Az órák végeztével Harry idegesen sétált el McGalagony terméhez. Fáradt volt és nem csak azért, mert Ron folyamatosan fárasztotta az eszement ötleteivel és humortalan poénjaival, hanem azért is, mert Piton sikeresen rásózott egy több oldalas beadandót, amit holnapra be kell beadnia és elemeznie kell benne az Álom bájitalt, mivel a professzor elmondása szerint; egész órán úgy viselkedik, mint aki álomvilágban él. Egy dologban reménykedett csak, hogy barátnője Hermione megint segít neki kimászni a bajból és ellátja, majd jó tanácsokkal és ötletekkel a beadandó kapcsán. Talán kicsit jobb kedvre derítette volna az, ha most a seprűjével szelhette volna a levegőt, kiürítve mindent az agyából, ám hála a büntetésnek, erre ma nem került sor.

A teremhez érkezve vett egy mély levegőt, majd egy hangos kopogás után benyitott ám meglepődve konstatálta, hogy senki nincs még itt rajta kívül. Az egyik padhoz ballagott, majd helyet foglalt és várta, hogy megérkezzen a tanár, valamint a másik bűntettet, akit a háta közepére sem kívánt. Mióta az eszét tudta Malfoyal csak konfliktusa volt és nem reménykedett semmi olyanban, hogy ez valaha is változni fog. Nem egy büntetés fog mindent megváltoztatni három év gyűlöletet. Bár Harry nem gyűlölte a szőkét, egyszerűen csak idegesítette az, hogy folyton őt veszi célba vagy épp a barátait. Előszeretettel használta mindig is a sárvérű szót; de ez érthető is volt, hisz nem láthatott mást a szüleitől. Jobban mondva inkább csak az apjától, akiből csak úgy áradt az undor a nem tisztavérű varázslók felé. Elég haladásellenes családnak gondolta a Malfoy családot. Örült, hogy a Weasley család messze eltér az ilyen nézetektől. Annak meg még inkább, hogy családtagként gondolnak rá.

Harryt gondolataiból az ajtó csapódása zökkentette ki, amin a Mardekár Hercege lépett be igen előkelően. Egy megvető pillantást vetett a sötét hajúra és egy undorral az arcán helyet foglalt a másik oldalon lévő padsorba. Ám a csend nem sokáig tartott, ugyanis a szőke szokásosan; -ami a szívén az a száján-, elgondolással hozta a formáját.

- Tudod Potter, kissé nevetségesnek tartom, hogy a varázsvilág abban bízik, hogy majd egy olyan, mint Te fogja megmenteni a varázsvilágot a Sötét Nagyúrtól, aki még csak egy órát sem tud végig ülni úgy, hogy ne csukódjon le a szeme az unalomtól. Talán jobb lenne neked egy mugli iskola a sárvérű barátaiddal együtt..- köpte a szőke a szavakat, s a lehető leglenézőbb tekintetét vette elő.

Harry keze kissé ökölbe szorult a hallottak miatt, s kezdte úgy érezni, hogy mag még egy szót is szól minden bűbáj bevetése nélkül, a saját kezével fogja megfojtani a másik fiút. Mély levegőt vett ismét és próbált a lehető leghiggadtabb maradni, ám természetesen nem hagyta szó nélkül a másikat.

- Milyen érdekes, hogy egy magad fajta pökhendi Malfoy azzal foglalkozik, hogy mi "sárvérűek", hogyan is folytatjuk a tanulmányinkat. Amilyen okosnak és nemesnek mutatod magad, olyannyira is vagy romlott és egy elkényeztetett.- néz egyenesen a másik szürke tekintetébe, s Dracónak ezek a szavak pont elegek voltak ahhoz, hogy pácát rántson és egy átkot küldjön a másik felé.

A zöldszemű, még időben észlelete és sikeresen sikerült kitérnie előle, bár a padból kieséses mozdulata elég hasonlított egy kaszkadőrmutatványhoz. Minden gondolkodás nélkül, szintúgy pálcáját a kezébe kapta és elkezdődött a mindent eldöntő harc. Egyikük sem tolerálta a becsmérelést, mégis mindig ott lyukadtak ki, de ez megszokható is volt tőlük. A tanterem szinte csatatérré vált, átkok és rontások sorozata követték egymást, még nem újból az ajtó csapódására lettek most mindketten figyelmesek és egy igen dühös Minervával találták magukat szembe. A tanterem romokban hevert, az idős boszorkány pedig igen rosszallóan méregette a két fiút, akik végre hajlandóak voltak leszállni a padok tetejéről.

- Nem lehet magukat egy percre sem egyedül hagyni! Ez felháborító! Tíz pont mindkét háztól és a mai naptól fogva az év végéig heti egyszer bűntető munkán fognak lenni! Nem érdekelnek a kifogások, ha valaki nem jelenik meg azt azonnal elbocsájtással kicsapjuk a Roxfortból és egyáltalán nem érdekel senkinek sem a családi háttere!- kiabált, majd kipaterolta a két diákot a teremből és egy talársuhogtatással odébb állt. A két fiú csak szótlanul bámulta a boszorkány távolodó alakját, majd miután észhez tértek, felfogták az előbb elhangzottak, miszerint heti egyszer egy délutánt együtt kell tölteniük. Harrynek ettől a gyomra csak még jobban görcsberándult. Nem akart több időt tölteni a mardekáros fiúval és ez kölcsönös volt, hisz Draco sem vágyott a griffendéles társaságára.

- Ezt megint csak összehoztad..- masszírozta meg orrnyergét idegesen a sötét hajú.

- Mintha csak én csináltam volna az egészet. Inkább reménykedj abban, hogy komába esel az év végéig és nem kell akkor látnunk egymást még délutánonként is.- s ezzel Draco homlokráncolva elment. Nem kicsit húzta fel magát ő sem, s nem állt szándékában hagyni magát. Elgondolkodott egy pillanatra azon, hogy talán most kissé túllépett egy határt, de mindentől függetlenül reménykedett abban, hogy valahogy túléli, majd az idióta griffendélessel töltött délutánokat.

Mindkettőjük visszaigyekezett a saját klubhelyiségükben, ahol már szinte senki sem volt, hisz nagyban folyt a vacsora, így mindketten oda igyekeztek. Szerencsétlenségükre megint csak egymásba botlottak és, mint két óvodás egyszerre tuszkolták át magukat a Nagyterem ajtaján, majd még egy gyilkos pillantást váltva egymással, helyet foglaltak barátaik mellett.

- Na, hogy ment?- kérdezi Hermione tök levét kortyolgatva.

- A lehető legrosszabbul. Sikerült kihoznia a sodromból és sikeresen megtámadtuk egymást és csak, hogy még rosszabb legyen McGalagony pont akkor lépett be, így az év végig heti egyszer Malfoyal vagyok büntető munkára itélve.- válaszolja Harry bosszúsan, majd maga elé szed pár falat ételt.

- Hát, ez szívás haver.- veregette hátba barátját Ron, miután sikeresen leküszködte a kaját a torkán.- Azért remélem, hogy ha legközelebb harcba elegyedsz vele, megpróbálod görénnyé változtatni.

- Ron!- csapta meg a lány barátját a kezében lévő könyvvel.- Inkább támogatnod kéne Harryt abban, hogy kerülje a konfliktust, nem pedig tanácsokkal ellátni!- csattant fel a lány kissé idegesen.

- Jól van na... nem mintha te nem örülnél annak, ha Malfoy végre megkapná a maga büntetését.- húzta össze magát a vörös és csendben folytatta az evést.

- Ronnak igaza van. Ha így haladunk még egy gondolatnál fogva fehér görénnyé változtatom..- sóhajt egy nagyot, de végül egy halk nevetésben törnek ki. Harrynek a hangulata is kezdett visszatérni, még ha néha különcnek is érezte magát, a barátai valahogy mindig megtudják őt nyugtatni, még néha Ron idióta megszólalásai is képesek őt felvidítani. Bár az a látvány semmihez sem fogható, mint mikor Hermione ütlegeli barátját. Ezen mindig is jól elszórakozott, a vörös persze már nem annyira.

Befejezve a vacsorájukat, mind a hárman felálltak és a klubhelyiség felé vették az irányt, majd még beszélgettek egy darabig a kandalló melegénél, s miután kellően álmosnak érezték magukat, mindannyian nyugovóra tértek egy kellemes tusolás után. Harry fáradtan zuhant az ágyba és most ez alkalommal már nem volt ideje semmin sem gondolkodnia, mivel egyből elnyomta az álom. 

________________________________________________________________________________

Na, hát nagy kínszenvedéssel, de sikerült megírnom az új részt.😅 Viszont a jövőhét folyamán fogalmam sincs, hogy hogy lesz rész, mivel vizsgázok, de egy rész mindenféleképpen lesz. Ha időm adódik, akkor két rész lesz. Bár örömmel jutott a tudomásomra tegnap, hogy hálistennek, csak az utolsó nap vizsgázok. A legparább az egészben a szakmai vizsgám, ami tele van állati anatómiával és egy élmény azt tanulni..(fincsi lesz az a 40 tétel). De, a lényeg, hogy át menjek, ugyhogy drukkoljatok, hogy jó tételt húzzak.~

Remélem tetszett, azért a rész.😊Legyen szép napotok!🍑