Legelőször én léptem át a fürdőszoba küszöbét, Jungkook utánam lépett be nem sokkal a kis helyiségbe. Kettőnkre csukta az ajtót, majd szembe fordult velem és nekitámaszkodott a világos fának. Nem szólt egy szót sem, csak eleresztett egy lágy mosolyt és kinyújtotta felém a kezeit. Gondolkodás nélkül odasétáltam hozzá, majd összekulcsoltam az ujjaimat. A fekete hajú odahúzott magához egy ölelésre és egy fejre puszival jutalmazott, mikor elhajolt tőlem.

- Tudom, hogy nem is olyan régen pont én mondtam, hogy szerintem még korai lenne, ha összejönnénk. De az elmúlt napokban sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy igazából feleslegesen húzzuk az időt. Nem akarlak megváratni és igazából már egy ideje biztos vagyok az érzéseimbe. Szeretném, ha a barátom lennél, Jimin. – mondta végig a szemeimbe nézve. Ajkai szélén ott bujkált az apró, már-már észrevehetetlen mosoly, amit eddig csak akkor véltem felfedezni, amikor kettesben voltunk és komoly témát érintettünk. Hangja meglehetősen lágy volt, az összkép miatt pedig egész testemet átjárta a jóleső bizsergés.

- Barát barát? – kérdeztem tőle, mert húzni akartam kicsit az agyát.

- Pasi barát – mondta. – Vagy nem is tudom minek nevezzem. Társ, pár, pasi, amit csak szeretnél.

- Oké – válaszoltam fülig érő mosollyal. – Szívesen lennék a pasid, kedves Junkook.

- Pontosan ezt a választ vártam – villantotta ki fogait, majd az ajkaimra is hajolt.

Arcomat a két tenyere közé fogta és úgy mélyítette el a csókot. Én a dereka két oldalára csúsztattam a kezeimet és igyekeztem tartani a Jungkook által diktált tempót. Hosszú percekig egymás ajkait ízlelgettük, majd miután elváltunk egymástól, a főnököm le is kapta magáról a pólóját. Kicsit furán éreztem magam, mert ez lesz az első alkalom, hogy együtt tusolunk. Láttuk már egymást meztelenül, de ez azért mégis csak más. Ahogy álltam a félmeztelen fekete hajú mellett, úgy éreztem magam, mint egy kisfiú. Sokkal magasabb nálam, izmai ötször lekörözik az enyémeket és jóformán mindene jobban néz ki, mint nekem. Mintha a kisöccse lennék, nem is a pasija. Emiatt elkapott a rosszkedv, viszont mielőtt ócsárolni kezdtem volna magamat, Jungkook megkérdezte, hogy mi a baj.

- Csak nézz rám – sóhajtottam fel. Egymás mellett álltunk, mindketten a tükörrel szemben, szóval észrevehetőek voltak a kettőnk közötti különbségek. – Mintha az öcséd lennék.

- Azért ne felejtsd el, hogy több mint tíz évvel idősebb vagyok nálad. Szerinted én hogyan néztem ki, amikor tizenhét voltam? Elmondom neked, hogy annyi izmom sem volt, mint neked. Szerintem a magasságodhoz és a korodhoz képest nagyon is jól nézel ki.

- Ezt most csak azért mondod, hogy ne érezzem szarul magam – sóhajtottam fel.

- Nem, ezt azért mondom, mert így gondolom és ez az igazság. De ha szeretnél, akkor eljárhatsz velem reggelenként edzeni.

- Te munka előtt szoktál edzeni? – ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire Jungkook bólintott egyet. – Akkor mikor kelsz?

- Ez változó. Nem minden nap járok le a konditerembe. De, amikor edzek, akkor általában ötkor már fent vagyok. Szeretek előtte kávézni egyet, utána pedig természetesen letusolok és eszek, ha van rá időm.

- Nem sok motivációt érzek arra, hogy ötkor már felkeljek. Sokszor még a hét órai kelés is korai nekem.

- Én felajánlottam – vonta meg a vállait. – De szerintem semmi baj nincsen a testeddel. Én így szeretem, ahogy van. Ettől vagy igazán Jimines.

- Oké, felfogtam – mondtam mosolyogva. – Na, tusoljunk, mert nem szeretnék egész éjszaka meztelenül beszélgetni a tükör előtt.

- Miért nem? Szerintem teljesen jó program.

- Nagyon – nevettem fel, majd gyorsan kibújtam a nadrágomból és az alsómtól is megváltam.

Én álltam be elsőként a zuhany alá. Megengedtem a meleg vizet, majd így vártam, hogy Jungkook is megjelenjen, elvégre a közös zuhanyzás lett megbeszélve. Mérhetetlen boldogságot éreztem, amiért hivatalosan is egy pár lettünk. Igaz, eddig is úgy viselkedtünk, mintha együtt járnánk, de nekem mégis sokat jelentett, hogy kimondtuk, mi van közöttünk pontosan. Durva, hogy az első párkapcsolatom a főnökömmel van, aki nálam tizenegy évvel idősebb. Mármint nem zavar, csak nem gondoltam volna, hogy nem a korosztályomból valakin ragad majd meg elsőként a tekintetem. Remélem, hogy működni fogunk és Jungkook érzései is komolyak irántam.

- Ilyen meleg vízzel szoktál tusolni? – hallottam meg a főnököm rekedtes hangját mögülem. Odalépett hozzám és nyomott egy cuppanós puszit a tarkómra, majd magához ölelt, kezeit pedig a hasamnál fonta egybe.

- Igen, miért, te nem?

- Én mindig langyossal – mondta. – Kivéve akkor, ha nagyon átfagytam. Akkor szeretek én is meleggel.

- Érdekes – hümmögtem. – Akkor állítsd be olyanra, amivel tusolni szoktál.

- Jó lesz ez is. A kedvedért elviselem.

- Ez igazán kedves – nevettem fel, de azért csak visszafogtam a melegből és inkább hideg vizet engedtem. Most egyébként sem fáztam, szóval belementem abba, hogy akkor langyos vízben tusoljunk.

- Kiskoromban egyszer leforráztam magam itt – mutatott a mellkasa közepére. – Azóta kerülöm a meleg vizeket, mert egyszerűen nem bírom elviselni magamon. Több hónap kellett ahhoz, hogy a sebem begyógyuljon, így azóta meg sem próbálok langyosnál melegebb víz közelébe kerülni. Persze vannak kivételek, de csak nagyon ritkán veszem rá magam.

- Teljesen érthető – bólintottam. – Akkor fürödjünk langyosban. Így jó?

- Tökéletes – bólintott.

A tartóban lévő tusfürdőért nyúlt, majd tett egy keveset a bal tenyerébe, odatartotta a vízhez és a hátamra simított vele. Beharapott ajkakkal élveztem, hogy Jungkook a fürdőszivacs segítségével bejárja a testem minden apró pontját. Nem siette el a dolgot, óvatosan ért hozzám, mintha attól tartott volna, hogy árthat nekem. Ellepett a melegség, főleg, amikor érzékenyebb pontokhoz ért. Órákig képes lettem volna mozdulatlanul állni és hagyni, hogy főnököm szivaccsal tisztogasson.

- Itt mit csináltál? – kérdezte, amikor szembefordított magával és jobb hónaljam alá, a bordáimhoz vezette a kezét. – Eddig még észre sem vettem.

- Nem csak veled történt baleset kiskorodban – eresztettem el egy szomorú mosolyt. – Reménykedtem benne, hogy nem látod meg, mert nem akartam beégetni magam. Igazából kibicsaklott a lábam a lakásunk előtt lévő lépcsőházban és egy emeletet gurultam lefelé. Meglepő, hogy pont itt maradt csak meg a sebem, mert a fejemet például jobban beütöttem.

- Szerencse, hogy csak ez a pici heg maradt meg.

- Igen – bólintottam mosolyogva. – Kiskoromban elég menőnek számított ez a heg.

- Meg tudom érteni. Amikor eltörtem a jobb kezem, akkor engem is mindenki körül ugrált.

- Nem rossz balkezesnek lenni? – kérdeztem tőle, mert már többször is rá akartam erre kérdezni, csak eddig nem volt rá alkalmam.

- Már megszoktam – nevette el magát. – Régen az iskolában próbáltak átszoktatni jobb kézre, de még rondábban írtam, mint ballal. Anya egyébként sem engedte meg, szóval szerencsére hamar beletörődtek a tanáraim abba, hogy másik kézzel írok.

- Szerintem különleges, hogy bal kezes vagy – mondtam mosolyogva. – Nem sok ilyen embert ismerek.

- Azt mondod? – villantotta ki fogait, majd a derekamnál fogva odahúzott magához.

- Azt – bólintottam és előrehajoltam, hogy megcsókolhassam a főnökömet.

Miközben egymás ajkait ízlelgettük, végigvezettem tenyereimet a férfi mellkasán. Nem akartam félbeszakítani a csókunkat, de elhajoltam tőle, mert most én akartam őt szivaccsal megtisztítani. Nem tudom mióta, de egy jó ideje már biztosan folyattuk magunkra a langyos vizet, ezért egy fokkal gyorsabb tempót vettem fel, mint az előbb Jungkook. Egész végig lestem a reakcióját, amikor érzékenyebb területeket érintettem, akkor jóleső sóhajok hagyták el az ajkait. Ezért felbátorodtam és szivacs nélkül közelítettem meg a legnemesebb testrészét. Mielőtt viszont még akármit is csinálhattam volna, a fekete hajú megállított.

- Szerintem ma már ne csináljunk semmi ilyesmit – mondta. – Nem akarom, hogy kényszernek érezd.

- Nem érzek én semmit kényszernek – ráztam meg a fejem. – Tényleg szeretnék neked örömet okozni. Nem akarok tétlenkedni és azt nézni, hogy csak te érsz hozzám.

- Jó – bólintott. – Tartottak már túl nyomulósnak emiatt, ezért mondtam csak el.

- Én nem tartalak annak – válaszoltam. – Jobban szeretek örömet adni, mint kapni, szóval részemről teljesen rendben van, hogy többször közeledsz felém így.

Jungkook nem válaszolt semmit, hanem fogta magát és megcsókolt engem. Hátam a hideg csempének ütközött, ugyanis nem voltam felkészülve hevességére. Tarkójánál kulcsoltam össze az ujjaimat és úgy szorítottam még közelebb magamhoz. A főnököm időt sem adott nekem, azonnal a lábaim közé simított bal kezével, majd férfiasságomra markolt.

- Én is jobban szeretek örömet okozni – mondta két csók között. – Szeretem, amikor a nevemet nyögdösöd és még többért könyörögsz.

- Te jó ég... – sziszegtem a fogaim között, ugyanis egyszerre túl sok impulzus érte a testemet. Jungkook sötét, vágytól csillogó szemei vegyültek az arcán elterülő pimasz mosollyal, miközben természetesen tartotta velem a szemkontaktust. Még jobban a hideg csempének nyomott, ezért a hirtelen ért hidegtől is kirázott a hideg, illetve az sem segített a helyzetemen, hogy kezével ingerelni kezdett a lábaim között.

Sikerült ismét a fellegekbe repítenie csupán a kezeit, a száját és a nyelvét használva. Minden egyes alkalommal máshogy viszonyul hozzám, mindig tud valami újat mutatni. Igyekszem sokat tanulni tőle, mert én hozzá képest még mindig édes kevés tudással rendelkezem. Nem hagytam magam és azért is véghez vittem, amit elterveztem, szóval főnököm is átléphette nekem köszönhetően a gyönyör kapuját. Kimerülten ölelkeztünk egy ideig a langyos zuhany alatt, majd eldöntöttük, hogy vacsorázunk valamit gyorsan, mielőtt még elvonulnánk aludni. A csokiszökőkút előtt evett gyümölcsöknek eddig tartott a hatása.

Szerencsére jót aludtam, egyszer sem keltem fel éjszaka, átaludtam az egészet. Jungkook ébresztőjére ébredtünk fel mindketten hétkor. Megbeszéltük, hogy most nem reggelizünk, majd megállunk munkába menet az egyik pékségnél és veszünk valami finomat. Ma fogok találkozni a főnököm által választott kolléga jelöltekkel és nekem kell eldöntenem, hogy kivel szeretnék innentől kezdve dolgozni. Kicsit féltem a választástól, mert nem akartam senkit sem elutasítani. Tisztában vagyok vele, hogy milyen borzasztó érzés, szóval nem szívesen rontom el az adott illető kedvét. Elméletileg Jungkook három hölgyet választott ki, kettő közülük huszonöt felett jár már, a harmadik pedig idén töltötte a huszonkettőt. Kíváncsi voltam azért rájuk, bár Diát egyikőjük sem fogja tudni kárpótolni. Az üzlet ezért ma csak déltől van nyitva, ahol már elkezdhetem betanítani az új munkatársamat. Azelőtt viszont még dönteni kellett, ami nehezebben ment, mint vártam volna. A megbeszéltek szerint gyorsan beugrottunk az egyik útba eső pékségbe és vettünk reggelit magunknak.

A fekete hajú kilencre rendelte az üzlethez a három nőt, ahol egyesével ismét elbeszélgetett mind hármukkal. Annyi különbséggel, hogy most én is jelen voltam. Az első nő Sujin volt, aki idén töltötte a huszonhatot. Jelenleg munkanélküli, ugyanis az előző munkahelye átköltözött egy másik városba, ahova sajnos nem tudta megoldani az utazgatást. Eladói végzettséggel rendelkezik, vörös, vállig érő göndör haja van, egy farmer szoknyát és egy hozzá passzoló farmer topot viselt. Nagyon szimpatikus volt, kedvesnek és lazának tűnt. De nem akartam rögtön mellette letenni a voksomat, ezért igyekeztem igazságos lenni a többiekkel is. A második hölgyet Eunseonak hívták, ő a huszonkét éves egyetemista. Kevés online órája van, ezért kedd és szerda kivételével bármelyik nap be tud jönni délelőtt is. Eladói végzettséggel ugyan rendelkezik, de továbbtanult menedzsment szakon. Annyira nem szimpatizáltam vele, mint Sujinnel, de Jungkookon láttam, hogy neki kifejezetten szimpatikus a hosszú fekete hajú lány. A harmadik jelölt Dayoung volt, aki idén tölti majd a huszonhatot. Vele sem volt különösképpen problémám, egyedül az nem tetszett, hogy hosszú tűzvörös körmei voltak és a sminkje is elég erősnek számított. Tudom, ezen lehet változtatni, de Sujinnél és Eunseonál ilyen probléma nem volt, mert mindketten természetesen jelentek meg. Dayoung egyébként két kisfiú anyukája, most tért vissza a szülési szabadságról és a szülei házához közel szeretne elhelyezkedni, mert ők vigyáznának a gyerekekre, amíg ő dolgozna.

- Na, mit gondolsz? – kérdezte főnököm, amikor már csak ketten voltunk az irodájában, mert a három lehetséges kollégámat kiküldte a folyosóra várakozni.

- Nekem egyértelmű, hogy ki a legszimpatikusabb, de szerintem nem fog egyezni a véleményünk.

- Honnan tudod, hogy én kit mondanék? – kérdezte, mire közöltem vele, hogy eléggé egyértelművé tette, kivel szimpatizál a legjobban. – Na?

- Te Eunseot mondanád, én pedig Sujint.

- Hm – tűnődött el hangosan. – Igen, nekem tényleg Eunseo a legszimpatikusabb. Az egyik fő ok az, hogy fiatal és köztetek alig öt év van. Nem éreznéd magad ismét kellemetlenül a korkülönbség miatt.

- Sujin mellett az szól, hogy rendelkezik eladói végzettséggel. Így nem is kellene nagyon betanítani, csak a fontosabb dolgokat elmondani neki és ennyi.

- Ez mondjuk igaz – bólintott.

Az elkövetkezendő percekben Jungkook Eunseo mellett érvelt, én pedig Sujint támogattam gőz erőkkel. Volt egy olyan rossz megérzésem, hogy a főnökömnek esetleg tetszik a fiatal lány, ezért akarja őt ennyire. Próbáltam kizárni ezt a gondolatot, de nem tudtam megérteni még a felhozott érvei mellett sem, hogy miért akarná pont a fekete hajút mellém. Hiába mondtam el, hogy szerintem miért lenne a tapasztalt Sujin jobb döntés, mintha meg sem hallotta volna a férfi. Végül kénytelen voltam engedni, elvégre Jungkook a főnök. Ki sem kellett volna kérnie a véleményemet, ő mégis megtette. Eunseo sem volt ellenszenves nekem, szóval belementem abba, hogy akkor ő legyen inkább az új kolléganőm. Remélem, hogy tényleg jól döntöttem, mert nem szeretnék problémákat az üzleten belül. Diával minden rendben volt, legyen Eunseoval is.