Tegnap este értünk haza a nagyiéktól. Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a két nappal ezelőtti incidens mégis mi volt és hogyan reagálta le a saját nagymamám, akiről mindaddig azt hittem, hogy homofób. Ami viszont kiderült, hogy a nagyapám valóban az, tehát vele tényleg vigyáznunk kell, ha arra járunk és nem szeretnénk az utcán aludni.

Holnap indulunk az osztálykirámdulásra, Jimin viszont még mindig vacilál, hogy eljöjjön-e vagy sem. Elmondása szerint nagyon szeretne az osztályommal jönni, habár fél attól, hogy hogyan fognak viszonyulni hozzá a nagyobbak. Rengetegszer elmondtam már neki, hogy csak egy vagy két évvel idősebbek és semmi oka nincsen az aggodalomra, ő mégis eléggé tart ettől.

- Szia Jieun! - köszöntem, amikor leértem a nappaliba. Még csak fél hét van, viszont nem tudtam aludni, úgyhogy a legjobbnak azt láttam, ha lejövök a szülők közé. - Apa merre van? - kérdeztem.

- Jó reggelt! Miért nem alszol? - kapta rám tekintetét, majd hozzátette - Apukád mindjárt jön, valamiért visszament a hálóba. - tette hozzá, majd arrébb is húzodott a kanapén, ezzel jelezve, hogy üljek le mellé.

Baromi fáradt vagyok, így nem is volt kérdés, hogy leüljek-e vagy sem. Magamra húztam a kanapé végén lévő, szépen összehajtogatott plédet és hátradőltem. A tévé be volt kapcsolva, Jieun valami drámát nézett éppen. Emlékszem, hogy anya is teljesen odavolt ezért a drámákért és mindig kiváncsian figyeltem én is velr együtt, hogy mi fog történni. Akkoriban nem gondoltam volna, hogy rossz emlékként ég majd belém az összes ilyen műsor.

- Baj van? - fordult felém Jieun, aggódó tekintettel.

- Nincsen, csak emlékszem, hogy anya is imádta ezeket a sorozatokat. - mondtam el neki az igazat, hiszen semmi értelme nincs ilyeneket titkolni. - Szerettem vele nézni, de azóta meggyűlöltem.

- Válthatunk csatornát, van időm vissaznézni ezt az epizódot. - kezdte azonnal keresni a távirányítót, viszont valamilyen oknál fogva, nem szerettem volna, ha átlép egy másik csatornára.

Igaz, nem valami jó élmény nekem ezekre visszaemlékezni, mégsem akarom félbeszakítani ezt. Jieun annyira kedves velem, olyan sokat foglalkozik velem, ráadásul nagyon keményen próbálkozik, amit eleinte nem értettem és őszintén szólva nem is értékeltem, de mostmár igazán jól esik. Szívesen maradok itt és nézem meg vele a nemsokára végetérő részt. Felemeltem a távirányítót és felvettem a hangerőt, majd ledobtam a kanapéra a fekete tárgyat. Jieun meglepetten nézte végig mindezt, mégsem szólt semmit utána.
Megsimogatta a karom, aztán ő is elhelyezkedett egy neki kényelmes pozicíóban és néztük tovább az elkezdett részt.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de azt vettem észre, hogy apa és Jimin is a kanapén ülnek és nézik velünk a sorozatot. Senki nek szólt semmit, mindannyian teljesen bele voltunk merülve a történetbe, viszont nekem eszembe jutott, hogy nem ártana készülődnünk, ugyanis még két hétig suli van. A rész végénél felálltam, majd megragadtam Jimin kezét is, aki álmos tekimtettel nézett fel rám, aztán egy nagy ásítás kíséretében, követni kezdett a szobámba.

- Na, sikerült eldöntened? - érdeklődtem, mire ő megingatta a fejét. - Cha tanárnő idegrendszerével nem érdemes játszani, úgyhogy engedd, hogy segítsek még most eldönteni. - ültem le az ablaknál lévő, kipárnázott részre, Jiminnel szembe.

- Nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés. - sóhajtotta - Lehet, hogy az osztály megutál, ha nem velük megyek az első osztálykirándulásomra, bár szívem szerint inkább veled lennék pár napon keresztül, mintsem rohadt messze tőled. - biggyesztette le alsó ajkát.

Így már világossá vált számomra, hogy miért vacilál ennyit a döntésen. A helyében, én a saját osztályommal mennék, nem pedig egy idegen társasággal. Az osztálya kedveli őt, bár ott is vannak gyökerek. Yeonjunnal jóban vannak, néha összefutnak, úgyhogy ott biztosan jól érezné magát, illetve a lányokkal is jól kijön, tehát ez az opció mindenképpen nyerő lenne. Az én osztályom egy rendkívül összetartó közösség, kizárt, hogy ne fogadnák be maguk közé Jimint, amikor már rengetegszer látták, beszéltek vele és kérdeztek róla. Természetesen nekem nagyon sokat jelentene, ha a mi kirándulásunkra jönne el, viszont nem akarom, hogy kockáztasson, habár arról az osztályról sem tudom elképzelni, hogy így kiutáljanak valakit egy ilyenért.

- Az osztályoddal már összeszoktál, ott sokan nagyon kedvelnek és jól is érzed velük magad. Nem hinném, hogy képesek lennének más szemmel nézni rád azért, mert nem őket választottad, nekik is fontosabb lenne ez a lehetőség, hiszen fotózásról van szó. - magyaráztam - Mi pedig bármikor tárt karokkal várunk, a srácok és a lányok is jó fejnek tartanak, de ezt neked kell eldöntened. Amiket most mondtam, azok úgy is vannak, viszont nem hozhatom meg helyetted a döntést.

Jimin hirtelen felpattant, majd felmászott ő is ide, végül az ölembe fészkelte magát és megcsókolt. Olyan gyorsan történt minden, hogy reagálni, de még igazán felfogni sem volt időm. Amint feleszméltem, ő már az ajtóban állt, széles mosollyal az arcán.

- Jungkook-ah! - szólt vissza, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. - Köszönöm! - vigyorgott, majd mire kettőt pislogtam, elhagyta a szobámat. Nem igazán tudtam hova tenni az előbbit, de aranyosnak tartottam. Minden olyan aranyos, amit ő csinál.

Miután végre mindketten elkészültünk, apa úgy döntött, hogy elfuvaroz minket a suliba, mivel mennie kell a szállodába egy megbeszélésre, az iskola pedig úgyis útba esik. Az első órám osztályfőnöki lesz, most fogjuk megbeszélni a kirándulás részleteit, amire már nagyon kíváncsi az egész társaság, mert a tanár végig titokban tartotta előlünk.

Félúton elköszöntem Jimintől, aztán mentem tovább a saját termembe, ahol még csak a fél osztály tartózkodott. Jin, szokásához híven a padunkban ült és a telefonját bámulta. Minho és Kevin a leghátsó padban beszélgettek valamiről, ami nekem első ránézésre elég gyanús volt, de elengedtem a témát. Lekaptam a táskámat a hátamról és ledobtam a padra, amitől Jin eléggé megijedt, majdnem hátra is esett a székével.

- Te idióta! Erre tanítottalak én téged? - csattant fel azonnal, én pedig erősen próbáltam visszatartani a nevetésem. - Atomrobbanásokat szimulálsz itt nekem korán reggel, aigoo! - rázta meg a fejét, de a végére ő is elnevette magát, így nekem sem kellett tovább magamban tartanom.

- Bocs, remélem nem okoztam akkora lelki sérelmet. - kuncogtam, mire ő szemetforgatva arrébb húzódott, hogy én is elférjek a székemmel. - Minho és Kevin hátul súgdolóznak valamiről. - közöltem, Jin pedig hirtelen fulladozni kezdett , lényegében a nagy semmitől.

- Mit csinálnak? Miről? - kérdezett vissza. - Szerinted rólam van szó? - kapta szája elé kezeit.

- Nem kizárt, úgyhogy lassan lépned kéne, mert téged bámul, mióta beléptem ide. - huzogattam a szemöldököm, ezzel elérve, hogy Jin rákvörös legyen. Komolyan mondom, hogy Kevin úgy nézett a legjobb barátomra, mint én Jiminre és az nem jelenthet túl sok egyéb dolgot, legalább is nagyon remélem.

Nem sokáig tudtunk erről beszélgetni, mivel az osztály másik fele, valamint a tanár is megérkezett, ezáltal az óra is kezdetét vette. Még mielőtt megtudtuk volna, hogy hova utazunk holnap. Nem lehet olyan messze, hiszen akkor már előbb tudatták volna velünk, bár ebből az iskolából kiindulva, bármi megeshet. Az osztályfőnök megkért minket, hogy mindenki mondjon egy várost, ahová szerinte menni fogunk, viszont mikor az összes Koreában található várost felsoroltuk és egyik sem talált, kezdtük kissé hülyének érezni magunkat.

- Rendben, annyit segítek, hogy nem Ázsiában található az a hely, ahová holnap megyünk, hanem egy sokkal távolibb országot választott idén az iskola. - jelentette ki, mire Woobin bekiabálta Las Vegast.

- Ott a pont! - mutatott az említettre, mire mindenki teljes sokkba került. Woobin nem hitt a fülének, hiszen csupán viccből dobta fel Amerikát, aztán kiderül, hogy bizony oda fogunk repülni holnap.

Mindig is el akartam menni Amerikába, anyáék válása előtt tervben is volt, de utána el elfelejtődött és végül nem utaztunk ki. Vegas elég brutál helynek tűnik, borzasztóan kíváncsi vagyok rá élőben is, illetve alig várom, hogy holnap reggel legyen. Az osztályfőnök elmondott minden fontos információt az utazással kapcsolatban, azt is elárulta, hogy a szülők már két hónapja tudják és szerencsére mindenkit elengedtek, valamint nem horriblis árakat kell majd fizetnünk, ugyanis az gimnázium nyert egy nagyobb összeget, amit ebben az évben a végzősök kirándulására fordítanak. A másik osztály Kanadába megy majd, az ottani szülők azt s helyet választották meg.

Újra Jinre pillantottam, aki tátott szájjal meredt maga elé. Én is alig bírtam elhinni az imént hallottakat, de muszáj volt beszélnem vele, a repülőn is fontos, hogy hogyan ülünk és a szobáink beosztása sem maradhat az utolsó pillanatra.

- Elnézést! - ütötte meg a fülem egy ismerős hang. - Most küldtek fel ide, hogy itt legyek a megbeszélésen én is. - mondta zavartan - Jövök az osztállyal. - mosolyodott el Jimin.

- Reméltem, hogy így döntesz, ugyanis a te jegyed is nálam van. - felelte a tanár, majd rábökött egy üres helyre, ezzel jelezve Jiminnek, hogy foglaljon helyet.

Komolyan nem hiszem el, hogy ez történik.

2020.12.17.

Szentestére én is hozok nektek egy meglepetést ide Wattpadra. Remélem tetszett a mai rész, ne haragudjatok a késésért, ezen a héten eddig négy témazárót írtam és ma is megyek be az iskolámba írni egyet, ezért nem igazán volt időm írni. Köszönöm, hogy elolvastátok!! ^^