- Csak a kezem sérült meg. Nem bénultam le deréktól lefele - mondtam Jungkooknak, mikor felértünk a lakására és közöltem vele, hogy elmegyek tusolni. Természetesen azonnal közölte velem, hogy ő is jön, segít nekem, egyedül nem fog menni a tisztálkodás.

- De nem ázhat el a kötésed - sóhajtott fel. - Most miért nem hagyod, hogy segítsek?

- Jó, akkor menjünk - forgattam meg a szemeimet. Borzasztó ez az ember...

Segített levetkőzni, amiért egyébként hálás voltam, mert szerintem az nem ment volna egyedül. A zuhanyzást úgy oldottuk meg, hogy én jóformán csak egyhelyben álltam, ő pedig mosdatott engem. Kicsit visszajöttek a régi szép emlékeim, amikor apa csinálta ezt velem, ugyanis anya sokáig dolgozott. Most kicsit más volt a helyzetem, nem csak azért, mert közel tizenöt évvel idősebb voltam, hanem mert éppen a párom segített nekem. Nem azt mondom, hogy egyedül nem ment volna, de talán így gyorsabban végeztünk. Szárazra törölt és fel is öltöztetett, azután pedig ragaszkodott ahhoz, hogy ágyba bújjak. Pedig én meg akartam várni, amíg ő is letusol. Sértődötten feküdtem be az ágyába és nagy sóhajtozásokkal tudattam vele, mennyire nem élvezem a jelenlegi helyzetet. Úgy kezelt, mint egy kisgyereket. Mindjárt tizennyolc vagyok!

- Ugye nem fogod ezt csinálni, amíg rajtam van a kötés? - kérdeztem tőle, miután visszaért a szobába. Egy Agymenők részt nem tudtam végignézni, olyan gyorsan végzett.

- Mármint?

- Nem kell úgy kezelned, mintha a halálomon lennék - motyogtam. - Jól esik, hogy segíteni szeretnél, meg aggódsz értem, de jól vagyok. Egyedül is boldogulok, amiben meg nem, akkor úgyis szólok.

- Csak bűntudatom van és valahogy ki szeretném fejezni, mennyire sajnálom - ült le mellém, az ágy szélére. Megfogta az ép kezemet, majd cirógatni kezdte a bőrömet.

- Nem a te hibád, ne okold már magad - ingattam meg a fejemet. - Amúgy sem tört el, pár nap és már fájni sem fog. Addig meg simán kibírom. Főleg, ha nem engedsz dolgozni.

- Dolgozni biztosan nem mész - válaszolta. - Pihenned kell, nem erőltetheted meg a karod, mert akkor lassabban gyógyul.

- Halálra fogom unni magam egyedül - húztam el a számat.

- Amikor tudok majd hazajövök hozzád, de sajnos nem lehetek itthon egész nap.

- Tudom és nem is várom el. Majd elütöm valahogyan az időt. Lehet áthívom délutánra Injoont és Jinhát. Persze csak akkor, ha nem baj.

- Nekem aztán nem, nagy valószínűséggel úgyis csak azután jövök, hogy bezárt a J&K üzlet.

- Jó, akkor megbeszéltük - bólintottam.

- De azért legyen nálad a telefonod.

- Nálam lesz - válaszoltam.

Annyira nem aludtam jól. Valahogy mindig a bal oldalamra akartam fordulni, megszoktam már, hogy szembe fekszem Jungkookkal. Most viszont kénytelen voltam a hátamat mutatni a páromnak, ugyanis a bekötött karom erősen akadályozott. Háton pedig nincs az az Isten, hogy aludjak. Nem is értem azokat, akik képesek úgy aludni. Így hát sokat forgolódtam, rengetegszer megébredtem, úgy igazán mélyen nem is bírtam aludni. Persze ezt nem mondtam Jungkooknak, mert biztosan aggódni kezdett volna, aztán következő nap le se hunyta volna a szemeit egészen addig, amíg én el nem alszok. Jól esik, hogy ennyire aggódik értem és törődik velem, de attól még nem akarom, hogy ennyire saját maga elé helyezzen. Mármint nyilván, engem is nagyon érdekel, hogy mi van vele, de néha már idegesít a túlzott aggódása. Ma is akkora felhajtást csinált a meghúzódott karomból, mintha rákkal diagnosztizáltak volna, aztán meg lennének számlálva a napjaim.

Délelőtt tíz körül másztam ki az ágyból, addig próbáltam aludni. Egy hatalmas ásítás kíséretében mentem ki a konyhába, ahol egy aranyos üzenet fogadott a főnökömtől. "Jó reggelt, babám! Vettem neked reggelit, utána pedig vedd be a gyógyszereket. Hívj, ha felébredtél. Puszi; Jungkook." - mosolyogva a papírcetli mellett lévő zacskóba lestem, ahol két nagy szendviccsel, egy dobozos kakaóval és egy tejszelettel találtam szembe magamat. Hasam meg is kordult, ugyanis tegnap kora este óta nem ettem egy falatot sem. Miközben reggeliztem, felhívtam Jungkookot és beszéltünk pár szót. Bent volt a J&K-ben, nem akarta magára hagyni Eunseot. Említette, hogy lehet ma benéz Joon és Minjae, de nem mondta teljesen biztosra. Illetve a lelkemre kötötte, hogy pihenjek sokat, tévézzek, kezdjek el valami sorozatot, filmezzek. Jól van, jól van. Majd meglátjuk mihez lesz kedvem. Eredeti tervem a takarítás, de erről neki nem kell tudnia, mert tuti hazajönne és hozzákötözne az ágyhoz. Gyorsan felhívam anyát, miután letettük a telefont a fekete hajúval, mert nem is beszéltünk azóta, hogy Mijoohoz költözött. Azt mondta, hogy minden rendben van, megvannak, bár sokat vitatkoznak - ami amúgy nem meglepő. Anya makacs, a nővére makacs, szóval várható volt, hogy nem lesz minden felhőtlen közöttük. Én nem kérdeztem, ő pedig nem mondta, hogy meddig fogunk még külön lenni, de megkért arra, hogyha időm engedi, akkor menjek már el a lakásba kiszellőztetni egy kicsit. Egyikünk sem volt ott már egy jó ideje, nem kellene hagyni, hogy az egész bedohosodjon. Nem számoltam be neki arról, hogy milyen baleset történt tegnap, pár nap múlva nyoma sem lesz, így úgy voltam vele, hogy felesleges lenne említenem neki a jégkoris incidenst. Nem akarom, hogy aggódjon értem - bár nem igazán keresett az elmúlt napokban. Felmérült bennem, hogy vajon mikor beszéltünk volna, ha nem hívom fel? Egyáltalán keresett volna? Vagy megvárta volna, amíg én keresem? Rosszul esett, de igyekeztem arra gondolni, hogy most elsőnek magára kell fókuszálnia. Majd biztosan keres, ha úgy érzi, hogy jól van.

A nadrágomat nagy nehezen magamra tudtam rángatni, de pólót nem bírtam cserélni, hiába próbálkoztam. Így hát csak magamra húztam egy pulcsit, aztán úgy voltam vele, hogy jó leszek így is. Úgy sem hagyom ma el Jungkook lakását, teljesen mindegy, mi van rajtam. Egy kézzel, csiga tempóban beágyaztam, és kiszellőztettem az egész lakást, utána letelepedtem a nappaliban és bekapcsoltam a tévét. Megittam a kakaóm maradékát és keresgélni kezdtem valami nézhető után. Megijedtem, amikor meghallottam a csengő hangját, majd gyorsan az ajtóhoz siettem. Egy mosolygó Joonnal és egy vigyorgó Minjaevel találtam szembe magamat.

- Sziasztok - köszöntem nekik.

- Jungkook említette, hogy jövünk, ugye? - kérdezte barátom haverja, mire bólintottam egyet.

- Csak nem mondta biztosra, kicsit meglepődtem.

- Veled meg mi történt? - mutatott az ujjamra a szőkehajú összeráncolt szemekkel.

- Tegnap voltunk korizni, aztán ráestem. De csak meghúzódott, nem komoly. Gyertek be. Miért is jöttetek pontosan?

- De béna vagy - nevetett ki hangosan az intézetből szabadult. Nem is számítottam másra...

- Jól van, bárkivel előfordulat - förmedt rá az idősebb. - Egyébként Jungkook apjának kell elvinni valamilyen papírt, azt mondta az itthoni irodájában van.

- Menj csak be nyugodtan, én nem vagyok jártas ott.

- Én addig kiszolgálom magam - vonta meg a vállait Minjae, azzal megindult a konyha felé. Utánamentem, mert úgy voltam vele, hogy inkább Jungkook haverját hagyom magára, nem a másikat, benne annyira nem bíztam.

- És milyen Joonnal lakni? - kérdeztem Minjaet, miután utolértem a konyhában. Éppen a hűtőt fosztotta ki, teljesen otthon érezte magát.

- Mintha az anyámmal laknék, de komolyan - morogta.

- Miért?

- Egyhangú, monoton, eseménytelen. Rengeteg szabály van, amit be kell tartanom. Joon meg baromi unalmas. Szerintem az izgalmasabb lenne, ha egy ötéves kislány lenne a lakótársam.

- Legalább van, aki visszafog - vontam meg a vállaimat.

- Engem aztán ne fogjon vissza senki sem. Nem az anyám, alig idősebb nálam két évvel. Nem értem, hogyan lehet valaki ennyire unalmasan.

- Nem mindenki lehet annyira gyerekes és komolytalan, mint te - jelent meg Joon, aki mellkasa előtt összefont karokkal nézett a szőke hajúra.

- Inkább leszek gyerekes és komolytalan, mint olyan befásult, mint te - vonta meg a vállait.

- Inkább vagyok befásult, mint éretlen és komolytalan.

- Oké, hagyjátok abba. Joon, meglett, amiért jöttetek? - pillantottam a mellettem állóra, aki csak bólintott egyet. - Akkor jó. Isztok egy kávét?

- Aha. De hagyjad csak, majd én megcsinálom. - mondta a fekete hajú. -
Menj már arrébb - lökött egyet a fiatalabbon, aki lepetten tántorodott hátrébb.

- Most miért vagy ilyen bunkó velem?

- Mert idegesítesz - vonta meg a vállait Joon. - Ha nem csinálsz semmi értelmeset, akkor legalább ne állj az útban.

Édes Istenem. Ezek ennyire utálják egymást? Azt hittem jól kijönnek majd, hiszen mindketten jófejek. Kicsit kínosan éreztem magam, mert érezhető volt a feszültség kettejük között. Folyamat beszóltak a másiknak, úgy viselkedtek, mint egy idős házaspár, akik már nehezen viselik el a másik társaságát. Csak álltam és néztem a két férfit, amint szapulják a másikat. Lehet jobban jártunk volna, ha Minjae nálunk marad és megkapja a vendégszobát. A szőke hajú kiment cigizni a teraszra, amíg én Joonnal kávéztam a konyhában. Nem igazán beszélgettünk, érezhető volt, hogy mennyire ideges. Én meg nem akartam balhét, ezért a hallgatást választottam.

- Bocsánat a viselkedésünkért - szólalt meg, amikor már nagyon kínossá vált a csend. - Csak meg kell még szoknom, hogy Minjae nem olyan, mint az eddigi lakótársaim. Nem szoktam ilyen ingerült lenni, de egyszerűen ezt hozza ki belőlem.

- Semmi baj, de szerintem meg kellene ezt beszélnetek egymással, mert hosszútávon ki fogjátok készíteni a másikat. Vagy, ha ennyire rossz Minjaevel közösen lakni, akkor beszélj Jungkookkal. Biztosan visszajöhet hozzánk. - mondtam, mire megrázta a fejét és közölte, hogy nem, jó helyen van nála a szőkehajú.

- Majd beszélek vele - bólintott.

- Rendben, te tudod - erőltettem magamra egy apró mosolyt. Kíváncsian végighallgatnám azt a komoly beszélgetést... A ma hallottak alapján semmi jóra nem számítok, de ne legyen igazam.

Ezután nem olyan sokáig voltak még nálam a fiúk, mert délre beszélték meg a találkozót Jungkook apjával. Miután elmentek, becsuktam mindenhol az ablakokat, majd visszatelepedtem a nappaliba. A Nagy Pénzrablást kezdtem el nézni, mert már nagyon régóta szemeztem vele, eddig viszont nem volt időm meg kedvem elkezdeni. Nos, határozottan tetszett, egyhuzamban meg is néztem hét részt belőle. Ha Jungkook nem jön haza, akkor fixen ledarálom az első évadot. Lesz még időm rá, párom úgysem hagy majd dolgozni menni ezen a héten.

- Szia - üdvözöltem egy csókkal.

- Szia, babám. Hogy vagy? - kérdezte, majd leült mellém a kanapéra. - Voltak itt a fiúk?

- Aha - bólintottam. Úgy döntöttem nem számolok be neki arról, hogy mennyire nagy az ellentét Joon és Minjae között, majd említi a barna hajú, ha úgy gondolja. - Jól vagyok, pihentem egész nap.

- Örülök neki - mosolygott.

- Neked milyen volt a napod? - kérdeztem tőle, mire röviden elmesélte, hogy mi volt ma a J&Kben, elvégre ott volt egész nap. - Örülök, hogy minden rendben ment. Fáradt vagy?

- Kicsit. Miért?

- Tusolunk együtt? - döntöttem a fejemet a vállának.

- Persze - bólintott. - Úgyis hiányzott már, hogy törődjek veled.

- Nekem is hiányoztál. Egyedül nagyon unatkoztam - biggyesztettem le az ajkaimat. - Holnap is mész?

- Igen - bólintott. - De nem leszek ott Eunseoval egész nap. Szóval aludhatok veled kicsit tovább.

- Király - mosolyodtam el. - Na, menjünk!

- Menjünk - bólintott, azzal összekulcsolta az ujjainkat és megindult a fürdő felé.

Beharapott ajkakkal néztem Jungkookot, aki lecipzározta a pulcsimat, majd óvatosan levette rólam, ahogyan a pizsamapólómat is. Mondtam neki, hogy nem bírtam egyedül pólót cserélni, mire kicsit szomorúan közölte velem, hogy holnap majd segít nekem. Ezután a nadrágom, az alsóm, illetve a fekete hajú ruhadarabjai is a földre kerültek, mi pedig beálltunk a zuhany alá. Egyik kezemmel Jungkook tarkójára simítottam, majd oldalra döntöttem a fejem. A fekete hajú édesen elmosolyodott, majd megkérdezte tőlem, hogy mire készülök.

- Semmire - füllentettem. Nem tehetek róla, de megkívántam, amint megpilantottam. - Csak hagyom, hogy megmosdass.

- Ezer örömmel - mondta, majd a szivacsért nyúlt és tett rá a kedvenc illatú tusfürdőmből. Behunytam a szemeimet és hagytam, hogy a barátom minden apró porcikámat bejárja a puha anyaggal.

Sikerült elég hamar izgalmi állapotba kerülnöm, főleg miután Jungkook az ujjaival kezdett simogatni. A bőröm bizsergni kezdett, ahol a fekete hajú hozzám ért, így akaratlanul is felsóhajtottam. Mindketten figyeltünk arra, hogy a kötésem ne kerüljön víz alá. Jungkook odahajolt hozzám egy csókra, ami hosszúra sikeredett, mert mindig mohón utánahajoltam, amikor elhajolt tőlem. Körbepuszilta az arcomat, utána áttért a nyakamra, miközben a fedetlen, vizes mellkasomat cirógatta. Annyira nagyon szívesen megérintettem volna én is őt, de csak az egyik kezemet tudtam használni, amivel jelenleg a fekete hajúba kapaszkodtam. Beharaptam ajkaimat, amikor a mellkasomat, majd a hasamat kezdte puszilgatni, miközben lassan lefelé haladt. Amikor legérzékenyebb pontomhoz ért, hátrahajtottam a fejemet és megszorítottam a vállát.

- Olyan finom vagy, Jimin - suttogta, mire előre mozdítottam a csípőmet.

- Te meg annyira jó vagy.

Megszokottan profi mozdulatokkal kezdte fejét mozgatni, miközben ujjaival golyóimat masszírozta. Sóhajtoztam, nyögdöstem, csípőmet folyamatosan előre löktem, mert többet és többet akartam. Igen hamar elélveztem, hiszen a fekete hajú ma feltűnően jól végezte a dolgát. De nem akartam itt megállni, ezért odahúztam magamhoz egy újabb csókra, miután felállt és szembe kerültünk egymással. Most rajtam volt a sor, én ereszkedtem le annyira, hogy Jungkook farkával kerüljek egy szintre. Kicsit kényelmetlen volt a felvett póz, mert a fájó karommal igyekeztem elkerülni a vízsugarakat.

- Nem muszáj, ha nem kényelmes - sóhajtott fel a fekete hajú, mintha csak a gondolataimban olvasott volna.

- Jó így - füllentettem, azzal számba engedtem Jungkook teljes hosszát.

A hajamba vezette ujjait, majd hagyta, hogy én is felhőtlen örömöt okozzak neki. Imádom, hogy minden egyes alkalommal, amikor én tevékenykedek rajta, türelmes és gyengéd. Igyekszem nem húzni az agyát, hamar rátérni a lényegre, de ő még így sem erőltet rám semmit, illetve nem sietett. Elhajoltam tőle, mielőtt elélvezhetett volna és büszkén mosolyogva kiegyenesedtem.

- Te is finom vagy - mondtam neki vidáman.

- Hogy én mennyire szeretlek - húzott oda magához a tarkómnál fogva, hogy ismét csókban válljunk eggyé.

Hátat fordítottam neki, majd kicsit előre dőltem, hogy könnyebben hozzám férjen. Nem húzta sokáig az időt, szinte azonnal mögém állt, a fenekemhez helyezkedett, azzal belém nyomta a farkát. Egyszerre nyögtünk fel, Jungkook pedig azonnal mozgatni kezdte a csípőjét. Egyik kezemmel tudtam csak kapaszkodni a csempébe, mivel a másik kezem a nyakamban lógott. Nem volt a világ legkényelmesebb pozíciója, de igyekeztem az aktussal foglalkozni. A főnököm a falon lévő kezemre csúsztatta a sajátját, majd összekulcsolta az ujjainkat. A másik kezében a csípőmet szorította, miközben egyre gyorsabb tempót diktált. Összeszorítottam szemeimet és hangosat nyögtem, amikor elélveztem, utánam nem sokkal Jungkookot is ellepte a gyönyör. Párat még lökött, de hamarosan kihúzódott belőlem. Mindketten nehezen vettük a levegőt, ugyanis elég intenzív perceken vagyunk túl. Eleresztettem egy fáradt mosolyt, majd hagytam, hogy Jungkook átöleljen. Belepuszilt a hajamba, majd közölte velem, hogy nagyon szeret. Természetesen én is mondtam, hogy mennyire szeretem, és halkan megjegyeztem, hogy mennyire jól esik, amiért még ilyenkor is ennyire törődik velem. Azt mondta, hogy ez csak természetes, hiszen abban nem lenne semmi jó, ha én nem élvezném. Jogos, de akkor is megmelengeti a szívem, hogy ilyen gondoskodó. Mindegy egyes ilyen alkalommal hálát adok az égnek, hogy Jeon Jungkook lehet a párom.

◇♡◇

Sziasztok, babák!♡

Mit szólnátok ahhoz, ha a következő rész Joon vagy Minjae szemszög lenne? Szeretném részletesebben levezetni a kapcsolatukat.

Kitartást a hét hátramaradt napjaihoz!