Egy újabb hét telt el azóta az ominózus eset óta, Harry pedig valamelyest már képes volt lenyugodni. Agya néha-néha továbbra is szüntelen pörgött, ám hallucinációi megszűntek, s nem képeztek még több fejfájást neki. Továbbra is érezte azonban, valami nincs rendben és nincs a helyén, s az a kellemetlen hiányérzet is egyre csak nőt benne. Az iskola helyzete is egyre rosszabbodott, hála Umbridgenak, ki szinte mindent beszabályzott és továbbra is tiltotta a pálca használatot. Persze arról mit sem sejtett, Harryék bizony nagyon is használják a pálcájukat, hogy minél fejlettebbek legyenek, ha arra kerülne a sor. A zöldszemű remek tanárnak bizonyult, képes volt megküzdeni a feladattal és mindent úgy magyarázni, hogy a legbonyolultabb bűbájokat is képesek legyenek megérteni. Ron és Hermione büszkék voltak barátjukra, ám az aggodalom továbbra is ott bujkált bennük, főleg, miután tudomást szeretek Draco eszement ötletéről. Mi tagadás, nekik is hiányzott a régi, szerelmes Harry, de tudták, hogy mit miért tesz, akárcsak a szőke. Bíztak abban, hogy egy nap a szemüveges fiú emlékei tényleg visszafognak térni, s minden olyan lehet majd, mint régen.

*

- Még mindig a bájital után kutakodsz, Draco?- kérdezte aggódó tekintettel a göndör hajú lány, ki már percek óta az előtte lévő szőke fiút szuggerálta, s nézte, mikét forgatja kezei között a már tizedik könyvet. 

- A bájitalt már nem szentelem több figyelemmel..- válaszolta egy vállrándítás kíséretében, fel sem emelve tekintetét az előtte heverő könyvről.

- Már is feladtad, Malfoy?- kérdezte kissé gúnyosan Ron, ki épp az egyik beadandóval serénykedett, hisz megint csak csúzsásban volt vele, hála szelektáló agyának. 

- Tudod Weasley..- állt meg tevékenységében, hiszen nem tetszett az a fajta hangsúly neki, amivel a vörös méltatta.- Veled ellentétben én, ha valamit eltervezek, az úgy is lesz. Ha kell bántok, ha úgy szükséges rombolok és mindent elpusztítok azért, hogy elérjem a célom, s visszakapjam azt, ami engem illet.- hangja rideg és félelmetes volt, szemei egy pillanatra elsötétültek, s ajkait egy elégedett mosolyra húzta.

Hermione megszeppent, sosem látta még ilyennek a szőke fiút ezelőtt. Talán olyan lehetett, mint egy örült, ki képes lenne bárkit legyilkolni egy szempillantás alatt. Egy szerelmes örült..

- Félelmetes..- suttogta Ron a mellette ülő lány fülébe, ám ahhoz nem elég halkan, hogy a szembe ülő fiú ne hallja meg és ne kacagjon fel. 

- Nyugalom Weasley. Titeket sosem bántanálak, ha csak nem akartok nekem keresztbe tenni, bár azt kétlem, mivel látom rajtatok is, hogy hiányzik nektek az a Harry, aki mellettem volt..- hunyta le szemeit, míg párnácskái közül egy fáradt sóhaj szökött ki, majd fejét megtámasztva mélyedt vissza az előtte heverő könyvbe. 

- Hogy értetted azt, hogy a bájitallal már nem foglalkozol?- tette fel a kérdést Hermione, mit eddig tartogatnia kellett magában. Reménykedett abban, hogy ez nem azt fogja jelenteni, hogy Draco feladta a küzdelmet, bár az előbb elhangzott mondataiból és tekintetéből nem ezt lehetett kiszűrni.

- Úgy, hogy az már nem az én gondom.- nézett fel ismét, egyenesen a barna szemekbe, míg fejét tenyerével támasztotta meg. 

A lány továbbra sem értette az e fajta kétértelmű mondatokat, mit Draco is leszűrt, így egy mély levegőt véve ismét beszédnek eresztette nyelvét. 

- Perselus elkészíti nekem, egy feltétellel..

- Mi lenne az?- vonta fel szemöldökét érdeklődve a lány.

- Nem használom addig, amíg Harrynek látomásai vannak.

- Harrynek látomásai vannak?- kérdezte döbbenten Ron, ki eddig csak a háttérből figyelte az eseményeket, ám most barátjáról volt szó, így ez nem kerülhette el figyelmét. 

- Ami azt illeti igen. Legalább is a keresztapán szerint. A múltra és a velem kapcsolatos emlékekre ugyan nem emlékszik, így az érzései is módosultak, ám ez nem azt jelenti, hogy ez végleges. A minap Piton elmondta nekem, hogy látta okklumencia közben Harry egy emlékfoszlányát, amint a tükör előtt áll és egy fantom szerű lény jelenik meg háta mögött. Elsőnek én is megijedtem, hisz ki nem gondolna arra, hogy talán Voldemort játszadozik vele és jelenik meg. Ám volt egy kis bökkenő, mi ezt teljesen megcáfolta..

- Mi volt azt?- nyelt egy hatalmasat Hermione, mi szinte visszhangzott az üres könyvtárban, hol rajtuk kívül jelenleg egy árva lélek sem volt.

- Az alaknak szőke haja volt.- mondta ki, mire a körülöttük lévő levegő pillanatok alatt dermedtek meg, s kezdték el emészteni az imént hallottakat. 

- Ezek szerint, Harry veled hallucinál?- törte meg végül a nyomasztó csendet a vörös. 

- Épp ellenkezőleg. Harry elméje a múltat kezdi újra és újra lejátszani előtte, ami csak bizonyos helyzetekben jelenik meg. Ha olyan érzés keríti hatalmába, az agya egy képet vetít maga elé, s pont úgy játszódik le előtte, mintha a valóságot látná, mit azonban külső szemlélő nem láthat, hiszen mindez csak a fejében történik. 

- Szóval kezd visszaemlékezni?- a teljesen ledöbbent lány, most a szék támlájához dőlt, elvégre ezek még neki is új dolgok voltak. 

- Valami olyasmi, csakhogy az agya egy része nem engedi neki, blokkolja őt. Küzd ellene, mivel nem ostoba, érzi, hogy valami nincs rendben. Épp ezért fogok, ha eljön az ideje segíteni neki.- fejezte be mondandóját, arcán pedig egy fájdalmas mosoly suhant át, előremerengve a jövőbe, milyen is lesz majd, ha újra egymás karjai közt tudhatják egymást. 

- Figyelni fogunk rá, Draco. Ha bármi van, szólni fogunk neked, csak légy türelemmel. Harry még most is szeret téged..- simított végig a mardekáros asztalon heverő karján, egy biztató mosollyal együtt. 

Draco is eleresztett egy halvány mimikát, bár sosem mondta volna ki hangosan, de jól esett neki támogatás. Sosem gondolta volna, hogy pont ezzel a két emberrel fog beszélgetni, nemhogy a szerelmi életét ecsetelik majd ki az üres könyvtárban. A könyv, ami eddig előtte hevert, most útnak indult Draco kezei által, s a lány elé tolta ki kíváncsian vonta fel szemöldökét.

- Jogotok van tudni, hogy ha oda kerül a sor én küzdeni fogok Harry mellett. Nézzetek bele..- mondta, mire minden szempár a könyvben lévő szövegre fókuszált és az ott leírtakra, mi egy igen komplikát és nehéz bűbájhoz tartozott. 

- Draco..ez..- kapott a szájához a lány, hiába is akarta volna befejezni a mondatot, nem tudta a sokk hatása miatt. 

- Tudom mire gondoltok..- tüntette el ezüstjeit a szőke, kezeit pedig mellkasa előtt fonta össze. 

- Képes lennél ezt megtanulni?- mutatott a szövegre Ron, értetlen arckifejezéssel. 

- Harryért bármit képes lennék megtanulni. De kérnék tőletek valamit..

- Mi lenne az?

- Segítenetek kell...

*

Igen, tudom szörnyen zártam le, de ígérem minden rejtélyre fény fog derülni, nem is olyan későn.;)