Jungkook szemszög

Már akkor éreztem a feszültséget Jiminék lakásában, amikor a barátom ajtót nyitott nekem. Látszott rajta, hogy nincsen túl jó kedve, csak egy magára erőltetett mosollyal és egy hanyag öleléssel üdvözölt. Halkan rákérdeztem, hogy mi a baj, mert volt egy olyan sejtésem, az anyja miatt nem repes az örömtől. Megvonta a vállait, majd az anyja szobája felé pillantott, így szavak nélkül megerősítette a feltételezésem. Rá akartam kérdezni, hogy mégis mi történt, mert amikor pár órája telefonon beszéltünk, akkor még nem volt semmi baj, de végül nem tettem. Majd megbeszéljük nyugodt körülmények között, ha kettesben leszünk. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor a nappaliban megpillantottam Naraet a kanapén ülni. Minden bizonnyal ránk várt, ugyanis alapjáraton mindig a szobájába zárkózik, csoda, ha kétszer kijön onnan egy nap. Jimin szerintem tudta, hogy itt van, mert ő nem különösebben lepődött meg a nő láttán.

- Beszélni akarok veled, Jungkook – sóhajtott fel. – Kimegyünk a konyhába?

- Persze – bólintottam, azzal követtem a nőt az említett helyiségbe. Jimin is velünk tartott, de egész végig lehajtott fejjel piszkálta a pulcsijának szélét. Rossz előérzetem volt, ezért egyre feszültebbé és idegesebbé váltam. Csak mondják már, hogy miről van szó!

- Úgy néz ki, hogy egy időre a nővéremhez kell költözzek – szólalt meg végre Narae. – Jimin viszont itthon maradna, egyedül. És arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha addig nálad lakhatna? Nem akarom magára hagyni.

- Persze, hogy nálam lehet – vágtam rá gondolkozás nélkül.

- Akkor jó – sóhajtott fel a nő. – Igazából én nagyon nem örülök neki, de le lettem szavazva, szóval nem ér semmit sem a szavam.

- Ez nem igaz – mondta Jimin. – Nagyon is számít a véleményed, de Mijoonak igaza van. Mennyivel nagyobb biztonságba és kényelembe lennék, ha Jungkookkal lennék és nem egyedül.

- Hát persze – fonta össze mellkasa előtt a két karját. – Biztosan...

- Ne menjünk ebbe megint bele, jó? Ma már eleget veszekedtünk szerintem – sóhajtott fel a fekete hajú, azzal felkelt az asztaltól és minden bizonnyal a nappaliba ment.

- Engem tényleg nem fog zavarni Jimin. Nálam biztonságban lesz, így neked sem kell aggódnod miatta. Most elsősorban magadra fókuszálj, Jimin van már olyan érett, hogy egyedül is boldoguljon egy bizonyos ideg. – mondtam Naraenak a lehető legnyugodtabban.

- Ne mondd meg, hogy mit csináljak – forgatta meg a szemeit, azzal ő is kiviharzott a konyhából. Szerencsére nem Jimin után ment, hanem saját szobájába, így nagy valószínűséggel vele nem kellett ma már többet találkozzak.

Én is elhagytam a helyiséget, majd barátom után indultam az erkélyre, ahol szerencsére meg is találtam. Amint kiléptem hozzá a friss levegőre, gyorsan megtörölte a szemeit, majd megpróbált úgy csinálni, mint aki nem sírt az elmúlt percekben. Felsóhajtottam, aztán odahúztam mellé egy széket és leültem. Összekulcsoltam az ujjainkat és gyengéden cirógatni kezdtem a kézfejét, majd egy gyors puszit nyomtam a puha bőrére.

- Mióta eljöttünk a kórházból, azóta csak veszekedtünk – sóhajtott fel Jimin. – Kezd nagyon elegem lenni belőle. Csak kötekedni tud, egyetlen normális szava nincsen hozzám már egy jó ideje, pedig én segíteni akarok neki.

- Először magával kell megbékélnie – mondtam. – Addig akármit csinálhatsz, támadásnak fogja venni. Amíg magával szemben is ennyire elutasító, addig semmit nem tehetsz érte.

- Utálom, hogy ilyen elbaszott életem van – döntötte a fejét a vállamnak, mire természetesen közöltem vele, hogy ez nem igaz. – De, te is tudod, hogy miről beszélek. A korosztályom többségének a legnagyobb problémája az, hogy tizenhét évesen nem engedik be őket egyes buli helyekre. Nekem meg? Apa elhagyott, anya alkoholfüggő, ott kellett hagynom az iskolát, mert egyrészt molesztált az egyik tanárom, másrészt muszáj voltam pénzt keresni, különben az utcára kerültünk volna. Ebben mi nem elbaszott most úgy őszintén? – pillantott rám könnyes szemekkel. – Tizenhét éves vagyok, mégis sokszor úgy érzem, mintha minimum harminc lennék. Túl nagy felelősség nyomja a vállaimat és kezdek besokallni. Ilyen fiatalon még az életet kellene élvezzem, nem ilyen komoly dolgokra fókuszálnom.

- Ebben teljes mértékben igazad van – bólintottam. – Le a kalappal előtted, amiért ilyen fiatalon pénzt keresel és azon vagy, hogy édesanyádat a lehető legjobban támogasd. Sajnos nem mindenkinek adatik meg a tökéletes, gondtalan, mézes-mázos élet. De te pont ezért vagy sokkal erősebb és érettebb a korosztályodnál. Nem sok veled egykorú mondhatja azt el magáról, hogy a sarkára állt és akkor is véghez vitte, amit eltervezett. Mindenki életében vannak nehézségek, de, ha ennek vége, akkor mosolyogva fogsz visszagondolni ezekre az időkre. És büszke lehetsz majd magadra, amiért kiálltál Narae mellett és egy pillanatra sem hagytad magára. Most a nővére fog rá vigyázni, nála lesz pár hétig, szóval addig kikapcsolódhatsz és pihenhetsz. Így is rengeteg erőfeszítésed volt az elmúlt években, megérdemled, hogy végre lazulj egyet.

- Nem tudom, hogy menni fog-e – sóhajtott fel, mire megkérdeztem tőle, hogy mégis mi nem menne. – Hát a lazítás meg a pihenés.

- Miért ne menne? – kérdeztem összeráncolt szemöldökökkel. – Anyud jó helyen lesz, Mijoo odafigyel majd rá helyetted is.

- Ah, Jungkook, nem tudom – döntötte a fejét a vállamnak, majd közelebb bújt hozzám. – Az elmúlt éveim jóformán tényleg csak arról szóltak, hogy anyára felügyeltem és megpróbáltam helyrehozni az életünket.

- Ezért kell most pihenned – mondtam mosolyogva, majd tarkójára simítottam. – Még csak tizenhét vagy, megérdemled a szabadságot.

- Biztos nem foglak zavarni? Nem akarok túl sok lenni.

- Alapból fel akartam ajánlani, hogy aludj nálam pár napot. Szeretek veled lenni, plusz a barátom vagy, szóval miért is zavarna a közelséged? Tudom, hogy jót fog tenni neked a kimozdulás. – nyomtam egy puszit a fejére. – Mindig szívesen látlak, tudod jól. Ahogyan anyáék is, szóval még csak gondolni se gondolj olyasmire, hogy idegesítesz.

- Köszönöm – eresztett el egy szomorú mosolyt. Végigsimítottam arca jobb oldalán, majd megszüntettem a közöttünk lévő távolságot.

Gyengéd csók volt, ugyanis éreztetni szerettem volna vele, hogy engem tényleg nem fog irritálni a jelenléte egyetlen percig sem. Imádtam, amikor nálam van, mert olyankor nem éreztem üresnek a lakásomat. Ha Jimin ott volt, akkor a hatalmas szobák megteltek élettel és nem éreztem úgy, mintha egy börtönben laknék. Egyedül nem szerettem otthon tartózkodni, de a fekete hajú társaságában minden megváltozott. A nevetése, az édes kuncogása, a piszkálódása, az egyáltalán nem vicces viccei is hozzátettek az otthon érzetéhez. Nélkülük üresnek és egyhangúnak éreztem az egész lakást.

- Szeretlek – suttogtam kettőnk közé, mikor már csak homlokainkat támasztottuk a másikénak.

- Én is szeretlek, Jungkook – mondta, azzal ismét jó szorosan átölelt.

Hosszú percekig egymás karjaiba menekülve ücsörögtünk a kora téli időben, majd, amikor már mindketten fázni kezdtünk, visszamentünk a lakásba. Jimin anyja szerencsére a szobájában volt, így nyugodtan elfoglalhattuk a nappaliban lévő kanapét. Azon gondolkoztam, hogy mivel tudnám jobb kedvre deríteni a fiút, mert láthatóan még mindig a könnyeivel küzdött.

- Tudtad, hogy a brokkolit az emberek találták fel? – szólaltam meg pár perccel később, mire Jimin összeráncolt szemöldökökkel pillantott rám. – És azt tudtad, hogy tavaly több száz ember segített abban, hogy a fiatal tengeri teknősök visszataláljanak az óceánba?

- Nem?! – nézett rám kérdőn. Találtam egy jó oldalt, amin egymástól független mondatok vannak felsorolva. Az a cikk címe, hogy „34 tény, ami jobb kedvre derít", szóval gondoltam megpróbálok párat felolvasni Jiminnek, hátha sikerül kicsaljak belőle egy őszinte mosolyt. Jobb ötletem nem volt így hirtelen, így hát muszáj voltam improvizálni.

- A szerelem szó 613 alkalommal jelenik meg Beatles-dalokban.

- Hát ez csodás – forgatta meg a szemeit Jimin.

- Egy Stubbs nevű macskát polgármesternek választottak az alaszkai Talkeetnában. Borospohárból ihat, és ellátogathat egy étterembe anélkül, hogy az emberek megpróbálnák beperelni azt. Átlagosan 17 alkalommal nevetünk fel hangosan naponta. Van egy weboldal, ahol idegenek egymásnak küldhetnek pizzákat. Egy másik weblapon az örökkévalóságig fogja nyalni a kutyus a képernyőd. – mondtam, azzal természetesen rámentem a belinkelt oldalra és Jimin arcába nyomtam a telefonomat.

- Ez aranyos – mosolyodott el.

- Mióta elkezdted olvasni ezt a pontot, szerelem szót tartalmazó tweetet megközelítőleg 350 alkalommal tettek közzé. Körülbelül 370.000 kisbaba születik ma, és hamarabb megtanulnak nevetni, mint beszélni. Nézd, itt egy oldal, ami mindent rendbe hoz. – ismét odanyújtottam Jiminnek a telefonomat, hogy a képernyőmön lévő „Make everything OK" gombra kattinthasson.

- Ezek nagyon jók – pislogott nagyokat meglepetten.

- A következő tény az az, hogy a Bahamákon van egy sziget, ahol együtt úszhatsz vízi malacokkal. Egyszer elmegyünk oda, jó?

- Mindenképp – nevette el magát a barátom. – Minden álmom vízi malacokkal együtt úszkálni.

- Ugye? Nekem is! – hajoltam oda hozzá egy gyors csókra. Éreztem a sikeremet, mert már most sokkal jobb kedve volt, mint pár perce. – Ausztráliában van egy sziget, ahol együtt lóghatsz a quokka nevű állatokkal, amik nem félnek az emberektől, és mosolyogni is tudnak!

- De aranyos – kapta ki azonnal a kezemből a telefont Jimin, hogy közelebbről is megnézhesse a képen látható mosolygó állatot. – Na jó, nekem kell egy ilyen.

- Ha jobb lesz tőle a kedved, akkor akár kettőt is vehetek neked, babám.

- Na persze – forgatta meg a szemeit.

- Egy újszülött panda tömege egyezik egy bögre teáéval. A hópárducok takaróként is használják a farkukat. A japán makákók hógolyózni is szoktak. A mókusok örökbe fogadják az elhagyott bébimókusokat.

- Miért aranyosabbak az állatok az embereknél?

- Ez egy nagyon jó kérdés – nevettem el magamat. – Már tudom is, hogy mi lesz a hétvégi programunk.

- Mi? – kérdezte Jimin kíváncsian.

- Állatkert.

- Jó – csillantak fel a szemei, én pedig elégedetten nyomtam ismét egy csókot az ajkaira. Sínen vagyok! Jó kedve lett az értelmetlen mondatoktól.

- A méhek táncolva kommunikálnak, a hollók pedig szeretik átverni a másikat. A hangyák roppant udvariasak, amikor elsétálnak egymás mellett, általában meghajolnak egyfajta „jó napot!" gyanánt. A leghosszabb csók 58 órán és 35 percen keresztül zajlott. Szeretnéd megdönteni? – húzogattam a szemöldökeimet, mire a fekete hajú hangosan felnevetett és közölte velem, hogy nem. – Miért? Szerintem nekünk három napnyi csókolózás is simán menne.

- Persze, hogy menne – forgatta meg szemeit Jimin.

Lezártam a telefonom képernyőjét és a kanapé melletti szekrényre tettem, hogy aztán leteperhessem barátomat és fölé mászhassak. Apró csókokkal leptem el az egész arcát, hol az orrát, hol a száját, hol pedig a homlokát elérve. Kuncogni kezdett és azon volt, hogy letoljon magáról, de természetesen nem járt sikerrel, mert már régen magam alá szorítottam. Tovább folytattam az ostromlását, amit addig nem hagytam abba, amíg össze nem kulcsolta az ujjait a tarkómnál és meg nem adta magát. Hosszú pillanatokig csak egymás szemeibe néztünk, majd odahúzott magához egy csókra. Most már bátrabban mozdítottam meg az ajkaimat, mint a teraszon váltott csókunknál, ugyanis érzékelhető volt, hogy neki sincs ellenére. Persze kint sem volt, de akkor pofátlanságnak éreztem, hogy csak úgy megcsókoljam, miközben borzasztóan érzi magát.

- Eltereled a gondolataimat? – kérdezte, mire bólintottam egyet és pulcsija alá vezettem a bal kezemet.

Én a hasánál cirógattam a felhevült bőrét, Jimin pedig a gerincem vonalán simított végig többször is egymás után. Felültem és az ölembe húztam, majd levettem róla a pulcsiját, utána pedig a pólójától is megfosztottam. Ő is az ágy végébe dobta az én ruhadarabjaimat, majd úgy folytattuk tovább a csókolózást. Jimin anyja egy szobára lehetett tőlünk, de jelenleg engem nem nagyon zavart, ugyanis elsődleges célom az volt, hogy a fekete hajúnak örömet okozzak. El akartam terelni a figyelmét, ahogy kérte, mert így talán sikeresen elűzhetem a rosszkedvét is.

- Várj... – állított meg, mikor a nadrágjához vezettem a kezeimet. – Nem akarom, hogy anya meghalljon minket.

- Akkor menjünk az erkélyre? – kérdeztem, mire megrázta a fejét.

- Ott túl hideg van.

- Igaz – értettem egyet vele. – Akkor... akkor a fürdő?

- Jó – bólintott, azzal fel is pattant az ágyról, majd megragadta a kezemet és maga után kezdett húzni az említett helyiség felé.

Kettőnkre zárta az ajtót, majd azonnal nekem esett. Ajkai éhesen kutattak az enyémek után, én pedig nem várakoztattam, azonnal végignyaltam a párnáin és átvezettem nyelvem a szájába. Egy határozott mozdulattal a mosdókagylóra ültettem, ő pedig összekulcsolta a lábait a derekamnál és még közelebb vont magához. Egyszerre nyögtünk bele a csókba, amikor merevedéseink egymáshoz értek, én pedig nem bírtam nem kettőnk közé nyúlni. Kikötöttem Jimin nadrágját, majd levettem róla, ahogyan az alsóját is, így már teljesen meztelen volt. Mielőtt viszont hozzáértem volna, gyorsan a zuhanyhoz léptem és megengedtem a vizet. Így biztosan nem hall majd minket az anyja. A barátom arcán pimasz mosoly jelent meg, majd lepattant a mosdókagylóról és besétált a zuhanyfülkébe. Gondolkozás nélkül vettem le magamról a még rajtam maradt ruhadarabokat és követtem őt.

- Hiányoztál – hadartam két csók között. Bal kezemet levezettem kettőnk közé és rámarkoltam Jimin lüktető farkára. Ráharapott az ajkamra, de aztán elhajolt tőlem és mellkasomnak döntötte a fejét.

- Nekem... nekem is hiányoztál – suttogta csukott szemmel. Megmozdítottam a kezemet és kényeztetni kezdtem, viszont ő sem késlekedett sokat, merevedésemre markolt.

Most rajtam volt a sor, hogy felnyögjek, ugyanis baromira hiányzott már a közelsége. Emlékezni sem emlékeztem arra, hogy utoljára mikor volt közöttünk valami. Az elmúlt pár hét mindkettőnknek eseménydús volt, nem volt időnk és erőnk sem ilyesmihez. Most viszont egyértelművé vált, mennyire hiányzott már nekünk a másik. A kéj teljesen elvakított, a vágy pedig egyre jobban arra ösztönzött, hogy többért és többért sóvárogjak. Egyszerűen nem bírtam betelni Jiminnel, minden egyes mozdulatától végem volt. Annyira profin mozgatta az apró kezeit, hogy pár perc sem kellett ahhoz, hogy a tenyerébe élvezzek. Még így is én bírtam tovább, ugyanis a fekete hajút már előttem ellepte a gyönyör. Egy másodpercre sem gondoltam arra, hogy leállok, de szerencsére a fekete hajú sem fáradt el teljesen, ugyanis mohón ismét ajkaim után hajolt.

- Azt akarom, hogy kemény legyél – suttogta, majd egy gyors csók után hátat fordított nekem és tenyereivel megtartotta magát a zuhanyzó csempéin, miközben a lehető legszexibben bepucsított nekem.

- Ahogy szeretné, uram – kuncogtam fel, majd azonnal mögé is helyezkedtem. – Csak aztán nehogy problémáid legyenek a járással holnap.

- Vállalom a kockázatot, csak csináld már – szólt rám kicsit erélyesebben, a fenekét pedig felém tolta.

Megkapaszkodtam derekának két oldalában, majd ánuszához helyeztem a makkomat és megmozdítottam a csípőmet. Egy pillanatra behunytam a szemeimet, mert most tudatosult bennem, hogy ez az első alkalom, amikor óvszer nélkül szexelünk. Bevallom őszintén, teljesen elfelejtettem, hogy védekeznünk kellene, ugyanis annyira nagyon érezni akartam már a fekete hajút. Nem szóltam neki, mert nem akartam, hogy ráparázzon a dolgokra, amúgy sem lesz semmi következménye. Így csak sokkal jobb lesz a szex, mert végre ténylegesen érezhetjük a másikat. Nem voltam gyengéd, nem óvatoskodtam, erőteljes és határozott mozdulatokkal ostromoltam Jimint, ahogyan azt kérte tőlem. A fürdőszoba csendjét felváltotta a testeink találkozásának hangja. Többször is elmondtam a barátomnak, hogy mennyire szeretem, ő pedig folyamatosan mondogatta, mennyire jó vagyok. A bíztatásainak köszönhetően még nagyobb önbizalmam lett, így még jobban gyorsítottam a tempón.

- Szeretném látni az arcodat – álltam meg, majd szembefordítottam magammal a fiút. – Annyira gyönyörű vagy, hogy látni szeretnélek, amikor másodszorra is elélvezel nekem köszönhetően.

Nem válaszolt semmit, csak zavartan elmosolyodott és összekulcsolta a karjait a tarkómnál. Újból csókolózni kezdtünk, majd egy könnyed mozdulattal megemeltem, hogy folytathassuk a szexet. Lábait összefonta a derekamnál és megtartotta magát, így megkönnyítve a helyzetemet. Jimin összeszorította a fogait és hangosan felnyögött, amikor csupasz háta a hideg csempéhez ért. Nyelves csókokkal leptem el a nyakát, miközben ismét előremozdítottam a csípőmet. Sokkal jobb volt így, hogy láttam az arcát. Annyira gyönyörű látványt nyújtott, hogy egy pillanatra még a lélegzetem is elállt. A tudat, hogy én vagyok az első, aki ilyen kiszolgáltatott pillanatában látta, tovább dagasztotta a májamat. Nálam jobban amúgy sem tudna senki örömet okozni neki, mert csak én ismerem ezt az oldalát. Most én élveztem el elsőként, ugyanis Jimint ténylegesen érezni felért minden eddigi nemi aktusommal összesen. Leírhatatlan érzés volt a fekete hajúban lenni és teljesen egybeolvadni vele. Barátom szemei fennakadtak, arca eltorzult és szorosan a vállaimba kapaszkodva élvezett kettőnk közé. Egy ideig még egymást öleltük a forró zuhany alatt, utána letettem magam mellé a földre.

- Elképesztő vagy – jegyezte meg mosolyogva.

- Életem legjobb dugása volt ez, csak mondom – nyomtam egy csókot a szájára. – Te vagy elképesztő, bébi.

- Nekem is ez volt az eddigi kedvencem – villantotta ki fogait. – Ha nálad fogok lakni, akkor minden este... – mondadója végére elhallgatott, de én így is tisztában voltam azzal, hogy mit akart mondani.

- Szeretnél minden este szexelni? – ráncoltam össze szemöldökeimet, mire bólintott egy aprót. – Ha rajtam múlik, akkor egy nap akár ötször is dughatunk.

- Jó – vágta rá azonnal, gondolkozás nélkül.

- Csak vicceltem – nevettem el magamat. – Mondjuk nem bánnám – húztam oda magamhoz, hogy jól megpuszilgassam paradicsompiros arcát.

Ez eddig a kedvenc részem ebből a törtenetből*^*