Az este folyamán Harry már nyugodtan látott neki a vacsorájának, miközben barátaival beszélgetett. Tekintete azonban többször is körbe járta a Mardekárosok asztalát, keresve egy szőke hajkoronát. Természetesen megtalálta, hisz nem sok mindenkinek van oly gyönyörű, hófehér szőke haja, mint Dracónak. Harry érdeklődően legeltette a másikon szemét, amit a mardekáros fiú észre is vett, arcát pedig egyből beborította a pír. 

Ám Draco még mindig kételkedett, hiszen legutóbb még egy undorodó fintort kapott Harrytől, most pedig csak azt látja, hogy folyton őt bámulja. Na nem mintha nem szokott volna már hozzá ahhoz, hogy megbámulják, hisz ő a Mardekár Hercege. Azonban eddig csak a lányok bámulták meg őt, ám irántuk nem érzett semmit. Most meg, mintha minden felborult volna. Az érzései összemosódtak és nagyon is tisztában volt azzal, hogy nem szabadna így éreznie. Főleg nem egy fiú iránt és főleg nem egy Potter iránt. De bízott keresztapjában és tudta, hogy tartani fogja a száját az apja előtt. 

Még Draco megbeszélhetett mindent Pitonnal, addig Harrynek cseppet sem volt könnyű dolga, ha beszédről volt szó. 

- Kíváncsi lennék, hogy a görény Malfoy miért is kéredzkedett ki az óráról..- szólalt meg Ron bosszúsan, miközben szája tele volt étellel. 

- Mi előtt beszélsz, nyeld le a falatot!- rivallt rá Hermione, s rácsapott vállára egy erőteljeset. 

- Biztos csak kiakarta húzni magát a tanóra alól.- mondta Harry semlegesen. Próbálta leplezni az aggodalmát és az igazságot, miszerint; nagyon is tisztában van azzal, hogy mi volt Dracóval. Csak kimerült volt, ám eszében sem volt ezt megosztani barátaival. 

- Igazad lehet.- válaszolta Hermione egyetértően, majd visszafordult a régi könyvhöz, amit már egy jó ideje bújt. 

- Ez Malfoyra vall.- forgatta meg szemeit Ron. 

Harrynek cseppet sem tetszett az a hangsúly, ahogy barátai beszéltek Dracóról, de nem várt mást, hiszen a szőke tett azért, hogy így vélekedjenek róla. Bár mostanában egyáltalán nem szólt be semmit és ezt Harry furcsállta. Arra tippelt volna, hogy az egyességük lehet a háttérben, mégis szíve szerint mást kívánt volna, de ahhoz nem fűzött sok reményt. Rutinosan megmasszírozta orrnyergét, majd beleivott töklevébe. Félszemmel pont látta, ahogy Draco a kijárat felé igyekszik. 

- Fáradt vagyok. Visszaindulok a klub helységbe.- mondta barátainak egy kamu ásítást előadva, majd megindult az ajtó felé. Tekintete összetalálkozott menet közben a szőke hamuszürke szemeivel, s elhatározta, hogy most igenis beszélni fog vele, még ha ez nem is egy szokványos cselekedet tőle. Lassított léptein és hagyta, hogy először a mardekáros lépjen ki, majd egy pillanattal később követte. 

Draco hallotta maga mögött a lépteket és egyenesen a mosdó felé vette az irányt. Fogalma sem volt arról, hogy miért pont oda vezették léptei, ahol minden megtörtént. Ahol a gondolatai és a teste is összezavaródott. Nem tudta, hogy mit akarhat mindezek után a fekete hajú griffendéles, de mindenre felkészült, ám abban reménykedett, hogy nem szeretné ismét csak felhasználni a titkát és valami újfajta egyességet kötni. Számára már így is épp elég sokk volt, ami legutóbb történt, ám azt nem tagadta, hogy élvezte. 

Ó, nagyon is élvezte, szinte olyannyira, hogy meg is lett az eredménye a visszaemlékezésnek. Teste megint csak bizseregni kezdett és mindenhol elöntötte a forróság. Szerencsére eléggé lehagyta ahhoz a másikat, hogy még mielőtt bármilyen beszélgetésbe is kezdenének egy jó nagy adag hideg vízzel lehűtse magát. Arcát jó alaposan megmosta, majd egy szárító bűbájjal megszárította, épp az előtt, hogy Harry belépett volna az ajtón. 

- Mit akarsz, Potter?- tette fel a kérdést nyersen Draco, miután meglepetésére a másik igen közel állt meg hozzá. 

- Csak érdekelt, hogy jól vagy-e..- rándította meg vállát a sötét hajú, majd még egy lépést tett előre. 

- Mióta érdekel téged az, hogy hogy vagyok?- vonta fel szemöldökét döbbenten, mégis egy enyhe undor ült ki az arcára. 

Harrynek a szája válaszra nyílt, ám hamar be is csukta. Erre nem tudott mit válaszolni vagy legalább is olyat nem, ami nem lett volna a számára kellemetlen. Az az érzés a gyomrában még mindig ott volt, leginkább akkor, amikor a szőke közelében volt. De még akkor is, amikor ránézett. Egy szóval mindig, ha a szőke ott volt a környezetében. 

- Csak furcsa volt tőled a mai eset. Nem szoktál csak úgy kikéredzkedni az óráról..- találta meg újból hangját, s tekintetét egy pillanatra lesütötte. 

- A kérdésem még mindig az, hogy miért fontos az neked, hogy velem mi van?- tette fel újból a kérdést Draco, ám hangja egy kissé megenyhült, hisz nem vallotta volna be soha, de a szíve mélyén örült, hogy Harry fogalakozik vele. 

A griffendéles agya ismét heves gondolkozásba kezdett, hogy mégis miféle választ tudna erre adni, ami kevésbé lenne kényelmetlen és megalázó a számára. Aztán beugrott neki.

- Ez a dolga egy barátnak.- jelentette ki határozottan, miközben száján egy nagy sóhaj kúszott ki.

Draco szemei kikerekedtek, ajkai pedig elnyíltak. Mindenre számított, csak erre a válaszra nem. 

Barát... 

Ez volt az a szó, amit Dracóra a legkevésbé használtak vagy inkább egyáltalán nem illetik ezzel a jellzővel. A szíve heves zakatolásba kezdett, miután egy ütemet talán ki is hagyott. Egyszerűen képtelen volt bármit is tenni, torkát pedig a könnyek kezdték mardosni, amikor igyekezett visszanyelni érzéseit. Talán sosem volt még ilyen boldog ezelőtt, hisz most először olyat mondtak neki, amire mindig is vágyott a szíve legmélyén. Hogy végre valaki barátnak nevezze őszintén és feltétel nélkül. Nem volt kétsége afelől, hogy a szemüveges fiú ezt holmi viccnek szánná, mivel már hangszínéből sejthető volt a komolysága. Draco teste azonban mozdulni készült; akarata ellenére kezdett cselekvése. Lábaival előre tett egy lépést, kezeit pedig előre lendítette és máris Harry karajiban találta magát. 

Harry szintúgy ledöbbent Draco cselekedetén, mégis boldog volt. Boldog volt, hogy így reagált a másik a szavaira és, hogy nem kételkedik benne. Karjaival szorosan magához ölelte a fiút, aki arcát már nyakába fúrta és érzett valamilyen nedvességet is bőrén. 

Draco sírt. Nem azért, mert szomorú volt épp ellenkezőleg. Olyan boldogság öntötte el, mind lelkét, mind testét, hogy képtelen lett volna bármit is mondani, ám az érzéseit már nem tudta visszafojtani. Ebben a helyzetben nem. Érezte, hogy a másik meleg kezei utat törnek szőke tincsi között és szinte teljesen belesimult az érintésbe. 

Újból a pillanatnak éltek és nem számított senki és semmi. Percekig csak álltak ölelkezve, majd végül Draco volt az, aki óvatosan kihúzódott az ölelésből. Szemei kissé vörösek voltak a sírástól, porcelán fehér arcán még néhány kósza könnycsepp volt jelen, amit Harry kezével lágyan letörölt. Legszívesebben megcsókolta volna újból, de nem tette, hisz már ez is egy nagy lépés volt számára. 

A mardekáros újból a mosdóhoz lépett és megmosta arcát, majd pálcájával megszárította magát. Harry szájtátva bámulta a számára ismeretlen varázslatot, amit nem is hagyott szó nélkül. 

- Ilyen fajta bűbájt még a Roxfortban sem tanítanak.- mosolyodott el, s ennek a mosoly hatására a szőke arca ismét csak vörös árnyalatot vett fel, hisz épp most kapott egy bókot. 

- Még anyám tanította.- rándította meg vállát semmit mondóan, majd megigazította félrecsúszott talárját.- Jobb, ha visszaindulunk, mielőtt még valakinek feltűnik az eltűnésünk. 

- Igazad van.- bólintott egyetértően Harry, majd kinyitotta az ajtót, előre engedve udvariasan a szőkét, aki ugyan egy grimaszt vágott az arcára.

- Egy kérdés, mielőtt még visszaindulnánk.- lépett ki az ajtón, majd határozottan a fekete hajú felé fordult, miután ő is kilépett. 

- Kérdezz csak.- vonta fel szemöldökét kíváncsian. 

- Miért fintorogtál rám, amikor kifelé mentem az óráról és indultam a gyengélkedőre?- hangjában egy kis félelem bújt meg, ám Harry ezt nem vette észre, amit Draco a válaszból szűrt le. 

- Nem rád fintorogtam, ne aggódj.- jelentette ki egy halvány mosollyal az arcán, majd megindult a klub helység felé. 

Draco nem igazán értette ezt a semmit mondó választ, ám egy valamiben megbizonyosodott. 

Méghozzá abban, hogy Harry Potter a barátja és, hogy egy fajta hatással van rá. 

Ekkor pedig Draco eldöntötte, hogy azt a melegséget ami elöntötte a testét, újból akarja érezni bármi is legyen annak az ára.