Draco épp a lábát lóbálta unottan az egyik padon, miközben tekintetével a többi diákot pásztázta. Mióta kiengedték Harryt a gyengélkedőről nem igazán volt alkalmuk találkozni, hisz folyton folyvást a barátaival volt, jobban mondva csak Hermionéval. Furcsállta, hogy a vörös hajú Weasley sehol nincs körülötte, esetleg csak néha-néha elsuhant mellettük egy igen rosszalló tekintet kíséretében. 

Bár Dracót most ez a dolog izgatta a legkevésbé. Annál inkább gyötörte az a gondolat, hogy talán túl sokat erőltetett Harryre. Hisz amikor megsérült minden egyes nap besurrant hozzá és összebújva, beszélgetve töltötték az éjszakát. A szőke imádta ezeket az estéket, főleg a síri csendben elcsattanó csókokat, valamint azt a két igéző zöld szempárt, amik mindig oly nagy figyelmemmel kísérték bármely mozdulatát. 

Azokban a pillanatokban úgy érezte, hogy mindene meg van, amire vágyott. Hiába volt a családjának temérdeknyi pénze, őt ezt sosem foglalkoztatta igazán. Hiszen a pénz nem boldogít és ezt Ő is belátta az idő múlásával. Mit ér az a sok aranyszínű tárgy, ha az ember nem kap egy cseppnyi szeretet sem? Semmit. 

Ám most felettébb kezdte idegességgel eltölteni az, hogy már lassan egy hete nem tudott beszélni Harryvel. Csak néha egy-egy mosolyt vagy pillantást kapott a távolból, ami ugyan boldoggá tette, de nem olyan hosszú ideig, mint ahogy azt Ő szerette volna. Vágyott arra a melegségre, ami mindig körbelengte testét, amikor csak a griffendéles fiúval volt. Vágyott a puha és édes ajkakra, amik oly gyengéden ízlelgették az övét. Az ölelésre, amibe szinte mindig beleolvadt és elveszett a hosszú és erős karok között. 

Képtelen lett volna lemondani ezekről, s ezt Ő is belátta mindazok után, ami történt. Sosem hiányzott még senki se így neki, mint a Kis Túlélő. 

Épp a zöld füvet bámulta tovább tekintetével, amikor is hirtelen egy madár alakú levél sodródott elé a szél által. Elsőnek azt gondolta, hogy biztos rossz helyre küldték, ám ez a gondolata hamar kudarcba ment, amikor meglátta a madár szárnyán a saját nevét. Szépen, kézzel írott levél volt, így amikor a kezébe fogta alig merte kinyitni, nehogy beleszakítson vagy kárt tegyen benne. Lassú és finom mozdulatokkal haladt, de végül elé tárult a szöveg, aminek már az első szava is melegséggel töltötte el szívét. Azonban itt nem állt meg, éhesen kezdte agyába szívni a szépen megformált, kunkori betűket, amik szavakká alakultak és mind őt szólították meg. 

Kedves, Draco!

Sajnálom amiért az utóbbi egy hétben nem igazán tudtunk beszélgetni, de sajnos közbe jött néhány dolog. Azonban szeretném bepótolni veled ezt az elvesztegetett időt ma este, ha neked is megfelel. Találkozzunk a tóparton pontban hét órakor. Remélem nem felejtettél még el és eljössz. 

Sok szeretettel, Harry

Draco szíve majd kiugrott a helyéről. Olyan boldogság járta át a testét, mint még soha. legszívesebben ugrált volna örömében, ám az igen feltűnő lett volna és cseppet sem lett volna Malfoyos, ahogy az a mosoly sem, ami most az arcán terült szét. Egyből felpattant a padról, és körbe nézett a diákok között. Nem kellett sokáig keresnie, hogy megtalálja azt a fekete hajkoronát, ami mindig olyan kócosan virít és a hozzá tartozó zöld szempárt, amik most őt pásztázzák. Draco arca egyből vörös árnyalatba borult, de igyekezett nem leleplezni saját magát. Óvatosan csúsztatta zsebébe a levelet, majd egy Mafloyos mosolyt küldve a másik felé, elindult az ellenkező irányba, készülődve a várva várt estére. 

******

Harry idegesen vette magára a fekete kapucnis pulóverjét és egy szintén sima fekete nadrágot. Ujjait kezdte tördelni, miközben nagy nehezen befejezte a hajával való babrálást, ami ahhoz képest egész értelmesen állt most. Hermione mosolyogva figyelte a fiú készülődését, majd azt, ahogy felé fordul barátja riadt tekintettel. 

- Ugyan Harry, ne vágj már ilyen fancsali képet! Minden rendben lesz.- veregette vállba barátját. 

- És mi van, ha nem jön el? Olyan furcsa volt a reakciója, amikor felém nézett azzal a tipikus sejtelmes mosolyával..- mondta lehajtott fejjel. 

- Draco biztos elmegy a találkozóra, ne aggódj. Hisz a vak is látja, hogy fülig beléd van esve, annak ellenére, hogy csak nézitek egymást a többi diák előtt. 

- Remélem igazad lesz.- válaszolta egy nagy sóhaj kíséretében.- Mindent sikerült elintézned?

- Természetesen, igen. A dekorációtól kezdve mindent. De majd meglátod te magad is. Viszont ideje lenne indulnod, ha még Draco előtt oda akarsz érni.- mosolyodott el a lány, majd elkísérte barátját az ajtóig. 

- Minden köszönök Hermione.- fordult most barátnője felé és egy ölelésbe vonta a lányt, aki halkan kuncogott egyet. 

- Erre valók a barátok, Harry. Remélem erre Ron is hamarosan rájön.- sóhajtott egy nagyot.- Ó, a köpenyt el ne felejtsd. Nem kéne lebuknod.- nyomta barátja kezébe az említett eszközt. 

- Köszönöm.- mosolyodott el, majd kilépett az ajtón magára öltve a köpenyt, ami által sikeresen láthatatlanná vált és gond nélkül tudott megindulni a megbeszélt helyre. 

A tóparthoz érve teljesen ledöbbent a látványtól. A lampionok sorai fényesen világítottak a fákon, ezzel adva egy is fényt a helynek. A tó vízén visszatükröződni látszódtak a fények, mind a hold által, mind a díszítés által, amit a szél néha-néha megbolygatott. Harry arcán egy hatalmas vigyor terült szét, s ennél hálásabb már nem is lehetett volna Hermionénak. A köpenyt levéve magáról zsebébe nyúlt, s elővett egy kisebb dobozt. A levegőbe emelte pálcájával, majd egy nagyító bűbáj segítségével életnagyságúra változtatta a hatalmas kis plédet és a hozzá tartozó kosarat, ami teli s tele volt minden finomsággal. Miután mindennel kész lett csak várt. Egy ideig idegesen mászkált fel-alá, ám amikor halk lépteket kezdett hallani egyből a hang irányába fordult. 

Az a látvány, ami a szeme elé tárult most teljesen letaglózta. A szőke egy kötött zöld pulóvert viselt, haja tökéletes volt és már csak a látványtól is legszívesebben egyből a puha tincsek közzé vezette volna ujjait. A ragyogó szürke szemek, amik most Őt bámulják és amik szinte kérlelik a figyelmet. A porcelán fehér bőre, ami most az arcán enyhe pozsgás színbe tündököl, még ajkai a szokásos rózsaszín árnyalatban virítanak. Harry szíve oly gyors ütembe kezdett, hogy félő volt, ott helyben kap szívrohamot a szőke látványától.

Azonban Draco szíve sem viselkedett másképp, amikor megpillantotta a neki szánt meglepetést, és a személyt, akitől ezt mind kapja. Egyre közelebb, s közelebb ért Harryhez, aki megrázta fejét ezzel kényszerítve magát arra, hogy visszatérjen a valóságba és véghez vigye tervét. 

- Látom célba ért a levelem.- szólalt meg végül a griffendéles egy elégedett mosollyal arcán. 

- Természetesen, hisz ki ne venne észre egy szépen hajtogatott papír madarat, ami csodálatosan siklik a levegőben.- válaszolta dacosan kissé, s végül megállt a másik fiúval szembe.- De most már ideje lenne elmondanod, hogy mi is ez az egész. 

- Nos, csak szeretném bepótolni azt az egy hetet. Gyere foglalj helyet.- kuncogott fel Harry, miközben lassan a plédhez sétáltak. Tetszett neki Draco kíváncsisága, amit azonban oly nagyon próbált leplezni, sikertelenül. 

Óvatosan elhelyezkedtek egymás mellett, majd Draco figyelmesen körülnézett. Érdeklődve figyelte a lampion sorokat, s a tavat, aminek a vízén táncot jártak a fények. 

- Ezt mind te hoztad össze?- kérdezte a mardekáros tágra nyílt szemekkel. 

- Volt egy kis segítségem, ami azt illeti. Hermione igencsak jó az ilyenfajta dolgokban.

- Ezt meg hogy érted?- nézett még inkább értetlenül. 

- Úgy, hogy többé már nem titok előttük semmi. Elmondtam nekik.- jelentette ki határozottan Harry, miközben próbálta leolvasni Draco reakcióját. 

- Értem.- válaszolta kissé ridegen, ami Harryt egy kis részt szíven ütötte.- És mit szóltak hozzá?- kezdett ujjaival játszadozni, ami persze a sötét hajúnak is feltűnt, így egyből leesett neki, hogy Draco valójában csak a várt reakcióktól félt, mintsem attól, hogy kitudódott titka. 

- Hermione pozitívan állt a dolgokhoz, még Ron... nos ő már egy nehezebb esett.- sóhajtott egy nagyot.

- Ó, így már értem, miért került téged egész héten.- vakarta meg fejét a szőke. 

Harry erre csak egy bólintással válaszolt, s egy fájdalmas mosollyal. Ám a barátja miatti bánat hamar elszállt, amint megérezte Draco hideg bőrét, ugyanis kezük sikeresen összeért. Engedélykérően nézett Harry Dracóra, aki egy apró biccentéssel jelezte, hogy enged a dolgok felé. A zöldszemű lassan kulcsolta ujjait a szőke hideg tenyere köré, majd egy csókot lehet a finom bőrre. 

- Nem vagy éhes? Van néhány édesség a kosárban.- húzta közelebb magukhoz az említett tárgyat, majd kiemelt belőle néhány süteményt, amit még a manók készítettek neki. 

- Nem szeretem az édes dolgokat.- mondta incselkedő hangnemben, ám amikor Harry egy doboznyi epret emelt ki a kosárból, szemei megcsillantak és akár egy kisgyereknek, olyan vidámság és izgatottság ült ki az arcára.

- Gondoltam mindenre, ne aggódj.- nevetett fel a sötét hajú, majd egy doboz tejszínhabot is kivett a kosárból.- A csokiszökőkút macerás lett volna, de gondolom a tejszínhab is megfelel.

- Tökéletes.- vágta rá egyből Draco, majd hagyta, hogy Harry olyan gyengéden adja a szájába az epreket, amiken egy apró tejszínhab csepp díszelgett, hogy Ő maga is úgy olvadt volna el, mint a gyümölcs, ami most ajkai között pihen. 

Így teltek el az órák, közben felváltva etették egymást és beszélték át az elmúlt hét eseményeit. Draco ennél szebb meglepetést nem is kívánhatott volna, azonban sejtése sem volt még arról, hogy mit is tartogat még neki az éjszaka. 

Harry lassan eltolta magától a mardekáros fiút és mélyen nézett az őt fixírozó szürke szempárba, ami most úgy csillogott, mint egy hatalmas csillag az égen. Kezét lassan a porcelán fehér arcbőrre simította és hüvelykujjával kezdte simogatni a bőrt, amibe Draco teljesen belesimult. 

- Tudod, Draco azokat, amiket mondtam komolyan gondoltam. Azt, amikor azt mondtam, hogy még sosem voltam szerelmes és azt, hogy talán tetszik valaki. Féltem eddig bevallani magamnak, de látom, hogy többé nincs miért titkolnom. Ellenségekből barátok lettünk, annak ellenére, hogy a családunk különbözik, mégis képesek lettünk megbékélni a másikkal. Ám a barátságból más lett és úgy érzem, itt az ideje, hogy elmondjam..- vett egy mély levegőt, s közeledni kezdett Draco vörös arcához.- Szerelmes lettem beléd, Draco Malfoy és boldog lennék, ha a mai estétől kezdve a párom lennél, annak ellenére, hogy mindketten fiúk vagyunk..- mondta ki határozottan, mire Draco szemeibe könnyek gyűltek a boldogságtól. 

- Tudod, még soha senki iránt nem éreztem így, mint irántad és boldogan vallom be én is, hogy beléd szerettem Harry, annak ellenére, hogy nem szabadott volna. De nem érdekel senki véleménye, mert veled akarok lenni és örömmel leszek a párod.- válaszolta Draco egy halvány mosoly kíséretében.

A következő pillanatban már éhesen kaptak egymás ajkai után, mégis egy gyengéd és szerelmes csókban forrtak össze, amilyenben eddig még soha. 

A két fiú életében nem volt még olyan boldog, mint azon az estén, Draco pedig megkapta végre azt a melegséget és szeretetet, ami után úgy sóvárgott. 

Ám ekkor még nem tudták, hogy mit fognak hozni számukra az elkövetkező napok..