Hanna
Hétfő

Csengével szuper pár napot töltöttünk együtt, mindettőnkre ráfért már némi közös program. Szinte fel sem tűnt, mennyire kimaradtam az életéből az utóbbi fél évben. Egyik este felsétáltunk a Gellért-hegyre. Akárhányszor a városban jár, mindig eljövünk ide, hogy gyönyörködjünk az esti kivilágításban. Szeretem nézni, ahogy a Parlament fényeit visszatükrözi a Duna. Ilyenkor egy másik világba csöppenek. Teljesen kizárom a külvilágot. Csak én vagyok és a gondolataim.

Már nagyban dolgoztam, mikor Ariane-tól jött üzenetem. Az irodájába hívott. Kicsit megijedtem, főleg, hogy csak bő 1 hete dolgozom itt. Csak reménykedtem a legjobbakban.

Szerencsére nem történt nagy baj, csak az egyik kolléganőm gyereke lebetegedett, így az ő feladatai rám hárultak. Nagyobb szerepet kell vállalnom a nagydíj szervezésében, amit őszintén magvallva nem bánok, mert, bár elég hajtós a munka és 100%-ban ott kell lenni fejben, de imádom minden percét, amit a Ringen tölthetek. 

Az irodámba visszatérve folytattam a dolgom, hisz nyakunkon a nagydíj és nincs megállás. Még meg kéne írnom a szövegem, ha már rám bízták a konferálást.

Nem sokkal később megcsörrent a telefonom. Kata hívott.

- Szia. Jókor hívlak?

- Persze. Dolgozom, de mondd.

- Van egy szabad jegyem a ma esti előadásra a Madách Színházba. Van kedved jönni?

- Persze. Hánykor kezdődik?

-Hétre legyél kész, érted megyek.

- Okés, köszi. Szia.

- Nincs mit. Szia. - és bontotta a hívást. Az utóbbi hónapokban nagy színház fanatikus lett, akárcsak én. A lány kisebb korában teljesen biztos volt abban, hogy egy nap színésznő szeretne lenni, ez azonban az évek során változott és ő is a jogi egyetemen találta magát, velem együtt.

Gondolkoztam, hogy elmegyek futni, de ekkora hőségben nem lenne a legjobb ötlet. Ezért beraktam egy gyors mosást és kiporszívóztam a lakásom. Fél hat körül elmentem letusolni, megmostam a hajam. Egy darabig ácsorogtam a szekrényem előtt, végül sikerült választanom. Egy lenge, egyenes szabású fekete nadrág mellett döntöttem. Felvettem egy fehér fodros, ujjatlan bodyt és a halványkék magassarkúm.  A hajamat megszárítottam, de kivételesen egyenesen hagytam, nem göndörítettem be. Csináltam egy halvány sminket és bapakoltam az irataimat a szintén halványkék kistáskámba. Felvettem a kedvenc arany nyakláncom és késznek nyilvánították magam. Pont végszóra készültem el, ugyanis meghallottam a csengőt. Kinéztem az ablakon és Kata nézett fel a kapuból. Azonnal kiszúrtam a szőke hajzuhatagot. 

Egész jó darabra hívott el, viszonylag sok híres magyar színész játszott benne. 9 óra körül lett vége, utána még sétáltunk egyet a belvárosban. Kitalálta, hogy üljünk be egy bárba. Nagynehezen sikerült meggyőznie, de még mindig élénken él bennem a legutóbbi buli emléke. Azóta az alkalom óta igyekszem távol tartani magam az ilyen helyektől. Végül beleegyeztem, de a biztonság kedvéért megígértettem velük néhány dolgot.
Leültünk a bárpulthoz, kikértük az italainkat, de Katával mindketten egy-egy alkoholmentes koktélt kértünk. Kis idő múlva egy csapat srác lépett be a szórakozóhelyre. Nagyjából tízen lehettek. Helyet foglaltak egy asztalnál a helység túlsó felében, ahol én ültem pont odaláttam hozzájuk. Az egyikük elkapta a tekintetem, de gyorsan megszakítottam. Enyhén kínosan éreztem magam, de próbáltam elfelejteni, mígnem arra lettem figyelmes, hogy valaki megkocogtatja a vállam. Ijedtemben összerezzentem,  megfordultam és az említett srác állt mögöttem.

- Szia. Ádám vagyok. 

- Hanna. - mutatkoztam be.

- Lenne kedved táncolni esetleg? - Nem sok kedvem volt itt hagyni Katát, de nem is akartam bunkó lenni. Végülis mi bajom lehet belőle? 

- Persze, miért ne? - válaszoltam, majd szóltam a pultnál ülő barátnőmnek, hogy lelépek egy kis időre. Ha nem leszek itt fél órán belül, nézzen körül a táncparketten, akkor keressen meg. Ádám elkezdett húzni a tömeg felé. A tér közepe felé megálltunk. Felcsendült az egyik kedvenc zeném, lassan ringatózni kezdtem a dallamára. Karjaimmal a nyakába kapaszkodtam, míg ő az egyik kezét a derekamra vezette, a másikat pedig a hátamon tartotta. Így táncolunk már jó ideje, mikor fejével elkezdett közelebb hajolni felém. Tekintete a szám és a szemeim között cikázott. Végül megállapodott a szemeimnél és váratlanul megszólalt.

- Szabad? - kérdezte.

- Ne haragudj, de kb. 20 perce ismerlek. Így nem... Bocs... - lenéztem a cipőmre, végül faképnél hagytam. Lehet, hogy nem ez volt a legokosabb döntés, de én nem álltam készen. Nem én lennék, ha alig fél óra ismertség után leállnék egy bárban csókolózni egy vadidegennel, akinek csak a nevét tudom. Visszamentem a lányokhoz, akik ugyanott a pultnál vártak rám.

- Ennyi volt, indulhatunk is? - kérdezte Kata. Biccentettem, elfelezve rendeztük el a számlát, majd megindultunk a kijárat felé. Az utcán kellemes levegő fogadott bennünket, az égen a teliholdon kívül nem sok látszott, ugyanis felhők gyülekeztek. Alighanem holnap reggel esni fog. Megkerestük az autót, Linával beültünk előre, a húga pedig hátra dőlt be. Engem hazavittek, és indultak volna ők is, de felajánlottam, hogy ma éjjel aludjanak nálam. Akkor nem kell elkocsikázniuk a város túlsó felébe. Lezuhanyoztunk,  megágyaztam a kanapén és a vendégszobában. Én is aludni tértem, nem sok kellett hozzá, hogy perceken belül álomba zuhanjak.

Javítva:
2023.09.28.