Harry arcán minden érzelem átfutott. A csalódottság, a fájdalom, a félelem, hogy elveszheti szerelmét és talán soha többet nem fog rá emlékezni, de egyben aggódott is érte. Ismét egy nehéz döntés elé került, ám ötlete sem volt most arról, hogy mi is lenne a helyes döntés. Egy dolgot azonban biztosan tudott; beszélnie kell elsősorban barátaival, majd Dracóval. 

Az órák kínozták őt, hisz minden egyes eltelt perc veszteség volt számára. Ám nem csak ez az egy gondja volt; Draco folyton bámulta őt, szinte már égette tekintetével, még Harry igyekezett higgadt maradni közös óráikon, és nem ott helyben leteperni a szőkét az egyik asztalon. Pedig mélyen jó is lett volna. 

Az utolsó tanóra befejeztével, mit a drága Umbridge tartott, sietős léptekkel hagyta el a termet és indult meg a griffendéles klubhelyiségbe. Holmijait a földre száműzte, még Ő maga a kandalló előtti kényelmes kanapén foglalt helyett és várta barátai érkezését. Szerencsére az ajtó hamar nyílt újból, min természetesen Ron és Hermione lépett be kérdő tekintettel arcukon. 

- Harry, miért rohantál el így?- kérdezte barátnője, miközben helyet foglalt az egyik fotelben.

- Mi történt veled haver? Még Malfoy sem tudta hova mentél..- foglalt szintén helyet Ron is, miközben a zöldszemű idegesen harapdálta ajkait, s gondterhelten fújta ki bent tartott levegőjét. 

- Beszélnünk kell valamiről.- dőlt előrébb, még arcát tenyerébe temette. Nehéz volt neki elkezdeni, mit a vele szemben ülők is észrevettek. 

- Nekünk bármit elmondhatsz. Segítünk amiben tudunk.- simította meg kedvesen Hermione vállát, mire egy kedves mosolyt küldött felé. 

- Nos, tudjátok a helyzetemet és azt, hogy Voldemort bármikor a fejembe férkőzhet és megszerezheti az emlékeimet. Mindent láthat veletek kapcsolatban, Siriussal kapcsolatban és minden olyan emlékfoszlányt a személyekkel akik fontosan nekem..

- Szóval Dracóval kapcsolatban is..- egészítette ki barátnője, mire egyetértően bólintott.

- Pontosan. Ezáltal pedig bajba sodorhatom őt, hisz mind tudjuk, a múltévben kiderült: Lucius Malfoy halálfaló. S, ha jól gondolom, Dracót is beleszeretné majd vonni ebbe, azonban Piton egyenlőre falaz neki amiben csak tud, így elkerülve a lebukást. Reggel a Perselussal töltött okklumencián azonban nem bírtam tovább és elmondtam neki a kételyeim, miszerint; rá fognak jönni, ha nem Draco által, akkor az emlékeimnek köszönhetően és akkor nem lesz kegyelem neki. Ezért is adta a kezembe a döntés Piton, ezzel az üvegcsével együtt...- nyúlt bele mélyen zsebébe, és erősen fogta kezei között az apró fiolát.

- Ez meg micsoda?- kérdezte döbbenten vörös hajú barátja.

- Felejtés szérum.- jelentette ki semleges hangnemben.

- Várj, Harry! Azt mondod, hogy ha ezt a szérumot megiszod..

- Elfelejtem a Dracóval töltött időt.- vágott bele Hermione szavába. 

Hirtelen minden elhalkult. Csend telepedett a társaságra, s igyekezték felfogni a sötét hajú szavait. 

- Draco tud erről?- tette fel a kérdést a göndör hajú lány.

- Nem és fogalmam sincs róla, hogy hogyan hozhatnám fel neki..- dörzsölte meg ideges orrnyergét.

- Hát haver, szerintem fog pár átkot kapni a segged..- kuncogott fel Ron, mire Harry szája széle is egy pillanatra felfelé görbült. 

Pontosan tudta milyen az, ha Draco mérges. Fehér arcbőre olyankor kipirul, még orrlyukai kitágulnak és egy levegő vétellel képes leszedni a fejed a helyéről. De Harry pontosan így szerette a szőkét. Szeszélyesen. Épp ezért volt olyan nehéz a döntés.

- Tudom Harry, hogy nem könnyű a helyzet, de jobb lenne, ha megbeszélnéd vele. Ez ugyan úgy őt is érinti. Értesd meg vele a helyzeted és döntsetek úgy, ahogy jónak látjátok. Ez most senkinek sem egyszerű, de mi itt leszünk és segítünk.- pattant fel és ölelte szorosan magához barátját, ki most hihetetlenül hálás volt azért, hogy ilyen barátai vannak. 

- Köszönöm, Hermione.

- Hé! Én is itt vagyok ám!

- És neked is Ron.- nevettek fel, ám hamar komolyra váltott. - Szeretnék azonban még egy dolgot kérni tőletek, ha úgy döntök elfelejtek mindent..-állt fel.

- Mond csak.

- Vigyázzatok Dracóra..- ejtette ki a szavakat fájdalmasan, mire két barátja csak egyöntetűen bólintott. 

Gyors léptekkel hagyta el a helységet, miután elköszönt barátaitól és indult párja keresésére. Hamar megtalálta, hisz épp a folyosón ült megszokott helyükön és épp a bájital tankönyvbe volt belemerülve, azonban tekintetét egyből felkapta és szemei felcsillantak Harryt látván. Szó nélkül pattant fel és zárkózott Harry ölelésébe, közben úgy bújt hozzá akár egy védtelen kiskutya. Még szerencse, hogy senki nem járt arra.

- Hiányoztál..- suttogta a szőke a másik nyakába, minek bőrét apró csókokkal kezdte elhalmozni.- Mi lenne, ha elmennénk a titkos helyünkre?- kérdezte rekedt hangon, mibe még Harry is megborzongott egy pillanatra, de tudta, most nem engedhet a vágynak. 

- Menjünk..- mondta Harry határozott, s magával húzva a szőkét értek el egyből a falhoz, majd léptek be az ajtón így kettesben maradva. 

Draco nem tétlenkedett sokat, egyből Harry ajkaira tapadt és falni kezdte őt, még ölébe pattant, ezzel elérve azt, hogy a szemüveges fenekénél fogva tartsa meg. Nagy volt Harry számára a kísértés, de most tudta, nem tehet eleget Draco vágyának. 

- Dracoh..beszélnünk kell..- sóhajtotta, elválva egymás ajkaitól. 

- Én annál jobban tudok..- húzta pimasz mosolyra száját, kezei pedig már felfedező útra indultak a másik testén, ám Harry még időben elkapta csuklóját és a földre állította. 

- Ez most fontos..- jelentette ki határozottan, zöldjeiben azonban megcsillant a fájdalom. 

- Kezdesz megijeszteni, Harry..- húzta fel szemöldökét, majd helyet foglaltak egymással szemben az ágyon. 

A griffendéles percekig meg sem szólalt, csal bámult maga elé, ezzel pedig Dracón egyre inkább eluralkodott a félelem és a türelmetlenség.

- Bökd már ki, mi a baj Harry?!- hangja éles volt, mire a zöldszemű felemelte tekintetét és egyenesen a hamu szürke szemekbe nézett.

- El kell felejtselek, Draco..