- Semmi köze hozzá..- válaszolt a professzor gúnnyal áztatott kérdésére, miközben próbálta helyrehozni légzését. 

- Ha akarom, van..- hajolt bele a fáradt fiú arcába Piton, ám ebben a pillanatban az ajtó kicsapódott, jelezvén; valaki érkezett.

- Ti már megint itt játszadoztok? Mindig kihagytok a jóból...- szőke haját finom mozdulattal hátra simította, arcára egy mosoly kúszott, mit próbált elfojtani és helyette egy sértett arckifejezést felvenni. 

Perselus egy lemondó sóhajt engedett ki ajkai közül, hisz már rég elfogadta a tényt; az Ő keresztfia bizony már nem fog változtatni nyers és ironikus modorán. Ahogy abba is beletörődött, hogy egy Potterbe lett szerelmes. Már akkor sejtette, mikor az első alkalommal harmadikban, itt a pincéjében teázgattak és az elveszett fiatal Malfoy kérdéseire adott választ. Bár nem fénylett a fogához ez a románc eleinte, mégis kénytelen volt elfogadni és belátni, hogy hiába is próbálná az egészet megakadályozni, csak sérelmet és fájdalmat okozna.

Egy tavasziasabb idő ütötte fejét az nap, amikor a fiatalabb Draco egy hatalmas mosollyal sétált be az ajtaján, s az az öröm az arcán leírhatatlan volt. Egyszerre volt meglepő és szikrákkal teli, de még idegen is. Sosem látta még keresztfiának ezt az oldalát és tippje sem volt még akkor, hogy ki varázsolhatta el ennyire. Kérdés nélkül kezdtek a szavak, a mondatok ömleni a fiatal mardekárosból. Mindent elmesélt; az új tapasztalatait, a tiszta és mély gyökerezésű érzéseit és a tényt, hogy szerelmes. 

Mintha a varázs világból, egy másik mágikus helyre került volna, hol minden rózsaszín és minden szivárvány színben tündököl. Hamar kibukott a fiatal fiú szájából a név is, s az azt követő reakció is. 

Piton kezében egy pillanatra megállt a kancsó, miben a forró tea már készen álldogált. Ráncos arca egy pillanat kisimult, a szavak pedig mintha elakasztották volna torkát és csak némán kezdett tátogni. De sejtette, mégis megdöbbentette. Mély levegőt vett és felfogta az elhangzottakat és a vele járó következményeket; még jobban védenie kell Dracót. S így is tett, mindenben segített neki. Titkolózott Lucius előtt és az egész Malfoy család előtt, csak is azért, hogy megvédjen egy vagy épp két ártatlan lelket. 

Tisztában volt a szeretet fogalmával, és azzal is, hogy ez neki nem adatott meg. Nem akarta, hogy a történelem megismételje önmagát és egy újabb haláleset történjen, hisz még Ő maga sem heverte ki az évekkel ezelőtti eseményeket, mikor elvesztette azt a személyt, akit a világon mindenkinél jobban szeretett. Dracót pedig nem akarta abban a fájdalomba részesíteni, így amiben csak kellett, segített. Még Harryvel is próbált barátságos lenni, kisebb nagyobb sikerrel. 

- Draco, elmondtam már annyiszor, hogy mikor a barátodat veszem kezelésbe, ne toppanj be se szó, se beszéd nélkül!- masszírozta meg orrnyergét gondterhelten, majd biccentett egyet a griffendéles fiú felé, ezzel jelezve neki, hogy mára befejezték. 

- Én is szívesen venném kezelésbe...- lépett egyre közelebb feléjük egy sejtelmes mosollyal az arcán.

- Kímélj meg a részletektől, kérlek.

A két fiú tekintete egybe olvadt, mintha egy megszakíthatatlan kapocs alakult volna ki köztük, pusztán annyitól, hogy a zöld és a szürke szín összetalálkozott. Harry megtörölve homlokát, végre felállt a székből és gyors léptekkel termett Draco előtt, majd átkarolva a másik derekát egy gyors, mégis érzelmes csókban részesítette.

Piton hátat fordítva nekik kezdett a papírkupacok között rendet rakni, ám szája szélén ott bujkált egy mosoly foszlány. 

- Láttam ám.- küldte a szavak ismét a keresztapja felé, ki csak nemtetszően felhorkant. 

- Még mindig itt vagytok? Nyomás a dolgotokra!- fordult kimérten a két fiú felé.

Halk kuncogás közepette a két diák kézen fogva indult meg az ajtó felé, ám mielőtt még kiléphettek volna a pincéből, még utánuk szólt az idős tanár.

- Potter, téged pedig ugyan itt várlak holnap és ne késs!- hangzott el figyelmeztetés. 

- Értettem, Tanár úr.- válaszolta semleges arckifejezéssel, majd maga után húzva a szőkét, kiléptek a folyosóra.

Harry azonban nem lassított tempóján és kimért léptekkel halat egy fejében jól ismert hely felé. Draco arcbőre ismét megfeszült a vigyortól, s nem is csillapodott egészen addig, míg nem egy üres fal előtt találták magukat. 

- Egy fal előtt szeretnéd, hogy leszopjalak? Nem gondoltam volna, hogy ennyire perverz vagy, főleg, hogy itt bárki megláthat.- vonta fel szemöldökét a fiú, mit a másik csak egy szemforgatással díjazott. 

- Ezt még te sem gondoltad komolyan.- szólat meg a zöldszemű, miközben szája széle neki is felfelé igyekezett. 

- Ó, nekem minden egyes szavam teljes komolyságot tükröz.- folyatta az incselkedést, ám az előtte lévő fal változni kezdett.

Érdeklődve figyelte, amint a kövek között egy hatalmas ajtó jelenik meg és hirtelen semmit sem értett. A zöldszemű elengedte a másik kezét és a kilincsre helyezte.

- Nos, velem tartasz vagy inkább szerezzünk egy jó napot Umbridgenak?- kérdezte kíváncsian és egy huncutabb mosollyal arcán, mire a szőke egyet sértődötten felhorkantott. 

- Beszéd helyett a szádat másra is használhatnád.- hunyta le szemeit, ám megjegyzése inkább volt izgató, mint olyan csípős, amilyennek Ő akarta. 

- Talán fogom is.- kacsintott egyet szemüvege mögött, mire Draco fehér bőre egyből egy pozsgást színt öltött magára. 

Nem várva tovább, a fekete hajú lenyomta kilincset és szemük elé egy hatalmas, bútorokkal teli szoba tárult. Nem mozdultak a döbbenettől, az ajtót mégis gondosan bezárta maga után a szőke, hiába volt transzba. 

Minden érintetlen és tiszta volt. Egy olyan hely, ami csak az övék és úgy koszolják és mocskolják be, ahogyan csak akarják; legalábbis Draco fejében ilyen gondolatok ötvöződtek meg, még Harrynek egészen máson járt az agya.

- Valamit csinálunk is, vagy kezdhetek félni attól, hogy versengenem kell egy szobával a szerelmedért?- hangja kissé sértett volt Dracónak, ám semmi komolyság nem bújt mögé. 

Harry észhez térve egy hangosabbat nevetett, majd gyors mozdulatokkal a falnak passzírozta a nála kicsit magasabb fiút, ki megszeppenve pislogott rá. 

- Úgy látszik, a te szádat sem ártana valamivel befognom.

Hosszú ujjaival lassan végig simított a rózsás ajkakon, majd másodperc töredékei alatt csapott le rájuk, ezzel levegőt sem engedve a másiknak. Azonban a mardekáros fiú ezt nem bánta, sőt inkább támogatta ezt a fajta vehemenciát. Karjait szorosan Harry nyaka köré fonta, miközben elrugaszkodva a földről, lábaival már a másik derekát ölelte körül. A griffendéles erősen tartotta karjaival a szőke fiút, s egy kisebbet még fenekébe is markolt, mit egy apró nyögés kísérte. 

Ám Harrynek ekkor mintha bevillant volna valami, hirtelen elvált az ajkaktól, és újból a talajra kényszerítette a vele egyidős fiút, ki egy elégedetlen morgást hallatott torkából és egy kérdő tekintettel díjazta a vele szemben állót.  

Nagyot nyelt a szemüveges és tudta; ezt most nem lesz könnyű kimagyaráznia. De tudta, hogy amit most tesznek az mindkettőjüket veszélybe sodorhatja, mivel egy aprócska kis emlék, mit agya engedély nélkül elraktároz, már is Voldemort kezébe kerülhet. Nem kockáztathatta meg azt, hogy Draco megsérüljön, így egy nagy sóhajt kiengedve ajkai közül szólásra nyitotta ajkait. 

- Draco, ez nem helyes. Te is tudod, hogy nagy a kockázat. Piton így is mindent tud rólunk, és látott mindent, ami történt köztünk, hála az okklumenciának.- a hideg kezeket óvatosan markába fogta, közben a csillogó szürke szemekbe tekintett. 

Draco azonban nem szólt. A hirtelen hevébe történt minden, s Harry perceken belül már az ágyon találta magát, a szőke pedig kényelmesen elhelyezkedett csípőjén, közben apró incselkedő mozgásokat végzett derekával. Egy apróbb csókot lehelt a griffendéles nyakára, majd tovább vándorolt füléhez, Harry elméjét pedig kezdte elborítani a vágy köde. 

- Akkor mond el nekem, Harry. Mi lenne a helyes? 

________________

Sziasztok!

Nos, végre sikerült hoznom az új részt és sajnálom, amiért ennyire megcsúsztam vele. Most már igyekszem rendszeresen hozni itt is a részeket!

Luv, és legyen szép napotok!💞