Szerencsére a Belga Nagydíj sikeresen lezajlott mindenféle megszakítás nélkül. A dobogó legfelső fokán szokás szerint Max Verstappen végzett, másodikként Leclerc, aki beékelődött a két Red Bull közé. A negyedik hely Landoé lett. De a csapattársa számára sem volt veszett ügy ez a hétvége, Oscar Piastri hatodik lett, így mind a ketten szereztek pontot, ami nagy előrelépés a szezon kezdetéhez képest. Az interjúk végéig a barátom pihenőjében voltam. Testben... Lélekben valahol egészen máshol jártam minden egyes alkalommal, amikor eszembe jutott az álláslehetőség. Merengésemből a telefonom rezgése rántott vissza a valóságba.

- Te hol a jó istenben vagy?! Itt állok az ajtódban. Kopogtam, csengettem, de nem nyitsz ajtót!

- Belgiumban. - 

- Miről maradtam le? - Kata hangjából hirtelen eltűnt az idegesség és átvette helyét a kíváncsiság. - Hmm?

- Hosszú történet...

- Nem baj, mondd csak, időm, mint a tenger. Kíváncsivá tettél.

- Múlt csütörtökön a pályán összefutottam egy brit sráccal. Vagyis egy pilótával. Elhívott kávézni, majd este randira és másnap este is. Aztán szombaton éjjel nála aludtam a hotelben...

- Miii?! Nála alu...

- Ne szólj semmit, még nem fejeztem be! Szóval ott aludtam nála és mindketten arra jutottunk, hogy többet érzünk a másik iránt. Meghívott magához Angliába, és a mostani Belga Nagydíjra. Én meg teljesen spontán belementem. Annyira mondjuk azért nem spontán, persze az is közrejátszott, hogy olyan rendes és... Nem éppen csúnya. Vagy hogy is fogalmazzak? Khmm... Jóképű... Khmm.  - mormogtam inkább magamnak az utolsó mondatot. - Aztán mielőtt 

- Akkor, ha jól értem, felszedtél egy pilótát? - sikított bele a telefonba, mire gyorsan eltartottam azt a fülemtől, mielőtt még maradandó halláskárosodást szenvedek.

- Durva kimondani, de nagyon úgy tűnik.

- És ki a szerencsétlen.. Khmm... Akarom mondani szerencsés?

- Lando Norris.

- Nem mond semmit a neve, majd rákeresek.

- Képzeld... tegnap este elvitt vacsorázni és felajánlott egy helyet a csapatban, mint jogász.

- Ez óriási! Ugye igent mondtál?

- Nem. Mármint nem tudom. Nyilván oltári lehetőség, de nem akarom feladni az otthoni kis jól megszokott életemet egy olyan valaki miatt, aki nem biztos, hogy velem lesz évek múlva is.

- Nem ártana egy kicsit felpezsdíteni az "a jól megszokott kis életed". - csipkelődött szokásához híven. Mint legjobb barátnő, kötelességének érzi, hogy görbe tükröt tartva szólogasson be nekem. - De kedveled őt?

- Igen, nagyon. Minden egyes vele töltött percben sikerül elérnie, hogy egyre jobban beleessek. Olyan önzetlen és figyelmes...

- Óóó...Valaki fejét elborította az a bizonyos rózsaszín köd...

- Fogd be! Lehet...

- Visszatérve, szerintem fogadd el, vagy legalább kérdezz utána és mindenképp beszélj anyuddal. Ő mindig tanácsokat ad. Nem véletlenül szoktam kikérni a véleményét én is.

- Remdben, kösz, hogy meghallgattál.

- Nincs mit. De védekezzetek, drágáim! - mondta nevetve és rámnyomta a telefont.

Végül hallgattam Katára és felhívtam anyát. Ugyan minden este váltottunk pár szót, de azt ügyesen elhallgattam előle, hogy hol vagyok és kivel. Tudom, nem ez volt a legszebb húzásom, de csak aggódna miattam. Az első pár csengés után fel is vette.

- Szia anyaa! - köszöntöttem meglepően boldogan.

- Szia Kicsim. Minden rendben? Rég hallottam a hangodat. Az üzenetváltás nem tudja pótolni, azt, ha felhívsz... - vetette a szememre.

- Tudom, tudom, sajnálom, csak mondtam, hogy elutazok egy baráttal és... Asszem jövök neked a teljes sztorival. - a vidám hangulatom másodpercek töredéke alatt szállt el és felvette helyét a csalódottság,mert nem mondtam teljesen igazat a saját anyámnak.

- Valami baj van, drágám? - kezdett aggodalmaskodni.

- Nem, nincs baj, épp ellenkezőleg. Állást ajánlottak a McLarennél. - nyögtem ki.

- Ez szuper! De jelentkeztél rá vagy hogyan? A Forma-1-es McLarennél, szivecském?

- Igen, ott. Nem jelentkeztem és azt sem tudom, hogy elfogadjam-e. Olyan döntésképtelen vagyok, mint még sosem. Segíts, kérlek, mert tegnap este óta másra sem tudok gondolni. - könyörögtem neki.

- Hannikám, én örömmel segítek neked, ha ezen múlik a boldogságod.

- Előtte elmondom az előzményeket. Ugye egy hete volt a Magyar Nagydíj, és előtte csütörtökön... - kezdtem bele újból az elmúlt másfél hét történéseinek elmesélésébe. Adtam elő töviről-hegyire mindent, persze a tegnap estét kihagytam. - Szóval most itt vagyok Belgiumban, Lando Norris pihenő szobájában.

- Édes lányom, remélem, tudod, mekkora felelőtlenség volt elmenni vele pár nap ismertség után egy másik országba! - mondta felháborodva. - Ettől eltekintve... Helyes fiú?

- Igen anyu, nagyon is. - nevettem el magam. Mostmár tudom, kitől örököltem a hangulatingadozásaimat.

- Valamikor szeretném megismerni, ki csavarta el a lányom fejét azután a vadbarom után. De nem minősítünk senkit.

- Akkor este, ha nem lesz semmilyen hivatalos F1-es rendezvény, akkor felhívunk videohívásban és valamikor hazaviszem bemutatni nektek és papáéknak.

- Az nagyszerű lenne. És Hanni, de ha te munkahelyet váltasz, akkor ugye költözöl Angliába? - kérdezte bánatosan.

- Igen, persze, de még nem is láttam a szerződést, sőt... még nem beszéltem róla senkivel, csak veled meg Katával. - De ne aggódj, ha úgy alakul, hogy aláírom, akkor is haza fogok menni, csak nem olyan gyakran, mint eddig. Most, hogy befejeztük a lelkizést, kíváncsi lennék a véleményedre.

- Az anyai vagy a szubjektív véleményemre?

- Mindkettőre.

- Az anyai énem azt súgja, hogy maradj velünk. De tudom, hogy nem őrizgethetlek örökké a szárnyaim alatt és előbb vagy utóbb el kell engedjelek és a saját utadat kell járnod. Erre az első lépés az egyetem volt és Pest. A szubjektív véleményem, hogy ez egy fantasztikus lehetőség, amit kár lenne elszalasztani, hiszen nem minden nap kopogtat be az ember lánya ajtaján egy ilyen ajánlat. Személy szerint én a másodikra hallgatnék, de te hogy érzed? - hallottam a hangján, hogy szipogott, de próbált erős maradni és tartani bennem a lelket.

- Anya... Én szívesen élnék külföldön, tudod nagyon jól, hogy tizenéves korom óta ezt hajtogatom. Ugyanakkor az egyetlen normális érvem ez ellen az egész ellen, hogy nem adnám fel az otthoni életem egy ember miatt. Pont ezt magyaráztam Katának is.

- De a szíved oda húz, igazam van?

- Igen. És a megérzéseim is azt súgják, hogy vágjak bele, csak ez az állandó vacillálás meg döntésképtelenség kikészít...

-Hallgass rájuk, mindig segíteni fognak és megmondják, mi a helyes út.

- Okés, köszi anya. Akkor este lehet, hogy beszélünk még. Szia!

- Csak okosan... Nem akarok idő előtt nagymama lenni...

Inkább figyelmen kívül hagytam az utolsó mondatát. Édes jó istenem, mennyire hiányzott már ez a lelki fröccs. Utoljára az államvizsgám és a diplomaosztóm előtt voltam ennyire kikészülve lelkileg.

...

- Lando... - kezdtem bele a mondandómba kocsiban ülve, miközben a hotel felé tartottunk.

- Igen?

- Én gondoltam a futam után... És ha még él az ajánlat, akkor szívesen elfogadom.

- És ez annyit jelent, hogy... - vette le a szemét egy fél pillanatra az útról mosolyogva.

- Annyit jelent, hogyha a főnökeid belemennek, akkor én leszek a McLaren új ügyvédje.

- Örülök, hogy erre jutottál! - nézett rám hálásan és kezét a sebváltóról a térdemre csúsztatta. - Este, vacsora előtt keressük meg Charlotte-ot, hogy készítheti az új szerződést.

- Őszintén? Én is örülök, de 1000 százalék, hogy a feje tetejére fog állni az életem.

- És ez gond? Fogd fel egy újabb kalandnak, mert... Mert az élet egy kibaszott nagy kaland, tele hullámvölggyel és ezt a bizonyos kalandot kár lenne veszni hagyni azért, hogy inkább a szürke hétköznapjaid éld. - már a szálloda mélygarázsában parkolt le a fehér sportkocsival. Leállította a motort, de nem szállt ki, csak felém fordult és összekulcsolta a kezeinket. - És ha esetleg a völgy aljára érnél, én ottleszek és segítek. Együtt mászunk fel a hegy tetejére.

- Köszönöm - hálásan csillogott a szemem.

- Nincs mit megköszönnöd. - olyan közel volt már akkor, hogy szinte a számra suttogta a szavait. Másodpercekkel később az államnál fogva közelebb húzott és megszüntette a köztünk lévő távolságot.

Javítva:
2023.10.13.