Sziasztok! Újabb Minjae & Joon résszel érkeztem, jó olvasást nektek!

◇ ♡ ◇

Minjae szemszög

- Mikor fogsz végre elengedni? - sóhajtottam fel, miközben ismét megpróbálkoztam azzal, hogy lehámozzam magamról Joon szorító ujjait.

- Majd ha odaértünk a kocsimhoz - válaszolta komoran. Hangjából könnyen megállapítható volt, hogy sikerült ismét kihúzzam a gyufát. Mostanában nagyon furán viselkedik, nem tudok mit kezdeni vele. Kijelentette, hogy elmegy csajozni, miért is kellett volna otthon maradnom? Ha ő azt csinálhat, amit akar, akkor én is azt fogom. Csak hát én Jungkookon kívül máshoz nem mehetek. Random nőkkel meg semmi kedvem összefeküdni. Így hát ezért mentem a fekete hajú lakására. Nem gondoltam, hogy nem lesz otthon, arra meg végképp nem, hogy egy esernyővel támad rám a konyhában. Gondoltam van annyi benne, hogy nem betörőre, hanem rám gyanakszik először. Jó, igaza van abban, hogy szólhattam volna neki, legközelebb nem lógok be csak úgy szó nélkül.

- Jézusom, be tudok szállni egyedül a kocsiba - morogtam, amikor Joon erőszakkal megpróbált belökni az anyósülésre.

- Pofa be! És üljél be! - mondta, azzal olyan nagy lendülettel csapta be az ajtót, hogy mondhatni kiszakadt a dobhártyám. Áu...

- Neked meg mi a bajod, ember? - kérdeztem tőle, miután ő is beszállt mellém.

- Szerinted? - kérdezte. - Úgy viselkedsz, mint egy lázadó kamasz.

- Miért is? Mert elmentem a lakásodról, amíg te csajozni voltál? - horkantottam fel.

- Szólhattál volna. Tudod mennyire gáz volt elmagyarázni a csajnak, hogy miért lépek le? Mintha valami faszom bébiszitter lennék vagy nem is tudom.

- Senki nem kért arra, hogy bébiszitterkedj. Tudtommal te ajánlottad fel Jungkooknak, hogy lakhatok nálad. Ha megbántad, akkor tegyél ki, leszarom. Inkább leszek hajléktalan, minthogy téged elviseljelek. - mondtam idegesen. Mindent a fejéhez akartam vágni, ami csak az eszembe jutott. Méghogy neki van elege!

- Nem foglak kitenni az utcára bármennyire is idegesítesz - morogta, azzal bekötötte magát és beindította az autót.

Inkább már nem mondtam semmit, mert semmi kedvem nem volt vele veszekedni. Hogy különbözhet két ember ennyire egymástól? Én azt hittem valahogyan majd kibírjuk a másikat, de kezdem azt hinni, hogy ez nekünk nem fog menni. Néma csendben utaztunk Joon lakásáig. Nem ment a rádió és egyikünk sem szólalt meg. Én egész végig az ablakon bámultam ki, még csak az irányába sem néztem. Gondolom ő is inkább az útra koncentrált, de így legalább nem vesztünk össze ismét valami szarságon. Miután talált egy parkolót, szó nélkül kiszálltam a kocsiból és megindultam a lakása felé. Nem vártam meg, igazából kicsit sem érdekelt, hogy jelen van-e. Tök jól meglettem volna nélküle is akár hetekig. Hallottam, hogy utánam szól valamit, de szerencsére nem hallottam, visszafordulni meg semmi pénzért nem fordultam volna vissza. Viszont, amikor bementem volna a lakásra, eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal kulcsot. A fenébe, csak meg kell várnom. Összefont karokkal dőltem neki a falnak és szitkozódtam magamban egészen addig, amíg Joon utol nem ért.

- Akartam is mondani, hogy kulcs nélkül nehéz lesz bemenni - nevetett ki, majd a kezembe adott két agyon megpakolt szatyrot, hogy ő kinyithassa a bejárati ajtót.

- Hagyjad, most már viszem - morogtam, mikor vissza akarta venni a táskákat.

- Én is tudom vinni őket - mondta, majd megpróbálta erőszakkal elvenni tőlem az egyiket.

- Mondom, hogy hagyjad! A konyháig már csak el bírom cipelni, amúgy sem nehezek - makacskodtam én is, aminek az lett a következménye, hogy mindkét táska és azok tartalma a földön kötött ki. Volt ott tojás, zsömle, tej, pár üveg soju és pár darab piros alma is. A tojások széttörtek, de a többi szerencsére megúszta. Az almák egészen a nappaliig gurultak, a tej doboza behorpadt, de a sojuk valamilyen csoda folytán megúszták.

- Minjae! Mondtam, hogy tudom én vinni. Most nézd mit csináltál! - kiáltotta el magát, majd idegesen felém fordult. Egy pillanatra azt hittem, hogy nekem jön.

- Te akartad erőszakkal elvenni tőlem a szatyrokat, ez a te hibád - védekeztem azonnal természetesen.

- Annyira idegesítő vagy! - ragadta meg a pólómat a mellkasomnál és nekinyomott a falnak. - Mindent össze fogsz szedni szépen, aztán veszel új tojásokat!

- De most miért... - motyogtam, viszont erősebben kezdett a falnak nyomni, ezért inkább elhallgattam. De nem az én hibámból szakadtak el a szatyrok!

- El nem tudom mondani, hogy mennyire utállak - lépett közelebb hozzám. - Mindig idegesítesz, szándékosan cukkolsz, ebben leled az örömöd, mi? - kérdezte fokozatosan közelebb hajolva az arcomhoz. Most ez le akar fejelni? Nyeltem egy nagyot és amennyire csak tudtam a falnak simultam. Szerintem Joonnak teljesen elment az esze.

Hosszú percekig egymás szemeibe bámultunk. Ki akartam szabadulni a szorításából, de annyira beszartam, hogy mozdulni sem mertem. Szerintem eddig még egyszer sem láttam ennyire idegesnek. Attól féltem, hogy bármelyik pillanatban lefejel vagy beleveri a fejemet a falba. De ez szerencsére nem történt meg, csak fogta magát és elengedett. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, arca csak úgy lángolt a dühtől. Nem lépett el tőlem, szóval mellkasaink még mindig egymásnak ütköztek, amikor levegőt vettünk. Fogalmam sincs, hogy miért, de teljesen beindított a közelsége, illetve az is, hogy ilyen erőszakosan viselkedett. Tekintetem a szájára tévedt, ezért egy pillanatra meg is szédültem, majd ismét nyelnem kellett egy nagyot. Faszom...

- Joon... - motyogtam, amikor újra találkozott a tekintetünk. Szívem hevesen vert, és éreztem, hogy az összes vér az arcomba, illetve délre áramlik. Ő nem szólt semmit, csak hol a szemeimbe bámult, hol pedig az ajkaimra pillantott. Vajon neki is hasonló gondolatok kavarogtak a fejében, mint nekem? Az előbb még rühelltem és a hátam közepére nem kívántam, most meg azt akarom, hogy megcsókoljon? Lehet én őrültem meg, nem ő. El akart lépni tőlem, de most rajtam volt a sor, hogy megragadjam a ruhájánál. Igaz, én épphogy csak belekapaszkodtam a pólója szegélyébe, mert nem akartam, hogy elmenjen.

- Mit csinálsz? - kérdezte zavartan, de most már nyoma sem volt idegességnek. Nem kiabált, nem erőszakoskodott, mintha lenyugodott volna az elmúlt percekben.

- Nem tudom - válaszoltam őszintén.

- Engedj el - mondta, viszont hangja egyáltalán nem sugárzott magabiztosságot. Mintha nem tudta volna, mit is akar pontosan. Ami egyébként ismerős, mert én is ugyanezt éreztem. Ezért inkább nem is válaszoltam neki, csak megráztam a fejem. Nem akarom elengedni. - Engedj már el, Minjae.

Simán elléphetett volna tőlem, ugyanis szinte nem is kapaszkodtam belé. Szóval szándékosan nem tettem azt, amire kért. Sőt, szorosabban markoltam meg a pólóját és közelebb húztam magamhoz. Egy pillanatra behunyta a szemeit és mintha valamit mondani akart volna, de végül nem tette. Csak lefejtette a pólójáról az ujjaimat és ellépett tőlem. Néma csendben kezdte összeszedegetni a szétgurult és megsérült termékeket, majd a konyhába sietett velük. Teljesen megsemmisülve álltam még jó pár percig egy helyben. Nem bírtam nem az elmúlt percekre gondolni, ugyanis tényleg meg akartam csókolni Joont. Éreztem, hogy ő is akarja, viszont valamiért még sem történt semmi. Én arra vártam, hogy ő lépjen, mert én nem mertem volna. Teljesen össze voltam zavarodva, amiért ilyen gyorsan változnak az érzéseim. Egyik pillanatban utálom és a hátam közepére sem kívánom, utána meg azt akarom, hogy megcsókoljon és olyan közel akarok hozzá kerülni, amennyire csak tudok. Úgy döntöttem segítek neki pakolni, de nagyon kínos volt a hangulat kettőnk között. Nem beszélgettünk, néha kínosan összenéztünk, de ezen kívül más nem történt. Lementem az utca végén lévő boltba, hogy vegyek új tojásokat, valamint tettem még magamnak két üveg sojut is a kosárba. Meg is ittam azokat, mielőtt visszamentem volna Joon lakására, mert úgy éreztem, hogy jelenleg alkoholra van szükségem. Berúgni ugyan nem rúgtam be, de azért már is jobban éreztem magam, miután mindkét üveget kiürítettem. Ácsorogtam azért még egy jó pár percet Joon lakásának bejárata előtt, mielőtt bementem volna, ugyanis nem tudtam, mire számítsak. Mérges és ideges lesz? Meg sem fog szólalni? Számon fog kérni? Minden eshetőség fennállt, szóval rá kellett készülnöm arra, hogy visszamenjek. Joon mellett úgy érzem magam, mint egy tizenéves fiatal. Kerülgetjük egymást, de van egy olyan érzésem, hogy ugyanazt akarjuk. Én viszont biztosan nem fogok először lépni, mert azért nem vagyok biztos abban, hogy teljesen igazam van.

- Tessék - tettem le a konyhapultra az újonnan szerzett tojásokat.

- Kösz - motyogta, de nem nézett rám, csak tovább nyomkodta a telefonját.

- Akkor én most befoglalom a nappalit - mondtam és megindultam az említett helyiség felé.

- Felőlem aztán - vonta meg a vállait Joon flegmán.

Megforgattam a szemeimet és tényleg a nappaliba mentem, ugyanis úgy döntöttem nézek valamit a Netflixen. Elfeküdtem a kanapén és keresgélni kezdtem az újdonságok között. Választásom végül az Esernyőakadémia című sorozatra esett, mert akárhányszor beléptem az alkalmazásba, mindig azt dobta fel elsőnek. Észre sem vettem, hogy Joon is bejött utánam, csak akkor tűnt fel, amikor morogva közölte velem, hogy üljek már fel, mert ráül a fejemre és az arcomba fingik. Azon nyomban fel is pattantam, mert nem szerettem volna, ha tényleg arcon fing, így leült mellém és becsatlakozott a sorozatozásba. Sajnos nem tudtam koncentrálni a tévére, bármennyire szerettem volna. Hiába volt közöttünk egy kevés hely, az én szívem így is gyorsan vert. Miért? Miért pont ez a hülyegyerek iránt kell elkezdenem érezni valamit? Miért pont egy férfi iránt? Egyszerre undorodtam és voltam kíváncsi az érzéseim miatt. Nem bírtam ki, oldalra sandítottam Joonra, aki pislogás nélkül meredt a tévére. Szerintem megérezte, hogy nézem, mert ő is felém nézett, így egy kevés időre, de összenéztünk. Mint valami nyálas sorozatban, teljesen zavarba jöttem és elkaptam a tekintetem róla. Szánalmas vagyok.

- Kiismerhetetlen vagy, Minjae - sóhajtott fel a barna hajú, majd fogta magát és elhagyta a nappalit. Te meg baromi idegesítő. Nem is válaszoltam inkább semmit a megjegyzésére, mert jelenleg úgy éreztem, hogy csak saját magam alatt vágnám a fát.

Visszatért pár perccel később két csomag csipsszel, amiből az egyiket odadobta nekem. Most egy fokkal közelebb ült le hozzám, és törökülésben találta meg a kényelmes pózt. Meg sem köszöntem neki a nasit, mert nem kértem rá, hogy hozzon nekem. Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni, amikor Joon térde a combomhoz ért. Többször is. Levert a víz és nem voltam biztos abban, hogy ezt most direkt csinálja, vagy csak véletlen ért hozzám. Mindenesetre sikerült elérnie a kellő hatást, ugyanis ismét légzési problémáim lettek. Inkább kinyitottam a zacskót és egy maréknyi csipszet a számba tömtem, mert muszáj volt valamivel lefoglalnom magam. Eddig nem igazán érintkeztünk egymással, így fel sem tűnt, hogy milyen hatással van rám, amikor hozzám ér. Viszont nem vagyok hülye, arra rájöttem már az ittlétem alatt, hogy akárhányszor testi kontaktus alakul ki közöttünk, engem mindig lever a víz, szívem vadul kalapálni kezd és kiszárad a torkom. Ma egyszer már megtörtént ez, amikor a bejáratnál voltunk, de most ismét kimelegedtem. Mivel, hogy rázta a lábát, ezért hosszú percekig folyamat hozzám ért. Térdére tettem a kezemet, hogy leállítsam a kényszeres mozdulatát, majd ránéztem és szépen megkértem arra, hogy ne mozgassa már a lábát, mert kurvára idegesít vele.

- Mindenbe bele kell szólnod? - sóhajtott fel, de szándékosan rázni kezdte a lábát, hogy még jobban idegesítsen vele. - Miért zavar ez?

- Mert hozzám érsz. Ne érj hozzám.

- Miért ne? - kérdezte összeráncolt szemöldökökkel.

- Mert csak ne! - zártam le a témát. Majd biztos elmondom neki, hogy milyen melegség járja át az egész testem, mikor megérint, nem?

- Mert mi lesz, ha hozzád érek? - nevette el magát, azzal szándékosan a térdén pihenő kezemre simította a sajátját. Nyeltem egy nagyot és Joonra pillantottam, akinek az arcán többfajta érzelem is végigfutott. Harag, zavarodottság, kíváncsiság és a pimaszság. Ismét csak egymást bámultuk, nem szólaltunk meg. Pontosan úgy éreztem magam, mint amikor a bejáratnál álltunk és a falnak nyomott engem. Erőtlenül megszorítottam a nadrágja anyagát a térdénél, pont ahogyan a pólójával is tettem korábban. Nagyot nyelt, majd meglepetésemre gyengéden megcirógatta a kézfejemet. Én a térdénél kezdtem őt simogatni a hüvelykujjammal, viszont nem állított le, mint azt vártam. Csak zavartan hol az arcomat, hol pedig az őt cirógató kezemet nézve.

- Hagyjam abba? - kérdeztem tőle, mire azonnal megrázta a fejét. Na ne!? Komolyan nem állít le? Ezt nem hiszem el! Akkor biztosan nem fogom vissza magam. Talán soha többet nem lesz esélyem ilyen közelkerülni hozzá.

Végig nyomogattam a térdétől egészen a combja legbelső részéig, utána viszont a kézfejére simítottam. Nem akartam egyből a farkát megcélozni, mert még mindig tartottam attól, hogy leállít. Beharapott ajkakkal kezdtem cirógatni a bőrét, olyan óvatos és gyengéd voltam, mint még soha. Nem agyaltam, csak tettem, amit jónak láttam. Joon továbbra sem állított le, én pedig egyre jobban felbátorodtam. Bevezettem ujjaimat a pólója alá a felkarjánál és apró köröket kezdtem rajzolni a bőrére, amin többször is végigfutott a hideg. Közelebb csúsztam hozzá és tarkójára vezettem az egyik kezemet. Csak ekkor néztem fel az arcára, mert előtte az ujjaim útját kísértem végig figyelemmel. Szemei csillogtak, talán még egyszer sem láttam őket ennyire sötétnek. Most már nyoma sem volt haragnak, inkább a vágy és a szenvedély dominált. Nem hagytam abba a cirógatást, de szépen lassan a közvetlen közelébe férkőztem.

- Mit akarsz csinálni? - suttogta kettőnk közé.

- Semmi olyat, amit te ne akarnál - mondtam én is a lehető leghalkabban, azzal odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arca bal oldalára. Fingom nincs hirtelen miért bátorodtam fel ennyire, de eszem ágában nem volt leállni addig, amíg Joon arra nem kér.

További puszikkal leptem el az arcát, majd arcélét, végül pedig a fülét. Óvatosan fogaim közé csíptettem a fülcimpáját, majd gyengéden meghúztam azt. A barna hajú nagyot nyelt, és megéreztem kezeit a derekam két oldalán. Belém kapaszkodott. A nyaka különböző pontjait is megpusziltam, a vállait sem kíméltem egészen addig, amíg a pólója engedte. Le akartam venni róla a ruhadarabot, de nem akartam túl gyors lenni, ezért nem tettem. Elhajoltam tőle annyira, hogy szemeibe tudjak nézni és nem tehetek róla, de elmosolyodtam. Ajkai kissé szétnyíltak, teljesen zavarban volt és egész arca kipirult. Pedig alig csináltam még vele valamit.

- Jó illatod van - mondtam oldalra döntve a fejemet. Hetek óta szerintem ez volt az első olyan mondatom, amivel nem az volt az elsődleges szándékom, hogy felcsesszem az agyát. - Miért vagy ennyire zavarban? Hagyjam abba?

- Ne! - vágta rá azonnal rekedtes hangon. - Mármint... Nem kell abbahagynod - köhintett egyet, miközben próbálta fedni a gyerekes zavarát. Tipikus Joon, még ilyen helyzetben is magabiztosnak akar tűnni.

- Nem volt még férfihoz közöd, ugye? - kérdeztem, mire bólintott egyet. - Jó, mert nekem sem.

- Tényleg? - pislogott nagyokat.

- Ja, én is heteró vagyok.

- Értem - válaszolta, bár tekintete mindent elárul. Biztos arra gondolt most, hogy mégis hogyan lennénk heterók, ha éppen ezt csináljuk.

- Ne gondold túl, ne agyalj - tanácsoltam neki mosolyogva. - Csak sodródj az árral, én is mindig azt csinálom. Ja és lazulj már el, ne legyél ennyire befeszülve.

- Én igyekszem - sóhajtott fel.

- Nos, akkor... - mondtam, azzal a tarkójáról átvezettem a kezemet az állára. Megcirógattam a bőrét, majd az ajkaira vezettem a hüvelykujjam. Meg akartam csókolni, ismét.

- Vicces, hogy most beszélgettünk el eddig a legjobban - nevetett fel kínosan.

- Én most inkább nem beszélgetnék - motyogtam, azzal meg is szűntettem a közöttünk lévő távolságot és megcsókoltam Joont.

Ajkai megremegtek, de azonnal visszacsókolt. Egyszerre mozdítottuk meg az ajkainkat, viszont én voltam az aki először elmélyítette a csókot. A mellkasánál fogva eldöntöttem a kanapén és főlémásztam. Összekulcsolta az ujjait a tarkómnál és úgy húzott közelebb magához, miközben egyre szenvedélyesebben faltuk egymást. Egyik kezemet bevezettem a pólója alá, majd végigsimítottam az izmos mellkasán. Joon pedig a tarkómról a derekamra csúsztatta a kezeit és a csupasz hátamat kezdte cirógatni. Kirázott a hideg és még nagyobb bizsergés járta át a testemet. Közelebb bújtam a barna hajúhoz, és mielőtt elhajoltam volna tőle, óvatosan megharaptam az alsó ajkát. Nem túlzok, ha azt mondom még soha nem éreztem ilyet ezelőtt. Voltak, akik tetszettek, több emberrel is lefeküdtem az elmúlt évek alatt. De Joon határozottan kivétel volt. Egyszerre idegesített és vonzódtam hozzá. Ki akartam idegelni, ugyanakkor örömet is akartam okozni neki. Meg akartam ütni, de közben csókolni is. Ez a kettőség pedig teljesen kikészített. Nem igazán értettem hogyan lehetnek ilyen ellentétes érzéseim Joon iránt. Jelenleg viszont eszméletlen boldog voltam, amiért megtettem az első lépést és amiért nem utasított el. Gyönyörű látvány volt a kipirult arcú, zavart tekintetű, ugyanakkor csillogó szemű Joon, aki vágyakkal teli szemekkel nézett fel rám, miközben görcsösen kapaszkodott belém.