Harry tűkön ülve várta, hogy eljöjjön a következő hét és végre választ kapjon minden kérdésére. Az előző napokban sokszor találkozott össze tekintete a szőkével és megmert volna győződni arról is, hogy a másik ajkain a mosoly töredékei bujkáltak. Ron persze, a szokásos undorodó képét villantotta a mardekáros felé, ám legalább konfliktus nem alakult ki. 

Az órák végeztével, Harry már is McGalagony terme felé sietett, mintsem törődve mással. Barátai tudták, hogy hová megy, mást pedig nem kellett értesítenie. Belépve a kihalt terembe, helyet foglalt, de most ott, ahol általában a szőke szokott ülni. Elővett néhány könyvet a látszat kedvéért, majd csak várt, kezével idegességében az asztalon kezdett dobolni. Figyelme teljesen a kérdések felé hajlott, türelmetlenségében néha felállt és sétált pár kört, kibámult az ablakon vagy épp megvizsgált néhány régi könyvet, ami a teremben volt. Kissé talán korán érkezett. Ám abban a pillanatban, az ajtó nyitódott és végre belépett a várva várt személy.

- Mi az, Potter? Talán kísértetet láttál, hogy így nézel?- kérdezi, elégedett mosollyal az arcán. Harry valóban kissé elsápadt, hisz tudta, hogy itt az idő. Fogalma sem volt arról, hogy mi fog kisülni a dolgokból. Lehet azt fogja gondolni, hogy megvádolja olyan feltételezésekkel, ami csak is az ő fejében született meg. Szemeit lehunyta egy pár másodpercre, majd mély levegőt vett és visszasétált az asztalhoz, ahol már a szőke kényelmesen elhelyezkedett.

- Figyelj, Malfoy. Lenne néhány kérdésem..- bökte ki, homlokán néhány elég kövér izzadtság csepp gördült le. 

- Megint itt tartunk?- kérdezett vissza, felvont szemöldökkel.

- Hogy igazságos legyen..te is kérdezhetsz utána tőlem, ha így megfelel.- mondta, a másik szürke szempár, pedig igen érdekesen kezdett csillogni. Sejtelmes volt és nyugtalanító, de már nem vonhatta vissza a szavait. 

- Legyen.- legyintett egyet kezével, majd elégedetten hátradőlt. A zöldszemű nyelt egy nagyot, s kissé meglazította nyakkendőjét is, miközben helyet foglalt a másik mellett. Ujjait kezdte tördelni, végül összeszedve minden lelkierejét és felkészülve a legrosszabbra is, feltette az első kérdést.

- Volt már kapcsolatod valaha lánnyal?- nézett a másikra kíváncsian, várva a reakcióját, ám semmit sem tudott róla leolvasni.

- Nem mondanám kapcsolatnak azt, amikor tömérdek lány rajong érted, de téged a legkevésbé se érdekel egyik sem. Volt egy-két randinak mondható eset, de semmi több.- válaszolta, vállát megrándítva, közben egy pillanatra sem vette le tekintetét a sötét hajúról.- Most én jövök. Mond csak, Potter...tetszik most valaki?- húzta fel szemöldökét, arcára egy titokzatos mosoly ült ki.

Nem számított ilyen kérdésre. Jobban belegondolva, nem mondhatja azt, hogy igen. Hermione ugyan elkottyantotta neki magát, miszerint Ginny érdeklődik utána, ám úgy vélte, hogy a lány még túl fiatal és amúgy sem az esete. Nem mellesleg egyéb gondjai is akadtak és egy párkapcsolat ezt még csak nehezítette volna. De mi a helyzet, Dracóval? Ő tetszik neki? Vagy csak egyszerűen a kiélezett helyzet miatt érzi azt - valamint látja -, hogy a szőke egyáltalán nem néz ki rosszul. Néha maga is azon kapta saját magát, hogy nagy érdeklődéssel méri fel a másik testalkatát. Magától, a gondolattól és elszörnyedt, hogy pont egy Malfoyhoz vonzódjon, aki nem mellesleg egy fiú.

- Talán. Nem mondhatnám.- válaszolja, majd ismét rajta a sor, hogy feltegye a következő kérdését.- Vonzódsz valakihez?- mondta határozottan, Draco ajkai, pedig elnyíltak a döbbenettől. Úgy érezte, mintha a másik sejtene valamit; jól érezte. Jól megfontolta válaszát, hiszen bármit is mond, azt a griffendéles ellene tudja fordítani, ha akarja. Kellemetlen volt számára, mivel valóban felkeltette a figyelmét valaki, méghozzá pont az, akitől a kérdés maga jött. Az apja mindig büszkeségre tanította és arra, hogy lenézze a bemocskolt vérvonalúakat. Ha kiderülne, hogy előszeretettel legelteti a szemét Harry Potteren, lenne neki ne mulass. 

- Igen.- hangja határozott volt, válasza pedig egyenes. Harryt kissé szíven ütötte a válasz és még kíváncsibb lett, mint volt. A következő kérdésével, már azt is megtudhatja, hogy az illető, aki Malfoynak tetszik fiú-e vagy lány. Így két legyet üthet egy csapásra. Ám Draco a következő kérdésével sarokba szorította.- Miért próbálsz barátkozni velem? Három éve, hogy keserítem, mind a barátaid, mind a te életed, mégis képes vagy velem úgy beszélgetni, mintha soha egy pillanatra sem lettünk volna rosszba...- hajolt közelebb a szürke szemű, Harry levegőt sem bírt venni. Ez az a kérdés, ami megválaszolhatatlan. Miért barátkozik azzal, aki csak rontást hozott az életébe? Nem tudta. Talán azért, mert sosem volt igazán haragtartó és, ha jobban belegondol az első évben is, ő utasította vissza Draco baráti ajánlatát; végül is jogosan, hisz a modora, már akkor is megmutatkozott. 

- Bármennyire is próbálod azt mutatni, hogy utálatos és érzelemmentes vagy, nem vagy az. Azért vagy olyan, amilyen, mert így neveltek, azt a példát láttad. Én, azért vagy ilyen, mert ugyan nekem nincsenek szüleim, mégis számtalan ellenpéldát láttam és tudom, hogy milyen az, ha az embert senki sem szereti.- ezt gondolta. Dracónak hiába volt meg mindene, egy valamit nem kapott meg. Még hozzá a színtiszta szeretet.- Nem utállak, Draco. Talán ekkora baj ez?- most először szólította a normális nevén, aminek a hatása az lett, hogy a szőke döbbent arckifejezéssel bámult rá, szinte még levegőt is elfelejtett venni. Nem volt szokványos látvány, hiszen nem mutatja ki sosem az érzéseit, most mégis legszívesebben sírt volna. De nem tette, visszanyelte és tartást erőltetett magára. Halványan elmosolyodott, majd amilyen közel csak tudott, a másik füléhez hajolt. 

- Köszönöm.- suttogta alig hallhatóan, s visszaült helyére. Harry szemei hatalmasra tágultak, s megint végigfutott rajta egy kellemes érzés, amit eddig csak a másik közelében érzett. Ám nem terelődhetett el figyelme, tudta, hogy most az utolsó kérdése jön. Megrázta fejét, majd mély levegőt véve, újból a másik hamu szürke szemeibe meredt. 

- Melyik nemhez vonzódsz?- végre kimondta. Most végre kiderül, bár nem értette, hogy miért is tartja fontosnak vagy, hogy milyen mondón nyújtana neki, maga a válasz elégtételt. Mégis, miben reménykedett?

Draco kissé megszeppent a kérdés hallatán, de tudta, hogy ha hazudik, az előbb vagy utóbb kiderül, főleg, ha a mostani állapotát nézzük, miszerint; vonzódik egy másik fiúhoz. Ajkaira diadalittas mosoly kúszott, s eldöntötte, hogy szavak helyet, mással válaszol. Harryt csak még jobban kiverte a víz, mikor azt vélte felfedezni, hogy a szőke ajkai elnyílnak és közelebb hajolva felé egy csókot nyom arcára. Ezt egy biztos és határozott válasznak könyvelte el. A hevülettől egy erős mozdulattal eltolta magától a másikat és levegő után kapkodott. Erre számított volna a legkevésbé. Úgy pattant fel és rohant ki a teremből, mintha üldözték volna. Nem foglalkozott az egyedül hagyott fiúval. Draco úgy érezte, hogy hibát követett el és tudta, hogy a sorsa Potter kezébe került. Bárkinek elmondhatja a titkát. 

Harrynek azonban esze ágában sem volt elmondania senkinek. Talán hülyén, ostobán cselekedett, de így már biztos volt a dolgokban. Draco Malfoy, bizony a fiúkhoz vonzódik. 

De mi van vele? Mi van saját magával és az érzéseivel? Érzett valamit, amikor Draco egy csókot nyomott az arcára? Persze, hogy érzett, de fogalma sem volt arról, hogy mit. Eddig sosem érzett ilyet és egyenlőre úgy vélte, hogy nem is akar többé így érezni.

Addig nem, amíg nem tisztáz mindent önmagával.

______________________________________

🌚 Bónusz 🌚