Reggel az eső hangjára keltem fel, ahogy a nehéz vízcseppek az ablakon kopogtattak. Kinyitottam a szemem és egy ismeretlen szobában kelltem, eszméletlen fejfájással együtt. Oldalra fordultam és ekkor megláttam a világ legaranyosabb dolgát.

Sebastian a karosszékben aludt, ami az ablak mellett volt elhelyezve. A kezével a fejét támasztotta, miközben próbált kényelmesen, - már amennyire lehet, elhelyezkedve aludni.

Várjunk, mi?

Ekkor az eszembe jutott minden, ami az este folyamán történt. A közös táncolásunk, a szavaink egymás felé, a közelsége, a nyakára adott puszi, a kezei a testem körül, majd amikor megmentett, mikor az övének nevezett, a rosszul létem, és mikor elaludtam az autójában, mert biztonságban éreztem magam mellette. Szinte még mindig érzem az érintéseit a bőrömön. De... elaludtam az autójában és nem az én szobámba vagyok. Nem keltett fel, szóval a karjai közt hozott be engem a házba?

Villámgyorsasággal ültem fel az ágyban, mikor minden eljutott az agyamig. Nagy hiba volt ezt tennem, mert hirtelen minden forogni kezdett velem. A fejemhez kaptam és a tenyerembe mélyesztettem az arcomat. Te jó ég.

Sebastian a hirtelen mozdulatra felébredt és rögtön az ágyhoz sietett.

— Brooklyn - suttogta a nevem, ahogy leült mellém az ágyra és megfogta a kezemet, ezzel együtt elhúzta az arcomtól azokat. A világ legszebb álmos szempárja tárult a szemeim elé és akaratom ellenére is egy mosoly gördült fel ajkaimra. — Jó reggelt - köszöntött.

Most tényleg jó a reggelem, eltekintve a fejfájásomról.

— Jó reggelt - motyogtam. — H-hol vagyok? - tettem fel a kérdést, ami már szúrta az oldalamat.

— Nem akartalak felkelteni, miután elaludtál, mert olyan békésen néztél ki. És nem akartalak a lépcsőn felvinni a szobádba, nem hogy bajod esik. Ezért a földszinten lévő egyik vendégszobába hoztalak be - magyarázta, amitől nagyot dobbant a szívem.

— És te egész éjszaka itt voltál mellettem? - kérdeztem értetlenül.

— Igen. Nem mertelek itt hagyni, és így legalább tudtam rád vigyázni.

Istenem. Miattam aludt ott a fotelben, csak hogy itt legyen velem, ha esetleg valamire szükségem lett volna.

— É-és Grace? - kérdeztem ijedten, mikor vissza emlékeztem, hogy nélküle jöttünk el.

— Ne aggódj, írtam neki egy üzenetet a te mobilodról, hogy eljöttél, mert nem érezted magad jól - nyugtatott meg. Bólogattam, próbáltam eljuttatni a szavakat az agyamig, ami eltartott egy ideig.

Ekkor Sebastian a kezébe vette az arcomat és lágyan simogatni kezdte a bőrömet. Olyan nagyon jól esett, azt kívántam bár soha ne érne véget ez a pillanat. Ő volt a menedékem, a jelenléte eltűntette a rosszul létem és egyszerűen olyan biztonságot nyújtott nekem, amit a saját apám soha nem tett.

— Mm, kéne menni enni valamit. Én éhes vagyok, te nem vagy éhes? - szólaltam meg zavaromban. Sebastian elmosolyodott és elhúzta a kezét az arcomról.

— Menjünk - szólta, majd felállt az ágyról és nekem is segített a két lábamra állni. Megtartott engem, amíg az egyensúlyom a helyére állt. Ekkor vettem csak észre, hogy egy túlméretezett pólón és alsóneműn kívül nem volt rajtam semmi. Mi történt a ruhámmal? Körbe néztem a szobába, ami még mindig forgott, és megláttam felakasztva az egyik vállfára felakasztva a szekrény ajtaján. Sebastian észre vehette, hogy azt nézem, de nem íletett meg egy magyarázattal, a fantáziámra hagyta. Egyébként biztos nem volt semmi olyan, hogy most eget rengetne vele, csupán levette rólam a ruhát és rám adott egy random pólót, hogy mégis, de valahogy kényelmesebben aludjak.

Kimentünk a konyhába, de az egész házban síri csend uralkodott. Szó nélkül, Sebastiannal a nyomomban indultam meg a hűtő felé, amiből kivettem a tejet és öntöttem magamnak egy tálba, majd bele a müzlit. Sebastianra néztem.

— Esetleg te is kérsz? - kérdeztem még mindig zavarban.

— Nem köszönöm, én majd eszek pirítósat - mondta, majd olyan közel állt meg előttem, hogy a tál ami a kezemben volt, a mellkasát érintette. Én pedig a közelségétől még inkább zavarba jöttem, ahogy az emlékek újra lejásztódtak a fejemben az előző estéről. Még közelebb lépett, amitől teljesen a konyhaszekrényhez lapultam. Sebastian megtámaszkodott kezeivel azokon két oldalamról, ami megakadájozta, hogy elhagyjam a helyem. Nagyot nyeltem, ahogy a tekintetünk össze találkozott. Pillantása a lelkemig hatolt, de olyan zárt volt az övé, hogy nem tudtam kiolvasni mire is gondol. — De azért megkóstolhatom? - pillantott le a kék edényre, amit még mindig a kezembe tartottam. Szó nélkül a kanalat a szájához emeltem, ő pedig bekapta a rajta lévő müzlit és a tejet. Megnyalta ajkait, én pedig imádkoztam a szentekhez. Mennyire szexi volt ez a mozdulat. Meg akarom csókolni.

Ó, fogd be!

— É-és - köszörültem meg a torkom, majd folytattam, — nem fognak minket meglátni?

— Ne aggódj, egy ideig teljesen milyen a ház - mondta, mire meglepett arcot vágtam. — Eleanornak be kellett ugrania az irodába, Grace pedig a barátjánál töltötte az éjszakát, kitudja mikor érnek haza.

Egy pillanat, Grace Leonál ment aztán a bárból? Igazából annyira nem vagyok rajta meglepődve, de mégis. Akkor ezért ilyen csendes a ház.

— Oké, szóval... ez esetben mit szeretnél ma csinálni? - tettem fel a kérdést, próbáltam enyhíteni a kínos pillanaton.

— Téged - ejtette ki a száján, mire megfagytam, úgy kb a létezésben.

Igen, kérlek!

Beharaptam a számat és már épp cseledni akartam, tenni, amit a fejembe vettem. De ekkor elkezdett csörögni a telefon, ami elrontotta a pillanatott. Mert mindketten megijedtünk és fénygyorsasággal távolodtunk el egymástól, jobban mondva Sebastian tőlem, mert nekem nem igen volt mennem sehova.

Ilyenkor utálom ezeket a készülékeket, mindig tönkre vágnak mindent!

Sebastian a telefonjáért nyúlt, ami a asztalon pihent.

— A nővérem - sóhajtotta, majd fogadta a hívást. Én a pulthoz sétáltam, onnan figyeltem Sebastiant, ahogy telefonált, közben ettem a reggelimet.

Hogy nézhet ki valaki ennyire jól, miközben valakivel épp a készüléken keresztül beszél? Jobb kezében fogta a telefont, miközben a bal keze vagy a csípőjén tartotta, vagy a nadrágja zsebében vagy épp hadonázott vele, miközben magyarázott vele. — Rendben, megnézem és elküldöm mail-re - mondta, majd bontotta a vonalat. Nagyot sóhajtott, majd rám nézett, én pedig hamarabb beszéltem, mint gondolkodtam.

— Tudod mennyire szexi vagy, mikor telefonálsz? - szaladt ki a számon, amit aztán rögtön meg is bántam, ahogy kimondtam. Azonnal beharaptam a számat, szemeim majd kiugrottak a helyéről, miközben majd' megöltem magam bentről. Miért nem tudod befogni?

— Ehez még vissza térünk, de most el kell intéznem valamit sürgősen - kacsintott egyet, majd el is tűnt a  dolgozó szobában. Én viszont nem tudtam, hogy ennek örülök, vagy sem.

Miután elfogyaztottam a reggelimet, elmostam az edényt, a szobába mentem, ahol ébredtem és rendbe szedtem a szobát. Megvetettem az ágyat, kiszelősztettem és a ruhámmal együtt felindultam a szobámba. A telefonomon bekapcsoltam az egyik lejátszási listámat spotify-n és a fürdőszobába indultam, hogy vegyek egy gyors zuhanyt. Így történt az, hogy Shawn Mendes Mercy-ére tartottam élő koncertet a törülközőnek, a szappannak és a falnak.

A koncertem után megtörölköztem és felöltöztem. Egy pasztel rózsaszínű haspólót vettem fel, rövid kék farmerrel. Hajamat hagytam vizesen a vállamra omlani. Nem tettem magamra sok sminket, csak épp annyit, hogy eltakarjam a fekete karikákat a szemem allól és egy kis szempillaspirállal szebbé tettem pilláimat.

Leindultam a földszintre, remélve, hogy ott megtalálom Bash bácsit. De csalódnom kellett, mert még mindig a dolgozószobában volt. Gondoltam egyet és megindultam a helységbe. Az ajtó résnyire nyitva volt, így láttam Sebastiant, ahogy valamit komolyan gépel, egy ideig csak figyeltem, de aztán egy kopogás után, nem is várva a válaszra bementem oda. Nem zavartattam magam, leültem közvetlen a férfivel szembe. A férfi csak rám pillantott és folytatta a dolgát.

Megköszörültem a torkom, hogy magamra vonjam a figyelmét.

— Már mindjárt végzek - mondta, rám sem nézve és folytatta a dolgát.

Drámaian felsóhajtottam párszor, mert a férfi nem méltatott rám nézni sem. És mikor már ötödjére játszottam ezt el, az asztalra helyeztem a fejem.

— Rendben - köszörülte meg a torkát. — Mi az, ami zavar Brooks, drága? - szentelte immár nekem a figyelmét. Ismét úgy szólított!

— Unatkozok - sóhajtottam nem is tudom már hanyadjára a mai nap.

— Adj két percet, elküldöm még ezt az e-mailt és aztán kitalálunk valamit.

Mosolyogva dőltem hátra a fotelben és keresztbe tettem a lábaimat. Körbe néztem a szobában, mert még eddig nem volt alkalmam itt lenni. Nagyon tetszett a berendezése. Sok könyves szekrény, egy íróasztal, kettő karosszék, egy forgószék - ami az asztal mögött volt elhelyezve és éppen a világ legdögösebb férfia üllt benne -, és néhány virág.

Mikor már kiállt így a lábam, kicseréltem a poziciót, így a másik lábam került felülre. A férfi megköszörülte a torkát.

— Provokálsz - szólta oda.

— De hiszen nem csinálok semmit - érveltem jogosan, mivel ezúttal tényleg nem csináltam semmit, meg sem szólaltam. Sebastian úgy hagyta és folytatta a dolgát. Kezdtem türelmetlen lenni, mivel a kettő perc már rég le telt és még mindig azt a szart nyomogatta.

Néhányszor még megismételtem az előző mozdulatomat, miközben vártam, de nem számítottam arra, ami azután történt.

— A picsába! - tolta el magát idegesen az asztaltól Sebastian és mérgesen felállt, amitől megijedtem és mikor megkerülte az asztalt az én irányomba, nem tudtam mit tegyek, addig, amíg meg nem éreztem édes ajkainak ízét az enyéimen.
Azonnal viszonoztam édes csókját és a nyaka köré fontam kezeimet.
Egyik keze az arcomon volt, a másikkal pedig tartotta magát.

Szenvedélyesen és durván csókolt, ami nekem nagyon is tetszett és teljesen beindított. Mit csinál velem ez a férfi?

Kezei aztán levándorolták derekamra és egyből fel is emelt az ülőhelyről az ölébe. Lábaimat átfontam dereka körül, ahogy az ő kezeit a fenekem alá helyezte, hogy könyebben tartson meg. Egyszer sem szakítottuk meg a csókunkat. Nyelve bejutást kért, amit rögtön megadtam neki. Nyelveink heves táncba kezdtek, mint ha mindig is tudták volna a mozdulatokat. Mint ha össze tartoznának.

A férfi tett velem egy fordulatot és letett engem az asztalra. Ekkor elváltunk, de csak egy pillanatra, hogy mindketten levegőhöz jussunk és aztán én kezdtem bele a csókba. A lehetetlennél is próbáltam közelebb húzni magamhoz és mikor ujjai a combomon kezdtek vándorolni, beleborzongtam.

Ez most komolyan megtörténik?

Sebastian ajkamba harapott, én a kezeimet a hajába vezettem, amik annyira puhának tűntek. A számról áttért a nyakam kényesztetésére, majd vissza a számra. Most én vettem a fogaim közé az ő alsóajkát, majd elmélyítettem a csókot. Lélegzetvételem egyre hevesebb volt, ahogy kezei feljebb vándoroltak combomon és simogatták a bőrömet. Elváltunk ismét levegőért kapkodva, de ezúton nem kezdtük bele egy újabb csókba. Egymás szemeit néztük, néztem az ő szépséges kékjeit, amik most a vágytól sötétebb árnyalatott ejtettek, de még így is mámorító volt. Ujjai vissza találtak az arcomra és végig simított velük orcámon.

— Szóval szexinek találsz? - suttogta ajkaimra.

— Uhum - végig nyaltam alsó ajkamon, majd beharaptam.

— El kell mondanom, nem láttam még nálad gyönyörűbb nőt - suttogta a szemembe nézve. Levegő, adjon valaki levegőt, mielőtt ez a férfi elzárja előlem. A szívem hatalmasat dobbant! — És tetszik ez a rózsaszín top is rajtad, de a földön jobban mutatna - nyomott egy puszit a számra, ahogy a keze végig simított vállamon.

— Menjünk fürödni - ajánlottam fel.

— Benne vagyok, mindenben, amiben te is - egy puszit nyomtam arcára. Oldalra állt, hogy le tudjak szállni az asztalról.

Lehet bűntudatomnak kéne, hogy legyen, de bassza meg. Nincs. Egy kicsit sem bánom az előbb történteket és a legroszabb az, hogy bármikor megismételném!

Ahogy látom a tervemnek, hogy távol maradok Sebastian Stan-tól, lőttek. És nem bánom! Veszélyes játékba kezdtünk bele, de még semmit nem élveztem ennyire! Veszélyes, de annál élvezetesebb.