- Miről beszélsz, Harry?- Draco hangjában a kétségbeesés és a pánik csendült fel a szoba némaságában, még a zöldszemű arcvonásai egyre inkább fájdalmasabbak lettek. 

- Te is nagyon jól tudod, miről beszélek. Ez így nem mehet tovább.

- Ezt most hogy kellene értenem?- vonta fel kérdően szemöldökét.

- Úgy, ahogy hallottad. Draco, nem maradhatsz velem. Túl nagy a kockázat és..

- És megint egyedül akarsz dönteni, és magadra akarsz vállalni mindent!- hangja egyre ingerültebb lett, de nem hibáztatta a szőkét a szemüveges. Pontosan tudta, mit érez. 

- Most nem a hőskomplexusomról van szó..

- Ó, dehogynem!- pattan fel hirtelen az ágyról.- Mert Harry Potternek, a Kis megmentőnek mindent és mindenkit meg kell védenie...csak is kizárólag neki..- mondta ki gúnyosan a megjegyzést, mire Harry egy pillanatra ledöbbent, de tudta; csak kétségbe van esve. 

- Így gondolod?- húzta fájdalmas mosolyra arcát.

- Mindenki így gondolja.- fonta össze maga előtt karjait.- Te vagy, ki egyszer már legyőzte a Nagyurat, s most elvárják újból, hogy megtedd, ha eljön az ideje..

Hirtelen minden elhalkult, Draco nem szólt döbbent, ahogy Harry sem, ki az ágyon kezeibe roskadt, miközben idegesen túrt sötét tincsei közzé. Azonban tudta, bármi is legyen a mardekáros véleménye, ezt azt utat most egyedül kell megvívnia. S lám Draco szavai igazak voltak; senkit sem akart magával rángatni és bajba sodorni, főleg nem azt, akit a világon mindenkinél jobban szeretett. 

- Nem engedhetem, hogy bajod essen. Azt nem élném túl, ahogy azt sem, ha elveszítenélek. Ezért kell, hogy végleg eltűnj az elmémből, az emlékeinkkel együtt. Perselus egy üvegcsét adott, miben felejtés szérum van. Ha megiszom és elalvás előtt rád gondolok, azokra az időkre, miket együtt töltöttünk sosem fogok emlékezni, így biztonságba leszel, ha Voldemort az elmémbe nézne. Mert bár sosem öntöttem szavakba, de Te vagy Draco Malfoy a legértékesebb számomra, s Te töltöd ki létezéseddel agyam minden egyes pontját. Ezért kell, hogy elengedjelek, hogy elengedjem a boldogságot, mit nyújtasz nekem.- mondatai közben végig az ezüstösen csillogó szürke szempárokba nézett, mikben könnyek gyűltek, akárcsak saját smaragdszínű párjaiban. 

Szó nélkül omlott ismét Harry biztonságot nyújtó karjai közzé, ki úgy ölelte őt, mint a legféltettebb kincsét. Hulló könnyek nedvesítették be ruháikat, ám az a melegség és szeretet mi körül vette őket egy cseppnyi örömet is adott nekik, tudván; még itt vannak egymásnak. 

- Szeretlek, Harry. Kérlek, adj nekem még egy hetet, hogy kiélvezhessem a veled töltött időt. Itt leszek veled, mikor megteszed és nehezen, de elfogadom döntésed.- suttogta halkan szipogása közben. 

- Köszönöm, Draco. Bármi is történjen, mindig szeretni foglak.- simított végig nyugtatóan a másik remegő hátán, míg igyekezte feltörekvő könnyeit visszanyelni, kisebb-nagyobb sikerrel. 

A szőke lassan megnyugodni kezdett a griffendéles lágy érintéseitől, mik már a kezdetektől fogva vonzták őt. Aznap este nem történt semmi köztük, csak némán ölelkeztek, néha egy-egy szerelmes csók csattant el a két ajak találkozásakor, míg a gyengéd és lágy érintésekben minden egyes érzelem beleivódott, mit átadtak egymás hangos kommunikáció nélkül, s így léptek át együtt az álmok hullámzó tengereinek habjai közé. 

** * **

Az a pár nap egy szempillantás alatt eltett, és ez mind a két fiúnak fájdalmas felismerés volt. Piton minden nap nyugtatgatta keresztfiát, kinek szíve szétszakadni kívánt most a kálváriától, de nem akart megszegni szavát. Harry beavatta barátait is, miszerint a mai nap este végleg elfelejti Dracót. Hermione és Ron tartották ígéretüket, miszerint; segíteni fogják Dracót bármiben, még a vihar le nem csitul és a bátor griffendéles újból bele nem szeret a szőke üstökbe. 

Az órák és a vacsora végeztével a két fiú kézen fogva már a jól ismert rejtett szoba felé haladt, elzárva ezzel magukat a külvilág szemei elől. 

Mindkettőjük mellkasát éles kín járta át, mi bármikor felszínre törhetett bennük. A selymes ágytakarón foglaltak helyet, kezük és ujjaik egymásba fonódtak, s próbálták kiélvezni a végső pillanatokat, miket együtt tölthetnek. Draco itta magába a finom érintéseket és szerelme egyedi illatát. Az idő folyamatosan haladt előre, míg nem már éjfélt ütött az óra és eljött a rút pillanat. Harry óvatosan csúsztatta ki zsebéből a fiolát, még lassan felült szerelmét ölébe húzva és egy mámorító, gyengéd csókban forrtak össze, mi mindent magába foglalt. 

- Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra, Draco..- fogta tenyerébe a szőke finom arcát, mit ujjával kezdett nyugtatólag simogatni.

- Pont én is kérni akartam..- kuncogott fel, mire Harry szája is felfelé kunkorodott. 

- Sosem fogsz változni..

- De pontosan így szeretsz.- hajolt rá most Ő a griffendéles puha párnácskáira, majd kínok között egy idő után ismételten elváltak. 

- Mindig is szeretni foglak, s amit most mondok, azt jól jegyezd meg.- kezdte elhalmozni arcát apró puszikkal.- Draco Malfoy, még fejemből kitöröllek és elfelejtek, szívemből sosem, és csak, hogy tudd, érted fog örökké verni életet adó szervem.- suttogta fülébe, Draco pedig ennél szebb szavakat nem is kívánhatott volna. 

Könnyes szemekkel bámultak egymásra, míg lelkük lassan összeforrt. Harry vontatottan szájához emelte az üvegcsét, miután lepattintotta tetejét.

- Örökké várni fogok rád, Harry. Még világ a világ, én szeretni foglak.- mondta, sírástól torzult oktávon. 

- Szeretlek, én Jégszívű Hercegem.- suttogta, majd egy mozdulattal tüntette el a folyadékot torkán, de mielőtt még álomba merült volna, egy utolsó mondatot szólott a zokogó fiú felé:

- Ég veled, Draco!

__________________

Sziasztok!

Egy fontosabb bejelentést írtam ki a profilomra a jövőhéttel kapcsolatban, ami leginkább a részekre vonatkozik!✨

Legyen csodálatos napotok! ❤