Harry úgy érezte, mintha a lába alól elkezdett volna kicsúszni a talaj. Hallottaktól majdnem padlót fogott, de próbált megállni a saját lábán továbbra is, ám nem volt könnyű feladat. Nehezebbnek találta, mint bármelyik Bájital házi feladatot. Mély levegőt vett. Nem egyszer, nem kétszer. Nyáltermelése, mintha megadta volna magát, szája pedig olyan szárazzá vált, akár egy sivatag. Képtelen volt felfogni a hallatottakat, vagy inkább talán túlságosan is felfogta? Draco arckifejezés egyre inkább eltorzult. Úgy érezte hibát követett el, de egyszerűen nem bírta megállni, hogy ne tegye fel ezt a kérdést. 

A zöld szemű megrázta a fejét, hogy megpróbáljon visszatérni a jelenbe. A mosdóhoz lépett, tenyerét megtöltötte - amennyire csak tudta -, vízzel és megmosta egymás után többször is arcát. Az előtte lévő tükörben a háta mögött álló szőkére nézett, aki idegességében már ujját kezdte tördelni. A mindig hófehér arca, most rózsa vörös árnyalatot öltött fel, a mindig tökéletesen álló haja, pedig néhol homlokára tapadt az izzadságtól. Harry ismét csak azon kapta magát, hogy érdeklődve méri végig a másikat; és ezt helytelennek tartotta. Csak tizenhárom évesek. Volt már pár randija, de a beszélgetésen és az arcra puszin kívül sosem jutott tovább és őszintén, nem is akart.  Nem volt miért sietni. 

Talán, ha egy randit kért volna tőle vagy azt, hogy írja meg helyette a háziját még bele is egyezett volna. Vagyis nem. A randiba nem. Vagy talán mégis..? Nem tudta. Elméje még mindig teljesen össze volt zavaródva, akárcsak az érzelmei. 

Sosem csókolózott még, akkor meg mégis azt honnan kellene tudni, hogy hogyan kell valakivel szeretkezni? Egy lánnyal sem lenne könnyű dolog, hát még egy fiúval. Nem értette, hogy Draco miért pont ezt kérte tőle. Talán mégsem olyan biztos magában, mint gondolja? Vagy egyszerűen csak bosszantani akarja tovább? Sejtelmese volt, de tudta, hogy ezt nem fogja teljesíteni. Képtelen rá. Ajkain lassan kiáramlott az eddig bent tartott  levegő, majd újra aktiválta hangszálait. 

- Nem.- mondta ki határozottan, majd visszafordult, hogy újból egyenesen a másikra tudjon nézni.- Nem fogok veled lefeküdni.- bővítette ki mondandóját, Draco szürke tekintetét visszaemelte Harryre. 

- Csak azért, mert fiú vagyok?- fordította el arcát és most magát kezdte bámulni a tükörben és ekkor megbújt az a gondolat a fejében, hogy talán mégsem találja mindenki vonzónak, bármennyire is szerette volna. 

- Merlin szerelmére, nem!- emelte fel a hangját a sötét hajú.- Egyáltalán tudod te, hogy hogyan működik egy testikontaktust? A csókig nem jutottam el soha, nemhogy megfektessek bárkit. Legyen már egy kis eszed, Malfoy!

- Képzeld el, hogy én sem, Potter!- emelte feljebb ő is hangerejét, kezeit pedig maga előtt összefonta. 

Harry tartotta a szemkontaktust, agyában pedig a kis kerekek továbbra is eszeveszettül pörögtek. Már a száján volt, hogy kimondja: Csinálj amit akarsz és mond el nyugodtan a titkom.

De nem tette. Helyette inkább olyat mondott, amit az agya legsötétebb zuga súgott neki. A párás levegő újból tüdejébe került, hangszálai aktivizálódtak ismét, ajkai pedig elkezdték megformálni azt az egyetlen kis szót, amit még sosem ejtett ki a száján. 

- Csók.- sütötte le tekintetét.

- Tessék?- kérdezett vissza Draco felvont szemöldökkel és döbbenten. Most ő gondolta úgy, hogy talán rosszul hallott és nem ártana kimosnia még alaposabban a fülét a legközelebbi fürdés közben. 

- Egy csók. Ennyit vagyok hajlandó adni, semmi többet.- villantotta meg izzó zöld szemeit. 

Draco nem szólt semmit. Egyszerűen tudott mit mondani. Mintha a hangszálai lebénultak volna és ezt csak még jobban tetézte az, hogy teljesen elveszett a másik smaragdzöld tekintetében. Fejével automatikusan bólintott, miután felfogott mindent. 

Harry nagyot nyelt, majd tett előre egy lépést, majd kettőt és így tovább, még nem elért a szőke arcáig. Kezét lassan a hófehér bőrre vezette és érezte, ahogy Draco egy kissé megremegett, majd összeszorította szemeit. A griffendéles mégis magabiztosnak érezte magát, mintha már ezerszer csinálta volna. Ujjai közzé vett néhány szőke tincset és meglepetten tudatosult benne, hogy Draco haja olyan selymes, akár egy plüss mackó. Hanem selymesebb. Ez tetszett neki. 

Ó, nagyon is tetszett. 

Ajkait lassan megnyalta, hogy ne legyen annyira száraz, majd lassan ráhajolt a halvány rózsaszín ajkakra. A mardekáros azonban félelmében - vagy inkább izgalmában -, összeszorította ajkait, Harry pedig kissé ingerülten elhajolt tőle. 

- Ne szorítsd össze.- mondta lágy hangon, majd mutató ujjával lágyan végig simított a másik vékony száján. Draco szemei egyből kipattantak, arca egyre inkább vörösödött, szemei szinte majd kiugrottak a döbbenettől. Fogalma sem volt, hogy Harry honnan szedett hirtelen ennyi bátorságot és határozottságot. Ez imponált neki, oly annyira, hogy teste teljesen elernyedt, amikor végre megérezhette a másik fiú puha és meleg ajkait. 

Bizonytalanul, de átkarolta Harry nyakát, amennyire csak tudta. A sötét hajú sem tétlenkedtek azonban, hisz a következő pillanatban már Draco derekán pihentette kezeit. 

Abban a pillanatban mindent elfelejtettek. Elfelejtették azt, hogy kik is ők valójában, hogy milyen családból származnak, hogy eddig csak utálták egymást. 

Draco testét teljesen átadta az érzésnek, még akkor is, amikor Harry a következő pillanatban, már nyelvével kezdte szájpadlását cirógatni. 

Nem tudták mennyi idő telhetett el, talán csak pár perc, amikor végre elváltak egymástól. Ám ez az elválás más volt. Gyengéd, mégis fájdalmas. Mindkettőjük arca piros volt, ajkaik megduzzadtak. Sosem vallották volna be maguknak, de nem akarták, hogy véget érjen az a csók. Leginkább Draco nem akarta, hisz végre megszűnt testében az a hideg érzet, amit mindig érzett és a melegség vette át helyét. Az a melegség, amit egy fiútól kapott és nem mástól, mint magától Harrytől.

Harry kezei még mindig Draco derekán pihentek, arcán egy halvány mosoly vélt megjelenni. Élvezte, bármennyire is próbálta tagadni. Próbálta egyáltalán? Nos, talán egy kicsit, de korántsem annyira, mint az elején. 

Ám a pillanatot megszakította a folyosóról beszűrődő zaj, így egyből elengedték egymást és megtartották a két lépés távolságot. Draco arcára egy fájdalmas mosoly ült ki, majd fejével biccentet; jelezve, hogy minden rendben van. Harry is így tett, majd hátat fordított és elsietett. 

Szinte futott már, szíve oly hevesen dobogott, hogy nem lepődött volna meg azon, ha ott helyben szívrohamot kap. Arcát forróság öntötte el, nyakkendőjét meglazította, miközben a klub helység felé tartott. 

Ez volt élete első csókja és be kellett látnia, hogy valami fantasztikus volt. 

De ez a csók nem egy lánnyal történt meg. Ez a csók azzal a fiúval történt meg, akit két éve még legszívesebben a pokolra kívánt volna, most pedig... nem is tudta hová. 

Ez a fiú maga volt a tökély és maga volt Draco Malfoy.