- Te meg mégis mi a francot csináltál magaddal, Park Jimin? - kiáltott rám Dia üdvözlésképpen.

Végre sikerült megbeszélnünk egy biztos időpontot a babalátogatásra, így közel négy hónap után. Tudtam, hogy szóvá teszi majd a befáslizott kezemet, de azért reménykedtem abban, hogy nem ezzel fog fogadni. Nos, tévedtem... Pedig nekem úgy hiányzott már, legszívesebben a nyakába ugrottam volna, amint kinyílt a bejárati ajtó. De ez nem lett volna túl férfias cselekedet, ezért inkább csak összehúztam magam és sértett arcot vágtam.

- Jégkorcsolyázás közben sérült meg. De nemsokára megszabadulhat a kötéstől - válaszolt helyettem Jungkook, majd átnyújtotta a volt alkalmazottjának a sarki kisboltban vett virágcsokrot és a doboz bonbont.

- Nem tudsz vigyázni magadra? - forgatta meg a szemeit. - Te meg nem tudsz vigyázni rá? - szidta le azért Jungkookot is, de mondandója végére elmosolyodott és beljebb invitált minket. - Seonghwa most alszik, de nemsokára úgyis felkel, akkor majd babázhattok.

- Jó - csillantak fel azonnal a szemeim. - Most meg sem fogsz ölelni?

- Dehogynem! - mondta és már szorosan magához is ölelt. Szerintem még a szuszt is kiszorította belőlem, de nem bántam, mert azért én sem finomkodtam vele. Tényleg nagyon hiányzott. - Gyere ide te is, ex főnököm! - mondta Jungkooknak, aki mosolyogva tett két lépést felé. - Annyira hiányoztatok mindketten, baszki.

- Te is nekünk - válaszoltam könnyes szemekkel. Nem akartam sírni, de már most nehezemre esett visszatartani a könnyeket. - Bocsánat, hogy csak most tudtunk jönni. Túlságosan összegyűlt mindent.

- Gyertek, menjünk a konyhába. Van mit átbeszélnünk, az biztos.

A következő órákat beszélgetéssel töltöttük. Ezer év telt el azóta, hogy utoljára meséltünk a másiknak. Velünk és vele is rengeteg dolog történt. Őt lefoglalta a baba, minket pedig főként anya és Minjae megjelenése. Dia állítása szerint túl vannak a nehezén, de a kicsi Seonghwa nem tartozik a mintababák közé. Felcseréli a nappalokat az éjszakákkal, nem szeret az apja nélkül lenni, illetve elaludni is csak hangos zajra tud, egyik kedvence a porszívó. Porszívóra elaludni? Nem is hallottam még ilyenről ezelőtt. Szerencsére Soobinnal jól megvannak, az esküvő ötlete is felhozódott közöttük, de úgy döntöttek várnak még egy kicsit, hogy Seonghwa felnőjön. Annyira jó volt nyíltan beszélgetni, hogy észre sem vettem, eltelt két óra. Seonghwa fél kettő körül sírt fel először, ezzel tudatta Diaval, hogy kialudta magát. Alig vártam, hogy végre kezembe foghassam a csöppséget, hiszen utoljára a kórházban láttam a születése után nem sokkal. Nem tehetek róla, de ismét sikerült elérzékenyülnöm, amint volt kolléganőm a kezembe adta babáját. Ahogy belenézétt a szemeimbe és elmosolyodott, eltörött nálam a mécses. Szipogva adtam át inkább Jungkooknak Seonghwat, ami nem bizonyult túl jó ötletnek, mert azonnal sírni kezdett. Ahogy visszakerült hozzám ismét megnyugodott, szóval végül nálam maradt. Persze, Jungkook dünnyögött az orra alatt pár sort, amiért a kicsi nem akart nála lenni, de hamar túltette magát a dolgon és az autókról kezdett beszélgetni Soobinnal, mert a vőlegény venni akar egy újat. Én addig babáztam és Diával beszélgettem.

- Minden oké veletek? - kérdezte halkabban, hogy csak mi ketten halljuk.

- Igen - bólintottam. - Feltűnően jó.

- Örülj neki! Maradjon is így minden köztetek.

- És veletek?

- Igen, bár a baba miatt elég fáradtak vagyunk mindketten és többször egymás nyakának ugrunk - mosolyodott el.

- Senki nem mondta, hogy az első pár hónap könnyű lesz.

- Tudom-tudom - bólintott. - A bolttal is minden oké?

- Aha - válaszoltam. - Nem tudom, hogy tudod-e ki jött utánad.

- Valami egyetemista csaj, nem?

- Aha. Igazából jól kijövünk, csak megpróbált rám hajtani.

- Mi? - nevetett fel. - Rád? És hogyan offoltad ki?

- Jungkook eléggé feltűnően viselkedett, szóval elég hamar leesett neki, hogy együtt vagyunk.

- Tipikus - forgatta meg a szemeit. - Majd küld már át a beosztásod, aztán összefuthatnánk gyakrabban. Ha csak egy séta erejéig is.

- Jó - mosolyodtam el. - Jó lenne, mert tényleg nagyon hiányoztál már.

- Nekem is hiányoztál, Jimin - dörzsölte meg a hajamat, majd fejét az enyémnek döntötte. - Seonghwa is kedvel téged. Eddig nem sok ember kezében maradt meg rajtunk kívül.

- Örülök neki - pillantottam le a babára, aki pislogás nélkül nézett fel rám, de mintha az apró mosoly ott lett volna az arcán. - Nagyon hasonlít rád, de azért Soobinra is.

- Személyiségileg tiszta apja - nevetett fel. - Mindketten ugyanolyan hisztisek.

- Hé! - szólt közbe Soobin, aki természetesen meghallotta, hogy róla van szó. - Hallom ám!

- Te meg mit fülelsz? - forgatta meg a szemeimet Dia, de azért küldött egy puszit vőlegényének a levegőben.

Ezután már nem sokat maradtunk, mert nem akartuk zavarni Diáékat, illetve Jungkook még be akart ugrani zárás előtt a boltba. Könnyes búcsút vettünk egymástól, de megígértem volt kolléganőmnek, hogy mindenképp elküldöm neki a beosztásom. Tényleg örülnék neki, ha gyakrabban találkoznánk. Talán ő az egyetlen ember Injoonon és Jinhán kívül, akiben teljes mértékben megbízok. Vele gondtalanul el tudok beszélgetni bármikor, és őszintén elmondhatom neki az érzéseimet. Legjobb barátaimmal is ezer éve találkoztam utoljára. Hiába beszélünk szinte naponta, azért jó lenne velük is összefutni néha. Bár most gőz erőkkel tanulnak a vizsgáikra, szóval nem akarom őket zargatni, van elég bajuk.

- Jól vagy? - simított Jungkook a térdemre, mikor már úton voltunk a J&K felé.

- Aha - töröltem meg a szemeimet, majd szipogtam párat és igyekeztem összeszedni magam. - Csak örülök, hogy végre találkoztunk Diával.

- Tudom - mosolyodott el. - Küld majd el neki a beosztásod, aztán többet tudtok találkozni.

- Az lesz - bólintottam.

- Gyorsan beszaladok a boltba, aztán mehetünk is haza, jó? - fogta meg az egyik kezemet és szekulcsolta az ujjainkat. A szájához emelte azt, majd nyomott egy puszit a kézfejemre. Annyira imádom, amikor ilyen gyengéd és gondoskodó.

Jungkook gyorsan végzett a boltban, addig én a kocsiban vártam rá és felnéztem instára. Jinha pont megosztotta a napjában, hogy tanul, ezért reagáltam neki egy "Kitartást, hamarosan iszunk rá" üzenettel. Régebben is mindig ittunk a vizsgák után, ha sikeresek voltak, ha nem. Hiába nem tanulok már, nem szeretném ezt a szokásunkat elhagyni. Hazafelé megálltunk az egyik mekinél és vettünk magunknak vacsorát, mert úgy döntöttünk ma este pihenni fogunk. Nézünk valami filmet a nappaliban, eszünk, aztán majd meglátjuk. Éppen arról ecseteltem a barátomnak, hogy mennyire aranyos volt Seonghwa, mikor pislogás nélkül nézett rám, amikor is mindketten megtorpantunk szinte egyszerre. Jungkook lakásának az ajtaja résnyire nyitva volt. Soha nem fordult még elő, hogy ne csuktuk volna be, ezért mindketten ugyanarra gondoltunk. Betörtek. Nyeltem egy nagyot, barátom pedig azonnal a kezembe nyomta a mekis zacskókat és arra utasított, hogy maradjak mögötte. A szívem a torkomban dobogott, mikor Jungkook belökte az ajtót és óvatosan belépett a lakásba. Követtem, mert semmi pénzért nem hagytam volna magára, plusz egyedül se szerettem volna maradni. A nappali üres volt, de a konyhából motoszkálás hallatszódott. A fekete hajú hátránezétt rám, jelezte, hogy megindul a hang forrásának irányába. Bólintottam és eltátogtam neki, hogy fogjon már valami támadó eszközt, ne üres kézzel menjen be a konyhába. Bólintott és megfogott egy esernyőt, mert az volt a legközelebb hozzánk. Néma csendben sétáltunk át a hatalmas nappalin, majd mielőtt bementünk volna a konyhába vártunk egy keveset.

- Mi a fasz? - hátrált párat Minjae kezében egy tubus ketchuppal, amint Jungkook felé suhintott egyet az esernyővel. Még jó, hogy nem találta el.

- Ember! Te mit keresel itt? - kiáltott rá a barátom, amint felismerte, hogy nem betörővel van dolgunk, csak volt legjobb haverjával. - Hogy jutottál be és a faszért nem szóltál? Mi van, ha leütlek?

- Hát tudom a kódod - vonta meg a vállait. - Joon elment csajozni, gondoltam addig átugrok. De nem voltatok itthon, így bejöttem. Nem akartam a folyosón várni. Megéheztem, ezért össze akartam dobni valamit nektek. Nem kell azonnal leharapni a fejemet!

- Attól még rám telefonálhattál volna. Vagy csuktad volna be az ajtót, te szerencsétlen! - túrt idegesen a hajába Jungkook.

- Jó, bocs már - sóhajtott fel Minjae.

- Mindegy - motyogta barátom, majd hátrafordult hozzám, hogy leellenőrizze, élek-e még.

- Visszaviszem az esernyőt a helyére - mondtam, majd gyorsan lepakoltam a zacskókat a konyhapultra és kimentem a konyhából.

Inkább kettesben hagyom őket, rendezzék le maguk között, nekem úgy sincs sok beleszólásom a dologba. Mondjuk az tény, hogy nem volt szép Minjaetől, hogy csak úgy bejött ide. Mi van, ha nem ő az? Mit csináltunk volna Jungkookkal? Legalább egy üzenetet írt volna a fekete hajúnak, nyilván nem zavarta volna el. De legalább tudtuk volna, hogy mire számítsunk, ha hazajövünk. Egyikünknek sem jutott szerintem eszébe, hogy Minjae lehet bent, nem pedig egy betörő. Nem lepődtem meg, amikor veszekedni hallottam őket. Addig inkább vissza sem mentem a konyhába. Jungkook osztotta az észt, Minjae visszaszólt, természetesen nem értettek egyet. Pedig egyértelműen a házigazdának volt igaza. Lefotóztam a beosztásomat és elküldtem Diának, ahogyan azt megígértem. A következő hét pénteket tűztük ki, hogy majd akkor találkozunk, aztán meglátjuk összejön-e. Mikor úgy érzékeltem, hogy lecsillapodtak a kedélyek a konyhában, visszamerészkedtem.

- Felhívom Joont - mondta Jungkook, azzal magunkra hagyott Minjaevel.

Néma csend állt be kettőnk közé, egyikünk sem szólt egy szót sem. Nem akartam én is leszidni, kapott eleget már a barátomtól. Eleresztettem egy kínos mosolyt, majd megkérdeztem tőle, hogy mit főz. Elmondta, hogy csak tteokbokkit akart, de már elment tőle a kedve. Ha tudjuk, hogy itt van, neki is hozunk kaját. Látszólag nagyon nem volt jó kedve, ezért mondtam neki, hogy nyugodtan csinálja meg, amit eredetileg akart, hátha attól jobb lesz a kedve.

- Joon annyira fura - mondta nagyot sóhajtva.

- Mármint? - kérdeztem, ugyanis nem teljesen értettem, mire gondol.

- Mindegy, hagyjuk - legyintett egyet, aztán folytatta a tteokbokki készítését.

Bólintottam egyet, majd segítettem neki előpakolni az összetevőket. Jungkook nemsokára visszajött, de nem szólt semmit, csak néma csendben leült az egyik székre és a telefonját kezdte nyomkodni. Jobb is, hogy nem szólt semmit, mert fix megint összevesztek volna. Segítettem Minjaenek, aztán odamentem a barátomhoz és mögéálltam. Az államat a vállára döntöttem és összefontam a két karom a hasánál. Nyomtam egy puszit az arcára, majd megkérdeztem tőle halkan, hogy mizu.

- Nem így terveztem az estét - morogta.

- Tudom, én sem - válaszoltam. - De Minjae csak rád számíthat, nem zavarhatod el.

- Tudom, nem is fogom elzavarni. Attól még idegesít. De Joon nemsokára jön, már csak addig kell kibírni.

- Gonosz vagy - forgattam meg a szemeimet, majd nyomtam egy újabb puszit az arcára. - Szerinted milyen kapcsolat van közöttük?

- Szerintem Joont is halálra idegesíti Minjae, miért?

- Csak kérdezem - vontam meg a vállaimat. Nem tudom, elég fura a kapcsolatuk. Valamiért egy ideje úgy érzem, mintha több lenne közöttük, de lehet csak én képzelek többet a dologba, aztán tényleg úgy van, ahogy Jungkook mondja. Csak ahogy viselkednek egymással, nekem olyan, mintha Joon bejönne Minjaenek vagy fordítva. De igazából ez az ő dolguk, nekem semmi beleszólásom nincsen.

A mekis fantámat szürcsölve hallgattam, amint Joon, Minjae és Jungkook veszekednek egymással. Úgy éreztem, mintha egy valóságshowt néznék élőben. Joon és Jungkook összefogott Minjae ellen, de ő természetesen nem hagyta magát, ezért kialakult a káosz. Csak úgy röpködtek a csúnya szavak, nem győztem kapkodni a fejemet hármuk között. Felnőtt emberekről beszélünk, mégis úgy viselkedtek mint az általános iskolások. Mindenki a saját igazát akarta bizonyítani, de közben nem hallgatják meg a másikat. Alig bírtam ki nevetés nélkül, annyira vicces volt a kialakult helyzet. Végül Joon indult meg először haza, Minjaet pedig a csuklójánál fogva maga után húzta és meg sem állt vele egészen a liftig. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mentek is, mi pedig ketten maradtunk Jungkookkal.

- Mint valami olasz család - morogta, miután becsukta a bejárati ajtót és felém fordult.

- Minjae mellett nem unalmas az élet, az biztos - nevettem fel. - De legalább megvan holnapra az ebédünk.

- Király - forgatta meg szemeit főnököm, majd a nappaliban lévő kanapéhoz sétált és elterült. Kihoztam neki a már réges-régen kihűlt mekis kajáját, mert ő még azóta sem evett egy falatot sem.

Bekapcsoltam a tévét és valami nézhető után kezdtem kutatni, de végül nem találtam semmit. Ezért a véletlenszerű lejátszásra mentem a Netflixen belül, ami magától elindított valamit, aztán azt néztük egy ideig. Úgy döntöttem megmasszírozom, mert tudom, hogy mennyire szereti és mennyire lenyugtatja, ha én csinálom. A vállainál kezdtem, majd apró puszikat adtam az arca több pontjára is. Azután áttértem a nyakára, kezeimmel pedig a pólója alá, a csupasz mellkasára simítottam. Éreztem, hogy kirázta a hideg, ezért nyomtam egy hosszú csókot az egyik fülére, amikor elhajoltam tőle, akkor óvatosan fogaim közé csiptettem a cimpáját. Azonnal meg is változott a légkör, nyoma sem volt a Minjae által kreált feszültségnek. Nem fogom hagyni, hogy Jungkook rosszul érezze magát, hiszen egész nap olyan jó volt minden. Végre legyen már egy idilli esténk.