Jungkook szemszög

Egyáltalán nem akartam lemondani a mai programjaimat Minjae miatt, pedig jóformán az egész napom tárgyalásokból állt volna. Egyedül meg biztosan nem hagytam volna a lakásomban, annyira nem bízok benne. Régebben is meglopott, nem lepődnék meg, ha most is próbálkozna valamivel. Nem értettem, hogy ennyi év után is miért pont hozzám jött. Nem látogattam őt meg egyszer sem, nem kerestem, jóformán életjelet sem adtam magamról, Minjae mégis a szüleimhez ment, miután haza nem tudott menni. Volt képe anyáékhoz beállítani, mikor tőlük is lopott, sőt elég ellenséges volt velük, amikor ők csak segíteni akartak neki. Azt sem értem, hogy miért árulták el neki, hogy hol lakom. Van elég bajunk most így is Jiminnel, miért kellett a gyerekkori haveromnak is megjelennie?

- Szia - sóhajtottam fel, mikor apa felvette nekem a telefont. Jimint elvittem reggel dolgozni, majd miután elköszöntem tőle egy gyors csókkal, mentem is. De mielőtt még az első tárgyalás címe felé indultam volna, gyorsan felhívtam az ősömet. Pontosan én sem tudom, hogy miért. Talán számon akartam őt kérni, amiért így a nyakamra zúdították az elmegyógyintézetből szabadult Minjaet. Kénytelen voltam otthon hagyni, mert amikor mi reggel eljöttünk otthonról, félig lelógva az ágyról, tátott szájjal húzta a lóbőrt. Nem akartam felkelteni, mert hosszú ideje ez volt az első olyan éjszakája, amit nem az intézet falai között töltött.

- Jó reggelt, fiam. Azért hívsz, mert le szeretnéd mondani a mai megbeszélésidet? - kérdezte.

- Nem egészen - motyogtam lepetten. - Miért mondanám le?

- Gondoltam a mai napot inkább Minjaevel töltenéd.

- Ja, amúgy nagyon kösz, hogy elmondtátok neki, hol lakom - forgattam meg a szemeimet. - Nem fogom miatta lemondani a programjaimat.

- Pedig anyád és én is be tudnánk ugrani helyetted.

- Igazából, csak nem akarom egyedül a lakásomon hagyni egész napra - sóhajtottam fel.

- Tudom - válaszolta. - Ezért mondom, hogy menj haza nyugodtan, majd mi anyáddal tartjuk a napot. A mi megbeszéléseinket pedig áttesszük másik napra. Nem lesz belőle semmi probléma.

- Biztos? - kérdeztem, mire apa egy határozott igennel válaszolt. - Jól van, köszönöm. Akkor gyorsan veszek valamit ebédre, aztán hazamegyek.

- Rendben. Tizenhárom év nagyon sok idő, szerintem őszintén megbánta, amiket akkor tett.

- Akkor sem kellett volna szó nélkül beállítania hozzám. Jiminnek így is elég baja van az anyja miatt, nem kell még egy púp a hátunkra - túrtam idegesen a hajamba.

- Azért adj neki egy esélyt.

- Jól van. Most leteszem, szia. - mondtam, azzal bontottam is a vonalat. Semmi kedvem nem volt az agymosásához. Vagyok olyan érett már, hogy saját magam is tudjak dönteni Minjae megjelenéséről. Egyelőre nem díjaztam, sőt egyenesen idegesített, amiért pont most bukkant fel. Jiminnel végre lett volna egy kis időnk kettesben lenni, de nyilván valakinek közbe kellett lépnie. Ha kell fizetek neki egy hotel szobát, csak menjen el a lakásomról és hagyjon minket kettesben a barátommal.

Vettem ebédre tojást, tésztát és zöldségeket, mert úgy döntöttem rament készítek. Úgyis rég ettem már, Minjae meg biztosan farkaséhes lesz, ha felkel. Hiába nem látom szívesen, attól még nem fogom hagyni, hogy éhen haljon. A lehető leghalkabban osontam be a konyhába, arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy volt legjobb barátom ébren lesz. Majdnem dobtam egy hátast úgy megijedtem, de szerencsére csak káromkodtam egy sort hangosan, majd kedves szavakkal illettem a férfit. Legalább adhatta volna valami jelét annak, hogy ébren van, és akkor talán nem kapok szívrohamot.

- Jó reggelt - köszönt nevetve. - Ennyire ijesztő vagyok?

- Azt hittem, még alszol - sóhajtottam fel. - Nem számítottam arra, hogy itt talállak.

- Már egy ideje kidobott az ágy. Merre voltál?

- Elvittem Jimint dolgozni, aztán lemondtam a mai programjaimat, miattad.

- Úgy érzem nem örülsz annak, hogy itt vagyok - húzta szomorú mosolyra ajkait, miután talán kissé túl bunkón válaszoltam neki.

- Jól érzed - vontam meg a vállaimat. - Nekem csak azzal van a bajom, hogy szó nélkül állítottál be ide. Felhívhattál volna, vagy valami.

- Mert, ha elárultam volna a nevemet a telefonban, akkor biztos nem nyomod rám, igaz?

- Nem nyomtam volna rád. Biztosan meglepődtem volna, de nem mondtam volna, hogy aludj az utcán, leszarom. De így egyáltalán nem számítottam rád, ráadásul most nem is egyedül élek, szóval Jimint is biztosan meglepted. Nem akarom, hogy miattad kellemetlenül érezze magát. Neki is megvan a saját baja, nem kell még jobban keverni a dolgokat. Mennyi pénz kell?

- Nem pénzért jöttem ide - válaszolta. - Egyszerűen nincsen hova mennem. A családomra nem számíthatok, nincsenek barátaim, nincsen lakásom, munkám, egyszerűen semmim. Csak te maradtál nekem, Jungkook.

- Mit vársz tőlem? - tártam szét a karjaimat. - Mindketten közelítünk a harminchoz.

- Azt várom, hogy megérts. Tizenhárom év után végre kiengedtek az elvonóról és a pszichiátriáról. Nem maradt nekem semmim, nem számíthatok senkire, jóformán kezdhetek mindent a nulláról. Ennyire nagy kérés, hogy támogass egy kicsit? Nem várom el, hogy örülj nekem és újra legjobb haverok legyünk, de nem akarok az egyik padon vagy éppen valamelyik híd alatt élni. Legalább addig segíts, amíg nem sikerül talpra állnom.

- Mindjárt jövök - mondtam, azzal megragadtam a telefonomat és kisiettem a konyhából.

Igaza van Minjaenek. Segítenem kell neki, támogatnom kell, mert rajtam kívül senkire sem számíthat. Egyedül viszont nem tudok neki mindenben segíteni, szóval úgy döntöttem, hogy felhívom Joont és elhívom hozzám. Remélem el tud jönni, mert szükségem volt most rá. Nem maradhat nálam Minjae, ugyanis nem akarom, hogy Jimint bármilyen formában is zavarja. Pénzügyileg tudom támogatni, de szállást nem fogok tudni neki nyújtani. Legjobb haveromnak talán lesz valami ötlete, ha már az én agyam működése teljesen megsemmisült. Mákom volt, ugyanis Joon nem dolgozott, így röviden összefoglaltam neki az előző este és a ma délelőtt történéseit. Ugyan nem meséltem még neki részletesen Minjaeről, de annyit tudott, hogy régebben volt egy haverom, aki elvonón kötött ki. Eddig csak a szüleim, Minjae családja és Jimin tudott a részletekről, viszont teljes mértékben megbízok a barna hajúban. Úgy érzem készen állok arra, hogy neki is mindent elmondjak. Semmiképpen nem szeretnék neki hazudni, ha már éppen szívességet kérni készülök tőle.

- Most rám hívtad a rendőrséget, vagy mi van? - kérdezte nagyot sóhajtva Minjae, miután visszaértem a konyhába.

- Nem - válaszoltam. - Remélem szereted a Rament, az lesz az ebéd.

- Aha, szeretem. Bár utoljára szerintem tizenkét évesen ettem.

- Akkor majd most eszel - erőltettem magamra egy apró mosolyt, majd jobbnak láttam, ha elkezdem csinálni az ebédet. Minjae szerencsére nem szólalt meg és kérdezősködött tovább, hogy kivel telefonáltam az elmúlt percekben. Úgyis meg tudja nemsokára, mert Joon bármelyik percben megérkezhet. Írtam egy üzenetet Jiminnek, amiben röviden összefoglaltam, hogy barna hajú barátom segítségét kértem, mert egyedül nem jutottam semmire. Illetve azt is leírtam, hogy biztos nem marad nálunk a volt legjobb haverom, szóval valamit majd kitalálunk Joonnal. Jiminnel kapcsolatosan mindig is önző voltam, nem tagadom, szóval ezért is hajlottam legjobban még mindig afelé, hogy kibérelek Minjaenek egy szállodai szobát, aztán lakhat ott, amíg nem szedi össze magát.

Amint meghallottam a csengőt, félbehagytam a zöldségek pucolásával és átszeltem az egész lakásomat. Megköszöntem a barna hajúnak, amiért ilyen gyorsan átjött hozzám és lemondta aamai terveit miattam. A konyhába vezettem, ahol volt legjobb haveromat is hagytam. Nagyokat pislogva nézett az idegen férfire, ugyanis ők ketten még egyszer sem találkoztak. Gyorsan bemutattam őket egymásnak, majd a kávégéphez léptem, hogy mindkettőnek készítsek egy presszót. Joon cukor nélkül issza, egy cukorral, Minjae emlékeim szerint tejjel és két cukorral. Én pedig vagyok az arany középút, aki tejjel és egy cukorral viszi be a szervezetébe a koffeint. Beállt közénk a kínos csend. Én a kávégépre fókuszáltam, tehát háttal álltam a két férfinek, ők meg nem folytattak bájcsevejt egymással, szóval kissé kellemetlen lett a légkör. Tudom, hogy nekem kellett volna először megszólalnom, mégsem tudtam, hogy mit mondjak.

- Igazából arra gondoltam, hogy Minjae beköltözhetne hozzám addig, amíg nem találok új lakótársat. Tegnap költözött ki az előző, ma adom majd fel a hirdetést.

- Tényleg? – kérdezte a fekete hajú meglepetten.

- Igen. Persze csak akkor, ha Jungkook is benne van. – pillantottak mindketten rám. Sóhajtottam egyet, majd a konyhában lévő pultra tettem a kész kávékat és leültem a srácokhoz.

- Ha te benne vagy, Joon, akkor nekem sincs ellenemre – mondtam. – Én arra gondoltam, hogy keresünk egy szállást Minjaenek, aztán ott lakhat, amíg lábra nem áll. De jobb ötletnek tűnik, hogy veled lakjon. Legalább oda tudsz figyelni rá, nehogy valami hülyeséget csináljon.

- Nem csinálnék semmi hülyeséget – morogta volt legjobb haverom. – De köszönöm, Joon.

- Ugyan – vonta meg a vállait. – Nekem is jól jön majd egy kis társaság.

- Elmegyünk a közeli plázába? Kellene venni pár dolgot. – kérdeztem a többieket, mire két bólintást kaptam válasznak.

Nem akartam kimondani, de főként Minjaenek akartam pár dolgot venni, mert ugyan nem üres kézzel állított be hozzám, ruhái eléggé kinyúltak, cipője agyonhasználva tudatta, hogy nagy valószínűséggel ez az egyetlen lábbelije, kabátja koszos és több helyen foltos volt, sapkával nem is rendelkezett. Fogalmam sincs, hogy a családja miért zavarta őt el otthonról. Lemondtak volna róla? De hát régebben mindent megtettek volna az első szülött fiukért, még tűzbe is mentek volna érte. A fekete hajú gyorsan összeszedte a dolgait, majd meg is indultunk a közeli pláza felé. Onnan már nem jön vissza a lakásomba, hanem rögtön Joonhoz megyünk. Bevallom őszintén rendesen meglepődtem, amikor felvetette az ötletet, mert én egyáltalán nem gondoltam erre. Nem is tudtam arról, hogy egyedül él az albérletben, azt hittem vele lakik a barátnője. Az utóbbi időben nem sokat beszélgettünk, mert én főként Jiminnel foglalkoztam, de azért remélem nem titkolt el előlem semmi fontosabbat. Együtt vannak még egyáltalán Mihyunnal? Nem kérdeztem rá, majd egyszer talán felhozom, de csakis akkor, ha kettesben leszünk. Ami – tekintve a jelenlegi zavaros helyzetet – nem mostanában lesz. Én a párommal vagyok, a barna hajú pedig Minjaevel lesz. Azért szeretném figyelmeztetni, hogy ne hagyja magára a férfit, mert én nem bíztam benne teljesen. Gyanús volt nekem. Nem lepődnék meg, ha ellopna vagy esetleg zsebre tenne valamit a lakásáról. De ne legyen igazam, reménykedjünk abban, hogy tényleg segített neki ez a tizenhárom év és megváltozott. Viszont jobb félni, mint megijedni, mindenképpen rajta kell tartani a szemünket, hátha valamivel bepróbálkozna. Egyelőre nem győz hálálkodni nekünk és normálisan viselkedik, de simán elképzelhető, hogy csak megjátssza magát. Nem tudom miért, de rossz előérzetem van vele kapcsolatosan. Beszélnem kell erről majd Jiminnel, mert mostanában ő jobban kiismeri az embereket, mint én. Talán neki sikerül megnyugtatnia, aztán elűznie az aggodalmam.