Jungkook szemszög

Néma csendben tettük meg mindketten az utat az autómtól a lakásomig. Én legfőképpen a padlót és a cipőmet néztem, Jimin viszont egész végig a tekintetem kereste. Már-már lyukat égetett a bőrömbe a nézésével. Teljesen jogos volt a kiakadása a kocsiban, mégsem tudtam rá mit reagálni. Ki akartam rakni Mijoo lakásán, hogy aztán hazajöjjek és egész éjszaka álmatlanul fetrengjek az ágyban. A tárgyalássorozatnak hivatalosan még csak tegnap lett vége, de nem éreztem késznek magam arra, hogy találkozzak Jiminnel. Tudom, hogy egy görény vagyok, amiért egyáltalán nem kerestem és semmi életjelet nem adtam magamról, de tényleg ki akartam hagyni ebből az egészből. Jangjun pontosan tudja, mennyire fontos nekem, így biztos voltam abban, hogy vele zsarolt volna. Akkor pedig elvesztettem volna az üzlethelyiséget és vele együtt a J&K boltot is. Túl sokat szenvedtem az elmúlt években ahhoz, hogy hagyjam veszni. De nyertem, úgyhogy amint lecsillapodtak volna véglegesen a kedélyek, felkerestem volna a fekete hajút, mert baromira hiányzott. Minden egyes nap rágondolva aludtam el, sokszor álmodtam vele és reggelente ő volt az első gondolatom. Hiányzott az illata, az ölelése, a mosolya, a nevetése... Mindene. Arra viszont nem gondoltam, hogy majd részegen találok rá egy szórakozóhely hideg, koszos lépcsőjén. Teljesen szét volt csúszva, alig bírt beszélni, egyáltalán nem ismertem rá. Pont ő részegedik le ennyire, aki undorodik az alkoholtól? Azért sem tartottam jó ötletnek, hogy nálam töltse az éjszakát, mert nincsen magánál. Lehet semmire nem fog emlékezni holnap, úgyhogy feleslegesnek tartottam a magyarázkodást és a bocsánatérést. Majd beszélünk, ha mindketten kiszámítható állapotban leszünk. Amikor felemlegette a szakítást, egyből megijedtem, mert nem akarom elveszíteni, ezért is nem tettem ki végül a keresztanyja lakásánál.

- Éhes vagy? - kérdeztem tőle, mikor már a lakásomon voltunk. A konyhába mentem és megvártam, amíg Jimin utánam kullog. Nem igazán tudott egyenesen sétálni, attól féltem bármelyik pillanatban felborul.

- Aha - motyogta, majd felszenvedte magát az egyik székre. - Csinálsz nekem melegszendvicset?

- Igen - bólintottam, azzal neki is láttam a kijózanító szendvicsnek. Pár pillanatig állt csak be közénk a csend, Jimin nem sokáig bírta ki, hogy ne hozza fel az általa mondottakat, amikre azóta sem kapott választ.

- Hiányoztam neked egyáltalán?

- Hogy ne hiányoztál volna? - sóhajtottam fel. - A nap minden órájában, percében és másodpercében. De a tárgyalásokra kellett fókuszálnom, mert nem akartam elveszíteni sem a pert, sem az üzlethelyiséget, sem magát a J&K üzletet.

- De nyertél?

- Igen.

- Akkor jó - motyogta, majd ide-oda kezdett forogni a székkel. - Berúgtam.

- Veszem észre - tettem be az elkészített szendvicset a melegszendvicssütőbe, majd szembe fordultam a fekete hajúval. - Mit ittál?

- Epres vodka feleseket azt hiszem - vakargatta meg a tarkóját. - De nagyon finom volt! Sokkal jobb, mint a te méregdrága európai borod, amit egyszer kóstoltam.

- Áu - kaptam drámaian a szívemhez, mintha vérig sértett volna az előbbi kijelentésével.

- Tényleg nagyon finom volt. Te ittál már olyat egyáltalán?

- Igen egy párszor - bólintottam. - De én inkább maradok a boroknál, nem szeretem a röviditalokat.

Időközben elkészült a melegszendvics, ami mellé szeleteltem fel uborkát és egy kis paprikát is. Pincéreket szégyenítő ügyességgel tálaltam az elkészített ételt, viszont, mikor elléptem volna Jimin mellől, ő megragadta az alkaromat. Visszahúzott magához, majd bociszemekkel rebegtette pilláit, miközben a világ legédesebb arcát vágta. Legszívesebben meggyűrkéltem volna, ahogy a nagymamák szokták a legkisebb unokáiknak. Megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne, mintha amúgy nem tudnám, hogy egy csókot. Nem válaszolt semmit, csak csücsöríteni kezdett és még közelebb húzott magához, most már a felsőm anyagát szorongatva.

- Hiányoztál - suttogtam, mire azt válaszolta, hogy én is nagyon hiányoztam neki. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd egyet a szájára. - Sajnálom, hogy nem kerestelek - mondtam, azzal visszahajoltam puha ajkaira.

Gyengéden csókoltam, ugyanakkor éreztetni szerettem volna vele, hogy tényleg mennyire hiányzott nekem. Hülye voltam, amiért semmi életjelet nem adtam magamról. De tisztában voltam azzal, ha felkeresem Jimint, előtörnek belőlem az érzelmek és nem fogok tudni teljes mértékben a perre koncentrálni. Elhajoltam tőle, mert nem azért készítettem neki melegszendvicset, hogy kihűlve egyen meg. Megsimogattam a feje búbját, majd leültem az egyik székre és tulajdonképpen végignéztem, ahogy eszik. Úgy tömte magába a kenyeret és a zöldségeket, mintha egy hete nem evett volna. Mosolyognom kellett rajta, hiszen annyira édes volt. Mindent megevett, nem hagyott semmit a tányérján.

- Le szeretnél tusolni? - kérdeztem tőle, mire bólintott egyet. - Mindjárt adok törülközőt.

- Veled szeretnék - mondta. Éppen pakolásztam, de erre a kijelentésére megtorpantam és rápillantottam. - Most mi az? Rengetegszer tusoltunk már együtt - forgatta meg a szemeit.

- Igazad van - motyogtam. Nem is értem, miért lepődtem meg ennyire. - Akkor gyorsan rendet teszek, aztán letusolunk együtt.

Miután mindent a helyére pakoltam, kerestem Jiminnek a nálam hagyott ruhái közül pizsamát, majd adtam neki egy tiszta törülközőt. Először ő állt be a zuhany alá, nem sokkal később pedig én is követtem. Szemei csillogtak, ajkai kissé szétnyíltak, arca enyhén kipirult. Ezek szerint még mindig nem józanodott ki. Kijelentette, hogy meg szeretne mosni engem, ezért kezébe vette a tusfürdőmet és az egyik szivacsot. A vállaimnál kezdett, után szépen lassan lefelé haladt. Következett a két karom, majd áttért a mellkasomra. A derekamnál viszont nem ment lejjebb, helyette megkért arra, hogy fordítsak hátat neki. A tarkómtól kezdve egészen a fenekemig haladt, utána pedig tett egy lépést felém. Egyik kezét a felkaromra simította, majd puszikkal kezdte ellepni a vállamat a nyakam felé haladva.

- Annyira hiányzott az illatod - motyogta a bőrömbe, miközben fogai közé csípett egy apró darabot a nyakamnál. Eleresztettem egy apró, szaggatott sóhajt. Nekem is elképesztően hiányzott. A helyzetemen az sem segített, hogy merevedése a hátamnak simult. Folytatta a puszilgatásom, egyik kezével a felkaromat szorította, másikkal a hasamat kezdte újból tisztítani a szivaccsal. Aztán kiejtette a szivacsot a kezéből és puha ujjaival kezdte feltérképezni a felsőtestem. Meg kellett kapaszkodnom a falban, ugyanis közel álltam ahhoz, hogy összeessek. Mit csinál velem ez a fiú?

- Jimin... - motyogtam a nevét.

- Hm?

- Kérlek, siess! Ne csináld ezt velem! - nyögtem egyet, mikor ujjaival végre megérintett odalent.

Lassú, ugyanakkor rutinos mozdulatokkal kényeztetett engem, hiszen tisztában volt vele, mitől vagyok ki a legjobban. Ha húzza az agyam és most pontosan ezt csinálta. Miközben egyik kezével a lábaim között volt, újból puszilgatni és csókolgatni kezdte a hátamat. Nem kellett sok ahhoz, hogy kezébe élvezzek. Több, mint két hónapja voltunk együtt utoljára. Azóta én meg egyszer sem nyúltam magamhoz, erőm és lelkierőm sem volt hozzá. Meg hát Jimin puha és apró ujjait semmi sem tudja űberelni. Szembefordultam vele és a tarkójánál fogva húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Miközben vadul csókolóztunk, magunk közzé csúsztattam a jobb kezemet és most én voltam azon, hogy Jiminnek gyönyört okozhassak. A víz csobogó hangja valamennyire elnyomta a fekete hajú sóhajait és nyögéseit, de szerencsére érzékeltem, hogy mennyire élvezi, amit vele csinálok. A vállaimba kapaszkodva élvezett a kezem közé, én pedig nem is vártam sokat, megragadtam a kezét és a zuhanyzóban lévő ülőke felé kezdtem hátrálni. Leültem rá, barátom pedig azonnal az ölembe telepedett és összefonta a tarkómnál a kezeit. Kettőnk közé suttogtam, mennyire szeretem és megint elmondtam neki, hogy nagyon hiányzott az elmúlt időszakban. Szükségem van rá, nélküle nem ugyanolyanok a mindennapjaim. Ha mellettem van, akkor sokkal magabiztosabb is vagyok, plusz mindig megnyugtat a közelsége. Ismét csókolózni kezdtünk, közben pedig segítettem neki elhelyezkedni. Mindketten felnyögtünk, mikor Jimin ráült a farkamra. Hogy nekem mennyire hiányzott ez. Nem bírtam nem a gyönyörűen csillogó szemeibe nézni, készen álltam teljesen elveszni bennük. Eleresztett egy apró mosolyt, majd megemelte kicsit magát, aztán lassan mozogni kezdett. Nem sokáig diktált ennyire nyugodt tempót, hamar begyorsított. A csempének döntöttem a fejemet és hol Jimin derekát, hol pedig a fenekét markolásztam. Ő a két vállamba kapaszkodott, néha pedig odahajolt egy gyors csókra. Gyönyörű volt.

- Annyira gyönyörű vagy - mondtam ki gondolkozás nélkül, ami a fejemben járt. Látszólag zavarba jött, de nem sikerült kibillentenem a ritmusból, amit időközben felvett.

- Mindjárt... el fogok élvezni - motyogta, ezért gondoltam, hogy kisegítem egy kicsit. Kettőnk közé nyúltam és verni kezdtem barátom farkát. Ennek köszönhetően erősebben markolta a vállaimat és nem is olyan sokára másodjára is elélvezett. A látványtól én sem bírtam már sokáig, így én is megadtam magam a gyönyörnek.

Erőtlenül a vállamra döntötte a fejét, én pedig közelebb húztam magamhoz, hogy megölelhessem. Egy ideig így ültünk mindketten, viszont mikor érzékeltem, hogy Jimin bizony be fog aludni, segítettem neki felkelni és megmosdattam. Gyorsan felöltöztettem és bevittem a szobámba. Befektettem az ágyba, és szerintem egy perc sem kellett ahhoz, hogy kidőljön. Mosolyogva megráztam a fejem, majd besötétítettem. A biztonság kedvéért készítettem be neki vizet, nehogy az éjszaka közepén arra kelljen fel, hogy szomjan hal. Befeküdtem mellé az ágyba és nyomtam egy puszit a homlokára. Jó éjszakát kívántam neki, hiába nem hallotta, majd közöltem vele, hogy nagyon szeretem. Összekulcsoltam az ujjainkat és úgy merültem én is mély álomba.

Reggel arra riadtam fel, hogy Jimin versenyfutókat megszégyenítő sebességgel rohan ki a szobámból. Hirtelen azt sem tudtam, melyik univerzumban vagyok, de utána szépen-lassan leesett, hogy minden bizonnyal a mosdóba szaladt. A telefonomra pillantva láttam, hogy még csak tíz óra. Kisiettem utána az illemhelyiségre, és hát nem igazán lepődtem meg, mikor a vécé felé hajolva hányt éppen. Elhúztam a számat, de leguggoltam mellé és megsimogattam a hátát. Adtam neki vécépapírt, hogy kifújhassa az orrát. Könnyes szemekkel pillantott fel rám, majd közölte velem, hogy kurva szarul van. Látom, szívem... Nem kell mondanod. Aztán érkezett a következő kör, majd még egyszer hányt és még egyszer. Teljesen kimerülve dőlt a csempének, majd tenyereibe temette az arcát. Elmondta, hogy pontosan ezért nem iszik sohasem. Fáj a feje, fáj a gyomra és minden baja van. Segítettem neki feltápászkodni a padlóról és visszasegítettem a szobámba. Megkértem rá, hogy igyon pár korty vizet, de óvatosan, nehogy megint hánynia kelljen. Hoztam be neki gyógyszert és egy hideg, vizes rongyot a fejére, hátha gyorsabban elmúlik a fejfájása. Nyakig betakarózva feküdt mozdulatlanul. Ha nem hallottam volna az apró nyöszörgéseit, akkor azt hittem volna, hogy halott. Bekapcsoltam a tévémet és kerestem valami filmet, amin visszaaludhat még egy kicsit. Addig majd készítek neki levest, hogy kiheverje a másnaposságot. Nagyon nehezen bírtam ki egyébként nevetés nélkül, mert régebben én is annyiszor néztem ki ilyen szarul. De szerencsére egy ideje nem voltam ennyire másnapos egyszer sem, és a közeljövőben sem tervezek az lenni. A nap nagy része azzal telt el, hogy Jimint ápoltam. Írtam egy üzenetet a keresztanyjának, hogy nálam van, minden rendben vele, nem kell aggódni érte. Azt ígértem, hogy holnap hazaviszem, de a ma estét még nálam tölti. Pihennie kell, ilyen állapotban szerintem a liftig sem jutnánk el hányás nélkül. A leves miatt egyébként jobban lett, de ezen kívül csak kekszet evett egész nap. Nem sok vizet mert inni, de szerencsére betartotta, amiket tanácsoltam neki. A reggeli rohanásos incidens után egyszer sem hányt, a fejfájása is elmúlt késő délutánra. Igazából átaludta majdnem az egész napot, de nem bántam, mert eddig is mellettem volt. Hozzám bújva feküdt az ágyban, nekem pedig teljesen rendben volt ez is. Úgyis rég töltöttünk már kettesben időt.

- Hány óra? - kérdezte, mikor magához tért egy újabb elszundikálásból.

- Fél nyolc múlott - mondtam a telefonomra pillantva.

- Nem kell hazamennem? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Beszéltem Mijooval és mondtam, hogy a ma estét még nálam töltöd. De holnap hazaviszlek.

- Nem akarom - motyogta. - Nekem te vagy az otthonom, nem a keresztanyám lakása.

Szíven ütött, amit mondott, nem tagadom. Igazából én is pontosan ezt éreztem. Nekem is ő az otthonom. Elmosolyodtam és megcirógattam az arcát. Nyomtam egy puszit a homlokára és közöltem vele, hogy akkor maradjon itt. Felőlem most azonnal visszaköltözhetne hozzám, egyáltalán nem bánnám. Mellette még úgyis sokkal jobban aludtam, hogy kidőlt és reggelig nem mozdult, mint egyedül szoktam. Először azt hitte, csak viccelek, de utána hamar leesett neki, hogy komolyan gondolom, amit az előbb mondtam. Szeretnék újra együtt lakni vele. Nélküle üres a lakás és a hangulat sem olyan, mint amikor itt van velem. Megbeszéltük, hogy holnap délelőtt akkor elmegyünk Mijoo lakására és elhozzuk a cuccait. Remélem nem fognak rám szúrós szemmel nézni Naraevel, amiért egyik pillanatról a másikra újból megjelenek Jimin életében és úgymond elrabolom tőlük a fiút. Őszintén egy kicsit reménykedtem abban, hogy az idő alatt, amíg szünetet tartunk, Jimin kiábrándul és kiszeret belőlem. Rájön, hogy hozzá egy fiatalabb srác illik, aki sokkal jobb ember, mint én. Tisztában vagyok azzal, hogy nálam ezerszer jobb embert is találhatna magának. De közben meg önző is akarok lenni, mert én biztosan nem találnék nála jobb embert.