Felszisszentem, amikor hátam a zuhanyzó hideg csempéjének nyomódott. Nem volt sok időm ezzel foglalkozni, ugyanis Jungkook megszüntette közöttünk a távolságot és vadul csókolni kezdett. Összekulcsoltam az ujjaimat a tarkójánál, lábaimmal pedig a derekát öleltem, ezzel is segítve főnökömnek, hogy ne teljes súlyomat kelljen tartania. Amint beléptünk a fürdőbe, nyoma veszett az eddigi idillikus és nyugodt légkörnek. Szavak sem kellettek ahhoz, hogy tudjuk, mit akar a másik. Már akkor tudtam, hogy mi lesz a közös zuhanyzás vége, amikor felmerült bennem az ötlet. De hát így van ez rendjén, egy ilyen jól sikeredett napnak csak is jó befejezése lehet. Behunytam szemeimet és úgy élveztem, amint Jungkook áttér a nyakamra és ott kényeztet tovább puha párnáival. Többször is hosszú tincseibe markoltam, amikor pedig megéreztem fogait is, reflexből közelebb húztam magamhoz. Tudom, hogy szándékosan foltot hagyott a bőrömön, bár nem szokása túlzásba vinni a dolgot.

- Annyira jó az illatod - suttogta ajkaimra, mire közöltem vele, hogy inkább meg se szólaljon. Mert hiába ismerem már lassan négy hónapja, a parfümjének illatától teljesen kivagyok mai napig. A tusfürdője is extra, de nekem a parfümje valamiért sokkal jobban tetszik. - Mehet?

- Még szép - bólintottam, azzal nagyobb terpeszbe tettem a lábaimat. Egyrészt így jobban közénk látott, másrészt pedig könnyebben meg tudta találni a kényelmes és tökéletes pózt.

Hátrahajtottam a fejemet és becsuktam a szemeimet, miközben a fekete hajú vállaira vezettem a kezeimet. Nem húzta az időt, szinte azonnal előremozdította a csípőjét és tövig belém nyomta magát. Egyszerre sóhajtottunk fel, majd rásegítettem egy kicsit a mozgásommal az általa diktált tempóra. Nehogy már csak ő dolgozzon. Ajkaim megremegtek, amikor Jungkook fogai közé csíptette az alsó ajkamat és óvatosan meghúzta azt. Az utóbbi időben egyáltalán nem finomkodott, már az elejétől fogva erőteljes mozdulatokkal akart mélyebbre kerülni bennem. Nem volt ellenemre, mert bevallom őszintén, hogy türelmetlen voltam. Alig bírtam kivárni, hogy végre magamban érezzem. Az őrületbe tudott kergetni, amikor szándékosan húzta az agyamat és nem adta meg azt, amire vágytam. Átöleltem és nyakhajlatába temettem az arcomat, majd puszikkal leptem el a bőrét. Ha már ő is hagyott maga után nyomot rajtam, én sem bírtam ki, hogy ne tegyek hasonlóan. A testem lángolt, még az sem segített, hogy közben folyt ránk a langyos víz. Ahogy mindketten közeledtünk a csúcs felé, a vízcsobogás mellett a sóhajaink és a nyögéseink is tisztán kivehetők voltak. Egy pillanatát sem tudom megunni annak, hogy a füleimbe súgja mennyire szeret, hogy csak én vagyok képes ennyire felizgatni és, hogy irtó szexi vagyok, amikor önkívületi állapotba kerülök. Az ilyen megjegyzéseivel teljesen kikészít és az őrületbe kerget. Az a helyzet, hogy engem is csak ő tud ennyire felizgatni. Kiismerte már, hogy hol szeretem, ha megérint vagy esetleg megcsókol és tényleg tudja, hogyan tud igazán boldoggá tenni. Persze ő sem panaszkodhat, mert én is jó pár érzékeny pontjáról tudok, ahol előszeretettel izgatom a főnökömet. Szinte egyszerre élveztünk el, így az alattunk lakók biztosan ismét örültek nekünk. Szerintem minden egyes együttlétünket hallják, ugyanis eddig kétszer futottam össze a házaspárral, akik egyel alattunk laknak, és mind a kétszer fintorogva néztek ránk, illetve egyik alkalommal a nő meg is jegyezte, hogy mennyire hangosak tudunk néha lenni. Nos, ez a panel egyik hátránya... A vékony falak. Otthon is rengetegszer hallottuk, amint a felettünk lakók veszekednek és különböző tárgyakat dobálnak egymáshoz. De nem várhatják el az emberek, hogy síri csendben éljük az életünket. Egy Jungkook féle orgazmuson meg nagyjából lehetetlen hangtalanul túltenni magadat. Az eddiginél is szorosabban öleltem magamhoz a fekete hajút, amit ő egy cuppanós puszival díjazott.

- Annyira jó vagy - motyogtam kábultan.

- Csak veled vagyok ilyen jó, bébi.

- Tudom - bólintottam büszkén. - Ettől függetlenül szívesen megmosom a hajadat.

- Még szép - nyomott egy csókot a számra, majd letett maga mellé a földre.

Kevesebb mint fél óra múlva már mindketten illatosan, frissen és élénken hagytuk el a fürdőt. Végül Jungkook is megmosta a hajamat, amit rövidebb-hosszabb csókcsaták szakítottak félbe. Undorítóan nyálasan egymásba voltunk habarodva, de kicsit sem bántam, mert mindig ezer örömmel játszadoztam a fekete hajú ajkaival és nyelvével. Eddig nem sokat tudtunk nyugodt körülmények között kettesben lenni. Azt hiszem, hogy most mindketten ki akartuk használni a zavartalan együttlétet, mert ki tudja, mikor lesz vége. Nem voltunk éhesek, mert az autósmozi közben mindent összeettünk, szóval csak egy-egy bögre meleg kakaóval a kezünkben telepedtünk le a nappaliban lévő kanapéra tévézni egy kicsit. Fél tíz ugyan elmúlt, de nem akartunk még most takarodót fújni, ezért úgy döntöttünk, hogy keresünk valamit nézhetőt, aztán még egy kicsit ébren maradunk. Az idillikus filmezést a csengő szakította félbe, de elképzelésünk sem volt arról, hogy mégis ki a fene jelenne meg a főnököm lakásán közel tíz órakor.

- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Jungkook ridegen, amint kinyitotta a bejárati ajtaját. Kíváncsian a fekete hajú mögé osontam, mert tudni akartam, hogy ki tudta ennyire kihozni a sodrából, csupán a jelenlétével. Ugye nem az idióta volt történelem tanárom? Szerencsére nem Jangjun volt az, de így is nagyokra tágultak a szemeim, amikor egy ismerős arcot pillantottam meg az ajtó túloldalán. Miért jelent meg este az elvonós srác Jungkook lakásán? Egyáltalán honnan ismerik ezek ketten egymást? Azt hiszem Minjaeként mutatkozott be még pár napja az Asan kórházban, de nem voltam benne száz százalékosan biztos.

- Nem volt hova mennem. Anyámék nem nyitottak nekem ajtót, így te jutottál eszembe. - mondta a srác.

- Honnan tudod, hogy itt lakom?

- A szüleid mondták el. Elmentem a lakásukra, mert azt hittem, még ott laksz velük.

- És most mit vársz tőlem? Invitáljalak be? Kínáljalak meg egy bögre forró teával? - fonta össze mellkasa előtt karjait Jungkook. - Nem állíthatsz be szó nélkül hozzám ennyi év után.

- Te nem látogattál meg egyszer sem, miért te vagy felháborodva? Inkább hálásnak kellene lenned, amiért ezek után is hozzád fordultam elsőnek a családom után. - emelte fel a hangját a pszichiátrián megismert gyerek is. Ennek nem lesz jó vége...

- Szerintem ezt ne nyitott ajtónál beszéljétek meg - léptem ki a fekete hajú mögül.

- Te? Te meg mit keresel itt? - pislogott meglepetten, amikor láthatóan leesett neki, hogy honnan ismer.

- Ti ismeritek egymást? - ráncolta össze szemöldökeit Jungkook rám pillantva.

- Beszéljünk bent, jó? - karoltam át barátom karját, majd elkezdtem húzni a nappali felé.

Ugyan nem egyezett bele, hogy Minjae utánunk jöjjön, de ellenkezni sem ellenkezett, szóval hárman telepedtünk le a legnagyobb helyiségben. Mi Jungkookkal a kanapén, a kissé csapzott kinézettel rendelkező férfi pedig a házigazdához közelebb eső fotelben foglalt helyet. A fekete hajú törte meg a csendet, ugyanis kíváncsi volt arra, hogy honnan ismerjük egymást Minjaevel. Én meg arra voltam kíváncsi, hogy ők honnan ismerik egymást.

- Amikor anyával elmentünk az Asan kórházba beszélni Kim Seokwoo doktorral, akkor Minjae pont az irodában volt. Ott találkoztunk. És ti honnan ismeritek egymást?

- Ő a gyerekkori haverom, aki függőség miatt elvonóra került - mondta, nekem pedig ekkor esett csak le, hogy honnan is volt ismerős ennyire a Minjae név. Most már beugrott. Amikor anya ájulásig leitta magát és kórházba került, a főnökömnél töltöttem pár napot. Nagyon kivoltam anya állapota miatt és akkor mesélte el Jungkook Minjae történetét.

- Az elvonóról nagyjából három hónap után pszichiátriára vittek. De mivel nagy ívben leszartál, így honnan is tudhatnád. - forgatta meg szemeit Minjae.

- Meg volt az okom rá.

- Mi? Elvileg legjobb haverod voltam. Mégis milyen elfogadható mentséged van, amiért tizenhárom éven keresztül egyszer sem látogattál meg? Amikor pontosan tudtad, hogy hol vagyok, elvégre részben neked köszönhetően kerültem be oda. - fonta össze mellkasa előtt a kezeit. Hangjából tisztán kihallatszódott a szomorúság és a megbántottság.

- Tudtam, hogy jó helyed lesz az elvonón. Segítenek neked és ha majd kijutsz onnan, akkor újra normális életet élhetsz. Ha bementem volna hozzád, akkor csak rontottam volna a helyzeteden és az állapotodon.

- Ez faszság - horkantott fel Minjae. - Kinek ne esne jól, ha meglátogatná a legjobb barátja és esetleg intézne hozzá egy-két biztató szót? Szerinted nem motivált volna, ha eljössz hozzám és azt mondod nekem, hogy nem vagyok egy óriási lúzer, nincs minden veszve, és még simán helyre tudom hozni a hibáimat, amiket elkövettem?

Jungkook nem válaszolt semmit, csak lehajtotta a fejét és kifújt egy jó nagy adag levegőt. Azt pontosan nem tudom, hogy miért nem kereste fel soha sem Minjaet, de biztosan meg volt rá az oka. Kezdetben szerintem a szülei nem engedték neki, utána pedig főkémt a saját életére koncentrált. Kicsit önzőség, de nem mindenki lehet annyira önzetlen, mint mondjuk én. Én biztosan naponta bejártam volna hozzá, átsegítettem volna a nehéz napjain és küzdöttem volna a kiengedéséért. Síri csend telepedett az egész lakásra, ha leejtettünk volna egy tűt a padlóra, még azt is simán hallottuk volna. Én Minjaet néztem, ő a mellettem ülő férfit, aki viszont még mindig lefelé nézett. Talán megbánta, hogy így cserben hagyta a gyerekkori legjobb haverját?

- Keresek neked ágyneműt. Alhatsz a vendégszobában. - kelt fel a kanapéról Jungkook, azzal el is hagyta a nappalit.

- Beszélek vele - mondtam a fotelben ülőnek, azzal barátom után siettem. Idegesen pakolta ki az ágyneműtartóból Minjae takaróját és párnáját. Akkor sem higgadt le, amikor észrevette, hogy utána mentem. Összefontam mellkasom előtt a két karomat, nekitámaszkodtam az ajtófélfának és sóhajtottam egy nagyot.

- Mondd csak ki nyugodtan - morogta. - Szerinted is én voltam a fasz, amiért cserben hagytam a legjobb barátomat.

- Biztos meg volt rá az okod. Nem okollak addig, amíg el nem mondod, hogy mit miért tettél.

- Nem tudom - sóhajtott fel. - Fogalmam sincs, Jimin. Foghatnám a szüleimre, a fiatal koromra, de egyik sem lenne igazságos. Én vagyok az egyetlen oka annak, hogy egyszer sem látogattam meg őt. - fordult felém. Arcán több érzelem is végigfutott; fájdalom, bűntudat, zavarodottság. - Láttam, ahogy ártatlan fiatalból függő lesz és nem tudtam rendesen kezelni a helyzetet. Menekülni akartam a valóságtól, talán ezért nem vettem rá magam egyszer sem arra, hogy meglátogassam az elvonón.

- Ez teljesen érthető, Jungkook - eresztettem el egy szomorú mosolyt, majd odasétáltam hozzá az ágyhoz és megálltam előtte. - Szerintem tizenöt évesen nem is lehet normálisan lereagálni ezt a komoly helyzetet. Megbántad, amiért inkább a menekülést választottad? - simítottam arcára mindkét tenyeremmel.

- Meg - bólintott.

- Szerintem még helyre tudod hozni. Minjaenek fontos vagy, számít rád és megbízik benned. Hozzád jött azonnal, miután a szülei elküldték. Szóval én úgy gondolom, hogy most aludjunk, mert holnap korán kelünk. De reggel beszélj vele mindenképp. - cirógattam az arcát.

- Jó - bólintott, majd odahúzott magához és átölelt, fejét pedig a mellkasomba fúrta. Nyomtam egy puszit a feje búbjára, ugyanis tisztában voltam azzal, hogy most kell a legjobban kimutatnom azt, hogy itt vagyok neki. Amikor Minjae elvonóra került, akkor egyedül volt, nem számíthatott senkire sem. Nem fogom hagyni, hogy ugyanúgy érezzen. - Köszönöm.

- Te is mellettem állsz mindig mindenben, szóval ne köszönd. Természetes, hogy itt vagyok neked ilyenkor is, nem csak akkor, amikor minden happy.

- Tudom, de akkor is sokat jelent - pillantott fel rám mosolyogva. - Gyorsan ágyazzunk meg, aztán adok enni Minjaenek, mert tuti farkas éhes. Meg elküldöm tusolni, mert borzasztóan néz ki.

- Menj csak, megágyazok addig én.

- Biztos? - kérdezte, mire bólintottam egyet válaszképp. - Te vagy a legjobb - nyomott egy gyors puszit a számra, majd magamra is hagyott a szobában.

Megágyaztam Minjaenek, aztán pedig Jungkook szobájába mentem. Nem akartam őket zavarni, beszéljenek csak, úgyis van miről. Tizenhárom évet egyébként sem lehet egy-két perc alatt összegezni. Én megpróbáltam bevárni a fekete hajút, de csak sikerült bealudnom, ugyanis arra riadtam fel, hogy a főnököm bemászik mellém az ágyba. Félálomban voltam, de azt hiszem megkérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e, amire egy halk igen volt a válasza. Több szót nem is váltottunk, ugyanis visszaaludtam. Azt még érzékeltem, hogy Jungkook nyom egy puszit a homlokomra, majd közelebb bújik hozzám és átölel. De utána elnyomott az álom és egészen reggelig fel sem ébredtem.