Harry és Ron sietős léptekkel haladtak az nagyterem felé, hogy reggelizzenek. Szokásosan Ron elaludt, így igen csak késésben voltak és csak reménykedtek, hogy maradt számukra még étel. Nem csalódtak, mivel barátnőjük Hermione mindig tudta, hogy nem épp a pontosságról híresek, így mindig foglalt nekik helyet.

- Jó reggelt!- köszönt oda a két fiúnak Hermione, letéve a könyvet kezéből.

- Neked is. Ron szokásosan elaludt. Még szerencse, hogy jutott kaja..- válaszolta kissé bosszúsan Harry, majd maga elé vett egy pohár tök levet és két darab pirítóst.

- Mondja ezt az, aki csomó időt tölt a fürdőszobában..- mondja Ron már teli szájjal, mire Harry csak megforgatja szemeit.

Ezután mindenféléről beszélgettek, majd befejezve reggelijüket elindult kifelé, ám szokásosan belebotlottak valamibe... vagy inkább valakibe.

- Hát nézzenek oda! Az aranyduó ebben az évben is egész, Harry Potterrel az élén.- hallották meg a jól ismert gúnyos hangot, majd a hang irányába fordultak és természetesen Draco Malfoyal találták magukat szembe.

- Dugulj be Malfoy.- mondta a sötét hajú kifejezéstelen arccal, majd megragadva barátai vállát elsietett, mit sem törődve a szőke idiótaságaival.

- Malfoy évről évre bosszantóbb. Ez alatt a három év alatt semmit sem változott.- mondta Hermione, miközben az első órájukra siettek, ami átváltoztatás tan volt.

- Legszívesebben elátkoznám. Megérdemelné az a görény, hogy kicsapják innen vagy, hogy Harry egyszer jól megleckéztesse. Akkor már az apja sem tudna mit tenni.- szólalt fel Ron ökölbe szorított kezekkel.

- Nyugodj le Ron. Ne foglalkozzatok vele. Csak is azért csinálja, hogy bosszantson minket.- válaszolta orrnyergét megdörzsölve Harry, majd megérkeztek a teremhez és belépve helyet foglaltak.

Harryt még mindig kissé nyugtalanította az ami tegnap történt a vonaton. Sosem találkozott még dementorral és elég félelmetesnek találta őket. Csak szomorúságot érzett, semmi mást. De a legjobban az bosszantotta, hogy nem tudta megvédeni magát. Ezért is határozott úgy, hogy ha lehetősége van rá felkeresi Lupin professzor, hogy a segítségét kérje majd. Dumbledore is furcsán viselkedett emiatt az egész Sirius Blackes téma miatt. Mindenki azzal jött neki, hogy vigyázzon magára és, hogy ne próbálja meg megkeresni. Miét is keresne olyat, aki meg akarja ölni?

Gondolataiból az ajtó csapódása zökkentette ki, amin most a Mardekár Hercege lépett be a két gorillájával együtt, majd foglaltak helyet pár asztallal arrébb tőlük. Harry a szőkére nézve egy gúnyos mosoly fogadta, majd mit sem törődve a másikkal visszafordult a pergamenje felé és nem sokkal McGalagony is megérkezett, így elkezdődött az óra. Nem rajongott az átváltoztatás tanért, de nem volt más választása. Mindig a fejét támasztotta és igyekezte átvészelni a hátra levő perceket. Ron persze igyekezett kihúzni magát a feladat alól, ám Minerva folyton folyvást megtalálta és nem hagyta addig békén, amíg el nem érte a kívánt célt. Hermione ebből a tárgyból is kitűnő volt, de tőle nem is lehetett másra számítani. Harry néha úgy érezte, hogy kitűnik barátai közül, hisz még ők igyekeztek mindig a legjobbra törekedni, addig ő mindent félvállról vett, még a kialakuló kapcsolatait is. Bár nem volt szerencséje nagy kapcsolatokhoz, csak néhány randiról volt szó, de azokat is egyáltalán nem élvezte, sőt inkább unta magát. Unta már szinte az egész életét, de tőle mindenki várt valamit, hisz ő a híres Harry Potter, aki legyőzte a Sötét Nagyurat mikor még csecsemő volt és, most is azt várják tőle, hogyha visszatér újból megtegye. Mintha az olyan egyszerű lenne..

Szemeit lehunyta, majd egy nagy sóhaj hagyta el száját, majd egy papírgalacsin repült asztalára. Összehúzott szemöldökkel fordult a dobás irányába és megint a szőke önelégült mosolyával találta magát szembe. A galacsint kibontva egy idióta firkálmányt talált. Ő volt lerajzolva egy dementorral együtt, ami épp kergeti őt. Ritka jó humorral van megáldva ez a Malfoy. Elővéve még egy pergament ő is firkált egy művészi alkotást, majd odahajította a mardekárosnak. Nem volt kedve ilyen gyerekes baromságokkal foglalkoznia, de egyszerűen unta már a szőke folytonos baromságait és beszólásait. Harry már kezdte azt hinni, hogy a másik már csak azért csinálja, hogy figyelmet kapjon. Jobban mondva az ő figyelmét. Bár már a kezdetektől nem ápoltak jó kapcsolatot, így felfogható volt egy egyszerű kötözködés is.

Draco felvont szemöldökkel és bosszúsan nézte a másiktól kapott galacsint, amin ő szerepelt egy görény képében. Persze megint csak nem hagyta válasz nélkül, ahogy Harry sem és ez így ment tovább, még nem McGalagony professzor megelégelte az egészet és a két fiú közzé nem állt.

- Látom jól szórakoznak Mr. Malfoy és Mr. Potter. Lássam mennyit jegyzeteltek le a mai anyagból.- állt eléjük a boszorkány, majd letekintett az üresen álló pergamenekre.- Úgy látom maguk mindent tudnak, bár ezt nem igazán veszem észre az órai munkájuk kapcsán. Illetve Mr. Potternél észrevettem, hogy mostanában eléggé unottan üli végig az óráimat. Valószínűleg délután jobban menne a koncentrálás.- fordult el tőlük, Harry azonban nem tudta mire vélni az utolsó mondatát.

- Elnézést tanárnő, de mire céloz a délután kapcsán?- kérdezett vissza a sötét hajú.

- Arra, hogy talán egy kis délutáni bűntető munka jót tenne önnek és Mr. Malfoynak is, aki felettébb jót kacag mások dolgain.- fordult most a szőke felé, akinek az arcára egyből lefagyott a mosoly és csak érthetetlenül pislogott.

- De ma kviddics edzés van!- csattant fel finoman Harry.

- Nos, akkor azt ma kihagyja és várom mindkettőjüket az órák után itt a teremben.- fordult el újból és folytatta az anyag magyarázását.

Ron és Hermione aggódva néztek barátjuk felé, aki gondterhelten dőlt hátra. Tudta, hogy ebből semmi jó sem fog kisülni. Ő és Malfoy egy légtérben. Mindegy, majd valahogy túléli, legalább is így gondolta.

Az óra végeztével összeszedték a cuccaikat, majd kisiettek a teremből, ám valaki egy erő teljeset lökött vállába.

- Figyelj oda jobban, Potter!- nézett vissza fintorogva a szőke és elsietett a két testőrével együtt.

- Ez soha nem tudja leállítani magát?!- kérdezte Ron igen idegesen.

- Mi történt Harry, ami miatt McGalagony így kiakadt rád?- fordult a lány barátja felé aggódó tekintettel.

- Malfoy kezdte az idióta galacsinjaival. Én pedig megelégeltem és válaszoltam rá.- mondta lehunyt szemekkel miközben tovább haladtak az órákra.

- Jobb lenne, ha megpróbálnál nem törődni vele, ahogy te tanácsoltad reggel. Ne hagyd, hogy kiborítson.- fogta meg Hermione a sötét hajú vállát, mire Harry egyetértően elmosolyodott és bólintott.

- Csak éljem túl a délutánt.- sóhajtott egy nagyot a zöldszemű, majd tovább haladtak barátaival.

Nem firtatták tovább a Malfoy témát, hisz nem is lett volna értelme. Harry tudta, hogy Ron legszívesebben minden percben elátkozná a mardekárost, amivel egyet is éretett és nem is.

De mégis a gondolatai most azon jártak, hogy mit fog hozni az a délután, ahol csak ők ketten lesznek...