Ma eldöntöttem, hogy szakítok Sooyounggal. A Jiminnel való békülésünk óta sokkal boldogabb, illetve magabiztosabb is lettem, így már nem akarom tovább húzni ezt a kapcsolat témát. Még van két órám, úgyhogy először meglátogatom a kis fotósomat, mert a csomagolt kajáját a konyhapultom hagyta, én pedig észrevettem és utánahoztam. Jieuntől nagyon rendes, hogy készít nekünk a suliba uzsonnát, hiszen ez még az általános iskolás éveimre emlékeztet. Azok sem ma voltak.Visszatérve Sooyoungra, utolsó óra előtt tervezem meglátogatni, mivel az nekem is és nekik is tesi. Ilyen nagyobb rendezvények előtt mindig összevonják a két osztályt, mivel nagyrészt belőlünk áll a csapat.

Kivettem a táskámból a Jiminnek szánt uzsonnát, ami a mai napon egy gofri szendvicsből állt. Imádom, ahogyan Jieun csinálja, eperöntettel és vaníliával... Egyszerűen isteni! Szóltam a haveroknak, hogy a folyosó végén megtalálnak, ha szeretnének valamit, amire csak egy egyöntetű okét kaptam válaszul. A folyosón nem volt annyi ember, pár tanár járkált fel-alá a laptopjaikkal a hónuk alatt, vagy éppen nagy könyv és irathalmazokkal egyensúlyozva. Bekukkantottam a terembe, hogy megbizonyosodjak róla, az öcsémnek lesz itt órája. Amikor megláttam a fekete hajút, az egyik hátsó padban, egyedül üldögélni, egyből megfájdult a szívem. Hogy nem veszik őt körül az emberek minden egyes pillanatban? Miért nincs vele senki?

- Az ott tényleg ő? - ámult el az egyik osztálytársa, akit kivételesen arcról ismertem, mert egyszer eljött az osztályunkkal valahova, ugyanis ő az ofőnk lánya. Meg nem mondom a nevét, viszont elég irritáló tud lenni.

Hallottam, hogy nem csak ők beszéltek, illetve súgdolóztak rólam, de már annyira hozzászoktam, hogy valami földönkívüli tudom is én minek tekintenek, hogy nem tud érdekelni. Persze, egy ideig bejött, hogy mindenki odavolt értem, de évek után, már nem volt kedvem a folytonos " Szerinted lenne Jungkooknál esélyem?" , " Az a srác irtő dögös " vagy " Nem bírom nézni, hogy milyen undorítóam boldogok a csajával " megjegyzéseket hallgatni.

- Szia Chim. - pattantam fel a padjára, amin eléggé meglepődött - Otthon felejtetted a kajád. - nyomtam kezébe s fehér zacskóba csomagolt finomságot.

- Teljesen kiment a fejemből - csapta homlokon magát - , köszönöm - villantotta ki fogait és el is vette tőlem a zacsit.

- Hány órád van? - érdeklődtem, mivel nem emlékeztem mit mondott reggel, de azt hiszem előbb végez nálam.

- Ez lesz az utolsó. - válaszolt röviden.

- Hol vannak a barátaid? Miért nincs veled senki? - kérdeztem meg, ami már az első pillanattól kezdve zavart.

- Yeonjun lement a büfébe, Yoongi pedig a másik osztályba jár, de szerintem ezt tudod. - felelte. - Neked hány órád van? - pillantott fel rám kérdőn.

- Ezen kívül lesz egy tesim. - sóhajtott fel, mikor eszembe jutott, hogy mit tervezek arra a szünetre. Félreértés ne essék, tökéletesen készen állok rá, csak tudom, hogy egy macera lesz az egész, illetve hallgathatom a hülye hisztit, amit majd lerendez nekem.

Jiminnel rendesen elbeszélgettük az időd, ugyanis arra kaptam fel a fejem, hogy megszólalt az iskola csengője, szóval elköszöntem a fiatalabbtól és mentem a dolgomra. Ez az óra csak egy laza nyelvtan lesz az osztályfőnökkel, úgyhogy szerintem az első húsz percbem majd jegyzetelek, utána ledőlök szunyálni, mert kell az energia egy óra múlvára.A tanárnő szokását tartva pontban egészkor betoppant a tetembe, majd az asztalra téve a nehéz könyvkupacot, beállt a tábla elé, kezében egy fekete táblafilccel és magyarázni kezdett. Szerencsémre csak egy három nehezebb feladatból álló lapot kellett kitöltenünk az óra első felében, amivel hamar készen is lettem, így simán le tudtam dőlni pihenni, mert tudtam, hogy úgysem veszünk új anyagot, főleg nem érettségi előtt állva.

- Nincs kedvem tesizni. - nyafogott Kevin, az egyik félig amerikai osztálytársam.

- Nekem se. - motyogta Mia. Igen, ők ikrek.

Ledobtam a cuccom a padra, aztán gyorsan átváltottam a ruhám, és már rohantam is Sooyoung keresésére. Tudom, hogy mindig gyorsan átöltözik és már mennek is az egyik végébe a lelátónak, így látszólag nem volt nehéz dolgom ezzel. Nem lepődtem meg, amikor megláttam, hogy a legbelső széken ül, mellette három másik lánnyal, miközben megállíthatatlanul nevetgéltek valamin.

- Sziasztok, elrabolnám Soot egy percre, ha nem gáz. - közöltem, mire a két másik két tizenegyedikes összesúgott, én pedig tökéletesnek találtam az alkalmat, hogy megfogjam Sooyoung csuklóját és elhúzzam onnan.

- Beszélnünk kell, nekem ez így nem megy tovább. - jelentettem ki, amikor felértünk a lelátó legtetejére, ahol senki sem tartózkodott kettőnkön kívül.

- Mit akarsz hallani? - kérdezett vissza flegmán.

- Miért és hányszor? - tudtam, hogy ennyiből is érteni fogja, mivel egyáltalán nem hülye, sőt, baromi okos lány, kár, hogy ilyenekre használja az eszét.

- Nem akarom sokáig húzni ezt, Jungkook - pillantott fel rám - Az utóbbi időben egyre többször és azért, mert többre vágytam. - tárta ki karjait, mintha ez olyan rohadt hétköznapi, normális dolog lenne. - Sajnálom tényleg, de egy idő után már kábé le sem szartál. - mondta ki úgy a szavait, mintha azok szinte értéktelenek lennének.

Nem hazudok, ha azt mondom, eléggé fájt amit mondott, hiszen attól függetlenül, hogy én mit éreztem, próbáltam neki mindig mindent megadni. Még meg is próbáltam miatta megváltoztatni saját magam, de nyilván nem sikerült. Egy ideig Sooyoung miatt akartam más lenni, hogy neki jó legyen, de mostmár be kell látnom, hogy semmit nem érdemelt volna meg. Nagyon benézzem ezt az egészet annó.

- Akkor szerintem vessünk ennek most és mindenkorra véget. - suttogtam magam elé. - Mehetsz is - tettem hozzá, de még mielőtt elsétált volna, visszafordult egy szóra.

- Végre beláttad, hogy nem vagy elég egy kapcsolathoz.

Szomorúan hajtottam le a fejem, amikor már nem voltunk egymás látĺszögében sem. Csak azon tudtam kattogni, hogy talán igaza van és nem voltam elég. Ebből pedig arra következtettem, hogy nem is leszek. Mióta bevallottam magamnak, hogy szerelmes vagyok Jiminbe, nem tudok nem arra gondolni, hogy milyen jó lenne vele lenni. Ilyenkor persze mindig eszembe jut, hogy egy egész családot tennék tönkre, ha előállnék azzal, hogy az öcsémbe zúgtam bele fiú létemre. Őszintén félek, hogy, ha bárkivel alakul majd valami, nem leszek képes megadni neki azt, amire vágyik.

A tesi nagyon lassan és gyötredelmesen telt, szinte végig a pompomlányok nyavajgását kellett hallgatni, mindent tízszer újrapróbáltak, holott rájuk ugyanúgy húsz perc lett volna szánva, mint a fiúkra. Óra után lezuhanyoztunk az öltözőhöz tartozó nagyobb fürdőszobában, aztán gyorsan visszavettük a ruháinkat. Tudom, hogy pár nap és beköszönt az április, de én mégis egy oversized pulcsiban jöttem suliba, egy szakadt farmerrel, ráadásul mindkettő fekete színben tündökölt.

Nem kicsit lepődtem meg, amikor az öltözö ajtajában megláttam Jimint. Nem értettem, hogy mit keres itt, hiszen már egy órája vége a tanításnak az ő órarendje szerint. Felkaptam a táskám és odasiettem az ajtóhoz. Én voltam az utolsó, aka már teljesen egyedül voltam a helységben, vagyis lettem volna, ha Jimin nem jön be utánam.

- Azt hittem már sosem jössz. - forgatott szemet - Nagyon nyúzottnak tűnsz. Mi történt?

- Szakítottam Sooyounggal. - feleltem röviden és tömören, mert még mindig fel voltam zaklatva a hülye utolsó mondata által.

- Ennyire megviselt? Nagyon hiányzik? - kérdezgetett tovább, miközbe már kiértünk az iskola elé.

- Nem. - ingattam meg a fejem - Egyáltalán nem hiányzik. - válaszoltam az utóbbi kérdésre - Csak mondott valamit, ami - kerestem a megfelelő szót - nagyon elgondolkodtató és talán nem is hülyeség. - írtam körül, de ő így is többet akart tudni.

- Pontosabban?

- Azt mondta, hogy legalább rajöttem, nem vagyok elég egy kapcsolatkoz. - kúszott az arcomra keserű, fájdalmas mosoly - Talán igaza van. - kaptam fel a fejem. - Talán nem vagyok jó barát, az is lehet, hogy borzasztóan csókolok és még arról is eshet szó, hogy képtelen vagyok megadni mindent a másiknak. - csattantam fel hirtelen.

- Jungkook, állj le! - fogta le a kezem, amivel éppen a levegőben hadonásztam. - Biztos vagyok benne, hogy ez nem igaz. Nem vagy rossz barát, szerintem baromi jól csókolsz és tuti biztos, hogy megpróbálod a csillagokat is lehozni annak, akit szeretsz. Ha ő ezt nem látta, akkor benne volt a hiba, nem benned. - ellenkezett azonnal, de az egyik résznél leragadtam. Éreztem, hogy a szívem háromszor gyorsabban ver, mint alapból, a tenyerem izzadni kezdett az idegességtől, ezért rá kellett kérdeznem.

- Honnan tudod, hogy milyen velem csókolózni? - tettem fel a kérdést, mire Jimin szemei kikerekedtek, arca pedig teljesen elvörösödött. - Park Jimin!

- Emlékszel arra a bulira? - célzott gondolom Jin hetekkel ezelőtt tartott bulijára. Bólintottam, jelezve, hogy folytathatja - Nagyon részeg voltál és én is ittam azért - sütötte le szemeit - Véletlen benyitottam, miután Sooyounggal együtt voltatok, de ne értsd félre, ő már aludt, te meg totál kész voltál. - vázolta fel az eseményeket - Itattam veled vizet és megmostam az arcod, hogy haza tudjalak vinni, mert nagyon rosszul néztél ki. Amikor el akartam menni gyógyszerért visszahúztál és megcsókoltál. Tudtam, hogy nem fogsz emlékezni és pont ezért nem beszéltem róla. Féltem, hogy csak rosszra fordulnak majd a dolgok kettőnk között. - hadarta el a végét, én pedig teljesen ledöbbentem. Egyáltalán nem emlékeztem, de még csak nem is rémlik semmi.

- Sajnálom - böktem ki pár perc után, mire mosolyogva megingatta fejét.

- Tudom, de nem kell sajnálnod. -tette apró kezét vállamra. - Volt egy jó csókom. - mondta, amire az én arcom is paradicsommá változott. - Maradjon kettőnk titka.

- Örülök, hogy tetszett. - kacsintottam a hirtelen önbizalom miatt, amit okozott, de ő csak mégjobban zavarba jött.

Nagyon aranyos ilyenkor.

2020.06.02.

Csak nálunk van rossz idő júniusban?