Harry a Dracóval történt incidens után egyből szobájába rohant, s igyekezett kellően lenyugodni. Nem érette, mi folyik körülötte. Már semmit nem értett, de főleg nem azt, Draco Malfoy miért érintette meg őt, majd adott a kezébe egy levelet, mivel kételyes érzelmeket csikart ki belőle. Az ágyon elterülve olvasta el újra és újra a rövid mondatot, ám képtelen volt azt megfejteni.

Milyen érzésre kellene emlékezni? - fontolgatta magában. Szemeit lehunyta, mély levegőt vett, próbált ellazulni, reménykedve abban, hogy ezzel eléri a célját és képes lesz visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor a szőke megérintette őt. Célját sikerült elérni, agya teljesen kiürült, szemei előtt pedig csak a pár órával ezelőtt lefolyó eseményeket lebegtek.

A szürke szemek, mik a fény hatására úgy csillantak meg, akár az érintetlen gyémántok. A tejföl szőke tincsek, miknek irányuk és elrendezésük tökéletes volt, ezzel keretezve ívelt arcéleit. Bőre, mi olyan makulátlan és tiszta volt, akár egy frissen mosott fehér lepedő, mit a tavaszi szél lágyan fújdogál. Illata akár az édes vaníliáé, keresztezve egy kis fahéj aromával. Ujjai, mik hosszúak voltak, mégis hidegek ahogy nyakán gyengéden végig simított, testét pedig elöntötte egyfajta bizsergés. Szíve hevesebben kezdett verni, ajkai egy pillanatra mosolyra húzódtak, de hamar visszatért komoly arckifejezése, mikor is egy új kép lepte el elmélyét.

Egy üres terembe voltak, hol egymás mellett ültek. Épp az egyik bájital házival foglalkoztak, mikor is meglátta Draco őszinte és igaz mosolyát. Nem értette ismételten a neki szánt szavakat, de az emóció megjelent egy gondolattal együtt. Látni akarja azt a mosolyt még egyszer..

Verejtéktől ázott teste, amikoris hirtelen felült ágyában, szemüvegjét pedig visszahelyezte fejére.

- Haver, minden oké?- hallotta meg barátja hangját a mellette lévő ágyról.

- Mi történt?- suttogta nagyot nyelve.

- Elaludtál, aztán hirtelen lihegve felkeltél. Rosszat álmodtál?

- Valami olyasmi..- zárta le ennyivel, majd visszadőlt párnái közzé.

Idegesen túrt nedves tincsei közé, miközben azon gondolkozott, hogy valóban álom lehetetett-e az, amit ott látott? Olyan valósághűnek érezte, s egyfajta deja vu érzés kerítette hatalmába, mintha már egyszer átélte volna az egészet.

S tagadhatatlanul is bevallotta magának: Ismerős volt az érzés..

** ** **

Az óra monoton kattogása nyomta el a szobában uralkodó csendet, míg Piton az előtte elhelyezkedő beadandókkal foglalatoskodott. Néha-néha feltekintett az előtte ülő szőke fiúra, ki elmélyedve olvasgatott egy könyvet, közben jegyzetelt egy pergamenre. Kíváncsian vonta fel szemöldökét, hisz eddig még sosem látta keresztfiát ilyen aktívan jegyzetelni, főleg nem az elmúlt hetekben. Oldra nézve észrevette, hogy csészéje bizony még mindig tele, a benne lévő tea pedig már régen kihűlt. Nem vallott a fiúra ez a fajta viselkedés, s ez szöget ütött a professzor fejében.

- Kihűlt a teád, Draco..- szólt hozzá, kezéből letéve a pennát.

- Valóban.- válaszolta fel sem nézve a könyvből, s csak tovább vésett a papírra.

- Elmondanád nekem, hogy mit írsz már órák óta oly szorgosan, hogy még a teádat is hagyod elhűlni és hozzá sem nyúlsz?- vonta össze maga előtt karjait, még szemöldökét összevonta és hátra dőlt székében.

Draco keze egy pillanatra abba hagyta az írást, majd csak rántott egyet vállán, s ott folytatta, ahol félbe hagyta a könyvből kinézett mondatot.

- Csak egy beadandó McGalagony professzor órájára. Semmi extra.- válaszolta szűkszavúan, semmit mondással hangjában.

- És most elvárod, hogy ez el is higgyem?- nevetett fel halkan, miközben előrébb hajolt az asztalon, ezzel beletekintve a titkos könyvbe.- Biztos vagyok benne, hogy McGalagony professzor nem bájitaltant tanít és nem foglalatoskodik az emlékek felszínre hozásával..- vetette oda mosollyal az arcán, mire Draco végre felnézett és hevesen csapta be a tárgyat, ezzel elrejtve a többi lapra vetett dolgot.

- Talán baj, hogy előrébb haladtam az anyaggal, Tanárúr?- tette fel a kérdést az utolsó szót megnyomva, éllel a hangjában.

- Természetesen semmi gond nincs vele.- sütötte le szemeit, s ismét megtámasztotta hátát.- Ha csak nem vezérel hátsó szándék és nem egy bizonyos személy miatt kutakodsz ennyit.

Draco nagyot nyelt, hiszen érezte, hogy a lebukás határán áll, ám vonásait megkeményítette, úgy nézett bele egyenesen a barna szemekbe.

- Hagyj találjam ki..- meredt a semmibe egy pillanatra Perselus, majd erőtlen mosolyra húzta ajkait és egyenesen keresztfia szemeibe nézett.- Meminiserum?- kérdezte, ám választ már nem kapott, csak egy hangos sóhajt.

- És mi van, ha igen?- kérdezett vissza incselkedve Draco, közben ő is hátra dőlt székében.- Beköpsz?

- Ne légy ennyire gyerekes, Draco.- rázta meg fejét, majd az asztalon átnyúlva kezébe vette az eddig rejtegetett könyvet és mellé a pergament, mi már lassan betelni kezdett a szavaktól.

Percek teltek el ismét némaságban, mikor is Piton egy elismerő hümmögést ejtett meg és tette le kezeiből a tárgyakat.

- Látom sikerült minden fontos információt kijegyzetelned a bájitalról és az elkészítésről.- szigorú volt hangja, ám legbelül büszkeség töltötte el, látva, hogy milyen tehetség is rejlik az előtte ülő fiúban.- Azonban elfelejtetted, hogy kevesen tudják tökéletesen elkészíteni ezt az igen nehéz és komplikált bájitalt.

Újabb percek teltek el, közben mélyen néztek farkasszemet egymással, mire végül Draco megadóan felsóhajtott, hiszen tudta; egyszer úgy is el kellett volna mondani.

- Tisztában vagyok vele. Ezért is vagyok itt..- hunyta le szemeit.

- Ezt meg, hogy érted?- vonta fel értetlenül szemöldökét.

- Kérnék tőled egy apró szíveséget, mivel tudom, hogy Te nem versz át és bízok a képességeidben.

- Megtisztelsz vele..- forgatta meg szemeit szőke erre mondatra, majd folytatta.

- Készítsd el nekem a főzetet.

- Draco, te is tudod, hogy..

- Tudom, hogy nem teheted, de egyedül én ehez nem vagyok elég!- csattant fel egy pillanatra, ám hangjában szomorúság mutatkozott meg, akárcsak szemeiben.- Nem teszek semmit idő előtt, csak annyit kérek, hogy segíts. Legalább ennyi biztonság érzetem legyen, hogy ha eljön az idő visszahozhassam őt egyből, s ne kelljen még több percet elpazarolnunk. Ezt az egy biztos megoldást találtam a másik mellett, mit lehet nem leszek képes végre hajtani..

Perselus szájából egy sóhaj szökött ki, szíve pedig összeszorult a fiú láttan, ki csak azzal foglalkozik, hogy hogyan is kaphatná vissza szerelmét. Bár hangosan nem mondta ki, de hiányzott neki a mindig vidám és szerelmes Draco, kinek mosolyát semmivel sem lehetett elűzni akkor, ha a griffendéles fiú mellette volt.

- Rendben van, megteszem. De előtte..- tartotta fel úját.- Én öntök neked egy új, friss teát, miközben te elmeséled mi a másik agyament ötleted.- állt fel, kezébe ragadta ismételten a kancsót fülénél, majd miután kiöntötte a kihűlt italt, elkezdte a bögrét feltölteni.

Hallotta, amint a mardekáros fiú élesen beszívja a levegőt, majd felegyenesedik, hangja pedig határozottan kezdett csengeni a mondatok megformálása közben.

- Bármi áron megfogom védeni, Harryt. Ezért kell, hogy megtaníts nekem egy bűbájt..