Harry sietős léptekkel száguldott végig a folyóson, még nem elért a Nagyteremig. Az ajtó előtt vett pár mély levegőt, hisz szüksége volt egy kis nyugodtságra, hogy barátainak ne tűnjön fel az, hogy mennyire is megviselte az egész helyzet, ami Dracóval történt pár perccel ezelőtt. Szemeit talárja ujjával megdörzsölte, ezzel eltüntetve a felszínre törni készülő könnyeket. Lassan nyomta le a Nagyterem kilincsét, majd senkire sem nézve sietett oda a Griffendéles asztalhoz.

Barátai meglepődve nézték a melléjük lehuppanó fiút, aki szinte fel sem nézett rájuk, csak egy halk köszönést engedett ki ajkai közül, miközben maga elé szedett néhány falat ételt annak ellenére, hogy egy falatot sem tudott legyömöszölni torkán.

- Minden rendben, Harry?- fordult felé Hermione aggódva, s lágyan végig simított a vállán.

- Persze..- suttogta alig hallhatóan, miközben nyelt egy nagyot ezzel visszafojtva a sírást.

- Történt valami a büntetésen? Nem szoktál ilyen sokat késni a vacsoráról..- fordult most felé Ron, akinek szintén már az aggodalom tükröződött arcán. 

- Nem, nem történt semmi. Csak fáradt vagyok. Tudjátok nem egyszerű egész nap talpon lenni, aztán még délután is szenvedhetsz egy órát. Az edzésekről nem is beszélve.- válaszolta egy nagy sóhajt kiengedve ajkai közül.

Hazudott. Ismét átverte a legjobb barátait, akik csak azért kérdezik mindezt tőle, mert törődnek vele és aggódnak érte. Szörnyű embernek érezte most magát, s tudta, hogy ha ez így fog tovább menni elfog távolodni barátaitól, amit a legkisebb mértékben sem akart. De mindenek előtt Dracóval akart mindent tisztázni, már ha még szóba fog vele állni. Féltette a szőkét és fogalma sem volt arról, hogy Piton miről akart vele beszélgetni. Nem akart ilyen fajta fájdalmat okozni, sőt semmilyet sem. Boldognak akarta látni. Azt a mosolyt akarta látni, amit még csak titokban látott az arcán egy fal mögül. De látni akarta újra. Azt akarta, hogy az a mosoly őt éltesse majd. Talán jelenleg ez volt a legnagyobb vágya, amit mélyen magába zárt és hordozott a szíve alatt.  Minden esetre beszélni akart Dracóval, ám elsőnek is úgy döntött, hogy hagy neki egy kis időt. Bármennyire is élvezték mindketten azt a csókot, hiba volt. Olyan hiba, amit nem szabadott volna csak úgy elkövetni. Ám mégis a helyzet megkövetelte. Abban a pillanatban nem hibának tűnt, hanem egy megoldásnak. Egy gyógyírnek. Nem tudta, hogy mi lehet Draco legnagyobb féleleme, de valószínűleg egy olyan dolog, amit az ember nem szívesen kívánna magának. Bűntudata volt a történtek miatt, de tudta, hogy nem tudja már visszacsinálni.

Eldöntötte, hogy mindent elfog rendezni Draco és maga között, aztán pedig barátai között is. Ekkor tudatosult is benne, hogy egyik helyzetben sincs semmilyen könnyűség. Mindkettő nehéz volt és rossz végkimenetele is lehet. Minden estre elhatározta magát, s onnan már nem volt neki visszaút.

***

Draco mikor Nagyterembe ért, már alig volt ott pár diák. Tekintetével mégis csak egy személyt keresett a Griffendéles asztalnál, ám csalódottan konstatálta, hogy bizony a Kis Megmentő már sehol sincs. Leülve a Mardekáros asztalhoz maga elé vett néhány falat ételt és mélyen gondolatiba temetkezve kezdett el megenni vacsoráját. A melankólia, ami pár órával ezelőtt körül lengte egész testét, már rég a múltban lebegett valahol. Nem félt és nem is volt szomorú. Boldog volt, hogy valakinek elmondhatta az egyik legféltettebb titkát és örült, hogy keresztapja ilyen megértő vele. Bár ő mindig az volt, az apjával ellentétben. Elfogyasztva vacsoráját elindult hát a klub helységbe, ahol vett egy hűsítő zuhanyt, majd bevackolta magát ágyába és hagyta, hogy elnyomja az álom.

A következő napokban azonban úgy érezte, mintha a szívére egy hatalmas kőgolyót helyzetek volna és ennek csak is egy valaki volt az oka. Méghozzá Harry. Draco bármennyire is kereste vele a szemkontaktust vagy bármiféle kapcsolatot, egyszerűen a Griffendéles fiú kizárta őt és kerülte. A szőke nem volt hülye, így persze, hogy feltűnt neki minden és nem is csoda, hogy mindez rosszul esett neki. Azonban nem adta fel. Kitűzött magának egy célt és azt teljesítenie kellett. Úgy gondolkodott most, akár csak egy Griffendéles. Elszánt volt és bátor. Vagy, ha nem is a Griffendéles gondolkodás jellemezte, de a Malfoyos magatartás és határozottság biztos. Ilyenkor bánta a legkevésbé azt, hogy apja ilyen mértékű önbizalmat nevelt belé.

Harry minden egyes mozdulatát szinte figyelemmel kísérte, kissé már kezdett olyan lenni, mint egy megszállott. Ám ezt mind ezt csak egy jó cél érdekében csinálta. Nem akarta megbántani a másikat, megütni pedig még úgyse. Túl esett a ló túloldalára, ezzel nagyon is tisztában volt. Helyre akarta a dolgokat hozni, hisz be kellett látni, hogy bizony a Griffendéles Harry Potter cseppet sem közömbös a számára. Bár ezt már egy jó ideje tudta, mégis talán csak most kezdte felfogni. Ez az egész egy apró kis vitából indult, majd kinőtte magát a dolog. A csók pedig egy balesetből indult, és ezt csak is a törött kezének köszönheti, ami amúgy már teljesen rendbe jött.

Az egyik nap végeztével tudta, hogy Harrynek edzése lesz, így úgy döntött, hogy megvárja a fiút és akkor végre beszélni fog vele. Ott már a másiknak sem lesz menekülő útja. Így is tett. A kviddics pályától nem messze elhelyezkedett az egyik fa tövében és csak várt. Az idő a házik elkészítésével töltötte, ami által gyorsabban is telt az idő. Mire leírta az utolsó mondatát is beadandójába, már a játékosok elkezdtek leszállingózni a pályáról köztük Harry is. A szőke kissé remegő kézzel, de minden cuccát visszapakolta táskájában, majd határozottságot erőltetve magára kihúzta magát. Harry tekintete egy pillanatra felé villant és ismét megtermett köztük az a fajta szemkontaktus, amire már mindketten vágytak az elmúlt napokban. Nem szakították meg maguktól, csak is akkor ért véget a pillanat, amikor Harrynek az egyik csapattársa meg bökte a vállát. Draco arca enyhe vörös árnyalatot öltött magára, majd vett pár mély levegőt és neki támaszkodott a fának.

Várt, s csak várt azonban már lassan fél óra telt el, de Harry sehol sem volt. Igaz a figyelme egy kissé elterelődött, amikor is az egyik lány épp Harryről beszélt és az ő helyességéről. A szőke arcára egyből egy undorodó fintor ült ki, s igyekezte a szavakat elengedni a füle mellett. Olyan volt, mintha féltékeny lenne, azonban ilyenről szó sem volt. Legalább is Ő így gondolta. Ám ez a kis pillanat épp elég volt arra, hogy szem elől tévessze a fekete hajú fiút. Csalódottan kapta vállára táskáját, majd indult vissza a kastélyba. Jobban mondva, csak indult volna, mivel a következő pillanatban meglátta amint a szemüveges fiú lefelé halad a tőle nem messze lévő dombon egyenesen Hagrid felé. Draco gondolkodás nélkül követni kezdte a fiút, persze csak tisztes távolságból, majd mikor elért a ki kunyhóig csak várt és most egy pillanatra sem hagyta, hogy a figyelme elterelődjön.

Nem sokkal később az ajtó nyílt is, ám Harry nem a kastély felé vette az irányt. Kellő távolságba sétált el az előbb említett helyszíntől, majd finoman leült a zsenge fűbe és csak nézte a tájat. Draco, ahogy figyelte Harryt egyszerűen gyönyörűnek találta. Nem is gyönyörűnek, inkább a szívdöglesztő jelzővel illette volna.

Halkan mégis elszántan közelített felé, majd mikor már alig pár centire volt tőle, megszólalt.

- Az apám.- jelentette ki, mire Harry egyből a hang felé fordult.

- Mirő..

- Az apámtól félek a legjobban.- mondta ki erőteljesen, ám hangja egy kissé még így is megremegett.- Sajnálom, hogy megütöttelek. Nem tudtam kezelni sem a helyzetet, sem az érzéseim.- szaladt ki egy sóhaj ajkai közül, mire Harry elmosolyodott és megütögette a mellette lévő helyett ezzel jelezve, hogy üljön mellé.

A mardekáros kissé zavarban volt, de helyet foglalt mellette és szinte alig pár centi volt csak köztük.

- Én is sajnálom. Nem akartalak ilyen kellemetlen helyzetbe hozni.- sütötte le zöld szemeit Harry.

- Nem a te hibád. Nem tudhattad.- mosolyodott el biztatóan Draco, majd finoman végig simított Harry vállán.- Vannak dolgok, amikre nem vagyok büszke. Ilyen apám is. Ha tudná, hogy veled barátkozok egyenesen kitekerné a nyakam. Egy Malfoy, aki meleg és Harry Potterrel barátkozik. Felér egy szimpla öngyilkossággal.

- T-te meleg vagy?- kérdezett vissza döbbenten és dadogva. A szőke idegesen beharapta ajkait, amik már szerencsére meggyógyultak - hála Piton professzor bájitalának - és egy aprót bólintott.

- Igen, úgy érzem az vagyok.- suttogta halkan, majd mélyen lehajtotta fejét. Azonban a kiakadás helyett, amit várt csak két ölelő kart kezdett maga körül érezni, majd felét egy mellkashoz ütődni.

- Bátor vagy, hogy bevallottad, Draco.- mosolyodott el Harry.

Draco szíve majd kiugrott a helyéről, arca pedig még vörösebb lett és nem csak azért, mert Harry ismét csak a normális nevén szólította. Az ölelés és a másik melegsége volt az, ami szinte transzba ejtett egész testét. Imádta ezt az érzést. Imádta a meleg kezeket, amik most arcát cirógatják. Imádta a másik fiú menta és szappan illatát. Teljesen magával ragadta.

- Köszönöm.. Harry.- suttogta ismét csak halkan, Harry szíve pedig nagyot dobbant a megnevezése hallatán. Ennél boldogabb talán egyikőjük sem lehetett volna.- A csók miatt pedig ne érezd magad rosszul. A helyzet követelte meg, és lássuk be, bevált ez a fajta megoldás. Csak egy baráti csók.- mondta bátrabban, mire Harry hangosan felnevetett.

- Szóval azt mondod, hogy ha bármikor rosszul vagy, illetve a helyzet megköveteli, akkor csókoljalak meg?- emelte fel szemöldökét kérdően, ám a széles mosoly még most sem tűnt el arcáról.

- Miért is ne..- jelentette ki egy vállrándítás kíséretében, mire Harry szintén egy hangos nevetésben tört ki.

- És honnan fogom tudni, hogy rosszul vagy?- kérdezte egy kis gúnnyal a hangjában, mégis szemérmetlenül.

- Most például rosszul vagyok.- nézett komolyan a zöld szemekbe.

- Valóban?- kérdezte felvont szemöldökkel a szemüveges és egy halkat kuncogott.

- Igen..- suttogta fülig vörösödve Draco, majd lehunyta szemeit, ahogy látta, hogy Harry közeledik felé.

- Akkor azt hiszem, nincs más választásom..- lehelte a másik ajkaira, majd lassan összeforrtak egy csókban.

Harry ekkor érezte úgy, hogy bizony őt sem igazán érdeklik a lányok. Csak is egy valaki. Egy viharos természetű, szőke ciklon.

______________________________________

! FONTOS !

Nos, a másik könyvemnél már kiírtam, de ide is kiakartam, hogy sajnos csak heti egy részt fogok tudni csak hozni. Viszont ezen a héten ebből a történetemből még kaptok még egy részt, mivel a múlthéten az elmaradt. 

Köszönöm a megértéseteket és remélem tetszett a rész! 🌸

Legyen csodálatos napotok!💕