösebb legyen. - Én átérzem a helyzetet, bármikor jöhetsz beszélgetni. - kacsintott, én viszont már fulladoztam a nevetéstől ezen a ponton.

- Kim Seokjin! - csapta vállon a barátomat Jimin, aki mostanra már velem együtt nevetett.

- Na menjünk be a vízbe, aztán nyögjél egy kicsit te is Kevinnek. - huzogattam a szemöldököm, hátha kihozom a sodrából a legjobb barátomat, de ő csak annyit mondott, hogy nincs ekkora szerencséje.

- Hogyne lenne, szerintem az a srác nem egyenes. - értetlenkedett Jimin, mire heves bólogatásba kezdtem. Szerintem is van abban a gyerekbem valami, ami nem pont azt sugallja, hogy a lányok után kacsintgat. - Jungkook segít nekem, még itt Amerikában összehozunk titeket! - vigyorgott, majd megpaskolta Jin hátát. Hihetetlen, hogy mennyire segítőkész és aranyos mindenkivel.

- Hallottad, készülj fel apukám. - villantottam ki fogaimat.

Nem is gondolkoztam még ezen, bár lehet, hogy tényleg érdemes lenne megpróbálni összeterelni a két szerencsétlent. Minho segítsége is kelleni fog, elvégre vele láttuk az utóbbi időben számtalanszor Kevint, tehát ő már egy biztos forrás lehet számunkra. Annyit segített nekem Jin, hogy most végre én is itt vagyok és meg fogom tenni a tőlem telhetőt azért, hogy boldog legyen.

2021.01.03.

Sziasztok! Remélem mindenkinek jól telt a szilveszter és fel vagytok készülve a 2021-re, ami mostmár csak tartogat számunkra valami igazán csodálatos dolgot!! Köszönöm, hogy türelmesek voltatok, hogy kivártátok, amíg visszatérek a folytatással! Illetve köszönöm a rengeteg aranyos üzenetet, amit kaptam tőletek, mostmár sokkal jobban érzem magam és haza is jöhettem, úgyhogy innentől ismét nincs megállás🥳