Harry és barátai csak arra lettek figyelmesek, hogy a Griffendéles helyiség ajtaja előtt tolonganak a diákok. Nem értették, hogy mi történhetett, mindenki csak tértetlenül állt ott.

- Neville már megint elfelejtette a jelszót?- kérdezi Ron, barátai felé fordulva.

- Hé!- szólalt meg a háta mögött Neville, aki kissé szúrós tekintetet vetett Ronra. 

- Bocsi.- dörzsölte meg tarkóját a vörös.- Akkor mégis, mi történik itt?- néztek továbbra is egymásra értetlenül, majd megjelent Frics és utat tört a tömeg között.

- Félre az útból, az Igazgató úrnak adjatok helyet, félre!- förmedt rá mindenkire, majd Dumbledore, McGalagonnyal és Pitonnal az oldalán felsietett az ajtóhoz. 

Harryék kíváncsian tekingettek felfelé és ekkor szembetűnt nekik, hogy az ajtón három nagy karmolás nyom van, a Kövér Dáma, pedig sehol sincs.

- Kérem szóljanak a kísérteteknek, hogy nézzék át a festményeket!- fordult McGalagony felé az igazgató, ám ekkor Frics közbe szólt, majd az egyik kép felé mutatott. 

- Semmi szükség a kísértetekre. Ott a Kövér Dáma.- a diák sereg, pedig megindult a kép felé, őket pedig az igazgató követte a tanárokkal együtt.

- Drága Dáma ki művelte ezt önnel?- kérdezte Dumbledore nyugodt hangon. 

- Mint a pokolbeli sátánnak olyan a szeme. Olyan sötét a lelke, akár a neve. Akiről mindenki beszél, itt van valahol a kastélyban, Sirius Black!- fejezi be rémülten, majd visszabújik. 

- Kastélyt azonnal lezárni!- fordul Frics felé Dumbledore.- Diákok, irány a Nagyterem!- ekkor pedig mindenki engedelmesen megindult a Nagyterem felé, Harry pedig érthetetlenül és ledermedve állt még mindig a festmény előtt.

- Gyere már, Harry!- bökte oldalba barátnője, mire bólintott és elindult a többiekkel együtt. 

Harry helyet foglalt az egyik földre vetett matracon, de hiába. Egyszerűen nem jött álom a szemére. Az ajtónak háttal feküdt, így csak azt hallotta, hogy az igazgató és a tanárok halkan belépnek a terembe. 

- Mindent átkutattunk Uram, de sehol senki.- mondta Frics, lámpáját kezében tartva. 

- Értem. Sejtettem, hogy nem marad itt sokáig.

- Nem kis teljesítmény Blacktől. Egyedül sikerült bejutnia a kastélyba. Nincs ötlete, hogy hogyan csinálhatta?- szólalt fel Piton. 

- Valóban különös. Több is van, azonban mindegyik valószínűtlen. 

- Talán emlékszik, de szóvá tettem a kétségeimet, mikor felvette tanárnak Lupint.- erősködött tovább.

- Nincs olyan tanár, aki segítene Blacknek. Elmúlt a veszély és szeretném, ha mihamarabb a diákok visszatérnének a szobájukba!- emelte fel kissé a hangját az idős varázsló. 

- De mi legyen, Potterrel?- kérdezte, majd mind a ketten oda léptek a fiúhoz, aki alvást tetetve behunyta a szemét. 

- Majd meglátjuk. Hagy aludjon. Álmunkban olyan világban járunk, ami csak a miénk. Hagy ússzon a legmélyebb tengerben, hagy szálljon fel a felhők fölé.

*** ***

Egy hét telt el azóta, hogy megtörtént az incidens a sulin belül. Harry nem értette az akkor esti beszédet, amit Dumbledore Pitonnak mondott, ám egy valamiben biztos volt. Valamilyen módon köze van Sirius Blackhez. Furdalta a kíváncsiság az oldalát, ám nem kérdezhetett csak úgy rá a tanároktól.

Ám nem ez volt az egyetlen furcsa dolog. Feltűnt Harrynek, hogy mostanában nem kapott egyetlen egy beszólást sem Malfoytól. Nem mintha bánta volna, egyszerűen csak különösnek találta, arról nem is beszélve, hogy a múltkor szeretett volna valamit mondani neki, de pont akkor megzavarta őket McGalagony. Malfoynak köszönhetően a beadandója is egész jó lett, bár még így is kapott egy fintort Pitontól, mindenesetre legalább a bukást megúszta. Tudni akarta, hogy mit is akart neki mondani a szőke, még ha mindig nem is voltak annyira jóban, de érdekelte, hogy mi ez a hirtelen változás. Lehet talált jobb elfoglaltságot vagy megjött az esze. 

- Harry, figyelsz te rám?- kérdezte barátnője, aki most kezével az arca előtt kezdett el kalimpálni. 

- Ne haragudj, csak elgondolkoztam.- zökkent ki gondolataiból, majd megdörzsölte orrnyergét. 

- Azt kérdeztem, hogy ma kell büntetésre menned? Mert, ha igen, akkor jobb, ha sietsz. Mindjárt öt óra.- Harry szemei kikerekedtek, majd gyorsan összedobálta a könyveket. 

- McGalagony megöl, ha kések..- forgolódott összevissza, majd Hermione felállt és megfogta vállánál. 

- Nyugodj le, nem fogsz elkésni. Tessék, itt van minden, ami kell.- nyomta a fiú kezébe, aki hálásan mosolygott egyet barátnője, majd sietős léptekkel távozott. 

Szerencsére nem késett el, a terembe belépve pedig megint csak megpillantotta a szőkét, aki egy SVK könyv felett ült és kissé meggyötört arccal pillantott fel, az érkező fiúra. Tekintetük egy pillanatig összeakadt, majd Harry megszakította ismét a szemkontaktust és helyet foglalt a szokásos padnál. Elővett néhány könyvet és jegyzetelni kezdett, mit sem törődve a bent ülő másik sráccal, aki szintúgy a tanulnivalóval szenvedett. Nem felejtette el a kérdést, amit meg akart kérdezni Harry, ám tudta, hogy csak úgy nem teheti fel, hisz nincsenek olyan viszonyba. 

A következő pillanatban, egy könyv puffant a földön. Harry a mardekáros fiú felé emelte tekintetét és kérdően nézett rá. Draco a szőke tincseibe túrt idegesen, mivel egyszerűen nem tudott boldogulni az anyaggal, hiába is próbálta megérteni. 

- Minden rendben?- tette fel a kérdést a zöldszemű, bár nem igazán tudta, hogy miért. 

- Ki az az idióta, aki kitalálta az SVK-t? Ez a könyv nekem érthetetlen és baromság, akárcsak az, hogy válaszolok neked!- förmedt rá a másikra, aki bosszúsan összevonta a szemöldökét, majd vett egy mély levegőt. 

- Miért nem kérsz meg valakit, hogy segítsen? Elvégre elég híres vagy a lányok körében, így biztos szívesen segítenének.- húzta ajkait gúnyos mosolyra. 

- Remek ötlet, Potter. Tudod, te is kereshettél volna egy lányt, aki segít neked a Bájitaltan beadandódban, mégsem tetted.- dőlt hátra a szőke, még mindig feldúlva. 

- Ez igaz. Biztos jobban élveztem volna, mint veled.- vágta rá egyből, ám a szürke szempárban, mintha sértődést vélt volna látni. Nem tudta, mit fog hozni a döntése, de tudta, hogy ezt csak így tudják lezárni. Felállt, könyveit pedig a kezébe fogta és átsétált a másik fiúhoz, majd helyet foglalt mellette. - Nem az erősségem a Bájitaltan, de az SVK igen. Mutasd, mit nem értesz.- nézett a szőke döbbent arcára. 

- Csak nem segítesz nekem, Potter?- nevetett fel.- Beverted a fejed?

- Fogd be, Malfoy, mielőtt még meggondolom magam és hagyom, hogy szenvedj vele. Te is segítettél a múltkor, ennyivel tartozom.- sóhajtott egy nagyot, majd magához húzta a könyvet és átnézte az anyagot.- Írd le, amit mondok és szólj, ha valami nem világos. Rendben?- nézett a hozzá elég közel lévő szürke szempárba. 

- Felőlem.- rándította meg vállát válaszgyanánt, majd pennát ragadt kezébe, elkezdte a másik elhangzott mondatait leírni. 

Az idő csak úgy telt rajtuk, néha-néha megálltak egyet szusszanni, Draco pedig kérdezett egy-két dolgot az anyaggal kapcsolatban, ha már Harry felajánlotta neki. Mire végeztek, mindketten kellően elfáradtak, majd összeszedték a cuccaikat és elpakolták. Harry úgy gondolta, most itt az idő rákérdezni a dolgokra. 

- A múlthéten valamit mondani akartál, ám épp akkor lépett be McGalagony, így nem mondtad el végül. Azonban, ha valami beszólást tartogattál, akkor kérlek tartsd meg azt továbbra is magadnak.- nézett ismét csak egyenesen a másik szemeibe, majd a szőke arcára egy elégedett mosolyt húzott. 

- Meglepő, hogy eddig ezen járt az eszed. De, ha már ennyire érdekel, elmondom.- hajolt közelebb a másik arcához.- Tudod, Potter mégsem vagy olyan idegesítő, mint gondoltam.- suttogta a másik fülébe. A sötét hajút, teljesen kirázta a hideg a szőke finom leheletétől, s teljesen ledöbbent a hallottaktól. 

- Most az mondod, hogy kedvelsz engem?- szedte össze magát a zöldszemű, majd kérdően nézett, Draco hófehér arcán pedig enyhe rózsaszínes árnyalat jelent meg. 

- Ne ess túlzásokba. Érdekelt, így hát elmondtam.- fordította el arcát. Harry még mindig kissé lesokkolva ült. Sosem gondolta volna, hogy ezt valaha is Draco Malfoytól fogja hallani, ám önelégülten elmosolyodott. 

- Talán te sem vagy, olyan rossz fej, Malfoy.- fonta össze maga előtt karjait, majd kényelmesen hátradőlt. 

- Kösz.- húzott egy gúnyos mosolyt ajkaira. 

Ekkor pedig szokásosan megint csak kicsapódott az ajtó, majd belépett rajta McGalagony professzor, aki kissé kérdően nézett a két fiúra, hiszen elég közel ültek egymáshoz. 

- Látom egyre jobban elviselik egymást. Most pedig menjenek vacsorázni.- utasította a diákokat, akik bólintottak és elindultak a Nagyterem felé. 

- Mielőtt belépnénk egy valamit még kérdeznénk.- állította meg a szőkét a Nagyterem ajtaja előtt, Harry.

- Nocsak, milyen bátrak lettünk hirtelen. Ne kímélj.- font össze karjait maga előtt. 

- Nem, mintha hiányozna, de mostanában egyáltalán nem szólsz be, se nekem, se a barátaimnak. Mi változott?- néz rá nagy érdeklődéssel. 

- Ki tudja Potter, ki tudja.- villantotta ki Draco ragyogó fogsorát, majd legyintve egyet belépett a terembe.  

Harry értetlenül állt ott tovább és teljesen összezavaródott. Nem értette, mi történik, ám egy valamit megállapított magában.

Draco Malfoy egy bonyolult ember. 

______________________________________

A másik könyvemnél már kiírtam, hogy a héten plusz részt töltök fel. Szóval ebből a történetből is jön, majd egy bónusz rész.🌈

Legyen szép napotok!🌹