A nap többi részén kezdtem úgy érezni, hogy Stan kerül engem a reggel történtek után. Valószínüleg így is volt, mert még ebédelni sem jött le, csak akkor láttam Őt kijönni a szobájából, mikor Graccel elindultunk a szobámba.

Graccel együtt újra kezdtük nézni az egyik régi kedvenc sorozatunkat, a Pletykafészek c. sorozatot. Néha úgy érzem, mikor ebben a házba vagyok, hogy teljesen bele illünk a történetbe.

— Úristen! - kiáltott fel a mellettem fekvő lány, aki a felkiálltásával együtt felugrott az ágyról, ezzel majdnen ledobva a laptopot az ágyról, de hála a remek reflexemnek, sikerült meg fognom. Szerintem azt nem is kell említenem, hogy egy kisebb infarkt látogatott meg a lány cselekedetére.

— Jó ég, Gracelyn. Mi történt? - kérdeztem aggódva.

— Leonel elhívott engem! - ugrándozott örömében. Őszintén örültem neki, hissz fülig oda van érte, még akkor is, ha csak pár napja írosgálnak. Rendes srácnak tűnik, szóval remélem nincs semmi hátsó szándéka.

— Ez csodás - mosolyogtam rá. — Mikor és hova mentek? - kérdeztem.

— Várj, akkor mondjak neki igent? - kérdezte össze zavarodottan.

— Miért, nemet akartál mondani? - értetlenül néztem a lányra.

— Persze, hogy nem, csak nem tudom hogy ilyen hamar elkéne mennem vele. Mármint csak pár napja írunk és kicsit félek, de annyira tetszik már most! - ült le tanácstalanul az ágyra.

— Grace, - fogtam meg a vállát, majd mikor rám nézett, folytattam — Szerintem el kell menned, hiszen látom hogy fülig oda vagytok egymásért és őszintén szólva nem tűnik egy pedofil hatvan éves bácsinak, akinek már a haja sem áll fel - vicceltem el, mire elnevette magát. Egy mondasz valamit- el válaszolt és végül vissza írt neki egy igent. Meglepetésünkre hamar válaszolt is és már ma este találkozni akar vele, elmondása szerint már nem bír várni többet, hogy személyesen is megismerhesse Gracelyn-t. Egyáltalán nem csodálkozom rajta. Szerencsére egy közeli étterembe szeretné elvinni, szóval ezzel nincs gond, ha bármi lenne, azonnal megyek érte.

Grace beszélt az anyukájával, aki természetesen elengedte, bár az elején nem igazán tetszett neki az ötlet, de meg említette a barátnőm, hogy a közeli étteremben lesznek, így ha bármi gond lenne, akkor eltudunk menni érte. Persze, Mrs. Davis rá parancsolt a lányára, hogy kapcsolja be a mobilján az appot, amin keresztül majd tudjuk figyelni, fő a biztonság.

— Kicsim, nem azért mondom, mert nem bízok benned, de még nem ismerjük a fiatal embert, ezért jobban szeretném, ha biztosra mennénk. Én nem leszek itthon, mert be kell ugranom esti műszakra az irodába, de szeretném, ha a nagybátyáddal le beszélnéd, hogy ha bármi lenne, akkor menjen el érted - mondta Mrs. Davis, de az utolsó mondatánál le fagytam. Mármint, kettesben leszek itthon Sebastiannal? Ezzel nem igazán számoltam, de nem baj, minden bizonnyal a szobámba leszek, ő pedig a sajátjában, szóval találkozni sem fogunk! Úgy is kerül...

— Rendben, anya. Köszönöm! - ölelte át az édesanyját a lány.

Fel indultunk a lány szobájába és segítettem elkészülni a drága barátnőmnek. Kiválasztott egy gyönyörű halvány lila színű ruhát, ami a combjáig ér. A haját segítettem begöndöríteni, miközben megcsinálta a sminkjét.

— Remélem meg lesztek Bash bácsival és nem fogjátok kinyírni egymást - viccelt a barátnőm, bár én nem találtam annyira viccesnek, de nem adtam a tudtára. Amúgy is szerintem csak én reagálom túl a dolgokat.

Nem sokkal később már Grace készen állva várta a nagybátyját, hogy elvigye őt a megbeszélt helyre, természetesen én is mentem, csak hogy tudjam, hova kellesz futnom, ha valami történne. De nem pánikolok, minden rendben lesz, tudom.

Az autóban ültünk már, Grace az anyós ülésen, Sebastian pedig a kormány mögött, én pedig a középen. Csendben telt volna az út, ha a barátnőm nem darált volna mindig arról, mennyire izgul és várja már végre, hogy ott legyünk, de aggódott is, hogy mi van ha elszúrja és mondogatta már aztán azt is, hogy mindjárt elrohan a világ végére!
Már a fejemet fogtam miatta, ahogy Sebastian is.

— Megérkeztünk - szólalt meg a férfi, mikor leparkolt az autóval. Az autóban beállt a csend, senki sem moccant. — Nem akarok tiszteletlen lenni, de kiszállsz még ma, Gracelyn? - kérdezte Sebastian, mikor a csend már túl sokáig tartott és senki sem moccant meg. Tudtam, hogy ha nem Sebastian dobja majd ki a lányt az autóból, akkor én leszek az.

— Hát, ez elégé tiszteletlen volt, Bash bácsi - durcált be a barátnőm.

— De még mindig én vagyok az idősebb - vonta meg a vállát egyszerű válaszként, egy ilyen nem érdekel mit mondasz, úgy is nekem van igazam módon.

— Jól van, akkor megyek - sóhajtotta a lány, majd kinyitotta az ajtót.

— Ha bármi lenne, írj és kiherélem - kiabáltam utána, amit nem tudom, hogy hallott e, de az biztos, hogy a bácsikája mindent tisztán hallott. Erre még az is jelet add, hogy engem nézett felvont szemöldökkel. Nyilván.

Vissza dőltem az ülésbe és keresztbe tettem a kezemet, kicsit sem éreztem magam kínosan, de hát most mi? Csak igazat mondtam. Sebastian megköszörülte a torkát, ezzel jelezve, hogy mondani akar valamit, amire én már az eget szidtam, hogy miért kell pont nekem ebbe a helyzetbe kerülni. Imádok kínos helyzeteken hozni a fejemre, főleg ezzel a férfivel.

— Hátul akarsz ülni egész végig, vagy megerőlteted magad és átülsz hozzám az anyósülésre? - szólalt meg a férfi.

— Azt az öt perces utat kibírom hátul is - válaszoltam.

— És ki mondta, hogy csak öt perces az út? - tette fel a kérdést, mire felfigyeltem.
— Gondolom, nem akarsz otthon a szobádban ülni egyedül, miközben a barátnőd pasizik? - jött az újabb kérdés.

— Mi mást csináljak? - jött immár a kérdés az én részemről.

— Talán együtt töltheted ezt az estét a világ legdögösebb férfiával - mondta, miközben magára utalt. Most komolyan velem akar lenni a mai estén?

— Nee, itt van Luke Hemmings? - pattantam ki az üllésből az ablakhoz, hogy megkeressem az említett énekest. Persze, ezt csak azért csináltam, hogy húzzam a férfi eszét.

— Haha, nagyon vicces - gúnyosan megforgatta a szemeit. — Na, akkor mi lesz? - kérdezte, miközben az első kérdésére utalt, mivel még mindig az étterem előtt álltunk. Elmormoltam egy "jó" választ, és dünnyögve át ültem a férfi mellé. — Az övet - biccentett rá a biztonsági övre, hogy kössem be magam. Becsatoltam magam vele és el is indultunk. Csendben ültem, miközben az elsuhanó tájat figyeltem.

Fogalmam sem volt merre mentünk, hova akart elvinni, csupán magamban imádkoztam, ne hogy a fekete piacon végezzem. Ujjaimat az ölemben tördeltem, ezzel próbáltam nyugtatni magam. Nem azért, mert nem tudtam hova vissz engem, hanem azért, mert valamiért zavarba kerülök, ha Sebastian a közelemben van. Csak tudnám, hogy miért...

— Kérvényt nyújtsak, hogy megszólalj? - viccelte el a kérdést, amit felém szánt, ezzel megtörve a csendet. Felé fordítottam a fejem, egy keze a kormányon volt, a másik pedig a sebességváltón. Az oldal profilja olyan csodálatosan festett, teljesen mámoritó hatása körbe ölelt.

— Ugye most nem a fekete piacra visz  engem, mert elege lett belőlem, vagy nem hagy ott valahol az erdő mélyében, hogy majd felfaljon valamilyen állat? - kezdtem el mesélni a hülye teóriámat. Sebastian édesen felnevetett, ami én ajkaimra is egy kis mosolyt csallt.

— Hűha, nagyon élénk a fantáziád - jegyezte meg nevetve. Igen, sokan mondták már nekem. — De ne aggódj, nem adlak el téged a fekete piacon, pedig nagyon szép árat fizetnének érted - elmélkedett. Még a végén meggondolja magát és el vissz oda. — És ahoz túl becses vagy, hogy az erdőben hagyjalak - mondta.

Egy perc töredékeig a szívem abba hagyta a dolgát és szünetet vett ki. Ajkaimat össze préseltem, miközben megszeppenve ültem az anyós ülésen a férfi mellett, aki nem tudd mást, mint össze zavarni engem. Túl becsesnek tart engem? Ezt hogy gondolta? Rá néztem Sebastianra, akin láttam azt a félmosolyt, ami megőrjít engem!

— Látom sikerült megint szótlanná tennem téged - elégedett mosollyá változott az a fránya kis mosolya és rám pillantott, mikor megálltunk a pirosnál, hát én legszívesebben megütöttem volna!
Szóval direkt mondta!

A kezemmel az arcához nyúltam, ezzel magam felé fordítottam, hogy a szemembe nézzen. Közelebb hajoltam hozzá és megálltam pont az arca előtt és mélyen a szemébe néztem. Az ő kékjei vándoroltak az ajkaim és a szemeim közt, az ujjaimmal végig cirogattam az arcán.

— Magának mindig sikerül - suttogtam és mikor becsukta a szemeit az érintésem miatt, a füléhez hajoltam. — De most nekem jár a pont - suttogtam a fülébe, mielőtt elnevettem magam és vissza helyezkedtem az ülésembe. Elégedett mosollyal néztem ki a szélvédőn, mikor is Sebastian megszeppenve lépett a gázra, mikor a fények zöldre váltottak.

Az út többi része csendben telt, csak a rádió duruzsolt halkan, de nagyon idegesített ez a csend, ami körülöttünk honolt. Sebastian akár csak a gondolataimat olvasta volna, feljebb hangosította a rádiót, aminek elegé örültem, főleg mikor Ariana Grande egyik dala kezdődött el, Into you.

De ahogy jobban hallgattam a zenét és értelmeztem a szavakat, a levegő egyre csak forrósodott és a kínos hangulat pedig csak nőtt.

„Oh, baby, look what you started.
The temperature's rising in here.
Is this gonna happen?
Been waiting and waiting for you.
To make a move. Before I make a move...“

A dal szövege tökéletesen stimmelt a mi helyzettünkkel, talán ezért is éreztem azt, hogy az arcom elképesztően égni kezdett. Biztos vagyok benne, hogy vörösebb voltam, mint a cseresznye is!
Talán nem is volt jó ötlet felhangosítani azt a hülye zenedobozt!

Ugyan, Brooklyn! Az autóba is hiba volt beszálni.

„So baby, come light me up and maybe I'll let you on it
A little bit dangerous, but baby, that's how I want it
A little less conversation, and a little more touch my body
'Cause I'm so into you, Into you, Into you..“

Hogy pontosan mit is érzek e férfi iránt még nem világos nekem, de olyan mint egy mágnes. Húzz magához és nem tudok ellen állni a vonzalomnak és a kísértésnek. Mindig, mikor rá nézek el kap a vágy, hogy megízleljem csókolni való, rózsaszínű ajkait.

Veszélyesek ezek az érzések és ez a játék, amit űzzünk egymással, de ha egyszer bele kezdesz vagt együtt működsz, nehéz a kijutás.

"Got everyone watchin' us
So baby, let's keep it secret
A little bit scandalous
But baby, don't let them see it
A little less conversation and
A little more touch my body"

A szemem sarkából láttam, ahogy Sebastian is feszülten érzi magát és mind ketten tudtuk, hogy ha a kapcsolóhoz ér, hogy megszüntesse a zenét még kínosabb és feszültebb lesz az autóban tartozkodó levegő. Az ujjai a körmányon szinte elfehéredtek, ahogy erősen markolta azt és láttam, ahogy az alkapcsa is megfeszült.

Imádkoztam, hogy véget érjen a dal. Amennyire szerettem ezt a zenét és az előadó nőt, az szinte biztos, hogy egyhamar nem fogom hallgatni. Mikor új dal kezdődött, végre nyugodtan fel lélegeztem és megnyugodtam, ekkor meg is érkeztünk a célhoz, amit még mostanáig sem tudom, hogy micsoda.

— Megérkeztünk - köszörülte meg a torkát a férfi, még mindig érezhető volt a feszültség, nem hazudok. Kiszálltunk az autóból és ekkor vettem észre a kis épületet, ami eszméletlenül hangulatosnak tűnt.

— Lanny's Eatery - olvastam el fel a nevét a étkezőhelynek.

— Remélem tudsz bowlingozni - mondta, majd elindult a bejárat felé. Kinyitotta nekem az ajtót és megvárta még belépek, szorosan jött mögöttem. Belépve a kajáldába, elnyílt a szám. Bámulatosan nézett ki, de főleg meglepett voltam, hogy Sebastian Stan ide hozott.

Az étterem a 60-as, 70-es évekből inspirálódott, fekete-fehér volt a padló, az üllőhelyek piros és fehér színben kombinálódtak, a falak türkízkék-ben díszelegtek és a pult szintén piros volt. Annyira hangulatos volt és csodás, hogy azonnal bele szerettem.

— Tetszik? - kérdezte a mögöttem álló férfi.

— Hát hogy ne tetszene? Mindig is el akartam jutni egy ilyen helyre! - válaszoltam, miközben mégegyszer körbe mértem a terepet és méginkább szerelmes lettem a helybe.

— Brooklyn Lackwood, mindig valami újat tudok meg rólad - nevetett fel édesen.

— Mit mondhatnék, tele vagyok meglepetésekkel - kacsintottam rá, mire ő csak egy fejrázással válaszolt.

— Na gyere, együnk valamit - mondta, ezzel együtt elindult az egyik boxba, ami az ablak mellett volt elhelyezve.

Az asztalon lévő étlapot a kezembe vettem és elkezdtem nézegetni az itt lévő ételeket, és amihez a legnagyobb étvágyam lenne. Itt többnyire gyors kaják vannak és az árak sem vészesek, ezért lepett meg, hogy Sebastian ismeri ezt a helyet és úgy döntött, hogy itt fog velem étkezni.

Sok választék volt, kezdve a burgerektől, hot-dogoktól, buffalo csirkeszárnyaktól, volt meleg sajtos szendvics és másféle szendvicsek, barbecue szószos oldalas és még palacsinta is volt. Minden istenien hangzott, hogy őszinte legyek. Ilyen tipikus amerikai gyorskaják.

— Üdvözöllek titteket a Lanny's Eatery-ben! - jött mellénk a pincér egy hatalmas mosollyal. Nagyon aranyosnak tűnt. Sebastian felnézett rá és ekkor a pincér mosollya még nagyobb lett. — Sebastian, haver! De rég láttalak! - a férfi lepacsizott a velem szemben ülővel. Úgy tűnik nagy cimborák.

— Gery, de jó újra látni, miujság veled? - tette fel a kérdést.

— Hát hallod, minden nap ugyan az. Reggel melóba, aztán haza. Aztán megint ugyan az, viszont néha az asszony kedvére is tenni kell - sorolta. — Na de mesélj inkább te, látom ma igen csak gyönyörű társaságod van - húzta össze a szemeit vigyorogva, miközben engem szemlélt. Igen, elvörösödtem és inkább lehajtottam a fejem és az étlapot bámultam. — Csak nem becsajoztál végre? - kérdezte a férfitől suttogva.

— Ugyan Gery, ne viccelődj! - nevetett Sebastian.

— Inkább vigyázz vele, őrült egy pasi - suttogta oda nekem, mielőtt elnevette magát, ismét. Nekem csak egy kis mosoly volt az ajkaimon, de annál őszintébb. Fura volt ezt az oldalát látni Bash bácsinak, mert máskor teljesen komoly, nem igazán láttam még, hogy ennyire jól érezte volna magát. Biztos erős a baráti kapcsolatuk. — Na jó, mit hozhatok a ifjú párnak? - vette elő a kis füzetet és a tollát, majd nekünk szentelte a figyelmét.

— Nekem a szokásosat - mondta Seb.

— Akkor lesz egy buffalo csirkeszárny tányér, grillsajt szendvics és egy bodzás alkoholmentes sör - sorolta, miközben jegyzetelte le. Ezek szerint Stan sokszor járhat ide, ami számomra elég meglepő.

— Brooklyn, te mit kérsz? - kérdezte Sebastian, ami nem is tudom miért, mert ez egy normális kérdés, de meg melengette a szívemet. Gery rám nézett, amivel jelezte, hogy leadhatom a rendelésem.

— Hát én egy... BLT szendvicset kérnék és egy narancslét - olvastam fel a lapból.

A pincér bólintott és egy mindjárt hozzom után el is ment, kettesben hagyva ismét a férfivel.

— Bocsi Gery miatt, egyébként nagyon jó fej, csak néha túl sokat beszél - magyarázta.

— Bolondos, de szimpatikus - mosolyogtam. Bólogatva értett velem egyett.

Nem sokkal később, kifejezetten keveset vártunk és már hozták az ételeket nekünk. Boldogan láttam neki a szendvicsem fogyásztásához, miközben Sebastian a csirkeszárnyainak látott hozzá. Meg sem kell jegyeznem, hogy az ételek incsiklandóak voltak, pont ahogy kinéztek! Többször kéne ide járnom és az plusz pont, ha a férfi társaságában tenném ezt meg.

Sebastian hamarabb befejezte az étkezést, még akkor is, mikor neki több volt, mint nekem. Nos, meg is értem, hisz én többet beszéltem, mint rágtam. A férfi figyelmesen hallgatott egész végig és még én befejeztem a szallona - saláta - paradicsomos szendvicsemet, türelmesen megvárta, közben pedig le sem vette rólam a szemét, amit nem tagadok, kissé kellemetlennül esett, mégis bizsergő érzést kelltett bennem.

— Ahogy látom, te is azok a nők csapatát erősíted, akik akkor boldogak, ha kaja közelben vannak - álapította meg.

— A kaja a legjobb dolog - vontam meg a vállam, majd egy zsepibe megtöröltem a számat.

Sebastian felállt, mellém sétált és a kezem után nyúlt. Megfogta a csuklómat, mire tőlem csak egy szemöldökfelvonást kapott reakció ként.

— Ez még nem a programunk vége - szólta, majd felhúzott a helyemről és egy ajtóig mentünk, amit kinyitott és beléptünk azon. Egy bowling pálya került a szemem elé, ami szintén hasonló színekben pompázott, mint a kajálda. — Mielőtt bejöttünk, mondtam valami olyat, hogy remélem tudsz bowlingozni, hát ezért mondtam. Szóval? - kérdezte, miközben a válaszomra várt. A kezébe vett egy kék bowling golyót és azt szemlélte.

— Mindjárt megtudjuk - suttogtam, majd elvettem a kezéből a golyót, a sáv elé léptem és a dobás során enyém csuklóval megcsavartam és már olajozott felületen közelgett a bábukhoz. Meglepően véltem, hogy a dobásom nem is volt annyira borzalmas. A tíz bábuból sikerült eltalálnam hetet, így három állva maradt, második dobással sikerült a maradék fehérre festett fákat eltalálnam. Győzedelmes mozdulatot használtam, a váll lesöprést.

— Nem rossz, nem rossz - mondta Sebastian, majd a kezébe vett egy piros golyót, szintén megcsavarta és egy dobásra eltalált kilenc bábut. Önélegült mosoly üllt ki az arcára, mire nevetve megforgattam a szemeimet. A második dobásnál viszont már nem járt ilyen sikerrel, mivel mellé ment. Ajkaimat eltakarva próbáltam vissza folytani a nevetésem. És így ment körbe - körbe. Egyszer rajtam volt a sorr, aztán pedig Sebastianon. Nagyon jól ment neki, szóval nem meglepő, hogy Ő volt az este nyertesse, de csak néhány pont előnyben!

— Ez nagyon jó móka volt - sóhajtottam fel, mikor beültünk a járműbe.

— Örülök, hogy jól szórakoztál, még így is, hogy megvertelek - kacsintott rám. Persze, hogy nem bírta anélkül, hogy felvágjon a győzelmével.

— Legközelebb én nyerek - küldtem neki egy levegő puszit viccelve.

— Legközelebb? - ragadt fenn a szavan, amit kiejtettem a számon. — Ez azt jelenti, hogy megismételnéd velem az estét? - kérdezte, mire szótlanná válltam. Basszus. Persze, hogy megismételném, de biztos nem kötöm szó szerint az orrára, így is a felhőkig szökik az egója.

— Még meglátom - válaszoltam, majd bekötöttem magam és a szélvédőn figyeltem az utat.

Őszintének kell, hogy legyek. Nagyon is jól éreztem magam Sebastian társaságában, még akkor is mikor túl kínosan és kellemetlennül indult az esténk, de aztán fantasztikus lett a végeredmény. Többször is megismételném.

Mai nap ünnepli a csodálatos Sebastian Stan a negyvenedik születésnapját! <3
Elsem hiszem, hogy rohan az idő, legjobbakat kívánom a világ legaranyosabb, leg jószívübb emberének, amely a világon valaha sétált!❤️

Remélem tetszett nektek ez a rész is, mindenképp jelezetek vissza nekem, ha szeretnétek!✨

Szép estét/napot/reggelt!😍