Harry tökéletesen megbizonyosodott arról, hogy a két Weasley testvér bizony igazat mondott. Kíváncsian és óvatosan bújt elő a pincéből, ami a Mézesfaláshoz tartozott. Miután alaposan körbenézett, hogy nincs-e senki a közelében, előbújt, ám a láthatatlanná tévő köpenyt kénytelen volt magára ölteni. 

Ahogy belépett a tényleges üzletrészhez, teljesen elvarázsolta a karácsonyi hangulat, illetve a rengetek különböző, finomabbnál finomabbnak kinéző édességek. Azonban ahogy egyre inkább haladt az kijárat felé, az ablak túloldalán tökéletesen kivett egy alakot, akiről tudta; őt várja. Harry arcára akaratlanul egy elégedett mosoly kúszott, majd ahogy haladt tovább egy ravasz gondolattól vezérelve kikapta Neville kezéből azt a vörösen aranyló, mázas nyalókát, ami már a kezdetektől vonzotta tekintetét. 

Az ajtón kilépve a csípős hideg csapta meg, miközben a hó kis pelyhekben hullott. Akár egy mágnes, úgy kezdte magára vonzani, az ő smaragdon csillogó szemeit, a szőke tökéletes és makulátlan kinézete, ami ebbe a fehérségbe tökéletesen beleolvadta. Talán percekig bámulhatta már a mardekáros fiút, amikor valaki majdnem neki ütközött, de szerencsére kitért előle. Gondolkodás nélkül állt Draco elé, aki az arcát most sálával takarta, ezzel óvva magát a rideg időtől, ám még így is látszódtak a vörös árnyalatok hófehér bőrén,- amit Harry csak még aranyosabbnak gondolt. 

Draco lassan felszegte fejét, mintha érezte volna a másik közelségét. Azt a melegséget, ami mindig elöntötte a testét és mintha már most is kezdené újra uralma alá venni testét, az a bizonyos érzés, amit csak Harry közelében szokott érezni. A szemüveges egy alapos körbe nézés után úgy rántotta be a köpeny alá a másik fiút, mintha csak elrabolni akarná. Draco egy halk sikolyt hallatott szájából, ám hamar rájött, hogy nincs mitől félni, mikor megérezte azokat a védelmező karokat, amikre már órákat várt. 

- Sajnálom, hogy késtem. Közbe jött valami.- suttogta a tejfehér tincsekbe, miközben egy-egy apró csókot lehet a mardekáros homlokára. 

- Azt hiszem, most az egyszer megbocsájtok.- válaszolta Draco, kissé gúnnyal itatott hangon, azonban hamar halk kacagásban tört ki. 

- Talán jobb lenne, ha keresnénk egy csendesebb helyet.- tolta el magától kicsit a szőkét, mire az beleegyezésképp csak bólintott egyet, miközben apró csókot lopott Harrytől. 

A fekete hajú egy kicsit meglepődött, de boldog volt. Boldog volt, hogy ezt a napot végre csak is kettesben tölthetik és felfedezhetik Roxmortsot. 

Nem is késlekedtek sokat. Találva egy kevésbé forgalmasabb helyet, Harry örömmel vetette le magukról a köpenyt. Izgatottan kezdtek sétálni az üzletsorok között, közben a szemüveges  elkezdett mesélni a térképről, amit a Weasley testvérektől kapott. 

- Ez valóban érdekes. Sosem hallottam még erről a térképről.- nézett döbbenten a szőke, mégis kíváncsian. 

- Én sem. De hasznunkra lehet még, ezért arra gondoltam, hogy megtartom.

- Nem is tanácsoltam volna mást, hisz valóban nagy előnyt nyújthat, bizonyos esetekben.- itt egy pillanatra megállt, majd egyenes Harry zöld szemeibe nézett.- Mint ez a mostani is. 

- Igazad van, Draco.- küldött felé egy lágy mosolyt, majd egy apró csókot lehet arcára. 

Ezt a pillanatot azonban megszakította valami. Vagy inkább valaki. Épp az egyik jól ismert kocsmától álltak nem messze, amikor megérkezett Cornelius Caramel, a mágiaügyi miniszter. Harry jól ismerte, hisz év elején hozzá ment, amikor a megtörtént a nagynénjével az a bizonyos incidens. Nem fordított rá nagy figyelmet, bár furcsállta, hogy itt van. 

- Menjünk tovább, Harry..- rángatta meg kicsit Draco a szemüveges talárját. 

Azonban a griffendéles nem mozdult, miután meghallotta Sirius Black nevét és a sajátját. 

- Mindjárt visszajövök.- mondta rá sem nézve a másikra, és gondolkodás nélkül öltötte ismét magára a köpenyt, majd követte őket az épületbe, ahová tudta, hogy a köpeny nélkül sok esélye nem lenne bejutni. 

Idegesen lépett be a szobába, ahol a miniszteren kívül volt pár ember, köztük McGalagony is. 

- Dumbledore professzor sem örül a dementoroknak, gondolhatja.- szólalt fel a idős boszorkány.

- Tessék, halljam.- csukta be az ajtót a nő, aki egyben a kocsma tulajdonosa volt.- Miről van szó?

Harry kíváncsian hallgatta a történetek, amik még akkor történtek, mikor csecsemő volt. McGalagony elmesélte, hogy csak egy ember tudott Lily és James tartózkodási helyéről, az a személy pedig nem volt más, mint Sirius Black. A sötét hajú fejében kezdtek összeállni a dolgok és egyre idegesebb lett, ahogy hallgatta tovább az eseményeket. Black megölte egy barátjukat is, Petert- akiből csak egy ujj maradt. 

- Sirius ugyan nem bántotta Potteréket, de miatta haltak meg..- folytatta tovább McGalagony. 

- Folytatná, amit elkezdett.- szólt közbe Caramel is.- A java még hátra van.

- Bizony.

- Ezt meg, hogy értik?- értetlenkedett tovább a fiatalabb nő. 

- Úgy, hogy az a Sirius Black, az az áruló és gyilkos... Harry Potter keresztapja. 

Harrybe a szavak úgy hasítottak, akár egy éles kés. Egyszerre érezte a düht, a csalódottságot és a fájdalmat, amit a tudat zúdított rá. Idegesen hagyta el a szobát, majd az épületet és rohant ki vissza a rideg időbe. Dracót eközben elfogta egy kellemetlen érzés. Érezte, hogy valami nincs rendben. Az ajtó csilingelése szakította ki gondolkodásából, ám oda kapva tekintetét nem látott senkit. Hamar rájött, hogy Harry jött ki, hisz tökéletesen látta a lábnyomokat a hóban. Szélsebesen követte a griffendélest, hiszen tudta; valami nincs rendben. 

Egy kivágott fatörzsénél maradtak abba a nyomok, majd hallott halk sírást a szőke. 

- Harry..- mondta szomorú hanggal Draco.

Lassan lépkedett a fiú felé, majd odaérve egy lassú mozdulattal levette róla a köpenyt. Az arca piros volt már a sírástól, és könnyek áztatták bőrét. A szőke még sosem látta ennyire gyengének a másik. És soha nem is akarta többet így látni. Szorosan ölelte magához a fiút, akiből csak még inkább előtörtek a könnyek. Nem akarta firtatni Draco addig a dolgot, még a másik meg nem nyugszik. Percekig lehettek így, mire végre érezte, hogy a szemüveges kezd megnyugodni. 

- Mi történt, Harry?- kérdezte lágy hangon. 

- A barátjuk volt. A barátjuk volt!- kiáltotta már másodjára hangosabban. 

- Sirius?

Harry csak egy aprót bólintott. 

- Azt akarom, hogy megtaláljon. Alig várom, hogy megtaláljon. És, ha megtalál, megölöm.- Dracót igencsak meglepte Harry indulatai.

Mégis tudta, hogy csak dühös és csalódott, ám nem helyes ilyen dolgokat mondani. 

- Minden rendben lesz, Harry. Ígérem, bármi is történjen én mindig itt leszek neked és együtt mindent legyő...

Draco hangja értetlenül torzulni kezdett. Aztán hirtelen minden elsötétült. Harry fejében csak is ezek a szavak csengtek. Az emlékek pedig ismét élesen fejébe hasítottak. A Siriussal való történtek, majd Lupin professzor felmondása. A negyedik évben történt borzadalom, mikor Cedrik meghalt. Voldemort visszatérése..

Ám ott voltak a jó dolgok is. Ron megbocsájtása és kisebb elfogadása. A Dracóval töltött idők. Azok a mámorító csókok a perfektusi fürdőben. 

Majd a valóság, ami fájdalmasan és élesen hasított elméjébe és repítette vissza a jelenbe..

- Elérzékenyültünk?- hallotta meg Piton hangját.

Harry ekkor jött rá, hogy talán túl sokat mutatott meg emlékeiből.