Jungkookkal az oldalamon máris magabiztosabb voltam. Nem szorongtam, amikor visszamentünk a csarnokba és nem esett nehezemre belenézni a szülei szemeibe. Határozottan jó hatással van rám a fekete hajú közelsége, mondjon bárki bármit. Viszont éreztem rajta, hogy távolságtartó velem. Mintha nem merte volna elengedni magát teljesen, ezért én is visszafogtam magamat. Valószínűleg nem akart tolakodó lenni és elsietni sem szerette volna a dolgokat, elvégre csak pár perce békültünk ki. Mégis fura volt, amiért úgy viselkedett velem, mint mikor összejöttünk. Óvatos volt, megválogatta a szavait, úgy vigyázott rám, mintha egy törékeny, méregdrága váza lennék. Az este további részén szerencsére nem történt semmi, minden a lehető legjobban zajlott. Fogalmam sem volt, hogy mégis hogyan jutok majd haza. Vagy esetleg Jungkooknál töltöm az éjszakát? Nem mertem rákérdezni, mert biztosan kínos szituáció alakult volna ki belőle, szóval vártam. Nem lehetünk itt az idők végezetéig, szóval a fekete hajúnak egyszer majd fel kell hoznia a témát. Erre úgy nagyjából hajnali háromkor került sor, amikor is alig maradtak rajtunk kívül. Joon fél kettő körül lelépett, így utána ketten maradtunk Jungkookkal.

- Nálunk alszol, Jimin? – lépett oda az asztalunkhoz Suran. A mellettem ülőre pillantottam, mert én legszívesebben azonnal igent vágtam volna rá a kérdésre. De nem tudtam, hogy Jungkook mit szeretne, úgyhogy rábíztam a döntést.

- Igen – válaszolta végül a fekete hajú.

- Van nálad kulcs? – kérdezte a nő, mire Jungkook bólintott egyet, majd közölte velünk, hogy hív taxit.

- Elnézést szeretnék kérni, amiért hazudtam neked Jungkookkal kapcsolatosan. Az én ötletem volt azt mondani, hogy nem lesz a városban a hétvégén, mert tudtam, csak így jönnél el ide. Szerettem volna, ha végre tisztázzátok a dolgokat, mert Jungkook jóformán meghülyült az elmúlt két hétben. Tudom, hogy nem volt szép húzás tőle, amit csinált, de az elmúlt napokban már kezdtem megsajnálni szerencsétlent. Nem védeni akarom, de tényleg őszintén megbánta, hogy hazudott neked Jangjunnal kapcsolatban. – mondta a nő suttogva, mert gondolom nem akarta, hogy ezt hallja a fia.

- Tudom, hogy őszintén megbánta – bólintottam. – És nem haragszom a mostani hazugságért. A férjes dolog viszont egy kicsit komolyabb azért.

- Ez igaz – értett egyet velem Suran. – Reméljük tanul a hibájából, mert nagyon fontos vagy neki.

- Úgy legyen – mosolyodtam el, majd a főnököm felé fordultam, aki időközben végzett a telefonálással.

- Mehetünk? Öt perc és itt lesz. – fordult felém, én pedig válasz helyett csak bólintottam egyet.

Miután elköszöntünk Jungkook anyjától és az apját is megkerestük, kimentünk az üvegépület elé. Tényleg nem kellett sokat várnunk a taxira, szóval nagyjából negyed óra múlva már úton is voltunk a Jeon szülők háza felé. Nem terveztem a fekete hajúnál aludni, nem is hoztam magammal semmit, de bevallom őszintén, hogy örültem az anyja ötletének. Szükségem van Jungkook közelségére, mert nagyon hiányzott már. Amikor a tetőn voltunk, akkor a maradék haragom is elpárolgott iránta. Persze innentől kezdve óvatosabb leszek és nem fogok neki mindent azonnal elhinni. Ha valami gyanúsat érzékelek, akkor pedig szólok neki, hogy megbeszélhessük. Remélem tényleg nincsen előttem más nagyobb titka, mert nem akarok újabb balhét és szenvedést. Kevesebb, mint egy óra alatt már oda is értünk a hatalmas házba. Közösen megegyeztünk abban, hogy gyorsan letusolunk, utána pedig elvonulunk Jungkook szobájába. Először a fekete hajú, utána pedig én vonultam el, majd leváltottam az elegáns ruházatom egy Jungkooktól kapott pólóra és egy alsóra.

- Nézzünk valami filmet vagy inkább aludni szeretnél? – kérdezte, amikor visszaértem a szobájába és befeküdtem mellé az ágyba.

- Nem tudom – motyogtam, ugyanis nekem valami máshoz nagyobb kedvem lett volna.

Tusolás közben sikeresen elkalandoztak a gondolataim, a végén perverzebbnél perverzebb képek jelentek meg a szemeim előtt. Így hát nem meglepő, hogy szaporábban vettem a levegőt a megszokottnál, amikor befeküdtem a főnököm mellé. Nyelnem kellett egy nagyot, ugyanis tekintetem automatikusan az ajkaira tévedt, amiket többször is fogai közé vett, illetve benedvesített.

- Akkor? – pillantott fel rám, így a távolság kevesebb lett közöttünk. Ismét nyelnem kellett és zavartan elpillantottam a férfiről, aki nagy valószínűséggel nem értette, mi a fene ütött belém.

- Miért viselkedsz így velem? – kérdeztem tőle lebiggyesztett ajkakkal.

- Hogyan?

- Távolságtartó vagy. Amikor meg akartam fogni a kezed, akkor konkrétan elrántottad a tiéd, mintha megégettelek volna. Attól, mert most két hétig harag volt közöttünk, nem kell így viselkedned. – vontam meg a vállaimat.

- Én csak nem akarom még jobban elrontani a dolgokat közöttünk – mondta.

- Mivel rontanád el? Azzal, hogy hozzám érsz vagy megcsókolsz? – nevettem el magamat.

- Hát mit tudom én – vonta meg a vállait tanácstalanul. – Nem akarok semmit sem elsietni. Nem fogok ugyanabba a hibába beleesni, mint Jangjunnál.

- Ne hasonlíts hozzá! – förmedtem a fekete hajúra. – Semmiben sem hasonlítok hozzá.

- Nem hasonlítalak hozzá, csak... – mondta Jungkook, viszont nem hagytam neki, hogy befejezze a mondandóját, ugyanis megszüntettem közöttünk a távolságot.

Azonnal elmélyítettem a csókunkat és közelebb csúsztam hozzá, mert eddig az ágy jóformán két oldalán feküdtünk. Ahogy érzékeltem nem volt ellenére az akcióm, szóval úgy döntöttem, hogy még közelebb merészkedem. Ennek az lett a vége, hogy fölé másztam és úgy csókoltam tovább. Nem akartam tovább hagyni, hogy hülyeségeket beszéljen, szóval az elhallgattatós módszert választottam.

- Hiányoztál – suttogtam kettőnk közé két csók között.

- Te is nekem – vetette két tenyerét a fenekemre, hogy még szorosabban magához húzzon.

A szoba hangulata teljesen megváltozott. Az idő előrehaladtával egyre szenvedélyesebben csókoltuk a másikat. Egy ponton kiszívtam Jungkook bőrét a nyakánál, ő pedig sóhajtozva simogatta hátamat a tőle kapott póló alatt. Gyorsan lekaptam magamról a pizsamafelsőt, majd a fekete hajú jobb kezét a szívemhez vezettem.

- Csak te vagy képes ezt kiváltani belőlem – mondtam nagyot nyelve. A pulzusom az egekben volt, ennyire talán még egyszer sem sóvárogtam a főnököm érintései után. Azt akartam, hogy átvegye az irányítást és ott okozzon örömöt nekem, ahol csak tud.

Mielőtt viszont ez megtörtént volna, kopogtattak Jungkook szobájának ajtaján. Ilyen gyorsan szerintem még soha sem húztam magamra a pólómat és másztam be gyorsan a paplan alá. A szívem a torkomban dobogott, viszont a mellettem fekvő nem tűnt idegesnek. Amikor engedélyt adott a kopogó személynek, hogy bejöjjön, hangosan nevetni kezdett. Ebben mi olyan vicces? Majdnem ránk nyitott az anyja, miközben szexelni készültünk.

- Bocsánat a zavarásért, csak be akartam szólni, hogy épségben hazaértünk – mondta a nő sejtelmesen mosolyogva. – Már itt sem vagyok!

- Jó éjt – köszönt Jungkook, én viszont annyira zavarban voltam, hogy csak intettem egyet.

Baromira szánalmasnak nézhettem ki, ahogy próbáltam elrejteni a merevedésemet a takaró alatt, miközben fejem pirosabb lehetett, mint egy paradicsom. Még akkor sem moccantam, amikor ketten maradtunk a szobában. Nem értettem, hogy Jungkook hogyan tudott ennyire nyugodt maradni. Őt ennyire nem zavarná, ha az anyja ránk nyitott volna? Így is nehezemre esik majd a szemeibe nézni, pedig nem láthatott semmit.

- Annyira édes vagy, amikor ennyire zavarba jössz – kuncogott, majd odahajolt hozzám és adott egy puszit a homlokomra.

- Te, hogy nem vagy zavarban?

- Tudod hányszor nyitott már rám anya ilyen helyzetben? – kérdezte nevetve. – Amúgy meg láttam az árnyékát az ajtó alatt, szóval nem lepődtem meg, amikor bekopogott.

- Nem tudtál volna mondjuk szólni? Teljesen hülyének érzem magam. – duzzogtam. – Mi lett volna, ha benyit?

- Akkor feldobtuk volna az estéjét – válaszolta hatalmas mosollyal az arcán. Megforgattam a szemeimet és közöltem vele, hogy hihetetlen egy ember, ezután pedig összefontam a mellkasom előtt a két karomat és tovább puffogtam. – Hol is hagytuk abba?

- Már elment a kedvem tőle – morogtam szándékosan az ellenkező irányba nézve. Eljött az én időm! Most rávehetem, hogy végre átvegye a vezető szerepet, csak kicsit húznom kell az agyát.

- Most komolyan? – lepődött meg. – Bébi, felizgattál, erre most le akarsz állni?

- Most már tudod, hogy mit érzek minden egyes alkalommal, amikor meglátlak fehér ingben vagy félmeztelenül – vigyorogtam, mire sikerült elérnem, hogy barátom arcán büszke mosoly jelenjen meg.

- Mintha engem nem izgatna fel csupán a közelséged – forgatta meg a szemeit. – Amit talán a legjobban szeretek, hogy minden egyes alkalommal, amikor a szemeidbe nézek, gyönyörűen csillognak. Meg olyan őszinte mosolyod van mellettem.

- Mert őszintén jól érzem magam a társaságodban – válaszoltam. – Meg, mert szeretlek.

- Én is szeretlek – nyomott egy csókot a számra.

Végigsimított az arcom jobb oldalán, majd levezette a kezét a nyakamon és a kulcscsontomon keresztül egészen a hasamig, ahol aztán benyúlt a pólóm alá. Gyengéden cirógatni kezdte a felhevült testemet, én pedig ösztönösen csúsztam közelebb hozzá, mert többet és többet akartam. Most már csak nem zavar meg minket senki.

- Van egy ötletem – hajolt el tőlem, majd gyorsan kipattant az ágyból és a zoknis fiókjához lépett.

Nagyokat pislogva néztem minden egyes mozzanatát, amikor viszont szembefordultam vele és egy szemfedő volt a kezeiben, kicsit elbizonytalanodtam. Mire készül? Aludni akar? De hát az előbb még...

- Vedd fel – nyújtotta át nekem a fekete textilt.

- Mert? – ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Csak vedd fel! Majd meglátod.

Halkan motyogtam egy bizonytalan okét és tettem, amire főnököm kért. Felültem az ágyon és magamra húztam a szemfedőt. Nem tudtam mit kezdeni a kezeimmel, úgyhogy az ölembe tettem mindkettőt, majd kíváncsian vártam, hogy mire készül a fekete hajú. Alsó ajkamat kezdtem harapdálni, mert egy jó ideig nem történt semmi, csak halk motoszkálásokat hallottam a szoba különböző pontjairól. Most mégis mit csinál? Megszökik éppen? Már majdnem levettem a fedőt és megkérdeztem tőle, hogy mégis mi történik, amikor is valami a jobb csuklóm köré tekeredett. Összerezzentem, majd gyorsan levettem a fejemről a fekete anyagot. Oké, mindenre számítottam, csak egy bilincsre nem.

- Te mit csinálsz? – pislogtam nagyokat, hol Jungkookot, hol a csuklómra csatolt bilincset nézve.

- Csak bízz bennem, jó? Meglátod, hogy jó lesz. – csúszott közelebb hozzám. Szerintem életemben még egyszer sem éreztem ennyire zavarban magam, mint most.

- O... oké – motyogtam, mert mást nem igazán bírtam volna kinyögni.

Jungkook a tarkómnál fogva húzott oda magához, majd rá is hajolt az ajkaimra. Nyelvét végigvezette a számon, majd elmélyítette a csókunkat. A következő pillanatban visszahúzta a szemeimre a fedőt, majd ezzel párhuzamban eldöntött az ágyon. Két kezemet a fejem fölé helyezte, majd ismét kattant egyet a bilincs. Megpróbáltam megmozdítani a kezeimet, de nem jártam sikerrel.

- Nyugi, csak összebilincseltem a kezeidet – szólalt meg Jungkook rekedtes hangon. – Most pedig nincsen más dolgod, csak élvezni a helyzetet.

- Ez egyszerre volt ijesztő és izgató kijelentés – motyogtam nagyot nyelve.

A fekete hajú felkuncogott, majd adott egy csókot a számra, de nem mélyítette el azt. Hanem áttért a nyakamra és most rajta volt a sor, hogy nyomot hagyjon a bőrömön. Csupán ennyitől végem volt, csípőmet a magasba emeltem, mert azt akartam, hogy a fekete hajú több helyen megérintsen. Még sosem volt részem ilyesmibe, szóval fogalmam sem volt, mire számítsak. Viszont már az első másodpercben rájöttem arra, hogy így, hogy nem látok, sokkal jobban kiéleződtek az érzékszerveim. Mintha minden egyes cselekedete kétszer jobban hatna rám, mint, amikor nem takarja semmi a szemeimet. Nem kellett sok ahhoz, hogy nyöszörögni és vonaglani kezdjek a főnököm alatt, főleg, amikor combjaim belső részéhez ért. Ajkaimat szerintem véresre harapdálhattam, ugyanis csendben akartam lenni, csak hát a jelen helyzet kissé megnehezítette ezt. Szavakkal leírhatatlan érzés kerített hatalmába, amivel egyszerűen nem tudtam betelni. Jungkook annyira jól csinált mindent, hogy még azelőtt elértem a csúcsra, hogy bármi konkrét történt volna közöttünk. Csak simogatott, puszilgatott és csókolgatott.

- Továbbhaladunk, jó? – kérdezte, mire azonnal bólintottam egy nagyot. – Ugye, hogy jó?

- Aha – válaszoltam rekedtes hangon. A mellkasom szaporán emelkedett és süllyedt, ugyanis az elmúlt percben élveztem a fekete hajú szájába. Szóval azon voltam, hogy rendezzem vonásaimat, bár még mindig nem láttam semmit. – Nem is láthatlak?

- Szeretnél? – kérdezte, mire bólintottam egyet. Levette rólam a szemfedőt és az ágyra dobta. Kellett egy kis idő, amíg hozzászoktam újra a fényhez, de szerencsére Jungkook türelmesen megvárta.

- Sokkal jobb – mosolyodtam el. – Eszméletlen helyes vagy.

- Mondod te – nyomott egy puszit a számra.

- Igen – bólintottam, majd gyorsan összekulcsoltam a tarkójánál a két kezemet és most rajtam volt a sor, hogy ajkaira hajoljak. – Nem csak helyes vagy, hanem a személyiséged is irigylésre méltó. És még az ágyban is jó vagy, mi kell még? – nevettem el magam.

- Az utolsót nem tagadom – vigyorgott. – Tudom, hogy jó vagyok, na meg persze szerény is.

- Természetesen – forgattam meg a szemeimet.

Ismét megcsókolt, én pedig összekulcsoltam a lábaimat a derekánál, hogy ezzel is közelebb vonjam magamhoz. Az este határozottan nem úgy alakult, ahogyan arra számítottam, de kicsit sem bánom, hogy végül Jungkook ágyában kötöttem ki. Ma új szintre emelte a kettőnk kapcsolatát és bebizonyította, hogy még rengeteg újdonságot tud mutatni nekem. Nem bántam meg, hogy adtam neki egy második esélyt, mert egy olyan oldalát mutatta meg ma nekem, amit eddig nem ismertem. Annyira jó, hogy mellette nem kell megjátszanom magam, őszintén elmondhatom a gondolataimat és a véleményem. Úgy érzem Jungkookban nem csak a szerelmet találtam meg, hanem egy nagyon jó barátot és bizalmast is. Csak maradjon minden így, mert borzasztóan rossz volt, amikor haragban voltunk és nem beszéltünk majdnem két hétig.