Harry épp a vacsoráját fogyasztotta békésen, gondolataiba belemerülve miközben egy önelégült mosoly terült szét arcán. Minden gondolata egy személy körül forgott. Méghozzá Draco körül. 

Az a délután amit együtt töltöttek egy igazi élmény volt számára, még annak ellenére is, hogy csúnya vereségeket szenvedett el, ám néhány győzelmet azért ő is bezsebelt a varázslósakkban. Úgy érezte egy új oldalát ismerte meg Dracónak, hiszen nem igen beszélgettek eddig és érezett valamit. Valamit, ami igen fontos volt, bármilyen kapcsolatban is legyen két ember. Bizalmat érzett.

Sosem gondolta volna, hogy valaki képes lesz így elvarázsol. Főleg nem egy fiú, és főleg nem egy Malfoy. Egy ideig próbálta elnyomni minden olyan érzését, ami arra késztetné, hogy közelebb kerüljön a szőkéhez. Első sorban azért, mert fogalma sem volt arról, hogy a másik mit szólna a közeledéséhez, de miután Draco egy igen határozott megerősítést adott afelől, hogy nincs ellenére semmilyen testikontaktus, így teljesen megtelt önbizalommal.  Nevetnie kellett, amikor eszébe jutott az az ostoba, gyerekes indok, amit Draco talált ki csak azért, hogy csókot kapjon. Mégis határozottan aranyosnak találta. Sőt több, mint aranyosnak találta. Vonzónak és igen csábítónak vélte ezeket az apró játékokat, amiket a szőke űzött vele. 

Lassan kezdte beismerni, hogy itt már nem csak a testikontaktus vonzza igazán. A szőke egész eleme magával szippantotta, mint egy burok, amiből kénytelen szabadulni. Egy erősen ható medicina, amely ellazítja őt és kiüríti az elméjét a helyére pedig befészkeli magát oly módon, mintha soha semmi más gondolata nem lett volna. A szürke szempár, amelyben pillanatok alatt képes elveszni. A puha és hófehér bőre, mely olyan, akár egy porcelán, amire ha nem vigyázol eléggé pillanatok alatt eltörik és darabokra hullik. A selymes szőke haja, ami olyan akár egy perzsa szőnyeg szálai. Az illata akár a tavasz első virágainak aromája. Elbódít és semmi mást nem érezel, csak békét. Harry pedig tökéletesen tudta, hogy mindezt, ahogy feltérképezi magában, csak egyet jelenthet. A szőke teljesen elcsavarta a fejét, annak ellenére, hogy még soha nem volt szerelmes tudta, hogy miről van szó. 

Fülig beleszeretett a Mardekár Jéghercegébe. 

Kár is lett volna tagadnia azt, ami oly nyilvánvaló. És ezt nem csak maga látta így, hanem bizony a vele szemben ülő lány is, aki a legjobb barátnője volt.

Hermione minden egyes mozdulatát látta Harrynek. Azt az őszinte és bódult mosolyát is, miközben egy borsószemet szúrt fel a villájára. Harry érezte a lány tekintetét magán, így egy idő után ránézett kérdően. Ám Hermione nem volt hülye, még ha néha csak a könyveket is bújta egész nap, tudott olvasni a testjelekből. Érezte, hogy barátja valamit titkol előle és, hogy megváltozott. Nem volt olyan feszült, mint az év elején, valamint szinte mindennap ragyogott. Hermione lassan becsukta maga előtt a könyvet és igen erősen szuggerálta tovább barátját, hátha magától elmondja boldogságának okát. Ám Harry csak ledermedve bámult és egy perc alatt kiverte a víz. Félt. Félt a következményektől. Hisz nem elég, hogy egy fiúba szerelmes, még egy Malfoy is, akiről sok jót nem mondhatott el senki. Persze ők nem ismerték azt az oldalát, amit Harrynek már nem egyszer megmutatott. 

A lány száján egy hatalmas sóhaj szökött ki. Úgy gondolta inkább hagy még egy kis időt a másiknak, hátha saját magától is megjön az esze és rájön, hogy bízhat benne. Harry ezt értékelte, nem is kicsit. Időt adott neki a lány és ezzel élni is fog. Elfogja mondani egyszer, de még nem most. Elsőnek mindent tisztázni akar a szőkével. 

- Te haver, izgulsz a meccs miatt?- fordult felé most Ron, miközben egy szelet bársony tortát tömött most magába. 

- Egy kicsit.- mosolyodott el halványan

- Keményen edzettél, nem mellesleg mindig hozod a formád. Én nem kételkedek benned.- veregette vállba a vörös, majd egy nagyot kortyolt italából.

- Ronnak igaza van. Nem lesz baj.- szólalt meg barátnője is, mire bólintott egyet.- Az idő azonban elég rossz. 

Ezek után Harry egyből felállt az asztaltól barátaival együtt, majd átvette kviddics öltözékét és a csapattal elindultak a pályára, de előtte még megbeszélték a stratégiájukat. 

****

Draco levakarhatatlan vigyorral ballagott keresztapja mellett, hogy megnézhessék a kviddics meccset. 

- Örülök, hogy ilyen jó kedved van, Draco.- szólat meg mélyen reszelős hangjával Piton. 

- Szeretem mikor esik, nem mellesleg a mai meccs igen érdekes lesz.- válaszolta magabiztosan, majd útjuk ketté ágazott.

Draco helyet foglalat a többi Mardekáros diák között, esernyőjét erősen tartotta markában, hiszen az eső csak úgy ömlött az égből. Piton is helyet foglalt a tanárok között, de előtte még vetett egy pillantást Dracóra, majd a pályára lépő Harryn állapodott meg tekintete. 

Draco izgatottan figyelte a levegőben mozgó alakot. Miként egyensúlyozik seprűjén, és miként cikázik tekintete oda-vissza keresve a kis aranyló gömböt, ami nem sokkal az arca előtt meg is jelent és úgy száguldott utána, mintha az élete múlna rajta. Azonban a vihar egyre nagyobb lett. Az ég egyre hangosabban adta ki dühét, miközben villámokat szórt magából. Nem egy diákot eltalált és taszított vissza a földre. 

A következő pillanatban már a szőke sehol sem látta Harry alakját. A sötét felhők teljesen elnyelték, s csak reménykedett benne, hogy nem lesz semmi gond. Ám ahogy ezt kigondolta, úgy keletkezett be. Egy másodperc sem telt és látta, amint Harry teste úgy kezd a föld felé zuhanni, mint egy meteor. Mindenki sikít, majd Dumbledore felfogva a helyzetet azonnal cselekszik és megállítja a zuhanó testet. 

Draco testét elöntötte az aggodalom és a kétségbeesettség. Azonnal oda akar menni Harryhez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem lett nagyobb baja. Ám nem tehette és ez dühvel töltötte el. Szélsebesen futott ki a diákok közül, egyenesen keresztapjához indult, hogy minél hamarabb információt szerezzen anélkül, hogy bárkinek is feltűnne. 

Mellette akart lenni. És úgy döntött, hogy mellette is fog lenni, bármi ára is legyen annak.

____________________________________________________________________________

Sziasztok!

Meg kell mondanom nektek őszintén, hogy nagyon nehezen sikerült megírnom ezt a részt, de ettől függetlenül remélem tetszett. El fogom most mondani az okát. Valójában elgondolkodtam azon, hogy egy ideig nem fogok írni, az oka pedig ennek, hogy jelenleg nem igazán vagyok jól. Elég mély ponton vagyok most, eddig nem igazán volt semmihez sem hangulatom még az élethez se. Azonban rájöttem, hogy talán mindezt az írás elűzi és igazam lett. Szóval mielőtt bárki is azt hinné, hogy nem fogok többet írni, megnyugtatom, hogy fogok. Mert szeretek írni és szeretlek titeket is. Nagyon jól esnek mindig a visszajelzéseitek és talán most ez adja nekem a legnagyobb örömet és erőt. Szóval összeszedem magam és igyekszem hozni a többi könyvemből is a részeket. Valamint figyelek arra is, hogy a hangulatom ne tükröződjön a részekben. 

Köszönöm a megértéseteket! Úgy éreztem ezt most muszáj leírnom. 

🌹Legyen csodálatos napotok!🌹

Luv ya, guys!💞