A fűben történt csókcsaták után nagy nehezen mindketten visszaindultak a kastélyba. Draco arcára egy levakarhatatlan mosoly ült ki és ez Harryről is elmondható volt. Az újonnan kötött egyezség miszerint; csak akkor csókolóznak, ha valaki rosszul van,- igen jó helyzetet hozott kettőjük számára. Ám tisztában voltak azzal, hogy nem eshetnek túlzásba, hisz mi van, ha valaki meglátja őket és ne adj isten megtudják, hogy ők bizony jóban vannak.

Draco még mindig feszengett kicsit a történtek miatt, hiszen tudta, hogy az életével játszik. Bízott keresztapjában. Kétsége sem volt afelől, hogy Perselus nem tartja meg titkát. Féltette őt az apjától és teljesen jogosan. Minden esetre jobb, ha óvatos lesz.

- Minden rendben, Draco?- zökkentette ki gondolatiból a Kis Túlélő.

- Mi? Ja, persze. Csak egy kicsit elgondolkodtam.- válaszolta félszegen, majd megérkeztek a folyósokra, ami már szinte teljesen kihalt volt.

- Úgy néz ki mindenki már a vacsorán van. Azt hiszem ideje nekünk is csatlakoznunk.- mosolyodott el Harry biztatóan Draco felé, mire a szőke arcán egy halvány pír jelent meg.

A mardekáros nem szólt semmit, csak egyetértően bólintott, hiszen teljesen elvarázsolta a másik mosolya. És ezt gondnak tartotta. Még egy jelnek fogta fel, ami azt jelentette, hogy lassan a gondolatai csak Harry körül fognak mozogni. És ezt nem akarta, hiszen tudta, hogy ha ez bekövetkezik teljesen elveszti elméje felet az irányítást és végképp többet akar majd, szimpla barátságnál.

Barátok ők egyáltalán? A barátok nem szoktam csókolózni. Ezért ezt ki is zárhatja. Ők már nem barátok. De akkor mégis mik? Talán jobb lesz, ha utána kérdez majd ennek is Perselusnál. - gondolkodott magában Draco, miközben végre elérkeztek a Nagyterem bejáratához.

- Nos, akkor holnap találkozunk..- fordult felé igéző zöld szemeivel Harry, mibe Draco megint csak teljesen elveszett.

- Egyértelmű.- mondta kissé gúnyosan, mire a sötét hajú csak kuncogott egyet, hisz egyből felismerte a tipikus Malfoyos viselkedést.

- Szia, Draco!- suttogta a másik fülébe, majd egy szempillantás alatt eltűnt az ajtó mögött.

Eközben a mardekáros arca csak úgy égett, hisz oly annyira sikerült zavarba jönnie, hogy teljesen ledermedt és csak bámult maga elé. Érezte, ahogy a másik lehelete csiklandozza bőrét és hirtelen olyan melegség öntötte el a testét, amire még nem volt példa. Jobban mondva úgy nem volt, hogy nem érintkezek. Csókolózás közben mindig elöntötte a forróság, ami a griffendéles fiú testéből áradt, ez tagadhatatlan volt. Ám egyre inkább megrémisztette az, hogy ilyen fajta reakciókat vált ki belőle. Úgy érezte, sok kérdést fog feltenni keresztapjának a következő teázásuk során.

Végül összeszedve magát és felvéve arcára a rideg tekintetet, besétált a vacsorára, majd helyet foglalt az asztalánál és neki látott az ételnek, ám szemeivel most egy sötét hajú fiút kereset.

Harry eközben már barátaival beszélgetett felüdülve, miközben vacsoráját fogyasztotta. Barátainak tökéletesen feltűnt az a levakarhatatlan boldogság róla és a mosoly, amely szinte ráégett arcára.

- Mi történt veled, Harry? Majd kicsattansz a boldogságtól.- kérdezte egy nagy mosollyal arcán Hermione.

- Tényleg haver, mi lett veled? Olyan, mintha valami bájitalt ittál volna.- kérdezte Ron is, miközben egy újabb csirkecombot tömött szájába.

- Ne aggódjatok, minden rendben. És nem ittam semmit. Egyszerűen csak jó kedvem van.- válaszolta még mindig egy hatalmas mosollyal arcán.

- Milyen volt az edzés? Azt hallottam elég kemény meccsetek lesz a Hugrabuggal.- kérdezte ismét Hermione.

- Fárasztó, de remélem meghozza majd a gyümölcsét ez a sok edzés.- sóhajtott egyet fáradtan, majd egy nagyot kortyolt töklevébe, miközben kezdte úgy érezni, mintha valaki bámulná.

Nem tudta miért, de szinte reflexszerűen fordult a Mardekáros asztal felé, ahol tekintete összetalálkozott egy szürke szempárral. Harry észrevette, ahogy Draco arca ismét csak zavartságot kezd tükrözni és halvány vörös árnyalatot ölt magára hófehér arcbőre. Erre a griffendéles halkat kuncogott, majd megszakította a szemkontaktus és visszafordult az asztalhoz. Felemelte fejét, mire Hermione igencsak kérdő tekintetével találta magát szembe, mire egyből lehervadt a mosoly arcáról. Kezdett szinte teljesen kétségbe esni, hisz mi van, ha rájött a titkára? Arra, hogy az előbb az a mosoly Draco miatt ült ki az arcára. Ám Hermione nem szólt semmit, csak megrázta a fejét és egy sejtelmes mosoly ült ki az arcára, amit nem tudott hova tenni Harry, de egy kis megnyugvást nyújtott a számára.

Befejezve a vacsorát visszaindultak a klubhelyiségbe, ahol még beszélgettek egy kicsit, majd nyugovóra tértek és se perc alatt nyomott el mindenkit az álom.

Másnap Harry elszántan kelt fel és reménykedett abban, hogy lemehet a barátaival Roxmortsba, annak ellenére, hogy nem kapott szülő engedélyt, mivel nem óhajtották aláírni papírját. Bár már annak is örült, hogy nem kapott nagyobb megrovást azért, amiért felpuffasztotta a nagynénjét. A reggeli rutinja után, amit a fürdőben elvégzett, magára kapott egy egyszerű farmert és egy vastag fekete pulóvert, majd elkezdte vörös hajú barátját fel ébresztgetni, aki nagy nehezen, de összeszedte magát így elindulhattak az iskola udvarára Hermionéval együtt.

Ám a reménye azonnal szertefoszlott, mihelyst McGalagony visszautasította a papírját. Igazat kellett adni a professzornak, hisz valóban nem a hozzá tartózója, hogy aláírja, de más lehetőséget nem látott rá.

- Ez nem fog összejönni. Majd találkozunk.- mondta csalódottan barátainak, majd visszaindult a kastélyba.

Azonban mielőtt visszaindult volna a klubhelyiségbe, megakadt a szeme egy igen jól ismert szőke hajkoronán. Draco állt épp az egyik lépcsőtetején, arcán pedig egy elégedett mosoly pihent.

- Te meg mit keresel itt?- kérdezte tőle Harry, miközben megindult felé.

- Neked is szia.- mondta bosszúsan.- Amint látod, nem mentem le Roxmortsba.

- De mégis miért? Kétlem, hogy a szüleid nem adtak volna rá engedélyt.- húzta fel szemöldökét kérdően.

- Nagyon jó meglátás.- forgatta meg szemeit a szőke.- Egyszerűen csak nem volt kedvem. Talán, majd legközelebb. Most viszont..- állt meg mondata közben, mivel Harry most már teljesen elé ért és alig párcenti távolság volt köztük.

- Igen?- kérdezett vissza Harry gúnyosan és egy mosollyal arcán.

- Nincs kedved egyet varázsló sakkozni? Most úgy se bukhatunk le, hisz nincs nagyon senki a kastélyban..- rántott egyet vállán semmitmondóan, mire Harry hangos nevetésbe tört ki látva Draco zavarát.

- De, persze. Menjünk.- válaszolta egy hatalmas mosoly kíséretében, majd elindultak a Nagyterem felé, de előtte még Draco megkereste készletét.

A délután folyamán nem egy meccset játszottak és mindkettőjük megegyezett abban, hogy nem könnyű ellenfél a másik.

Ez volt az első olyan délután, amikor nyilvánosan tölthettek egy kis időt. Még ha senki sem volt a közelükben.

Harry minden bánata elszállt és már szinte örült, hogy nem mehetett le Roxmortsba. Hiszen ha így lett volna, nem tölthetett volna el egy csodálatos délután Dracóval.