Nagyon izgatott voltam a mai nap miatt, mivel ma hagyjuk el a kollégiumot a legjobb barátnőmmel, ugyan is elérkezett a nyári szünet. Végre. Az idei nyarat a barátnőmmel, Grace-el fogom tölteni, náluk otthon, mivel az én családom most teljesen fel van fordulva.

Apám egy alkoholista, akinek nincs egy józan napja sem, ez pedig már hat éve így van. Az anyámnak elege lett ebből és múlt éven Szeptember-be lelépett szó nélkül, én pedig nem mehettem vele, mert egyetemista vagyok és be akarom fejezni iskolát.

Így hát Grace felajánlotta nekem, hogy töltsem náluk a nyári szünetet, az anyukájának nem lesz probléma és örülne neki, ha náluk laknák addig.
Grace Davis-el több mint három éve ismerjük egymást, az egyetemen ismerkedtünk meg. Ugyan arra a szakra jelentkeztünk mind ketten, sőt egy szobára is kerültünk a kollégiumon, így kialakult köztünk egy nagyon erős barátság az évek alatt. Egyszerűen imádom azt a nőt, akkora energia van benne, tele élettel és vidámsággal. Szeretettel teli szíve van, kedves és gyönyörű.

Grace kocsija a kollégium parkolójában állt, miután össze szedtük az összes cuccunkat, be pakoltuk a bőröndjeinket a csomagtartóba és mind ketten helyet foglaltunk a fehér autóban, amit a barátnőm kapott az édesapjától.
A szülei elváltak néhány évvel ezelőtt, így az apja nem él velük egy jó ideje, de mindig meglepi a lányát néhány ajándékkal.

- Biztos, hogy nem fogok zavarni? - törtem meg a csendet, miközben az elsuhanó tájat szemléltem.

- Ha zavarnál, nem ajánlottam volna fel, hogy töltsd nálunk a nyarat - válaszolta a barátnőm. - Mellesleg én is jobban fogom érezni, ha nálunk leszel és nem a részeg apáddal, vagy egy lepukkant hotelben valahol. Hidd el, senkit sem fogsz zavarni, anya rendben van vele teljesen - nyugtatott le.

- Jól van akkor - mosolyogtam hálásan. - Köszönöm Grace, tényleg.

- Ugyan - intett egyet hanyagul. -, ez a legkevesebb, amit tehetek - sandított rám, majd mikor megálltunk a pirosnál, rám nézett hatalmas, zöldeskék szemeivel. - Úgy szét bulizzuk magunkat a nyáron, felejthetetlen lesz! - jelentette ki izgatottan, akár egy kisgyerek.

- Biztos vagyok benne - nevettem el magam a lelkesedésén, majd feltekerte a rádiót, ahonnan épp az egyik nagy sláger szólt.

A legalább egy órás út elég gyorsan és hangosan telt. Mikor megérkeztünk Grace otthonához, egy hatalmas és gyönyörű ház előtt parkoltunk le. Tudtam, hogy a Davis család nem arról híres, hogy nincs miből élniük, de mégis meglepetten fogadtam az otthona kinézetét. Mrs. Davis egy cég vezetője, így nem meglepő, hogy egy kész palotában élnek.

- Biztos jó helyen vagyunk? - szólaltam meg, ámulattal nézve a hatalmas ablakokkal megajándékozott házat.

- Persze, a legjobb helyen - villantott meg egy óriási mosolyt a lány, majd kiszálltunk az autóból és a autó csomagtartójához léptünk. - Úgy látszik anyáék nincsenek itthon, így milyen az egész ház egy ideig - szedte ki közbe a saját bőröndjét, miközben a felhajtóra nézett, ahol tényleg egy jármű sem állt. Várjunk csak... Mi?

- Várj, hogy érted azt hogy anyáék? - kérdeztem értetlenül.

- Jaj, teljesen ki ment a fejemből - csapta magát homlokon a lány. - A bácsikám vissza költözött hozzánk, elfelejtettem megemlíteni - sóhajtott egy nagyot. A bácsikája?

- Biztos, hogy...

- Ne aggódj, Bash bácsi is tudd arról, hogy jössz és teljesen oké ezzel - vágott a szavamba, mikor már épp rá akartam kérdezni, hogy nem e fogom zavarni, mert semmi kép sem akarnák pofátlanul beállítani hozzájuk és megzavarni senki nyarát sem.

Grace körbe vezetett a házban, ami egyszerűen mesés volt, már csak a földszint is. A nappaliban a fekete és a fehér szín dominált, a konyha bútor fehér volt, nyírfával kiegészítve, ami fantasztikusan mutatott. Külön volt étkező is, aminek szürke és sötétkék beütése volt, de a konyhában is volt egy kicsi, négy személyes étkező asztal. Gondolom a nagy étkezőt valami nagyobb összejövetelnél szokták használni. A földszinten volt egy fürdőszoba, egy dolgozó szoba, ami gondolom Mrs. Davis-é, és egy vendég szoba is.

Az emelet is ugyan olyan csodálatos volt. Fent is volt egy nappali, fehér és barna beütéssel, egy fürdőszoba, szintén egy dolgozó szoba, ahol rengeteg könyv volt és négy szoba. Az egyik volt Grace édesanyjáé.

- Ó, az ott Bash bácsi szobája, oda inkább nem ajánlatos bemenni - mutatott a folyosó jobb oldali végére, majd tovább mentünk. - Ez lesz a te szobád - nyitotta ki nekem a hatalmas nyílászárót.

A szoba nagyon hangulatos volt és kápráztató. A falak fehérek voltak, a szoba közepén egy két személyes francia ágy helyezkedett el, amin barack színű lepedő volt, fehér és szintén barack színű díszpárnákkal. A szobából nyílt két ajtó, az egyik a fürdőszoba volt, a másik pedig a gardrób. Hatalmas nagy ablak is volt a helyiségben, földig érő sötétítővel. Már akkor tudtam, hogy az egész szobába bele szerettem.

- Na, megfelel? - kérdezte Grace kíváncsian.

- Imádom - néztem körbe még egyszer a tágas helységben.

Letettem a holmijaimat, aztán át mentünk Grace szobájába, ahol a lány letette a cuccát. A szobája hasonló volt az enyémhez, neki is saját fürdőszobája volt, és gardróbja - gondolom minden szobában így van. A falak halvány rózsaszínek voltak, a bútorok fehérek. Megjegyeztem neki humorosan, hogy miért pont rózsaszín, és azonnal érvelni kezdett, hogy még kicsi volt, mikor a szobáját csinálták és imádta ezt a színt, és mivel már megszokta, így ez meg maradt. Segítettem neki kipakolni a ruhákat, cipőket és az egyéb holmikat a bőröndjéből, aztán pedig ugyan ezt megtettük az én dolgaimmal is.

Épp nagyban pakoltunk, beszélgettünk és a zene halkan szólt, mikor kopogás ütötte meg a füleinket. Grace szólt, hogy nyitva van, így az ajtó kinyílt és belépett rajta egy negyvenes éveit taposó, szőke hajú nő, elegánsan öltözve.

- Szia anya - állt fel az ágyamról a barátnőm és szinte azonnal egy nagy ölelésbe vonta édesanyját.

- Szia Kincsem - ölelte magához a nő a lányát, közben én is felálltam az ágyról és közelebb sétáltam. Miután szét váltak, a nő rám nézett, ajkain egy barátságos, szeretettel teli mosoly játszott. Grace nagyon hasonlít az édesanyjára, le sem tagadhatják a másikat. Gracenak szintén szőke haja van, mindkettőjüknek nagy zöldeskék szemei vannak és mindketten gyönyörűek. - Te bizonyára Brooklyn lehetsz - nyújtotta felém a jobb kezét.

- Igen, örülök, hogy megismerhetem, Mrs. Davis - elfogadom a kéznyújtását, majd kezet rázunk, de pislogni sem érkeztem, Mrs. Davis egy nagy ölelésbe zárt, ami megmelengette a szívemet.

- Én is nagyon örülök, Gracelyn már rengeteg mesélt rólad - mosolygott rám a nő, miután el tolt magától lágyan.

- Köszönöm, hogy befogadtak a nyárára, igazán hálás vagyok érte, Mrs. Davis - viszonoztam kedves gesztusát.

- Gracelyn barátaiért bármit - pillantott rá az említettre, aki vigyorogva nézett minket. - Egyébként szólni jöttem, hogy kész a vacsora, csatlakozhattok hozzánk, ha szeretnétek - szólt vissza, miután kilépett a szoba ajtaján.

- Rendben, mindjárt megyünk - válaszolt Grace, kikapcsoltuk a zenét, ami a telefonomról szólt és lesiettünk a konyhába, ahol Mrs. Davis rendezte el a dolgokat még. Grace-el segítettünk megteríteni, majd leültünk az asztalhoz.

- Micsoda finom illatok vannak itt - hallottam meg egy férfi hangját, az ajtóra kaptam a fejem, ahol egy fiatal férfi állt meg.

- Bash bácsi - állt fel hirtelen a barátnőm a székéről, majd megölelte a férfit, aki minden bizonnyal a nagybátyja lehetett.

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy nehezemre esett elhinni, hogy ez a férfi a barátnőm nagybátyja. Túl fiatal, főleg azért, mert ez a férfi max a harmincas évei elején járhat, míg Grace anyukája inkább az ötvenedik életkorához van közelebb, de így is csodásan tartja magát.

- Grace, de jó téged újra látni - szorongatta meg az unoka húgát, majd rám terelődött a tekintette.

- Hiányoztál - mondta a lány, mire Bash bácsi egy puszit nyomott az arcára és Ő is elregélte, mennyire hiányolta a lányt. A férfi elém sétált, én még mindig sokkban ülve, néztem fel rá. Nehezemre esett nem észre venni gyönyörű tengerkék szemeit. Fel álltam a székről.

- B-Brooklyn vagyok - motyogtam, magam sem tudom miért.

- Sejtettem - villantott meg egy ezer wattos mosolyt. - Sebastian vagyok, Gracelyn bácsikája - mutatkozott be a férfi.

Te jó ég!