Draco aznap izgatottan kelt fel, s ami még furcsább volt; mosolygott. A Malfoyokra minden jellemző volt, dehogy az érzelmeiket valahogy is kifejezzék.. nos, nem épp volt erősségük. Ő ugyanakkor különb volt közülük, és nem félt többé. Mindez által egész nap a szokatlan pillantásokat kapta, amint végig mérték őt hol meglepődve, hol lenézve. De a szőke akkor is boldog volt.

Az órákon koncentráló képessége hiányt szenvedett, a tantárgyak helyett most az öreg kattogós faliórákat nézte, ahogy mutatójuk egyre inkább haladt előre, s a várt hat óra felé.

Ám Harry sem volt másképp. Bármennyire is barátai szavaira próbált figyelni, egyszerűen képtelen volt. Várta a hat órát, miközben elakarta nyomni a testébe költözött izgatottságot a szőke Mardekáros miatt, kit egész nap szemmel tartott és újra, és újra végigmérte minden egyes porcikáját, mibe még ő maga is belepirult.

S bár sosem vallotta volna be; szépnek találta Draco Malfoyt.

A vacsoránál ülve zöldjei ismét csak önálló életet éltek, még figyelte a vigyorgó szőkét a barátaival társalogni saját asztalánál.

És Harry irigységet érzett. Azt akarta, hogy a fiú csak is rá mosolyogjon úgy, mint ahogy épp a körülötte lévő emberekre.

Az óra pedig hat órát ütött.

A fekete hajú már bent volt a Szükség Szobájában, s lábaival feles köröket sétált, belemélyedve teljesen gondolatiba, míg nem az ajtó ismét megjelent és egy kíváncsi tejföl szőke üstök kukkantott be rajta, ajkait harapdálva az idegességtől.

- Gyere beljebb, Malfoy!- utasította a Griffendéles kimért hangon, mire Draco csak bólintott, a bejáratot pedig becsukva maga mögött lépett be a káprázatos helységbe.

Hiába járt már egyszer ott, mindig elvarázsolta szoba ragyogó kinézete.

- Elképesztő..- ámult el egy pillanatra, észre sem véve, hogy lábai folytonos mozgásával egyre közelebb került a másikhoz.

- Valóban az.- hallotta meg a baritont füle mellett, mire oda kapta hamuszürke szemeit, orruk ezzel épphogy nem súrolódott össze.

Bár Harry azt se bánta volna. Persze ezt még mindig mélyen magába tartotta, ahogy az előbbi megjegyzést is ott kívánta elzárni; sikertelenül.

Hiszen Ő nem a teremről beszélt, még ha Draco azt is gondolta.

- Nos, megtanítasz arra, amire megkértelek?- erőltet magára tartást.

Harry némán kezdett tovább sétálgatni.

- Szóval pajzsbűbáj..- sóhajtott egyet orrát megdörzsölve.- Nézd, bár sok varázslatot tudok,de ez még talán rajtam is kifoghat, így nem tudok százszázalékos garanciát vállalni.- mondta komolyan és egyenesen.

- Csak próbáljuk meg! Ígérem hallgatni fogok rád!- a Mardekáros szinte könyörgött, mire a zöldszemű döbbentebb arcot már nem is vághatott volna.

- Más lehetőséged nem is igazán lenne.- folytatta egy torokköszörülés kíséretében.

- Ne légy úgy eltelve magadtól, Potter.- horkant fel.

- Ó, eszem ágában sincs átvenni a modorod, Malfoy.- válaszolta egy csalfa mosoly kíséretében.- Nos két varázslatot fogok megtanítani neked. Az egyik a pajzsbűbáj lesz, miről már beszéltünk. A másik pedig egy védővarázs lesz. Mindkettőt alaposan átfogjuk venni és addig gyakorolni, ameddig tökéletesen el nem sikerül sajátítanod. Világos voltam?

- A legvilágosabb, Tanár úr..- ejtette ki eme megnevezést csábosan, mire a fekete hajúnak muszáj volt nyelnie egyet.

Draco tudta, hogy kell erotikusnak lenni. Ahogy azt is, hogy mivel tudja ingerelni az előtte álló fiút.

Harry ugyan mit sem sejtett a másik incselkedő játékáról, bár igencsak tetszett neki.

- De mielőtt belevágnánk..- találta meg ismét a hangját a Griffendéles.- Szeretném, ha a többi varázslatban is remekelnél. Ezért hát az alapokkal fogjuk kezdeni.

- Nem ebben egyeztünk meg!- vált dühössé a Mardekáros.

- Ha nem tetszik valami, akkor akár el is mehetsz. Legalább eggyel kevesebb baj lesz a vállamon..- morogta az utolsó mondatot orra alatt, de épp annyira, hogy az egyre közelebb kerülő fiú még hallja.

- Legyen hát..- adta meg magát Draco, s ha lehetett még közelebb állt, egyenesen Harry arcába tolta a sajátját, illatával pedig sikerült elbódítania teljesen.

- Párbajjal fogjuk kezdeni.- lehelte, míg zöldjei a rózsaszín ajkak és a szürke szemek között cikáztak.

- Rendben van. De azt akarom, hogy tétje legyen.- húzta ő is kábán ördögi mosolyra száját.

- Mire gondolsz?- kérdezett vissza kíváncsian.

- Ha te nyersz azt kérsz tőlem, amit csak akarsz.- ujjait lassan húzta végig a másik ing gallérján, majd ismét a smaragdokba tekintve folytatta.- Viszont ha én nyerek, megkaphatom a csókomat, amitől te úgy félsz..

Harry elsőnek megdöbbent, majd fel nevetett. Tetszett neki eme ötlet, s ha veszít, lesz oka miért is csókolja meg az előtte álló csábító kincset.

- Rendben van. Akkor háromra kezdjük!- jelentette ki. - Egy, kettő, három...