- Szia, megjöttem! – köszöntem hangosan anyának, miután becsuktam magam után a bejárati ajtónkat.

- Szia, a nappaliban vagyok – jött azonnal a válasz.

Gyorsan kibújtam a cipőmből, megváltam a kabátomtól és a sapkámtól, majd az említett helyiség felé vettem az irányt. Anyát egy szoros öleléssel üdvözöltem. Hatalmas kő esett le a szívemről, amiért nem volt alkohol szaga. Bízok benne, viszont mégis volt bennem egy kis félsz, hogy esetleg csábításba esik és újra inni fog a távollétemben. De ennek semmi nyomát nem láttam, így kicsit megnyugodtam. Ezek szerint tényleg elkötelezte magát és harcol a függősége ellen. Valahogyan rászerettem volna erre kérdezni, beszélni akartam az érzéseiről. Biztos voltam abban, hogy küzd, csak nem akarja nekem mondani. Pedig én aztán nagyon szívesen meghallgatom, legyen szó bármiről. Végül úgy döntöttem, hogy nem kerülgetem a forró kását, rákérdezek a dologra. Persze előtte beszélgettünk pár szót a tegnap esti vacsoráról, illetve meséltem a munkahelyen történtekről is. Azért mégsem akartam azzal fogadni, hogy rögtön rákérdezek a függésével kapcsolatos érzéseire.

- Nincsenek elvonási tüneteid? – nyeltem egy nagyot, miközben feltettem az első kérdésemet. Látszólag rendesen megleptem anyát, de szerencsére nem lett mérges, csak eleresztett egy nagy sóhajt.

- De – mondta őszintén. – Utána olvastam a neten és valószínűleg ezért alszok rosszul. Van, hogy remegnek a végtagjaim. Egész nap hányingerem van, szóval szerintem ezek mind az elvonás tünetei lehetnek, általában nem szoktak ilyen gondjaim lenne.

- De ugye nem ittál?

- Nem – rázta meg a fejét. – Többször is gondoltam rá, egyszer már a cipőmet és a kabátomat is felhúztam, de az ajtónál tovább nem jutottam. De aztán arra gondoltam, hogy mit ígértem neked, szóval visszajöttem a nappaliba. Ittam egy pohár narancslevet, kibontottam egy csipszet és megnéztem egy filmet a tévében.

- Értem – mondtam halványan mosolyogva. – Örülök neki!

- Tudom – válaszolta. – Nagyon nehéz, de küzdeni fogok és nem adom meg könnyen magam.

- Ne is. Tudom, hogy nagyon erős vagy, én pedig itt vagyok neked, szóval nem vagy egyedül.

- Tudom és köszönöm – nyújtotta ki a két karját felém, hogy jelezze ölelést szeretne. – Szeretlek.

- Én is szeretlek, anya – nyomtam egy cuppanós puszit a feje tetejére. – Készítsek omlettet vacsira?

- Igen – bólintott. – Szalonnával?

- Természetesen. Tudom, hogy az a kedvenced – mondtam hatalmas mosollyal az ajkaimon.

Miután jól kiölelgettük egymásból a szuszt is, megnéztünk egy filmet a tévében. Még csak kettő múlt, így volt egy egész délutánunk. Úgy volt, hogy a napomat Jungkookkal töltöm, de hívta az apja és be kellett mennie az üzletbe. Annak meg nem láttam értelmét, hogy az üres lakásában maradjak, szóval haza hozattam magamat. Kicsit szomorú voltam, mert a reggelin kívül másra nem igazán volt időnk. Pedig tökre elképzeltem, hogy egész nap egymást ölelgetni, puszilgatni és csókolgatni fogjuk, miközben valami romantikus filmet nézünk a tévén. Sajnos ez nem valósult meg, de a fekete hajú azzal próbált nyugtatni, hogy bőven lesz még alkalmunk kettesben lenni, esetleg összebújva filmezni. Igaza van, de sokat segített volna a rosszkedvemen, ha pár órával tovább lehetek a közvetlen közelében. Mindegy, majd bepótoljuk máskor, így is feltöltött, hogy vele aludhattam az este.

Az ígérteknek megfelelően omlettet készítettem szalonnával vacsorára. Kicsit túl sósra csináltam, de meg lehetett enni, csak utána mindketten liter számra ittuk a vizet. Vacsora után elmosogattam, anya addig letusolt. Utána én foglaltam be a fürdőt, de mire végeztem, addigra anya már elaludt a nappaliban. Óvatosan betakargattam, majd mosolyogva befeküdtem mellé az ágyba és a tévét kezdtem kapcsolgatni. Azt mondta, hogy mostanában nem alszik túl jól, szóval örültem neki, amiért sikerült elszundítania. Már az én szemeim is csukódtak le, amikor is az ölemben lévő telefonom rezegni kezdett. Hunyorogva lestem meg, hogy mégis ki hív ilyenkor, amikor viszont Jungkook neve jelent meg a kijelzőmön, a létező összes álmosság kiszállt a szememből.

- Szia, Jungkook – szóltam bele a telefonba halkan.

- Szia – mondta. – Ugye nem zavarok?

- Nem, dehogy – ráztam meg a fejemet. – Mizu?

- Nem sok igazából, nemrég értem csak haza, aztán gondoltam felhívlak egy kicsit.

- Minden rendben ment?

- Aha – válaszolta, bár nem volt túl meggyőző.

- Biztos?

- Persze – mondta. – Csak jobban örültem volna, ha a délutánomat inkább veled tölthetem.

- Igen, de sajnos be kellett menned apudhoz az üzletbe. Mint ahogy te is mondtad, lesz még alkalmunk kettesben lenni.

- Igaz – hümmögött. – Nyálas lennék, ha azt mondanám, hogy már most hiányzol?

- Nem hiszem – válaszoltam kuncogva. – Hiányzom?

- Igen.

- Te is hiányzol nekem – válaszoltam egy kis hatásszünet után, mert azt hittem még mondd valamit a főnököm.

- Nagyon szívesen magamhoz ölelnélek – sóhajtott fel. – Mit csinálsz most?

- Fekszek anya mellett a nappaliban. Miért?

- Bárcsak én is melletted feküdhetnék – mondta. Nem tudtam eldönteni, hogy most őszintén beszél-e hozzám, vagy csak valami baja van. Már azóta fura, mióta felvettem a telefont.

- Miért, akkor mit csinálnánk? – kérdeztem tőle.

- Ha melletted feküdnék?

- Igen – bólintottam.

- Megcsókolnálak – vágta rá gondolkozás nélkül. – Bevezetném a pólód alá az ujjaimat, hogy apró köröket rajzolhassak a bőrödre.

Nyeltem egy hatalmasat és beharaptam az alsó ajkamat, mert Jungkook szavaitól átjárta a testemet a jóleső bizsergés. Imádtam, amikor óvatosan ért hozzám, legtöbbször tényleg mindig a pólóm alá nyúlt be, ahol különféle mintákat rajzolgatott a felhevült bőrömre, miközben még a szuszt is kicsókolta a belőlem.

- Szereted, amikor ezt csinálom veled, Jimin? – kérdezte, mire azonnal bólintottam, de aztán eszembe jutott, hogy ő ebből semmit sem lát.

- Aha – mondtam tömören, majd bekukkantottam a takaróm alá, mert éreztem, hogy gondjaim adódtak odalent. Halkan szitkozódni kezdtem, amiért csupán pár kijelentése miatt merevedésem lett.

- Mi az? – kérdezte.

- Semmi – motyogtam. – Csak azt hittem anya felkelt, de nem – hazudtam, mert nem akartam, hogy abbahagyja, amit eddig csinált. Igazából nem tudom, mi ütött pontosan belé, de most határozottan máshogyan beszélt velem, mint eddig tette.

- Szerintem a nyakadat is ellepném puszikkal, de csak szigorúan azután, hogy megcsókoltalak – szólalt meg egy kis szünet után a főnököm. Éreztem, hogy mellkasom egyre gyorsabban emelkedik, a levegő után is szaporábban kapkodtam. – Igazából nagyon jól csókolsz, édesem.

- Jungkook... – motyogtam a nevét, majd ismét nyeltem egyet. Mintha kiszáradtam volna csupán a szavainak köszönhetően.

- Mi az? – kérdezte. – Talán nem szereted, amikor csókolgatlak?

- De – mondtam, vagyis inkább nyögtem, aminek köszönhetően a vonal túloldalán lévőből kiszökött egy halkabb nevetés.

- Csukd be a szemedet és gondold azt, hogy ott fekszek melletted és ezeket suttogom a füledbe. Benyúlok a pólód alá, majd szépen lassan az alsódhoz közelítek. Nyúlj be az alsódba, Jimin. – mondta, mire nyöszörögni kezdtem és muszáj voltam összeszorítani a lábaimat.

- Nem... nem lehet – motyogtam. – Itt fekszik mellettem anya!

- Akkor menj át másik helyiségbe, babám – mondta lágy hangon. Muszáj voltam az ajkaimat harapdálni, ugyanis csak így tudtam elfojtani a nyögéseimet. Miért csinálja ezt velem? Mit tervez?

Végül viszont úgy döntöttem, hogy tényleg elvonulok. Egyrészt nem akartam anyát felkelteni, másrészt pedig nem akartam félbeszakítani, amit Jungkook elkezdett. A fürdőbe vonultam el, ahol magamra zártam az ajtót a biztonság kedvéért. Megálltam a tükör előtt és először csak némán bámultam magamat, utána viszont közöltem a főnökömmel, hogy most már egyedül vagyok.

- Most a fürdőben vagy, igaz? – kérdezte, mire hümmögtem egyet. – Akkor képzeld el, hogy odalépek mögéd és hátulról átölellek. Te Nyomok egy puszit a nyakadra, kicsit megszívom a bőrödet, majd szembe fordítalak magammal és megcsókollak. Mielőtt még elhajolok tőled, óvatosan ráharapok az alsó ajkadra. – mondta, mire automatikusan beharaptam az említett testrészemet. – Ezután ismét a pólód alá vezetem az ujjaimat és addig meg sem állok, amíg az alsódhoz nem érek. Most már nyugodtan benyúlhatsz oda, nem hall anyud.

- Jó – válaszoltam remegő hanggal. Tettem, amit kért, a bal kezembe vettem a telefonomat, jobbammal pedig a farkamra simítottam. A kelleténél talán egy fokkal hangosabban nyögtem fel, ugyanis Jungkook szavaitól rendesen lüktettem már odalent. – Baszki...

- És most mozgasd a kezed, közben pedig gondold azt, hogy a fejedet a mellkasomnak döntöd, miközben a vállaimat markolászod. Egyre gyorsabban mozgatom a kezem rajtad, te pedig nagyon jót érzel. Jó érzés, ugye, bébi?

- Igen – sziszegtem, miközben igyekeztem megtartani az egyensúlyomat. Jungkook pontosan tudta, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy teljesen kikészüljek. – Jungkook... én... nagyon szeretném, hogy ezt csináld velem.

- Gondold azt, hogy ezt csinálom – mondta levegő után kapkodva. – Én is hozzányúltam magamhoz, miközben azt képzelem, hogy az apró ujjaid fonódnak körém. Gyönyörű érzés. Semmi máshoz nem fogható.

Egyre csak gyorsítottam a tempón, miközben behunyt szemekkel hallgattam Jungkook nyögéseit és lihegéseit a túloldalról. Én sem bírtam csendben maradni, egyszerűen tudatni akartam vele, hogy mit sikerült elérnie csupán a szavaival. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem eddigi legjobb orgazmusát éltem át. Igaz, egyedül voltam, de közben még sem, mert a fekete hajú folyamatosan beszélt hozzám. Elmondta, hogy mennyire imádja, amikor hozzábújok. Szereti, amikor megcsókolom és a mellkasára simítok. De a kedvence akkor is az, amikor a számmal elégítem ki. Azt mondta, hogy amit az irodában műveltem, ahhoz nem tapasztalt még hasonlót. Megdicsért és elmondta, hogy most azonnal azt akarja, hogy hozzáérjek. A kezemmel, a számmal, az egész testemmel. Nem csoda, hogy ezeket hallva nem kellett sok ahhoz, hogy elélvezzek. Összeszorítottam az izmaimat, egy pillanatra minden elfehéredett előttem és csillagokat láttam. Muszáj voltam belekapaszkodni a mosdókagylóba, miközben azon voltam, hogy ne ejtsem ki a kezemből a telefonomat. Alig kaptam levegőt, forgott velem az egész helyiség, miközben folyamatosan Jungkook szavai ismétlődtek a fejemben. Azt a kurva...

- Minden okés, baba? – kérdezte tőlem, mikor már mindkettőnknek sikerült úgy-ahogy rendbe tennie magát.

- Azt hiszem – motyogtam még mindig a mosdókagylóba kapaszkodva.

- Milyen volt az első telefonszexed? – kérdezte, mire beharaptam az alsó ajkamat és elmosolyodtam.

- A lehető legjobb – válaszoltam. – Te... te élvezted?

- Hogy a viharba nem élveztem volna? Akkorát élveztem az előbb, hogy lesz mit takarítania a takarítónak.

- Hagyjál – motyogtam zavartan. – Nekem is össze kell majd takarítanom.

- Ha most ott lennék, akkor szívesen segítenék – mondta jókedvűen. – Legközelebb kamerát is kell kapcsolnod, látni akarlak, miközben magadhoz nyúlsz.

- Biztos nem – ráztam meg a fejemet.

- Jimin, láttalak már elélvezni és az is maga volt a gyönyör. Bele sem merek gondolni abba, hogy mennyire szexi lehetsz, amikor magadhoz nyúlsz és közben rám gondolsz.

- Majd egyszer talán megengedem, hogy nézz – válaszoltam zavartan.

- Rendben! De szavadon foglak.

- Mondom talán!

- Tudom, hallottam – nevette el magát. – Akkor is szavadon foglak majd.

- Holnap bent leszel az irodában? – kérdeztem.

- Legyek?

- Igen – válaszoltam gondolkodás nélkül. – Vagyis nem szeretnék egyedül lenni.

- Persze persze – nevetett ismét. – Reggel háromnegyed kilenc előtt várlak öt perccel az üzlet bejárata előtt.

- Rendben – bólintottam. – Most viszont leteszem, mert fel kell takarítanom.

- Oké – mondta. – Álmodj szépeket és legyél jó.

- Neked is jó éjt. Reggel találkozunk.

Miután bontottuk a vonalat muszáj voltam ismét behunyni a szemeit és kifújni egy jó nagy adag levegőt. A mosolyom a fülemig ért, úgy éreztem, hogy szárnyalok. Az elmúlt percek történései teljesen feltöltöttek. Nem gondoltam volna, hogy Jungkookkal telefonszexelni fogunk, de nem bántam, mert elképesztően jó volt. Mintha tényleg itt lett volna mellettem, pedig csak a telefonba mondta az erotikusabbnál erotikusabb szavait. Eddig ennyire sosem volt nyílt, úgy tűnik eddig tudta visszafogni magát. Nagyon remélem, hogy ha legközelebb is ilyenre kerül sor, akkor hasonló dolgokat mondd majd nekem. Többször is becézett, szólított bébinek, babának, nekem mégis az volt a gyengém, amikor a keresztnevemet nyögte. Az ő szájából valami elképesztően hangzik még a nevem is, főleg, ha közben éppen magamhoz nyúlok. Határozottan ez volt az eddigi legextrább szexuális élményem, nem jutok azóta sem szóhoz. Miközben takarítottam fel magam után, folyamatosan a főnököm szavai jártak a fejemben. Pontosan tudta, hogy mit kell nekem mondania. Már akkor végem volt, amikor bent feküdtem anya mellett és azt mondta, hogy nyúljak az alsómba. Igazából nem gondolkoztam azon, hogy megteszem-e. Semmi pénzért nem mondtam volna neki nemet, szóval követtem minden utasítását. És még milyen jól tettem, mert ennek köszönhetően életem egyik legjobb orgazmusát élhettem át egyedül.