A rész Joon és Minjae kapcsolatáról szól. Nem befolyásolja semmiben a főszereplő páros kapcsolatát, nyugodtan kihagyható.

Gondoltam ideírom a félreértések elkerülése érdekében. ^^ Aki kíváncsi a mellékszereplők szálára részletesebben, annak jó olvasást.

◇ ♡ ◇

Minjae szemszög

Fütyörészve nyitottam ki Joon lakásának ajtaját, majd gyorsan kibújtam a cipőimből és beviharzottam a konyhába. Ideiglenes lakótársamat kávézás közben zavartam meg, de nem különösebben érdekelt. Lepakoltam az asztalra a beszerzett dolgokat, majd vigyorogva kivettem egy üveg sojut és az idősebb elé csúsztattam. Ma is az agyára fogok menni.

- Tessék, hoztam neked is.

- Nem kellett volna - mondta, majd összeráncolt szemöldökökkel hol az alkoholt, hol engem nézett. - Már most alkoholizálni akarsz?

- Talán így nem leszel annyira befásult, mint általában szoktál - vontam meg a vállaimat. - Akkor nem koccintunk?

- Eltaláltad.

- Akkor iszok egyedül - fogtam be egy tiszta poharat, majd teletöltöttem azt az átlátszó alkohollal. Nem fogok én tökölni.

- Ha berúgsz és kötözködni kezdesz, akkor kizárlak a teraszra. Csak mondom. - morogta. Nem tehetek róla, de felnevettem, ugyanis elképzeltem, ahogy az erkélyen toporogva próbálkozom a bejutással. Közben pedig ez a majom békésen nézi a nappaliban a tévét. Túlságosan hihető...

- Nem értem miért veszel mindent ilyen komolyan - sóhajtottam fel, azzal lehúztam egy egész pohárnyi sojut. Nem volt kedvem felesezni, így a gyorsabb módszert választottam a berúgásra. Talán így majd elviselem Joont. - Az elején tökre jófejnek tartottalak, amiért befogadtál. De most már kezdem bánni, hogy idejöttem.

- Tudom, minden nap a fejemhez vágod, hogy mennyire unalmas alak vagyok.

- Nem is akarsz változtatni? - kérdeztem, miközben töltöttem a második kör sojumat.

- Veled nem. Másokkal nem ilyen vagyok.

- De velem miért? Ennyire nem bírsz? - sóhajtottam fel. - Én tökre bírlak.

- Gyerekesnek tartalak, ennyi az egész. Mint egy nagyra nőtt gyerek, aki figyelemhiányban szenved és mindig a középpontban kell lennie. Ha nem, akkor jön a hiszti és a toporzékolás.

- Bocs, hogy próbálom izgalmassá tenni az unalmas és monoton napjaidat - forgattam meg a szemeimet, majd úgy döntöttem megiszom a második körömet. - Ha nem iszod meg, akkor ezt el is kérnem - nyúltam a Joon elé letett üvegért, viszont nem jártam sikerrel, mert az idősebb gyorsabb volt nálam.

Felkapta az üveget, lecsavarta a kupakját, majd nemes egyszerűséggel ivott belőle egy nagy kortyot. Egyszerre voltam büszke, ugyanakkor akartam kinevetni, mert most ő tűnt gyerekesnek, ugyanis dacból ivott az alkoholból. Meglepődtem, amikor villámgyorsasággal kiitta az üveg teljes tartalmát. Még nálam is gyorsabb volt. Az állam a padlót súrolta, annyira megdöbbentem.

- Így talán elvisellek majd - vonta meg a vállait, mire összefont karokkal a mellkasom előtt dőltem hátra a székben egy amolyan "Az komoly" pillantást illetve. Hirtelen vissza sem tudtam szólni, ezért gyorsan én is megittam a még megmaradt sojumat.

- Következő kör - jelentettem ki, azzal elővettem még két üveget a bevásárlótáskából. Készültem, na...

- Ennyire be akarsz rúgni?

- Úgysem ittunk még együtt - vontam meg a vállaimat. - De, ha ennyire puhány vagy, akkor majd megiszom egyedül mindkettőt.

- Biztos, hogy nem! - nyúlt az egyik üveghez, majd villám gyorsasággal kortyolni is kezdte az alkoholt. Ugyanúgy tettem ahogy ő, közben pedig dagadt a májam a büszkeségtől. Én vettem rá arra, hogy igyon!

- Másokkal milyen vagy? - kérdeztem, ugyanis valamilyen szinten érdekelt, hogy velem szemben miért van ennyire anyáskodó stílusa.

- Laza? Igazából változó.

- És velem miért nem vagy olyan?

- Mert ismerem a múltad és tudom, hogy nem bízhatok benned - mondta. - Oda kell figyelnem rád, megígértem Jungkooknak.

- Attól még viselkedhetnél velem is normálisan. Nem az anyám vagy, simán lehetnénk haverok is. Még ha nem is bízol bennem teljesen. - sóhajtottam fel. - Belefáradtam abba, hogy folyamat húzzuk egymás agyát.

- Te piszkálódsz mindig, persze, hogy megvédem magam.

- Fegyverszünet? - nyújtottam felé a jobb kezemet. - Nem basztatjuk a másikat többet.

- Be is tudod tartani? - ráncolta össze a szemöldökeit Joon.

- Be én - bólintottam.

- Jól van, megegyeztünk - fogott végül kezet velem. Valamiért még sem éreztem megnyugvást.

Valamilyen szinten örömömet nyertem abban, hogy szórakozhattam Joonnal. Nem tudom pontosan miért, de élveztem szekálni. Vicces látni az arcát, amikor igazán ideges és mérges. Vajon csak én tudom kihozni ennyire a sodrából vagy másoknak is sikerült már? Tovább akartam cukkolni, de az előbb ígértem meg, hogy visszafogom magam. Én vetettem fel a béke gondolatát! Csak eléggé kíváncsi vagyok, hogy hogyan viselkedik Joon a többi emberrel. Én eddig többnyire a feszült, visszafogott és merev oldalát ismertem meg, de amikor először találkoztunk Jungkook lakásán, akkor teljesen normális volt. Elvégre befogadott lakótársként, pedig senki sem kényszerítette rá. Egyszerűen nem tudom megfejteni a fekete hajút, hiába próbálom.

- Nos, most mit fogunk csinálni? - kérdeztem Joont. - Van valami terved mára?

- Nincsen semmi komoly. Te akartál valamit csinálni?

- Nem igazán - ráztam meg a fejemet. - Játszunk? Úgysem Xboxoztunk még együtt.

- Játszunk - bólintott, azzal fel is kelt az asztaltól, majd kidobálta a kiürült sojus üvegeket.

Összeszerelte az Xboxot, addig én a kanapén türelmesen várakoztam. A választásunk a Mortal Kombatra esett, így alig vártam, hogy a szart is kiverjem az idősebből. Majd én megmutatom neki, hogyan játszanak a profik. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy mikor is játszottam utoljára és csak arra koncentrálni, hogy nekem kell nyerni.

- Fogadjunk valamiben? - kérdezte, mikor leült mellém.

- Miben? - vettem el tőle a felém nyújtott kontrollert.

- Nem tudom. Mondjuk a nyertes kérhet valamit a másiktól.

- Benne vagyok! - bólintottam. - Ez a Joon már most határozottan jobban tetszik!

- Hát persze - forgatta meg a szemeit.

Nos, az első menet koránt sem úgy alakult, ahogyan én azt elterveztem. Alig bírtam megütni Joont, majdnem perfektre elvert. Természetesen az orrom alá kellett dörgölnie, hogy mennyire béna vagyok. Hát, de mikor játszottam már utoljára! A második kört szintén elveszítettem, ahogyan a harmadikat is. Kezdtem ideges lenni, mert tíz kört beszéltünk meg és eddig még csak közelében sem voltam a nyerésnek. A fekete hajú nem hagyta magát, mindent beleadott abba, hogy legyőzzön. A negyedik körnél sem sikerült fölékerekednem, de az ötödiknél már csak egy hajszál választott el attól, hogy végre én nyerjek. Ettől előre kaptam, így a hatodik próbálkozásnál legyőztem Joont. Utána sorozatosan nyertem. Így alakult ki az, hogy öt-négy volt az állás a kilencedik körnél. Ha megnyerem az utolsót, akkor javíthatok döntetlenre és akkor lesz egy döntő körünk. Ha vesztek, akkor az idősebb nyer. A szívem a torkomban dobogott, mindennél jobban akartam nyerni, ugyanis kitaláltam egy nagyon jó szivatást a lakótársamnak. Mindenképp nyernem kell!

- Bevallom őszintén, jobb voltál, mint amire számítottam - dőlt elégedetten hátra Joon, mikor perfektre elintézett az utolsó körben.

- Ezt hogy?! - kérdeztem teljesen megsemmisülve.

- Hagytalak nyerni párszor, nem egyértelmű? - nevette el magát. - Azért édesen próbálkoztál.

- Hát, bazdmeg akkor! - duzzogtam, azzal összefontam mellkasom előtt a két karomat. Biztosan nem hagyott nyerni, csak azért mondja, hogy még szarabbul érezzem magam.

- Most akkor kérhetek tőled valamit?

- Azt beszéltük, nem? - morogtam megsértetten.

- De - vigyorgott. Nagyon be akartam húzni neki egy, de inkább lenyeltem a rosszandulatomat. Igazságosan nyert, el kell fogadnom, hiába megalázó.

- Mondjad mit találtál ki - sóhajtottam fel. Csak essünk túl rajta.

- Hagy gondolkozzak még egy kicsit.

- Hát persze - forgattam meg a szemeimet. Hosszú percekig néma csendben ültünk egymás mellett. Többször is éreztem magamon a pillantását, de én azért sem néztem rá. Megalázva éreztem magam, amiért éppen azon töri a fejét, hogyan basszon ki velem a legjobban.

- Mivel úgysincs mára különösen tervünk, ezért azt kell egész nap csinálnod, amit mondok neked.

- Csicskáztatni akarsz? - nevettem el magamat, mire Joon bólintott egyet. - Hát, az igazán remek. Jól van, akkor innentől lesni fogom minden kívánságod.

- Szomjas lettem a szoros meccseink miatt. Kérhetek egy pohár forró teát? - bólintotta oldalra a fejét nagyokat pislogva. Szerintem aranyos akart lenni, de szerintem inkább volt ijesztő, mint bájos.

- Hogyne kérhetnél - vigyorogtam erőltetve, azzal a konyhába is siettem. Hosszú napnak nézünk elébe, úgy érzem...

Joon rendesen kihasznált ma engem. Minden kis apróságot nekem kellett megcsinálnom, csodálom, hogy a fürdetését nem bízta rám. El kellett mosogatnom, ágyneműket kellett cserélnem - kicsit úgy éreztem magam, mint egy szobalány. Le kellett vennem a zokniját, amikor melege volt, oda kellett vinnem neki a távirányítót, ebédet és vacsorát is én csináltam. Meglocsoltam a virágokat, lesöpörtem az erkélyt, kitakarítottam a vécét. Rohangáltam össze-vissza, mint valami idióta, estére komolyan mondom, hogy kifáradtam. Már attól rosszul voltam, ha meghallottam Joon szájából a nevemet. Éppen mosogattam, amikor úgy döntött, hogy ismét piszkálódni kezd.

- Na és te mit kértél volna tőlem, ha nyersz? - dőlt neki a konyhapultnak, miközben mosolyogva nézte, amint több víz kerül rám, mint a koszos tányérokra.

- Nem mondom meg - morogtam sértetten. Legyen már vége ennek a napnak, könyörgöm.

- Na, mondd már. Kíváncsi vagyok rá. Talán a következő alkalomkor nyersz és akkor behajthatod rajtam.

- Úgysem mernéd megcsinálni, szóval hagyjuk.

- Honnan tudod? - kérdezte összeráncolt szemöldökökkel.

- Ismerlek. Direkt olyat választottam, amit biztosan nem csinálsz meg.

- Minjae! - szólt rám mérgesen. - Mondd el!

- Nem - ráztam meg a fejem.

- Annyira elegem van már a gyerekes viselkedésedből! - förmedt rám, azzal megragadta a pólómat és azt szorítva nekilökött a konyha egyik falának. Ennek következtében a falon lógó evőkanalak, tésztaszűrők és egyéb nagyobb evőeszközök a földre potyogtak.

- Csókolj meg - mondtam ki nemes egyszerűséggel a dolgot, ami legelőször eszembe jutott. Tudtam, hogy ezt még akkor sem tenné meg, ha muszáj lenne neki. Mindenképpen ki akartam fogni rajta, reakcióját látva pedig nagyon is sikeresnek látszódtak az elvárásaim.

- Hogy mi van? - grimaszolt.

- Jól hallottad. Csókolj meg, ha annyira nagyon be akarod bizonyítani, hogy nem vagy egy befásult, unalmas, beszari alak. - mosolyodtam el piszamul. Láttam rajta, hogy nem fogja megtenni, ezért az önbizalmam fénysebességgel nőtt.

- Neked elment az eszed - lökött egyet rajtam és ellépett tőlem, mint azt vártam. Gyáva... - Elmentem, majd jövök.

- Szia! - kiáltottam utána hangosan, miközben fülig érő vigyorom egyre csak szélesedett.

Nyertem. De miért görcsölt be a gyomrom, amikor a falhoz lökött és közelebb lépett hozzám? Talán reménykedtem abban, hogy tényleg megcsókol? Nem! Fúj, nem! Tudtam, hogy nem teszi meg, ezért kértem erre. Igazam lett, nyertem, hiába csicskáztatott egész nap. Még a lakásáról is elüldöztem, szóval elkönyvelem a mai napot is egy nagy győzelemnek. Azért befejeztem a mosogatást, hogy lássa Joon mennyire jófej vagyok. Elmentem letusolni, aztán a kanapén tévéztem, amíg a házigazda haza nem ért. Sikeresen elszundítottam, arra riadtam fel, hogy kivágódik a lakás ajtaja, a fekete hajú meg konkrétan beesik rajta. Nagyokat pislogva néztem az instabil lábakon álló férfit, aki minden bizonnyal részeg volt.

- Azta, jó halk vagy - szóltam be neki.

- Fogd be! - förmedt rám, majd a szobája felé vette az irányt - több kevesebb sikerrel.

Nagyon vissza kellett folytanom a nevetésem, mert baromi vicces volt a látványa. Mikor rugott ez be ennyire? Alig mehetett el három órája. Meg egyáltalán minek ivott? Nem bírta elviselni, hogy tudtam olyat mondani, amit nem csinálna meg? Még ezer meg egy dolgot mondhatnék, amivel kérdés nélkül kifognék rajta. Legszívesebben utánamentem volna és addig piszkáltam volna, amíg teljesen ki nem hozom a sodrából, de végül hagytam. Nem tudom, hogy az alkohol mit hoz ki belőle. Lehet szétverne, ha hozzászólnék, de az is lehet, hogy beszélgetnénk egy jót. Ma jól kijöttünk egymással, csak hát ki tudja mit hoz a holnap.