A teremben lévő nyirkos levegőm szinte megdermedt az adott szituációtól, s mélyről jövő hideg fuvallat szántott végig mindenki ledöbbent testén. Kellett pár perc, mire Harry kicsit észbe kapva felmérte a helyzetet és kikerekedett szemekkel nézett végig az érkező szőke alakján, kinek arcán egy levakarhatatlan elégedett mosoly terült szét. Világos tincseibe szántotta ujját, ezzel megigazítva hajkoronáját, míg halkan felkuncogva tett előre pár lépést. 

Cho megszeppenve nézte az érkezett fiút, szemei az egymást bámuló fiúk között cikázott, majd látva azt, hogy senki sem figyel rá, sietve hagyta el a helyszínt és a terem ajtaja ismét bezárult, a két fiatal pedig egyedül maradt. A zöld smaragd és a hamuszürke szempár egybe olvadt, egy ismeretlen táncot kezdtek járni a termet betöltő fények miatt, még Draco egyre közelebb ért a fekete hajúhoz, kinek most ajkait muszáj volt megnyálaznia a bent lévő szárazság miatt, mi párnácskáit is megtalálta, akárcsak torkánt. Szemeit lehunyta, krákognia kellett párat, hisz ha hangját kellene most használnia, az valószínűleg lehetetlen feladat lenne jelenleg számára. 

Draco két lépés távolságot meghagyott, a csillár fehéres ragyogása mindent beborított, s verődött vissza a falak halvány kékes mázáról. Mosolya ugyanakkor lehervadni kezdett, percekig csak néma csend vonult végig a szobán, elszántsága kezdte megadni magát, mit ujjai tördelésével próbált levezetni, míg fejében azt gondolta; Talán hibát követett el azzal, hogy ide jött.

Eközben a szemüveges a mély légzést gyakorolta, agyában a kerekek kattogtak, szemei belsejére,- akár egy mozivászonra -, úgy vetültek a képek, s gondolkozott el azon; Vajon Draco mit is akarhat tőle?

Sokszor volt az évek során konfliktus köztük, mik néha ugyan el is fajultak, olyanra azonban egyszer sem volt példa, hogy Draco Malfoy személyesen keresse meg őt. Ugyanakkor az utóbbi időben valami megváltozott köztük, mi igen csak fúrta az oldalát Harrynek. Az üresség emóciója olykor igen erős volt minden porcikájában, szinte már kínozta őt a nem értés és az üresség, mi egy emlék hiányában ütötte fel fejét agyában. Ám érdekes volt, legalább is Ő így gondolta, hisz, ha Cho közelében volt, ez mit sem enyhült, de ha Draco közelében, az e fajta kín, mintha soha nem is lett volna, s mintha sosem kellett volna tapasztalnia. Innen is jött az az eszement gondolta, hogy talán Malfoy lesz az, ki választ tud majd adni neki kérdésére, miszerint; Mi is hiányzik belőle? 

Zöldjeit ismét szabadjára engedi, szemüvegje keretét megigazítja fején, még egy nagy sóhaj kíséretében hallatja meg szívélyes hangját. 

- Miben segíthetek neked, Malfoy?

A kérdés maga nyugodt volt, mégis oly' rosszul csengett, Draco szívébe pedig e megszólítás tőr volt, hiszen régóta nem hallotta a griffendéles szájából ezt a megnevezését. 

- Talán megzavartam valamit, Potter?- incselkedett.

- Cho és én csak barátok vagyunk..- szökött ki a szájából a mondat, mire gondolatban fejbe is csapta magát többször is.

Draco felkacagott, tetszett neki a játék, mibe épp belecsöppentek egymás által, de leginkább az, ahogy a fekete hajú magyarázkodni próbál. 

- Valahogy sejtettem.

- Ezt meg hogy érted?- vonta fel szemöldökét érdeklődően a szemüveges.

- Talán csak jók a megérzéseim.- rántotta meg vállát hanyagul, ugyan elégedettséggel teli mimikája mit sem csillapodott. 

- Tudod mit? Nem érdekel mit gondolsz. Nem is értem miért magyarázkodom neked. Inkább bökd ki mit akarsz és essünk túl rajta..- orrnyergét erősen megdörzsöli, hamar rájött, hogy Draco az Draco, hiába is próbált valamiféle jóságot belé látni, a mardekáros mit sem változott. 

- És mi van, ha én azt mondom, hogy: Téged akarlak?

- Tessék?- döbbenettől köpni-nyelni nem tud, reméli csak hallása szórakozik vele, vagy csak épp a szőke nyelve akadt össze és mondta ki ezt a badarságot, mi mégis tudatán kívül megmelengette szívét. 

- Látnod kellene most az arcod!- nevet fel harsányan, majd az egyik ott lévő székbe huppan, lábait kecsesen fonja össze, míg örömkönnyeit törölgeti arcáról.

Harry türelmét kezdi elveszteni, pálcáját szorosan markolja meg kezében, mit lassan a hívatlan személyre vezet, megunva ostoba játékát. Nem bízik benne, közvetlensége pedig csak még inkább az pecsételi meg benne, hogy vigyáznia kell a Mardekár Hercegével, bármennyire is akarja elbódítani elméjét. 

- Tedd le a pálcád, Potter. Nem harcolni jöttem.- csapja el a kemény tárgyat, mi már orra előtt lengett, felvéve magára fenséges tartását egyenesedik fel a párnázott székből. 

- Akkor mégis, mit akar egy magad fajta tőlem, hm?- hangja gúnyos volt, Draco fájdalmasan sütötte le szemhéjait, nem akarta ezeket a szavak hallani, főleg nem attól a személytől, kit titokban mérhetetlenül szeretett. 

- Taníts meg egy varázslatra.- bökte ki egyenesen.

- Miért érné ez meg nekem, s miért pont én?

Harry megdöbbent, ma már sokadjára, semmit sem kezdett érteni a zűrzavarban, mi szintúgy fejében is keletkezett. Nem értette a szőke szándékát, csak az indokot várta, mit nem sokkal ki is ejtett halvány pozsgás ajkain, könyörgő tekintettel társulva. 

- Mert másra nem számíthatok.