Draco a reggeli után sietős léptekkel haladt tovább az órákra. Fejében számtalan gondolat fogalmazódott meg; mint például, hogy a Kis Megmentő miért köpte ki a töklevét, mikor ránézett. Elsőnek is az jutott az eszébe, hogy talán volt valami az arcán vagy talán a tudatán kívül vicces fejet vágott, bár az nem lett volna rá jellemző. Másodjára pedig az, hogy talán csak a puszta jelenlététől döbbent le annyira a másik, hogy minden kifolyt a szájából. 

Ám azt mégis lehetetlennek találta, hisz egyszerűen Potter minden olyan dolgot megtagadott, ami vele volt kapcsolatos. Jobban mondva, csak a lefekvést utasította el, de a csók ötlettel Ő állt elő. Draco, ahogy ismét csak visszagondolt a csók pillanatára nem csak az egész teste, hanem már a szíve is furcsa dolgokat produkált. Érezte, ahogy az arca forróságba borul, s egy kellemes borzongás fut végig rajta. Nem csak, hogy tele volt a feje gondolatokkal és érthetetlenséggel, de már el is veszett bennük. Úgy érezte, mintha egy hatalmas űrbe került volna, ami tele van ismert, mégis meghatározatlan dolgokkal. Hiába rendeltek el neki a szülei számtalan magán tanárt, ezt egy sem tudta volna semmilyen bűbájjal megoldani. 

Az utolsó óra eljövetelével, szinte már rosszul volt. Haja úgy tapadt a homlokára, mintha csak a tus alól lépett volna ki, öltözéke csapzott volt; vagyis egyáltalán nem volt hű a szokásos Malfoyos megjelenéséhez. Valójában annak örült, hogy senkinek sem szúrt szemet; legalább így gondolta, mindaddig még tekintete össze nem találkozott Harryvel. A zöld szemű kissé aggódva mérte végig a szőkét, persze nem ok nélkül. Draco szíve újból hevesen kezdett verni, mintha épp készülne kiszakadni mellkasából. Kezét a magasba emelve jelzett a tanárnak, hogy nem érzi jól magát és mihamarabb szeretne elmenni a gyengélkedőre. Mivel McGalagonnyal volt közös órájuk, az idős boszorkány felvont szemöldökkel mérte végig a fiú állapotát, végül belegyezve hagyta, hogy a fiú elhagyja a termet, ám semmiféleképp sem egyedül. A mardekáros diákok között végig nézett a tanárnő, majd egy határozott ujjmozdulattal megkérte az egyik lányt, hogy kísérje el Madam Pomfreyhez. A fekete hajjal rendelkező lány kissé megszeppent, majd úgy tett, ahogy azt a boszorkány parancsolta neki. 

Draco azonban mind ezt feleslegesnek tartotta, de nem akart ismét vitába szállni. Most az egyszer nem, hiszen volt neki már épp így is elég baja és már csak szabadulni akart. Hamu szürke tekintetét még egyszer a sötét hajú griffendélesre vezette, akinek az arcán egy enyhe undor jelent meg. A szőke pedig itt és most vesztette el a gondolkodási képességét. Már semmit nem értett; sem magával kapcsolatban, sem Harryvel kapcsolatban. Az egyik pillanatban egy törődő és aggódó pillantást kap, a másik pedig egy lenéző és fintorgó arckifejezést. 

Kezdte úgy érezni, hogy megörült vagyis mintha hallucinálna. De ilyesmiről szó sem volt. 

Csendben lépkedtek végig a folyósokon, még nem elérte a gyengélkedőhöz. 

- Remélem jobban leszel.- szólalt meg a lány alig hallhatóan, ám Draco átnézett rajta és mit sem törődve vele bement az épületbe. 

Mindent fehérség és világosság borított el, a léptei visszaverődtek a csendben, ezzel generálva visszhangot. A halk neszekre egyből felfigyelt Madam Pomfrey és kilépett helyéről. 

- Nocsak, Mr. Malfoy. Miben lehetek a segítségére? Talán a keze fáj még mindig?- kérdezte a hölgy, majd az egyik üres ágyhoz vezette a fiút.

- Nem, elnézést semmi ilyenről nincs szó. A kezem rendben van már úgy ahogy, viszont szükségem lenne Piton professzora. Meg tenné nekem, hogy ide hívja?- kérdezte olyan nyájas hangon, amennyire csak tudta. Nem volt szokványos ilyesmit hallani egy Malfoytól, így érthető is volt az idős nő ledöbbent reakciója. 

- Természetesen. Már is szólok neki. Itt várjon!- utasította, s szélsebesen hagyta el az épületet. 

Draco kissé megkönnyebbülve dőlt hátra a patyolat tiszta ágyon és a mennyezetet kezdte bámulni. Szemeire, mintha egy halom követ helyezte volna, s észrevétlenül nyomta el az álom.

Mikor kinyitotta a szemét fogalma sem volt arról, hogy mennyi idő is telhetett el azóta, mióta lejött ide.  Lassan elkezdett felülni az ágyban, majd maga mellé nézve megpillantotta keresztapját, aki épp egy könyvet olvasott. Sokszor látta már ilyen nyugodtan az idős férfit, hiszen kiskorában is számtalanszor vigyázott rá, amikor a szüleinek dolga akadt. Mindig is szerette azokat a meséket, amiket Perselus mesélt neki elalvás előtt. 

Az idős férfi észrevéve a szőke ébredését, letette kezéből a könyvet, majd kezét a fiú homlokára tette. 

- Nem vagy sem lázas, sem pedig beteg.- mondta rideg hangon, mégis megkönnyebbülve.- Miért hívattál ide?- kérdezte, Draco pedig nyelt egy nagyot. Zavarban volt, hisz egy kényes témáról van szó és fogalma sincs, hogy hogyan is tudná finoman felhozni. 

- Nem éreztem jól magam. Valami nincs rendben velem.- kezdte hosszú fehér ujjait tördelni. 

- Láthatólag semmi problémád nincs.- font össze maga előtt kezeit, s a lehető legszigorúbban mérte végig a vékonyka fiút.- Miről van szó? Talán megint szorongsz vagy..

- Nem! Nem, semmi ilyenről nincs szó!- vágott közbe, szinte kitört önmagából.- A testemmel van valami. Olyan dolgokat érzek, amiket eddig még soha és egyre inkább vágyakozok vala..- itt megállt és mintha elvágták volna a hangszálait, olyan némaságba burkolózott. 

Ám Pitonnak épp elég volt ennyi, hogy felfogja mi is itt a probléma. Reménykedett benne, hogy ha eljön ez az idő nem neki kell, majd felvilágosítani a keresztfiát a tinédzserkor szakaszairól. Egy mély levegőt vette, ujjaival orrnyergét kezdte masszírozni. 

- Figyelj, Draco. Ami veled történik az teljesen normális. Minden ember átesik egyszer ezen és ez egy jó dolog...többnyire. Megismerheted saját magad, a saját tested, hogy mit szeretsz vagy épp mi az ami taszít. Ha egyszer idősebb leszel, lesz feleséged és gyerekeid is. Ez mind annak a folyamata, hogy ezt el tudd érni.- magyarázta annyira érthetően, amennyire csak lehet és szerencsére látta a mardekáros megenyhült arcát miszerint; minden rendben van vele. 

Dracóról, mintha egy több kilós súlyt szedtek volna le, olyan megkönnyebbülés áradt végig az agyában és a testében. Boldog volt, hogy keresztapjára mindig mindenben számíthat, ám volt itt még valami, amire választ akart kapni. 

- Köszönöm, így most már könnyebb megértenem mindent. Ám lenne itt még valami.- szólalt fel határozottan. 

- Mondd csak bátran. Apád előtt minden szavad titok marad.- mosolyodott el halványan, ami igen ritka dolog volt tőle. Büszke volt arra, hogy Draco korához képest értelmes, még ha a magatartásával és a viselkedésével vannak is gondok. 

- A fiúkhoz vonzódok. Jobban mondva egy fiúhoz.- nyerte vissza teljes önmagát, amíg keresztapja arca teljesen elhűlt és e kelleténél jobban is elfehéredett. A régi könyv, ami a kezében volt, most a földön landolt és hatalmasat csattant ezzel zajt csapva a teremben. A döbbenettől köpni-nyelni nem tudott. Nem volt mérges vagy elutasító, de nem is repdesett az örömtől. Tudta, hogy ha ez kiderülne a családban, az apja kitagadná a fiút és ezt Perselus a legkevésbé sem akarta. Összeszedve a józan eszét végül beszédre nyitotta száját. 

- Draco, ez igen komoly dolog. Ilyen idős korban elég nehéz ezt behatárolni, ám okos gyerek vagy és tudom, hogy ilyenben sosem tévednél, még ha az előbb naiv is voltál. Egy dolog az igazán fontos; a tiszta és őszinte szeretet. Ha mind ez meg van, nem számít, hogy kivel vagy lehet az fiú vagy lány. Ezt jól jegyezd meg.- mondta, kezével pedig lassan eligazított néhány szőke tincset a fiú arcából. 

- Nem felejtem el és köszönöm.- mosolyodott el a szőke, mire a sötét hajú férfi bólintott. 

- Igyekezz vacsorázni. Holnap találkozunk.- állt fel, majd kisietett az éplületből, magára hagyva Dracót. 

Arcára levakarhatatlan mosoly ült ki, hisz boldog volt, hogy végre elmondhatta valakinek a titkát. 

Öltözékét rendbe szedte, haját megigazította és elindult a Nagyterembe.

Végre úgy nézett ki, mint mindig; Malfoyosan.

_______________________________________________________________________________

! BEJELENTÉS !

Először is, remélem tetszett a bónusz rész, amit köszönjetek meg SagaCiara - nak.😂🍑

Másodszor, szeretnék egy fontos dolgot közölni veletek. Szóval most szombaton (azaz holnap), lesz a NyáriMondoCon, ahol barátnőmmel jelen leszünk Cp-ben. Gondoltam csatolok be képet, hogy hogyan is találhattok meg, majd minket, valamint a Lot of Things-es albumomban találtok erről egy hosszabb leírást is, pl: mikortól leszünk kint, stb. Én Harryként leszek jelen, a Harry Potterből ( you don't say), Deliiora  pedig, mint Violet Evergarden. 

Legyen szép napotok!❤