Csak akkor tűnt fel, hogy összeöltöztünk Jungkookkal, amikor beléptünk a hatalmas terembe és gyorsan végigpillantottam a már jelenlévő embereken. A bordó és a sötétkék szín dominált az egész helyiségen, nem csak a résztvevők öltözetén, hanem a díszletben is. Így már értem, hogy miért pont erre a darabra esett a fekete hajú választása, ő pedig miért húzott bordó öltönyt, sötétkék nyakkendővel. Most is az árnyékaként mozogtam, egy pillanatra sem szakadtam el tőle még akkor sem, amikor megjelentek a szülei egy pincér társaságában. Muszáj voltam elvenni az üdvözlő italként szolgáló pezsgőt, mert megígértem főnökömnek, hogy megiszom. Jungkook szülei mosolyogva üdvözöltek engem, majd Miran kedvesen közölte velem, hogy nyugodtan igyak, amennyit szeretnék, mert úgyis náluk töltöm az éjszakát. Áradozni kezdett arról, hogy a fekete hajú milyen régen mutatott be nekik bárkit is, szóval a vendégszoba egy ideje kihasználatlanul áll a házukban. Már indulás előtt megágyazott nekem, mert nem akar majd hajnalban megváratni. Amíg a nő beszélt, addig Jungkook és az apja valamiről sustorogtak a háttérben, de nem tudtam hallgatózni, ugyanis Miran szavai teljes figyelmet igényeltek.

- Mi most szerintem leülünk – szakította félbe a főnököm az anyját pár perccel később, amikor már az udvaron lévő rózsáiról áradozott nekem, amiket mindenképpen meg szeretne mutatni a náluk tartózkodásom során.

- Bocsánat, túl sokat beszélek – nevette el magát a nő, majd utunkra is engedett minket.

- Bocsi az anyámért – sóhajtott fel Jungkook, amikor már helyet foglaltunk a kétszemélyes asztalunknál, ami főnököm nevére volt lefoglalva.

- Semmi baj – kuncogtam fel. – Jó volt hallgatni, hogy ilyen nagy beleéléssel beszélt a vendégszobájukról, majd a színes rózsáiról.

- Fel van pörögve, mert szerintem utoljára egy éve vittem haza valakit.

- Értem – bólintottam. – Nos, nem vagyok nagy szám.

- Neki nagyon is az vagy. Szimpatikus voltál már az első találkozásotokkor, szóval azóta minden alkalommal megkérdezte tőlem, hogy mizu veled, amikor találkoztunk.

- Komolyan? – lepődtem meg, mert ezt eddig nekem egy szóval sem említette.

- Igen – bólintott. – Apa is szimpatikusnak talált, ezért sem volt ellenükre, hogy náluk aludj. Mondjuk nyilván nem lesz szükség a vendégszobára, de ezt nekik egyelőre még nem kell tudniuk.

- Ó, szóval veled fogok aludni? – könyököltem az asztalra, majd oldalra döntöttem a fejemet és rebegtetni kezdtem a pilláimat.

- Miért talán azt hitted, hogy majd a vendégszobában alszol?

- Reménykedtem benne, hogy nem – mosolyodtam el. – Megisszuk a pezsgőt mielőtt meggondolom magam?

- Naná! – bólintott, azzal felém is emelte a poharát. – Igyunk arra, hogy ma este mindketten nagyon jól fogjuk érezni magunkat.

- Úgy legyen – helyeseltem, majd miután egymás szemeibe nézve koccintottunk, gyorsan lehúztam a szénsavas alkoholt. – Fúj... – motyogtam, mert nem kifejezetten tetszett a kesernyés utóíz.

- Nem ízlett?

- Nem igazán – ráztam meg a fejemet. – A bor, amit nálad ittunk, az sokkal finomabb volt.

- Ezzel mondjuk nem tudok vitatkozni – adott nekem igazat. – Elmegyek megkeresem Joont. Jössz te is?

- Szerintem én itt maradok. Menj csak nyugodtan.

- Oké, sietek. Ha valami van, akkor csörgess meg, aztán már jövök is.

- Tudok én magamra vigyázni, nem kell féltened – dőltem hátra a székben magabiztosan. Jungkook időközben feltápászkodott a székéről és odasétált mellém. Megállt előttem, lehajolt hozzám, majd egyik kezével megtámasztotta magát a székem háttámláján, a másikkal pedig az asztalra tenyerelt.

- Inkább attól félek, hogy valaki rád hajt, amíg nem vagyok itt.

- Engem csak is te érdekelsz, szóval nem kell attól tartanod, hogy esetleg valaki elcsábít – pillantottam fel a főnökömre.

- Helyes – villantott elégedett mosolyt, majd kacsintott egy aprót és megindult Joon keresésére.

Ismét egyedül maradtam, csodás. Sóhajtottam egy nagyot, majd körbepillantottam a teremben és a körülöttem lévőkre vetettem egy pillantást. Mindenki kommunikált valakivel, én voltam az egyetlen, aki magányosan ücsörgött beszélgetőpartner nélkül. Kiszúrtam a Joonnal beszélgető Jungkookot, aki jóformán a helyiség túloldalán volt. Mégis többször felém pillantott, szóval annyira még sem éreztem elveszettnek magam. Mondjuk nem bántam volna egy kis társaságot, de úgy voltam vele, hogy tudok várni egy kicsit, amíg a fekete hajú visszatér hozzám. Nem tudom, hogy pontosan mennyi idő telhetett el, de főnököm két üvegpohárral a kezében tért vissza hozzám. Összeráncoltam a szemöldökeimet, mert nem tudtam beazonosítani, hogy mégis mit hozott kettőnknek.

- Malibu ananász – mondta, mielőtt még rákérdezhettem volna a pohárban díszelgő italra. – Nagyon finom, kóstold meg.

- Mondtam, hogy nem iszok.

- Csak kóstold meg a kedvemért. Ha nem ízlik, akkor majd megiszom én – vetette be kiskutya pillantását, aminek most sem tudtam ellenállni.

- Jól van – forgattam meg a szemeimet, miután beadtam a derekam. Belekortyoltam az alkoholos italba, majd lepetten pislogtam párat és muszáj voltam egy másodikat is kortyolni, ugyanis határozottan nem volt rossz íze, sőt...

- Na?

- Ez... finom – motyogtam, miután egy újabb kortyot ittam az italból. – Nem is tudom, hogy mihez tudnám hasonlítani az ízét.

- Tudom, hogy finom – mosolyodott el Jungkook. – Nagyon könnyen be lehet rúgni tőle, mert alig érződik rajta az alkohol. A rekordom hat pohár, de akkor már a világomról nem tudtam, szóval annyit azért nem ajánlok.

Nem tudom, hogy mégis mikor mentem én bele abba, hogy igyunk még egy pohárral, de mire észhez tértem, már a harmadik pohár malibu ananászomat is elfogyasztottam. Enni egy falatot sem ettem, mert annyira ízlett az alkoholos ital, hogy muszáj voltam többet inni belőle egyetlen pohárnál. Egészen addig nem éreztem, hogy megütött volna, amíg fel nem álltam az asztaltól. Ki kellett mennem mosdóba, de arra nem számítottam, hogy forogni kezd majd velem az egész terem. Szerencsére Jungkook mellettem volt, szóval akárhányszor esni készültem, belé kapaszkodhattam.

- Megvárlak itt, jó? – kérdezte tőlem a mosdókagylók mellett állva, mire bólintottam egyet és egyedül megindultam a piszoárok felé.

Ha négyszer nem akartam elesni, akkor egyszer sem, de valahogyan mégis sikerült épségben elvégeznem a dolgomat. Egy kicsit pisiltem csak mellé, de ahogy láttam nem én voltam az első ittas állapotban lévő áldozat. Visszatántorogtam a főnökömhöz, aki a mosdóknál várt engem. Miközben a kezeimet mostam, a tükörből a fekete hajúra pillantottam, aki szintén engem nézett, szóval a tekintetünk azonnal találkozott egymással. Nyeltem egy nagyot, majd beharaptam az alsó ajkamat, ugyanis Jungkook nyakán megfeszült az egyik ér. Eléggé szexin nézett ki, szóval kedvem támadt végigcsókolni a kidudorodott részen. Csupán a gondolatra is görcsbe rándult a gyomrom. Az pedig határozottan nem segített a helyzetemen, hogy magam elé képzeltem a jelenetet, miszerint letámadom a főnökömet és nyomokat hagyok a fehér bőrén. Megráztam a fejemet, hogy kiűzzem az izgató jelenetet a fejemből, majd megköszörültem a torkomat és közöltem vele, hogy készen vagyok, visszamehetünk a helyünkre. Mielőtt viszont kinyithattam volna az ajtót, ami a folyosóra vezetett, Jungkook megragadta a csuklómat és visszahúzott magához. Nem szólt semmit, csak odahúzott magához és megcsókolt. Azonnal reagáltam a váratlan cselekedetére, aminek az lett a végkimenetele, hogy ahol csak tudtuk csókoltuk és simogattuk a másikat. Másodpercek leforgása alatt izgalmi állapotba kerültem, akárcsak a főnököm, viszont mielőtt bármi komolyabb történhetett volna közöttünk, páran bejöttek a mosdóba. Nekünk pedig muszáj volt szétrebbenni, mert hiába vágytunk borzasztóan egymásra, azért mégsem akartuk mások előtt fogdosni meg csókolgatni a másikat. Csak azután hagytuk el a mosdót, miután mindketten rendeztük vonásainkat és megigazítottuk a felgyűrődött ruhadarabjainkat. Nem mondom, hogy kellemes érzés volt merevedéssel visszaülni az asztalunkhoz, de igyekeztem a lehető legjobban takarni a lábaim között keletkezett dudort. Főnököm is hasonló helyzetben lehetett, ugyanis nem tűnt túl vidámnak, miután újra helyet kellett foglalnunk.

- Most már tudom, hogyha iszol, akkor kanos leszel és nagyon könnyedén felizgulsz – hajolt közelebb hozzám mosolyogva. – Kár, hogy még itt kell szívnunk egy jó ideig.

- Nem tudunk a szüleid nélkül hazamenni? Taxival vagy valami.

- Igazából, de – bólintott. – Szeretnél menni?

- Te szeretnél? – kérdeztem vissza, mire csak egy határozott bólintás volt a válasza.

- Bekamuzom, hogy nem érzem jól magam, aztán taxival hazamegyünk.

- Jó – bólintottam.

Nevetnem kellett, amikor a főnököm megindult megkeresni a szüleit, hogy hazudjon nekik egy jó nagyot. Csupán azért, hogy elszabaduljunk innen és nyugodt körülmények között kettesben lehessünk. Nem telt el sok idő, a fekete hajú meg is jelent, majd biccentett egyet és közölte velem, hogy menjünk, mert időközben már taxit is hívott. Izgatottan indultam utána, hogy először kiszedjük a cuccaimat a szülei kocsijának csomagtartójából, majd taxival a házukba menjünk. Szívem egész úton a torkomban dobogott, az pedig nem segített a helyzetemen, hogy Jungkook egész úton, hol a térdemet, hol pedig a felé eső combomat markolgatta. Többször is mély levegőt kellett vennem, hogy ne hagyja el semmilyen nyögés vagy sóhaj a torkomat, mert a sofőr szerintem nem feltétlen örült volna neki. Szándékosan ingerelt engem, ezzel már akkor tisztában voltam, amikor beszálltunk a taxi hátsó ülésére és olyan szorosan ült le mellém, ahogy csak tudott. Megkönnyebbültem, amikor végre megérkeztünk a Jeon rezidenciára. Összekulcsolt ujjakkal léptük át a bejárati ajtó küszöbét. Szépen kifejezve nem sok időm volt körül nézni a hatalmas lakásban, mert Jungkook már az előtérben nekem esett. Olyan vadul kezdte falni az ajkaimat, hogy hevességének köszönhetően megharapta az alsó ajkamat, ami vérezni kezdett. Mondjuk nem volt ellenemre, mert addigra már olyan szinten sóvárogtam az érintései után, hogy bármit megtettem volna értük. A főnököm felvezetett – gondolom én – a szobájába, ahol rálökött az ágyára és azonnal fölém mászott. Ismét megcsókolt, közben pedig el is kezdett megfosztani a ruháimtól. Én is cselekedtem, először a nyakkendőjét lazítottam ki, utána a zakóját húztam le róla, végül pedig az ingét gomboltam ki.

- Napok óta, vágyom rád – lihegte két csók között. – Tudod hányszor nyúltam magamhoz, miközben rád gondoltam?

- Jungkook... – nyöszörögtem a nevét, ugyanis a szavai még jobban felizgattak.

Lerugdostam magamról a cipőimet, mert eddig időm sem volt megválni azoktól, majd a nadrágomat is a földre száműztem. Jungkook azonnal rámarkolt a merevedésemre, aminek következtében hátam ívbe feszült és felnyögtem. Automatikusan a magasba emeltem a csípőmet, mert nem értem be ennyivel, sokkal, de sokkal többet akartam. Szerencsére nem kellett sokat várnom, a fekete hajú azonnal lejjebb csúszott és ajkaival kezelésbe vett. Én nem tudom, hogy mi ütött belém, de most voltam eddig a legjobban felizgulva. Eddig egyszer sem éreztem ezt a fajta feszültséget a lábaim között. Hiába kívánta minden porcikám Jungkookot, most valahogy sokkal jobban ellepett a sóvárgás, mint az eddigi alkalmakor. A fekete hajúnak nem kellett sokat tennie annak érdekében, hogy könnyítsen rajtam, ugyanis már attól végem volt, hogy nyelvével megérintette a makkomat. Behunyt szemekkel, hátrahajtott fejjel és alsó ajkamat harapdálva élveztem ki minden egyes pillanatát annak, hogy Jungkook szájával kényeztet. Miután befeszítettem a végtagjaimat és a hátam is ívbe feszült, elsötétült előttem minden és csak a hangos, egyenlőtlen levegővételeimet hallottam. Életem eddigi legnagyobb orgazmusában lehetett részem, viszont nem akartam megváratni a főnökömet, szóval hamar összeszedtem magam, mert rajtam volt a sor, hogy könnyítsek rajta. Én is azonnal a számmal kezdtem kényeztetni, de ujjaimmal is besegítettem, a golyóit kezdtem óvatosan masszírozni. Jungkook a hajamba markolva jelezte, hogy nyugodtan gyorsítsak a tempón, mert még többet és többet akar. Ezek szerint nem csak én voltam mohó, hanem ő is. Szólt, mikor érezte, hogy bármelyik pillanatban eldurranhat, én pedig elhajoltam tőle, mert még mindig nem szerettem volna, hogy a számba élvezzen. Miután mindketten kielégülve feküdtünk az ágyán, volt időm körbenézni egy kicsit. A fal világosbarna volt, nem volt sok minden a hálószobában. Egy franciaágy, egy szekrény, egy könyvespolc, egy íróasztal, egy kanapé és egy falra szerelt tévé. A mennyezet közepén egy hatalmas csillár díszelgett, ami minden bizonnyal régi és egyedi darabnak számított, mégsem látszott rajta. Úgy éreztem magam, mintha egy herceg szobájában feküdtem volna éppenséggel, pedig csak a főnököm gyerekkori szobájában voltam.

- Tovább szeretnék lépni – törtem meg a csendet.

- Mármint? – kérdezte összeráncolt szemöldökökkel Jungkook.

- Le akarok feküdni veled – mondtam ki kertelés nélkül, hogy mire gondoltam az előbb. – Szerintem egyáltalán nem lenne korai.

- Jimin... – sóhajtotta a nevemet a főnököm. – Részeg vagy.

- Nem, már nem vagyok – ráztam meg a fejemet, majd felültem az ágyon. – Kijózanodtam. És egyébként is már régóta készen állok arra, hogy lefeküdjünk. Vagy te nem akarsz?

- Nem az, hogy nem akarok – tornázta fel ő is magát ülésbe, majd térdemre simított a jobb kezével. – Csak tudod az első alkalom nem feltétlen lesz kellemes.

- És? – vontam meg a vállaimat. – Tisztában vagyok azzal, hogy először fájni fog, de nem érdekel. Én tényleg készen állok.

Nem szólt semmit, csak eleresztett egy apró mosolyt és összekulcsolta az ujjainkat. Odaemelte a szájához, majd nyomott egy puszit a kézfejemre, miközben végig tartotta velem a szemkontaktust. Látszódott rajta, hogy őrlődik, ezért úgy döntöttem, hogy megadom a kezdőlöketet, hátha akkor nem fog ennyit agyalni. Egy ideje már tudom, hogy az első alkalom nem feltétlen lesz kellemes nekem. De teljes mértékben bízok Jungkookban és tudom, hogy vigyázni fog rám. Készen állok arra, hogy nekiadjam a szüzességem. 

◇ ♡ ◇

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok erre a részre. Igyekszem kevésbé megváratni titeket, csak az elmúlt időszakban túl sok minden összejött, így nem volt időm/erőm/kedvem írni. Most viszont igyekszem behozni a lemaradásom és izgalmasabbnál izgalmasabb részeket hozni nektek! 🥰
Remélem veletek minden okés és jól telik a nyaratok. Vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek!❤