Tegnap éjjel biztosan nagyon rossz pózban alhattam, mivel rettentően fáj a térdem. Már reménykedtem benne, hogy olyan széoen javul, hogy a doki visszaenged előbb játszani, de hogyha ez így folytatódik, akkor ennek igazán kevés a valószínűsége. Jieun felajánlotta, hogy felhívja az orvost és megkérdezi mit tehetnénk, hogy ne fájjon ennyire, amire ő csak annyit felelt, látogassam meg háromkor. A napokban nagyon össze-vissza vannak az óráim, rengeteg elmarad, van, amikor két órára kell csak bemennem. Ma is ilyesmi volt, ami annyit tesz, hogy az első két órám meg volt tartva, aztán két lyukas óra, majd egy utolsó matek és jöhettem is haza. Jimin nemrég esett be a házba, de nem nagyon beszéltem vele, mivel konkrétan felrohant a szobájába. Biztos nagyon nyúzzák őket a tanárok, amit nem is csodálok, hiszen jövőre nekik is érettségizni kell.

- Lejegelem a térded, aztán , ha apukád megjön, már indultok is. - jelentette ki Jieun, mire csak bólintottam, ő pedig már hozta is a kendőbe bugyolált jégzselét. A doki azt mondta jót tesz, ha hideg éri, ezért Jieun sokszor megkér, hogy szakítsak egy kis időt erre.

- Mondott még valami fontosat doktor Kang? - érdeklődtem, de csak egy nemleges választ kaptam.

- Öhm - kezdtem bele az új témába - A barátnőm azt mondta, hogy ez a hét jó lenne neki - hadartam el - Te és apa ráértek? - kérdeztem egy nagyobb nyelés kíséretében.

Jieun halványan elmosolyodott. Már tudom kitől örökölte Jimin a mosolyát. Az anyukájának is gyönyörű mosolya van, de amikor a fia villantja ki fogait, egyszerűen képtelenség levenni róla a szemed. Ahogy a szemei szinte eltűnnek, az arca pufibb lesz...

- Itthon leszünk, nincsen semmilyen programunk. - felelte, és pont ebben a pillanatban hallottuk meg a bejárati ajtó nyílását, mire mindketten odakaptuk a fejünket. Apa kicsit ugyan csapzottan festett, de rögtön szólt, hogy menjünk vele.

Az odavezető úton elmesélte, hogy majdnem elütötték a zebrán, a titkárnője ráöntötte a kávéját a nagy siettségben, amit az ingjén díszelgő hatalmas kávéfolt bizonyított, és végül, de nem utolsó sorban, el kellett halasztania egy megbeszélést, mert az egyik pénzügyekkel foglalkozó alkalmazottja lebetegedett. Elmondtam apának is a Sooyounggal kapcsolatos, hétvégi terveimet, amibe azonnal bele is egyezett, mondván, hogy ha törik, ha szakad sem csúsztatjuk későbbre a vacsorát.

Az orvos gyorsan megvizsgálta  a zúzódott testrészemet, majd hamar meg is állapította, hogy durván beüthettem valamibe álmomban, mert elég rossz állapotban van. Tudtam, hogy mióta a családban nehézségek vannak, a rémálmaim miatt rúgdosok éjszaka, de nem gondoltam volna, hogy felriadás nélkül kárt teszek magamban.
Elmondta azt is, hogy rápakol két hetet az edzéshatáridőmre, ami nagyon elszomorított, hisz már alig vártam, hogy levezessem ezt a sok stersszt valahogyan, amire nyilván a kosár volt a leghatékonyabb megoldás, de úgy látszik egy hónap múlva mehetek csak vissza edzeni.

Visszafelé még kérdezgettek kicsit Sooról, viszont próbáltam nem lelőni a poént,  mert akkor semmi értelme nem lett volna összegyűlni. Nem lett volna téma, mert az összes közelmúltban történt eseményről tudnának. Jieunnek többet beszéltem a lányról, mivel ő még egyáltalán nem ismeri, apa pedig erre csak morcosan vezetett tovább.
Amikor hazaértünk, a szobám felé menet meghallottam Jimin hangját, aki éppen telefonált valakivel. Tippelni mernék, hogy Yoongi az. Tudtam, hogy nem szép dolog, de a kiszűrődő hangok felkeltették az érdeklődésem, ezért megálltam, hogy tudjak hallgatózni.

- Nem, Yoongs, nem erről van szó.

- Elég, ha én tudom.

- Soha? - hangzott el egy inkább kérdésnek tűnő válasz is.

- Nem tudom, oké? - idegeskedett - Csókolóztunk, Yoongi - mondta, mire szemeimet összeszorítottam egy röpke pillanatra - Ez nem jelent semmit, nem jelenthet semmit! - emelte fel a hangját, én pedig meguntam , hogy számomra érthetetlen a téma, ezért be is kopogtam. Hallottam, hogy elköszön és lerakja a telefont, majd nyitja is az ajtót, ezért hátrébb álltam.

Valójában halvány lila gőzöm sincs miért kopogtam be, ezért pillanatokig szótlanul álltam előtte és próbáltam kitalálni valami frappáns magyarázatot, de az agyam inkább elhagyta a beszélgetést, így teljesen magamra lettem utalva.

- Elfelejtettem - nevettem fel kínosan, a tarkómat vakargatva.

Pont meg akartam fordulni, hogy visszamenjek a szobámba, de Jimin megszólalt.

- Modell kellene fotográfiára - mondta - Benne lennél, hogy készítsek rólad pár képet? - kérdezte.

Furcsa, hogy pont én kellek neki az órájára ,de ettől függetlenül örömmel belementem, mivel érdekelt, hogy mit és hogyan csinálnak a kis fotós tanoncok tizenegyedikben. Jimin elmosolyodott és beinvitált a szobájába. Lehúzta a redőnyt, de nem teljesen, csak pont annyira, hogy egy irtó minimális fény szűrödjön be a helységbe. Beállított az ablakhoz legközelebb eső sarokba, majd elővett egy nagy dobozt, ami tele volt kellékekkel.  Kivette belőle a neki kellő felszerelést és már fordult is felém.

- Inkább feküdj le oda - mutaott egy távolibb pontra, ahová a fény szűrődött.

Hanyatt feküdtem a parkettán, ő pedig beállított egy tökéletesnek mondható pózba, aztán lőtt egy próbaképet, hogy lássa, jók lesznek-e így a fényviszonyok, vagy tudja a tököm.

- Tedd a kezed az állad alá - utasított ismét - Valahogy így - térdelt le mellém és inkább ő csinálta ezt is.

- Kell még valamit csinálnom? - kíváncsiskodtam.

- Nyisd szét egy picit az ajkaid - ült le mostanra - A hajadat össze kellene kócolni - folytatta, mire a másik kezemmel nagyjából sikerült is végrehajtanom, amit kért. - És nézz a kamerába. - tette hozzá, majd feljebb emelkedett, hogy jobb szögből tudjon fotózni.

-Rendben, ez lesz a jó, de, ha nincs ellenedre, kellene egy kis szájfény szerűség, most nem akarom elmagyarázni miért, mert azt hinnéd kínaiul beszélek hozzád - nevette el magát, majd előhúzott a zsebéből egy cseresznyés ajakápolót és nyomott egy picsit az ujjára. - szabad? - kérdezte, mielőtt a számra kenhette volna a gyümölcs illatú terméket, én pedig vonakodva ugyan, de elmotyogtam egy igent.

Abban a szent pillanatban, ahogy mutatóujja érintette az alsó ajkam, testemet elárasztott egy ismeretlen, bizsergő érzés. Tekintetem felvezettem koncentrált arcára, amin a beszűrődő fény újra és újra megcsillant. Földön pihenő kezem ökölbe szorítva vártam, hogy befejezze, mert nem tetszett, hogy ilyen érzést képes belőlem kiváltani. A fiú hibátlan arcát fürkészve egyetlen egy fologra tudtam ott és akkor gondolni, mégpedig arra, hogy meg akarom csókolni. Bevallom, rettentően megijesztettek a saját gondolataim, ezért, amint felkente a kis adagot, megkértem, hogy folytassuk, mire ő felpattant és folytatta a képek készítését.

Legalább húsz percig szarakodtunk, mikor is elkészült a megfelelő kép, amit a polaroid kamerája azonnal elő is hívatott. Lerázta a friss képet, majd a fényre tartva csekkolta le. Kíváncsian figyeltem a reakcióját, hiszen eddig csak ő látta a képeket, én azt sem tudom, hogy jól sikerültek-e.

- Azta - szólalt meg Jimin, mire már tényleg mögé sétáltam, hogy én is szemügyre vehessem a képet. - Ez egyszerűen tökéletes - nyalt végig alsó ajkán, én pedig azon kaptam magam, hogy a kép helyett, az ő puhának tűnő párnácskáit szuggerálom.

- Köszi, hogy modellkedhettem - kuncogtam, majd lassan végigsimítottam hátán, egészen a derekáig. Éreztem, hogy teljes testével megfeszül és azt is láttam, hogy valami gondja van, ezért abba is hagytam. - Megyek, mert még készülnöm kell és ja - motyogtam, aztán szó nélkül elhagytam a szobáját.

Nagyot sóhajtva csúsztam le a földre, miközben visszapörgettem az imént történteket a fejemben. Nem akarom, hogy ebből az legyen, aminek nem kellene, nem akarom, hogy Jin faszságai esetleg beigazolódjanak. Egyszerűen képtelen vagyok kontrollálni a testem, amikor a fekete hajú közelében vagyok. Az apró tettei, jelentéktelennek tűnő szavai tudnak olyan hatást gyakorolni rám, amilyenben még soha nem volt részem ezelőtt. Nem vagyok biztos benne, hogy mi ez, de azt tudom, hogy kénytelen leszek beszélni a legjobb barágommal, mivel ő az egyetlen ember, aki ebben tudna segíteni, legalább is tanácsot adni.

Napról napra, egyre bonyolultabbá válik a helyzet.

2020.05.22.

Sziasztok! Aki esetleg olvassa a BS&T-t, annak szól, hogy nemsokára hozom az új részt, csak rengeteg teendőm volt a héten, plusz apukám szülinapja is ma van, úgyhogy nincs megállás. Itt előre meg van írva mégegszer ennyi rész, így simán tudom frissíteni a történetet, de ott nem ez a helyzet, ne haragudjatok. Sietek ahogy csak tudok, addig is vigyázzatok magatokra❤