Lando 

A bárhoz belépve szinte azonnal megpillantottam Charlesék asztalát. Max, Charles, Oscar, Carlos, Alex és George ült ott. Egyértelműen a leghangosabb asztal felé vettük az irányt. Egyesével bemutattam nekik a barátnőm és kikértük az első kört. A második után Hanna már felszabadultan beszélgetett a többiekkel. A harmadik után pedig a táncparket felé húzott minket. Jó pár számot végigtáncoltunk, majd fáradtan dőltünk le a székekre.

- Kimegyek a mosdóba, pár perc és itt leszek. - mondta Hanna és lelépett.
Már húsz perce is annak, hogy elment és még mindig nem tért vissza.

- Megyek, hozok egy kancsó vizet nektek. - álltam fel az asztaltól és indultam el a bárputhoz.
Odaérve megpillantottam Hannát és mellette egy ismerős alakot, de háttal állt és nem jöttem rá, hogy ki lehet valójában. Amint a barátnőm rámnézett egy "Segítség!" - et formált ajkaival. Határozottan lépkedtem felé. Megvan! Esteban Ocon! Jellemző...

- Gyere, Hanna, menjünk innen. - mondtam igerülten, de próbáltam nyugodt maradni. Nem rendezhetek jelenetet egy bár kellős közepén. Összekulcsoltam ujjainkat és húzni kezdtem az asztalunk felé.

- Ki ő neked, hogy megmondja, mit csinálj? - kérdezte az Alpine pilótája a mellettem álló lánytól, mintha én ott sem lennék. Hangja tele volt gúnnyal. Igazából sosem bírtuk egymást, sem a pályán, sem a magánéletünkben. Nem történt köztünk semmi, egyszerűen csak az ismertségünk eleje óta kölcsönös az unszimpátia. Szájtátva figyeltem, ahogy épp próbálja lecsapni a kezemről.

- Több, mint gondolnád. Menjünk innen, Lando! Esteban... - köszönt kimérten a lány és indult el pánikszerűen az asztal felé.

- Minden oké? - kérdeztem tőle aggodalmaskodva amint hallótávolságon kívül került a francia. Na jó, talán egy kicsit féltékeny is voltam. Senki nem mászhat rá csak úgy. Vagy ha mégis, elintézem, hogy többet rá se merjen nézni. Természetesen erőszak nélkül, teljesen kultúrált módon...

- Fogjuk rá. Köszönöm, hogy jöttél. Sajnálom, nem akartalak megváratni. Egy ilyen nyomulós, nagyképű barmot már leráztam magamról pár hete... Az exem... - motyogta az utolsó mondatot már inkább magának, mint nekem.

- Ugyan már! Nem tehetsz róla, hogy az az idióta rádmászott.

- De akkor is. Jó ideig rám vártál, pedig csak mosdóba indultam.

- Hagyjuk. Engedd el! Gyere, inkább táncoljunk egyet!

A DJ indított pár lassabb számot is a szerelmesekre tekintettel. Hosszú percekig ringatóztunk a zene dallamára, majd mikor már kellőképp álmosak lettünk, a pilóták asztala felé vettük az irányt.

- Lando! Hogy jutunk haza, ha te is ittál? Gyalog... Nem, az túl messze van... Taxi. De. Akkor mi lesz a kocsiddal? - jártak hangosan a gondolatai. Muszáj volt félbeszakítanom, mielőtt túlságosan is ráparázna.

- Ma este nem ittam egy kortyot sem, azon a borzalmas alkoholmentes vackon kívül. Szóval én vezetek. - nyugtattam meg. - Charles, elvigyünk?

- Nem, kösz. Inkább megyek taxival vagy bárki mással. Nem szeretnék gyertyatartó lenni és végignézni a turbékolásotokat. - válaszul csak egy szemforgatást kapott tőlünk.

- Jó éjt, mindenkinek! - egyszerre köszöntünk el és hagytuk el a szórakozóhelyet.

A kocsiban ülve Hanna fejét az ablaknak döntve bámult ki az ablakon. Meg merném kockáztatni, hogy nem sokon múlott, hogy elaludjon.

- Holnap délután négykor indul a gép. - törtem meg a csendet, mielőtt még elalszik. Felém kapta a fejét és csak bólintott. - Gyere ki negyed négyre a reptérre, hogy legyen időd becsekkolni. Sajnos nem tudok elmenni érted a lakásodhoz, mert délelőtt le kell adnunk a bérelt autókat és minket is kisbusszal visznek oda.

- Rendben. Semmi gond. - fordult felém egy fáradt mosollyal az arcán. Ilyenkor olyan gyönyörű...

Hanna

Hétfő reggel

Reggel kilenc körül enyhébb, de azért zavaró fejfájással keltem. A tegnap estére visszagondolva vegyes érzelmek kavarogtak bennem. A konyhába indultam egy pohár vízért és fájdalomcsillapítóért.

Fél óra múlva már egy fokkal frissebben kevergettem a teámat, miközben listát írtam azokról a dolgokról, amik az elkövetkezendő egy hétben kelleni fognak. Ruha, pipere táska, cipők, laptop, töltők, fülhallgató és a fényképezőgépem. Anélkül nem utazok sehová.

Fél négykor indulásra készenállva hívtam fel az öcsémet, hátha ki tud vinni a reptérre. Mostanában többet ültem mások autójában, mint a sajátomban. Ironikus, mert pont azért gyűjtögettem autóra, hogy ne kelljen másokkal fuvaroztatnom magam. Szerencsémre pont ráért és a közelben volt, így perceken belül ott volt értem. Nem találkozunk gyakran, pedig ugyanabban a városban élünk. Neki ott az egyetem mellett a munkahelye és én is dolgozom.

Hál' istennek, időben odaértünk. Háromnegyed ötkor szálltunk fel a McLaren gépére és foglaltunk el Landoval egy széksort az ablak mellett. A több, mint két órás repülőút alatt megnéztük a legújabb Marvel filmet.
Késő este landolt a repülő Londonban, ahonnan még majd' másfél órát kocsikáztunk Wokingba. Egy csendes kis mellékutcában állt meg, bár éjjel tíz órakor már az egész város nyugodt volt. Beállt a garázsba és felvitte a bőröndöket, majd a cipőmet levéve én is követtem őt az emeletre kezemben a táskáinkkal. A hálószoba közepén egy hatalmas franciaágy kapott helyet, kétoldalt éjjeliszekrényekkel és az ággyal szemben egy falra szerelt nagyképernyős tv-vel. A hálószobában főleg a fekete-fehér szín dominált. Alapból letisztult volt, de akadt néhány kép és dekortárgy, mint a polcon lévő kis színes versenyautó szobrok, amitől igazán "Landos" lett a helység.

- Remélem nem zavar, ha velem alszol és nem a vendégszobában ágyazok meg.

- De. Most azonnal indulok is vissza Magyarországra. - mentem bele a kis játékába. De persze eszem ágában sem volt hazamenni.

- Kár, pedig holnap lenne egy meglepetésem, ha jó idő lesz. De ha menned kell, én nem tartalak vissza. - játszotta kicsit a sértődöttet és már indult volna kifelé a szobából.

- Talán maradok. - megpördült a tengelye körül és felém lépett egyet. - Majd holnap reggel meglátom és akkor válaszolok. Addig veled alszom. - próbáltam úgy tenni, mint aki erősen tanakodik a helyes valaszon, de nem sokáig sikerült, ugyanis hamarosan elnevettem magam.

- Borzalmas színész vagy, remélem tudod... - ingatta meg a fejét és velem együtt nevetett. - Nem vagy éhes?

- Tudnék enni, de miattam ne pakolj elő.

- Én is eszek. Itt a fürdőszoba, tusolj le nyugodtan, addig előkészülök a vacsorához. Már, amennyire lehet vacsorázni ilyenkor. Lent várlak. - elindult lefelé a lépcsőn.

A bőröndömhöz mentem, kivettem belőle a nesszeszerem és a pizsamámat. Vagyis csak vettem volna, viszont a pizsama szokás szerint otthonmaradt. De legalább beraktam egy pamut rövidnadrágot. Nem is én lennék, komolyan...

- Lando... - fordult meg. Pff, rém kínos! - Kérhetnék egy pólót? Otthonhagytam a pizsamámat és nem hoztam magammal semmi kényelmes felsőt. - féloldalas mosolyra húzódott a szája.

- Hogyne. A múltkor is mondtam, hogy szívesen látnám rajtad a ruháimat. - suttogta a fülembe, majd közelebb lépett és egy csókot lehelt az ajkaimra. Teljesen megbabonázott. Hogy csinálja ezt velem és ki engedte meg neki?! Jóleső sóhaj hagyta el a számat. Karjaimat a nyaka köré fontam, míg Ő a derekamon pihentette nagy tenyereit. Az a csók! Az idő, mintha megállt volna...

A szekrényből kivett egy fehér pólót, amin egy apró tejesdoboz rajz kapott helyet egy neonsárga "MILK" azaz "TEJ" felirattal együtt.

- Hát ez? - mutattam szórakozottan a pólón lévő rajzra.

- Hosszú történet... - rázta meg a fejét. - Megszállott tejfogyasztó vagyok és folyton ezzel szívatnak az ismerőseim. Ezt a pólót is az egyik barátomtól kaptam, hogy akkor is legyen nálam tej, ha nem viszek magammal egy dobozzal. - szemeit forgatva mondta el a háttérsztorit.

- Ne forgasd a szemeid, mert fennakadnak. - mondtam kuncogva.

- Hogy mit mondtál?!

- Mindegy. - legyintettem és indultam a fürdőszoba felé, de a derekamnál fogva elkapott és csikizni kezdte az oldalamat. Pont a legrosszabb helyen. Elsőre eltalálta a gyengepontomat. - Kérlek.... Hagyd... Ha... Hagyd abba! - visítoztam.

- Nem, amíg nem kérsz bocsánatot.

- Jó, jó, sajnálom, csak hagyd már abba! Neeeem... bírom...to..vább! - rogytam a földre. Még mindig nem tudtam beszélni a nevetéstől

- Nagyobb átéléssel... Így nem hiteles...

Miután abbahagyta a kínzásomat, tényleg elmentem zuhanyozni. Végre valahára, egy fárasztó nap után nagyon jól esett.
Kivételesen nem álltam órákat a tusolóban, pár perc alatt végeztem is. Amint kiléptem, realizáltam, hogy ugyan a pizsamámat behoztam, de az otthonról hozott törölközőm az ágyon felejtettem. Körülnézve a helységben megláttam egyet kikészítve a komód tetején. Megszárítkoztam, felvettem a "pizsamámat" és leindultam a lépcsőn, hogy elfogyasszuk az utóvacsoránkat.

Lent Lando a konyhaszigetnél egy guszta szendviccsel várt, majd a hűtőhöz lépve elővett egy üveg fehérbort.

- Még nem ünnepeltük meg, hogy együtt vagyunk. Tölthetek egy pohárral? - kérdezte.

- Igen, köszi, de csak egy keveset. Tegnap este is kirúgtunk a hámból.

- Már aki...

- De nagyon humoros valaki így az éjszaka közepén...

Valahogy fél egy után kerültünk ágyba, mire megvacsoráztunk és felhúztuk a friss ágyneműmet. Ő a hátán feküdt, én a fejemet a mellkasára hajottam és karjait körém fonta. Soha nem éreztem még magam olyannyira biztonságban, mint ott, akkor.

- Köszönöm, hogy velem töltöd ezt a hetet és azt is, hogy itt vagy. Sokat jelent nekem, tényleg... - nyomott egy lágy puszit a hajamba. - Aludj jól!

- Te is. - mondtam és válaszul kaptam egy jó éjt csókot.

Javítva:
2023.10.08.