Harry kikerekedett szemekkel bámulta a felé magasodó fiút ki csípőjével igen merész mozdulatokkal hajtott véghez, ezzel ingerelve a másikat. Kezeit a zöldszemű lassan szántotta végig a másik selymes arcbőrén, egészen a derekáig. 

Mindketten érezték azt a vágyat, amit már egy ideje visszatartanak magukban, hisz nem akartak semmit sem elsietni. Ahogy bámultak egymásra, szinte minden érzelem meglelhető volt a szemükben; az a színtiszta szeretet, mit egymásnak nyújtottak és amire már mindketten régóta sóvárogtak.

Draco szürke szemei felragyogtak, akár a csillagok, mikor is Harry hasfalát kezdte cirógatni meleg és puha tenyerével. Ám a griffendéles tudta, túl nagy a kockázat, a szőkét pedig nem sodorhatja még nagyobb bajba azzal, ha újabb érzelmes emlékeket raktároz el róla agyában.  

- Túl nagy a kockázat, Draco...- suttogta gondterhelten, miközben lassan felült, kezeit pedig körbe fonta a másik derekán. 

A mardekáros mélyen szívta be a levegőt és hunyta le szemeit. Belátta, a szemüveges igaza van, bármennyire is szeretné ezt az egészet, nem okozhat neki ekkora új élményt. Legalább is egyenlőre nem. Azonban azt is jól tudta, hogy a titkolózás sem old meg semmit, ahogy az sem, hogy kínozzák egymást. 

- Megértelek, de ettől függetlenül vannak szükségleteink és így is alig vagyunk valamit együtt, mióta tavaly összekuszálódott minden..

Harry torka egy pillanatra összeszorult és egy nagyot nyelt, hisz emlékeiben még mindig ott Cedric, kit nem tudott megmenteni, bármennyire is szerette volna. 

- Most Cedricre gondolsz, igaz?- kérdezte kissé nyersen a szőke, hiszen titkon kissé féltékeny volt a másik fiúra. Sosem szerette őket együtt látni, olykor a fantáziája túl sok rémképet alkotott fejében, s ezzel próbálta őt az őrületbe kergetni. 

- Sajnálom. Tudom, hogy már el kellett volna felejtenem, de ez nem olyan egyszerű..- hajtotta le fejét.

- De az sem megoldás, ha hibáztatod magad.- fogta kezei közzé a másik arcát, mi most oly szomorúnak tűnt, s amin tökéletesen látszottak a fájdalmak.- Senki nem tudhatta, hogy ez fog történni. Persze, hogy nem fogod elfelejteni egy hamar, hisz láttál valakit meghalni Harry. Mások már rég összeomlottak volna, de te mit tettél? Erős maradtál és ezért nagyon tisztellek.

A zöldszemű arcára egy halvány mosoly került, és ezt csak is Dracónak köszönhette. A szőke valahogy mindig képes volt őt megnyugtatni, bármennyire is került a melankólia csapdájába.

Egy lágy és érzelmes csókba részesítette, ajkai szinte ritmusra mozogtak, s egy fajta táncban forrtak össze. Most nem volt hevesség, kapkodás, csak is valós és gyengéd érzelmek. 

- Mi lenne velem nélküled..- suttogta végül a másik ajkaira, miután sikeresen elváltak egymástól.

- Valószínűleg kezelhetnék magadnak a nadrágodban lévő merevedésed...- húzta párnácskáit egy huncut mosolyra, majd egy kisebbet mozdított fenekén, mi pont a másik ágyékánál talált helyet.

Harry torkából egy apró sóhaj szakadt fel, közben elvesztve a józan eszét, Draco érzékeny pontját kezdte harapdálni nyakán.

- Te aztán tudod, hogy hozd helyre a hangulatot, amit sikeresen elbasztál..- nyögte, közben hátravetette fejét, ezzel még több helyet biztosítva a másiknak.  

- Mi lenne, ha beszéd helyett inkább megmutatnád azt a jó nyelvtaktikád, amit a múltkor oly sokáig ecseteltél?

Draco halkan felkuncogott a kérdésre, hiszen nagyon jól tudta, hogy az a beszélgetés igen nagy hatással volt rájuk az órán és végig kényelmetlenül fészkelődtek a széken, ám most bizonyíthatta szavát. 

Percek töredékei alatt szabadultak meg mindketten ruhájuktól, miközben egyikőjük sem tétlenkedett sokat, s mindketten szerelemmel kényeztették a másikat. Apró sóhajok és nyögések terítették be a szobát, mik leginkább Draco torkából szakadtak fel. Aznap este Harry tökéletesen meg volt elégedve Draco nyelvével és szájával egyaránt, s mint kiderült meg sem közelíti azt az élvezetet, mit szavakban foglalt össze. Persze a szőke is megkapta jutalmát, miután Harryt elrepítette egy csodálatos világba, szintúgy Ő is átlépte az orgazmus mennyei kapuját, hála a griffendéles mámorító szájmunkájának, és azoknak a puha, tökéletes ajkaknak. 

Fáradtan és kimerülten bújtak be a selyem takaró alá, testük szorosan egymáshoz simult, s így aludtak el egymásba gabalyodva, elfelejtve minden rosszat és a jövőt.

***

Másnap reggel a két fiú egyszerre ébredt, a reggeli csókot követően pedig sietősen összeszedték magukat, hisz a reggeli már régen elkezdődött. Gyorsan haladtak az étkezőbe, majd egy utolsó pillantást vetve egymásra, helyet foglaltak a saját asztaluknál. 

Hermione egy kedves és sejtelmes mosollyal nézett barátjára, majd a túl oldalra a szőke felé, ki épp kipirult arccal ivott bele töklevébe, akárcsak a vele szemben ülő szemüveges. Ron eközben csak a csirkecombokat habzsolta, elmélyedve az újságba mi épp előtte volt. Harry boldog volt, hogy barátainak sikerült elfogadnia a tényt, miszerint egy fiúba és azon belül is egy Malfoyba szerelmes. Csendes beszélgetésbe elegyedtek apró, s semmit mondó dolgokról, mégis a zöldszemű élvezte a beszélgetést, annak ellenére, hogy tudta; semmi sincs rendben.

A vacsora befejeztével mindenki nyugovóra tért. Harry és Draco egy kedves mosolyt küldtek egymás felé, miben minden érzelmet elrejtettek. A fekete hajú kimerült volt, hisz minden okklumencia kivett belőle a darabot és a felszínre emelte a múltat. 

******

Másnap reggel a griffendéles álmosan nyújtózkodott egyet, miután nagy nehezen kimászott az ágyból és amennyire tudta, rendbe szedte magát. Megvárva két legjobb barátját indultak meg reggelizni, miközben Hermione épp azt ecsetelte, mennyire utálja Umbridgeot, persze ezzel nem volt egyedül. Harry szemeivel egyből a szőke üstököt kezdte keresni, mit egyből meg is talált. Draco fáradtan majszolta reggelijét, ám még így is csodálatos látványt nyújtott párja számára. A szőke egyből felkapta fejét tányérjától, mintha csak megérezte volna a másik fényes tekintetét. Halvány mosollyal köszöntek, ám legszívesebben egymás ajkait marcangolva forrtak volna össze, ezzel üdvözölve a másikat és kielégítve a hiányt, mit egymás nélkül éreznek. 

Csendben fogyasztották el laktató reggelijüket, a két fiú közötti szemkontaktus alig-alig szakadt meg az étkezés közben. 

A diákok sorban hagyták el a Nagytermet, indulva a saját órájukra. Hermione és Ron is így tett, míg Harrynek más dolga akadt, hisz jól tudta, neki Pitonhoz kell mennie. Elköszönve barátaitól sietős léptekkel haladt a pince felé, majd egy hangos kopogást ejtve az ajtón lépett be. 

Perselus egyből felkapta fejét a dolgozatokról, s lassan felállt székéből.

- Megint pontos volt, Potter.- nézett a régi óra felé, ám szavai ridegek voltak, mégis dicséretet rejtettek. 

- Csak szeretnék már túl esni rajta..- szakadt fel egy terhelt sóhaj torkából, közben helyet foglalt a jól ismert széken. 

- Nem könnyű ez most neked, és a későbbiekben is csak egyre nehezebb lesz. Azonban igyekszem megkönnyíteni a helyzetedet, amint az látom, hogy te is az enyémet.- kezében egy régies fapoharat fogott, majd a kancsóban lévő forró vizet bele öntötte, miközben pár mentalevelet szórt bele.- Tessék, ezt idd meg. Segít ellazulni.- nyújtotta a fiú felé barátságosan.

- Köszönöm.- aprókat kezdett kortyolni, fejében azonban számtalan dolog merült fel. Féltette a körülötte lévő embereket, s nem akart ismét senkit sem baja sodorni. Több halál esetet nem bírt volna el lelke.- Csak Draco legyen biztonsága..- csúszott ki hirtelen száján, mire Piton egyből felkapta fejét.

- Ne aggódj miatta ennyire. Draco okos fiú, s nem utolsó sorban ravasz is. Számtalan bajból kihúzta már magát, vegyük például, hogy Lucius még mindig nem sejt semmit sem a ti kis kapcsolatotokról.

- Ez valóban igaz, de elfelejti, hogy én bármikor baja sodorhatom. Egy pillanatra gyengülök el és máris emlékem egy rossz hatalom kezébe kerül, ezzel bajba keverve őt..

Harry tudta, hogy a professzor csak segíteni próbál neki a nyugtató szavakkal, ám ez már messze nem volt elég neki. Az aggodalom túl nőtte magát testében, s minden pillanatban azt figyelte, mi lenne a legjobb Dracónak, kit a világon mindenkinél jobban szeretett.

Perselus egy fájdalmas sóhajt lehelt ki, majd szapora mozdulatokkal kezdett üvegcséi között keresgélni. Félve vette le a fiolát, mi valami olyasmit tartalmazott, amire senki sem gondolt volna.

- Ez egy felejtés szérum. Erős és számtalan következményt von maga után, ki a tartalmát legurítja torkán. Azonban a te helyzetedben egy előnye van.- itt megállt egy pillanatra, Harry pedig igyekezte felfogni az elhangzottakat.- Ha ívás közben arra a személyre gondolsz, kit elakarsz felejteni, minden egyes emléked elvész vele kapcsolatban, legyen az jó vagy épp rossz.

- Felejtsek el minden olyan dolgot, ami Dracóhoz kötődik?

- A kezedbe adtam a döntést, Potter. Az, hogy mit látsz jónak most már csak is rajtad áll. 

______________________________________________________

Sziasztok!

Végre hoztam az új részt is, valamint ezzel együtt egy Új könyvet is, mit Private Message címen megtaláltok a könyveim között!:)

Legyen szép napotok!❤